Elég régen ígértem, hogy a Tejútfotózáshoz tippeket adó sorozatomban a terepen történő tevékenységeket is bemutatom. Nos ez az idő most jött el.
Az előző részekben foglalkoztunk a fényszennyezéssel, a helyszínnel, az időzítéssel, ha még nem olvastad ezeket, akkor javaslom az átfutásukat! (Katt, Katt)
Szóval. Azt többször írtam, hogy a helyszín kiválasztása nagyon fontos. Mikor végre eljutsz a várva várt fotózásra sok jó képről maradhatsz le, ha előre nem tanulmányozod a területet. Miért? Mert éjszaka nagyon sötét van. Tudom ez banális, de sokkal nehezebb éjjel egy szép alakú fát, vagy bármit észrevenni, mint előre nagyjából tisztában lenni azzal, hogy mi vár. Ehhez vagy el kell indulni még naplemente előtt – így egyébként naplementés képeket is tudsz készíteni, viszont utána vagy 2 órát várhatsz, hogy a fényviszonyok Tejútfotózásra alkalmasak legyenek… - vagy sötétben mész, de ismert helyre.
Ok. Tehát. Kiérkezés után az egyik legfontosabb dolog, hogy ne használj zseblámpát! Igen, akkor sötét lesz, de a szemed szép lassan egy 15-20 perc alatt hozzászokik és sokkal inkább érzékeny lesz az apró részletekre az égbolton. A vörös fényű lámpát ajánlom, - ezzel nem rontod el az éjszakai látásod - de abból se nagyon erőset használj. A fényképezőgépet érdemes előre alapra beállítani, hogy ne azzal kelljen kezdeni a sötétben. Amúgy nagyon fontos, hogy a géped csukott szemmel is tudd kezelni, azaz tudd, melyik gomb hol van, mit melyik zsebedbe raksz, objektívet hogy cserélsz, stb. Az alapbeállításoknál ami fontos szerintem: LCD fényerő alacsonyra, hogy ne vakítson, másrészt ne csapjon be a csodás képekkel, mert sötétben az alapon hagyott kijelző is nagyon fényes képet fog mutatni, az pedig nagy csalódás, ha a számítógép előtt otthon nem lehet semmit kezdeni a képekkel, mert sötétek. Ezt elkerülendő emellett folyamatosan érdemes a hisztogramot is figyelni. Ha nagyon a balfelé – alulexponálásba –csúszik, emelni kell az ISO-t, vagy a zársebességet! Először az ISO-t érdemes 6400-ra állítani, , zársebességet 30 sec-re, a blendét pedig 2,8-ra (a legnagyobbra, ami lehetséges!). Miért 6400? Vagy akár magasabb is? A „szétnézéshez”. Ahhoz kell ez, hogy az első fotód alapján be tudd tájolni, hol a Tejút, milyen a környezeted. Miután a tesztkép megvan a 3200-as ISO az alapbeállítás általában. Ha van az objektíveden Vr funkció, azt ki kell kapcsolni, mivel állványt fogsz használni itt pedig csak elrontja a képeket, mivel nincs mit kompenzálnia ő pedig szeretne… Az autofókuszt is ki kell kapcsolni! Az élesség állítás manuálisan fog történni. Hogyan? Több módszer van. Ha a Hold fenn van – mondjuk olyankor a Tejutat nemigen fotózod, csak mondjuk negyed holdnál – akkor Af mégis bekapcsol és a Holdra lehet élességet állítani, majd Af ki. A másik, hogy az LCD-n Live view-ban belezoomolsz a csillagok közé, és szépen egy csillagra állítasz élességet manuálisan. Harmadik lehetőség, hogy a jobb Af rendszerek a legfényesebb csillagokra, vagy a bolygókra is tudnak élességet állítani. Sokan tanácsolják, hogy ezután érdemes leragasztani a gyűrűt, ne mozduljon el. Én nem szoktam, amit viszont igen, hogy a kész képekbe belenagyítgatok, lássam a csillagok pontszerűek-e, tehát éles-e a kép.
Ok, szóval a gép az állványon, amihez plusz stabilitást lehet adni, ha súlyt helyezünk rá alulról. ( Nem szoktam). Kioldás. A kioldást is lehet többféleképpen. Ha van távkioldó, akkor természetesen azzal kell exponálni. Ez a legjobb módszer. Ha nincs, akkor érdemes időzítőre állítani a gépet, mondjuk 5 sec-re, majd lenyomni az exponáló gombot, és mire kiold már nem mozdul be a kép.
És ha már a kioldásnál tartunk a világításról is ejtsünk pár szót. Tulajdonképp kétféle képet készíthetsz. Világítasz, vagy nem. Nem használva világítást ISO 6400-nál a környező terület is látható lesz a képeden, bár elég zajosan. ISO 3200-nál értelemszerűen sötétebb lesz a környezet, de bizonyos esetekben használható, bár zajos, részlettelen. Viszont sziluetteket nagyon szépen lehet így fotózni. Ha a Hold fenn van, - de csak félhold alatt! Vagy még keskenyebb sarlónál! - akkor szépen megvilágítja a környezetet.(Mint a fenti balatoni képen is látszik) A másik megoldás, ha világítasz. Vagy vakuzol, vagy zseblámpát használsz. Vakuzni nem nagyon szoktam, lévén kevésbé irányítható. Olyankor jön jól, ha a kép egy részét szeretnéd csak bevilágítani, vagy, ha nagy a szél, mert ilyenkor kimerevíti pl. a nádat, füvet stb. Én inkább a lámpára esküszöm. Van egy fejlámpám, ezen van a vörös fényem, és van egy állítható fényerejű cree ledes lámpám – Fenix a márkaneve, csak azért írom ide, mert 5 éve vettem, ütés és cseppálló, nagyon strapabíró, és semmi baja nincs, pedig használom rendesen -, amivel a „fényfestést” hajtom végre. Mivel a ledes lámpáknak általában kékes a színe, így – elkerülendő a felesleges utómunkát, ami nem is ad mindig 100%-os eredményt – érdemes használni vakukhozvaló való színes fóliát. Általában egy halvány narancs szűrő, ami jó, mivel ez passzol a Tejút fehéregyensúlyához. „Fényfestésnél” két tipp: először is nem szabad sokáig világítani egy helyre, mert kiég a kép könnyen! Ezt nem is lehet amúgy máshogy, csak folyamatos próbálkozással. Ha sok lett a fény, akkor elég kevesebb idő is, ha sötét, akkor meg több. Mivel a megvilágítás a fényforrás és a tárgy közti távolságtól függ, így álló helyről ha mondjuk 2m és 15m közt akarsz világítani, akkor 2m-re kevesebbet világíts, messzebb pedig lehet tovább kicsit. De ez tényleg minden képkockánál kísérleti. A másik tipp, hogy ne a gép mögül világítsunk, mert ugyanúgy, mint amikor a felugró vakut használod, egy textúra nélküli képet kapsz, míg, ha mondjuk oldalról, akkor jobban kijönnek a részletek és 3 dimenziósabb a látvány. Egyre kell figyelni, hogy a lámpa ne csillanjon be, ha oldalt mozgunk.
Van még egy dolog, amit azért tartok fontosnak, mert ugyan azt gondoltam, hogy csak nálam jelentkezik a dolog, de mikor olvastam David Kingham: Nightscape című könyvét – ez egy e-book, ami megvásárolható ezen a linken: Craft and Vision . Ajánlom, jó összefoglaló – akkor szembesültem vele, hogy azért más is fél, vagy kicsit tart az éjszakai magányos fotózástól. Mire gondolok? Aki nem volt még kinn éjjel egyedül egy pusztán, vagy erdőszélen, a vaksötétben – mert ugye lámpát nem kapcsolunk, csak, ha nagyon muszáj – az talán tudja mire gondolok. Az ember elsődleges érzékszerve a szeme. Ha nem látunk, akkor a fantáziánkkal töltjük ki az űrt. Éjszaka sok állat mozog. Őzek hajlamosak az embertől 10-100 ki tudja hány méterre egyszer csak riasztani… Madarak dettó. Baglyok a fejed felett 1 m-re jelennek meg árnyként – ez mondjuk amúgy nagyon szép látvány a csillagokkal a háttérben egy árny…- , vagy kutyák ugatnak valahol. És hát ki akar kutyákkal viaskodni sötétben? Ami miatt azonban nem kell tartani ezektől, az az, hogy Magyarországon nincs olyan vadállat, ami megtámadná az embert. Messzire elkerülnek, ha megérzik a szagunkat. És ha az ember előre ismeri a helyet, ahová megy, akkor a kutyáktól sem kell tartania, hiszen minden tanyán van kutya, de ezek a kutyák nem jönnek ki a területükről, tehát, ha nincs a közelben tanya, akkor nincs para… Télen egyébként kevesebb a zaj éjjel. De akkor meg nagyon nagy a hideg. Nem akarom túlmisztifikálni ezt a dolgot, csak gondoltam nem árt ezzel tisztában lenni. Más is fél, és hozzá lehet szokni, ha többet mozgunk éjjel egy idő után már nem annyira feszélyez. Tehát: ismerd hova mész! Ha lehet ne egyedül menj! Ne tévedj magánterületre, ahol nem tudod mi van benn! Mert egy kép sem éri meg, hogy bajod essen.
Most, hogy itt a július az égbolt is derűsebb, a milky way teljes pompájában ragyog, szóval minden adott a remek képekhez! Ha készítettél egy szép tejutas fényképet küldd el nekünk, hogy közzétehessük!
Remélem találtatok hasznos infokat. Ha tetszett a cikk, kérlek nyomjatok like-ot, ha az oldalt követnétek katt ide! Nézzetek szét a blogon további hasznos tippekért!
A következő részben már képfeldolgozunk.
Addig is: (nyaraláskor pláne:) Hajrá kifelé fotózni!