Túra az ország tetején

Túra az ország tetején

Túra az ország tetején

Ugye milyen jó ez a tavasz végre? Azért még egy beszámoló erejéig csak visszarepítenék mindenkit a télbe, ha nem gond. Vagyis nem teljesen a télbe, hanem egy ilyen tavaszias téli hangulatba, ahol már megjelenik a sár is, mint hangulati elem, de azért nagyrészt fehér még a táj. Túra a Mátrában március végén.

A távolban a Kékes rejtőzködik

matra-99.jpg

Mielőtt eldöntöttük, hogy merre is fogunk indulni túrázni, igyekeztem figyelembe venni, hogy az olvadás miatt a hazai terepek már dagonyásak lehetnek így kora tavasszal, ezért inkább az Alacsony Tátra felé kacsintgattam, ahol biztos, hogy még a hó az úr. Mert a sarat nem nagyon állhatom… De aztán jött az egy hetes szibériai időjárás és újra esett a hó a hazai hegyekben, meg fagyott is egész héten, így a Mátrára esett a választás, pontosabban egy Mátraháza-Kékestető-Galyatető túrára.

Mielőtt belekezdenék a beszámolóba szeretném figyelmetekbe ajánlani túravideónkat, ami vizuálisan még inkább kiszélesíti a leírtakat. Van benne minden érdekes. De inkább kattintsatok rá!

Most az egyszer elég időben keltünk útra Szolnokról - olyan fél 7-7 lehetett -, mikor már a kocsiban reggeliztünk. Fél 9 körül már a mátraházi parkolóban szedelőzködtünk és nagyon jókedvűen konstatáltuk, hogy végre napsütésben fogunk gyalogolni a sok borult-párás-felhős túra után. Tavaly, mikor áprilisban Sástótól kapaszkodtam fel ide épp a nagy havazás után érkeztem. (itt olvasható) Most ott parkoltunk, ahol akkor egy teherautónyi hóbucka trónolt. Ebből látszott, hogy a tavasz azért ide is elérkezett.

Végre napsütés és hó egyszerre!

matra-5.jpg

A sárga jelzésen indultunk, nem a sípályán felfelé, bár épp pár nappal előtte ért véget a síszezon, így nem lett volna gond, ha arra megyünk, de a választott útvonalon egy évvel ezelőtt győzött a hó és nem jutottam fel a Kékesre. Most viszont erre minden esély megvolt. Az erdő teljesen más arcát mutatja, ha napsütés van. Ez igaz még akkor is, ha történetesen nincs lomb a fákon így tél végén. Csodás a hó, ahogy csillog a felülete, meg a csupasz fák mögül kikandikáló nap. Most mondhatnám, hogy végre megérdemeltük ezt, de ez természetesen nem így működik…

Árnyjáték

matra-8.jpg

Nem tartott sokáig felérni a Kékestetőre. Viszonylag sokan voltak fenn, dacára a síszezon végének. Egy sráccal beszéltünk, akivel még a Kékes előtt találkoztunk, ő azt mondta, hogy arra a napra ugyan mást tervezett, de ahogy kinézett az ablakon reggel – Hatvanban – úgy döntött, hogy egy ilyen Pazar napon muszáj kimenni a természetbe. Úgyhogy nem nagy varázslat megmondani miért volt sok ember, persze turisták jelentős része azért a könnyebb utat választotta, tehát a Kékes parkolójából sétált, de nincs ezzel gond.

A távolban Galyatető, a Kékes adótoronyból

matra-16_1.jpg

Ha már Kékes természetesen felmentünk a TV toronyba is és persze, hogy ittunk egy forralt bort Magyarország legmagasabban fekvő presszójában! Aznap különösen szép volt a körpanoráma, a felhők még nem foglalták el a Kékest, de folyamatosan próbálkoztak – ez szép jelenség -, nyugati irányban pedig a felhőtakaró felett voltunk… Lehetett látni Galyatetőt is szépen. Hát elég messzinek tűnt… Amúgy nem, hogy a presszó, de a kilátó is szinte üres volt. Értem ezalatt, hogy elég sokan voltak a hegytetőn, és csak kevesen jöttek fel ide. Oké, a presszó árai nem a legalacsonyabbak, de ha figyelembe vesszük, hogy hol van máris érthetővé válik… De mindenki döntse el maga persze.

A TV torony a Sas-kőre vezető ösvényről

matra-39.jpg

A forralt bort egy jó fél órás gyaloglás követte a Sas kő irányába. A hegy ezen oldalán mélyebb volt a hó, de ami a legjobb, hogy visszanézve a TV torony hol felhőkbe burkolózott, hol kikerült belőle. A Sas-kő Pazar. Egy emlékmű áll rajta a világháborúban elesett túrázók emlékének szentelve. Észak felé messze ellátni, Parádfürdő és Mátraderecske is a lábaink előtt húzódnak. A másik irányban felhő takarta a látképet. Viszont a közeli hágón keresztülbukó felhő nagyon szép volt. Amúgy a drón felvételünk itt különösen gyönyörű látványt örökített meg, érdemes a videóra kattintani!

Csodás felhőjáték Sas-kövön

matra-27.jpg

Az ebéd elkészítését és elfogyasztását követően indultunk tovább. A helyzet az, hogy az északi oldalon még nagyobb volt a hó, ami lefelé menetben remek, mert jó puha és lehet jó gyorsan suhanni benne. Mondjuk mikor már felfelé kellett haladni rajta annyira nem nevettem. Itt már néha kikandikált Galyatető a fák között, ahogy a sárga jelzésen gyalogoltunk. Sípálya alsó végénél találtunk egy nagyon szép részt, ahol az olvadás a fatörzsek alatt jégcsapokat gyűltek össze, egy egész jégfal keletkezett.

A sípálya alja

matra-51_1.jpg

Hamarosan elértük a kék jelzést, ahonnan még vagy 10 km várt ránk. Itt kicsit elbizonytalanodtam az este hatos érkezést illetően (ekkorra terveztük az érkezést, mert csak 19.30-ig lehet vacsorát rendelni a turistacentrumban) Innen a Mátra bérc túra vonalát követve először a Hidasi vendégház mellett, majd a Mátrát kettészelő műutat követve haladtunk, havas, saras ösvényen. A Galyatető elágazásnál keltünk át az úton. Itt azért a sár volt az úr, ilyen rendes erdei gépek által felhasított erdei utas sár… Ez a rész nem igazán tetszett… De hamar feljebb értünk, ahol már újra hóban haladhattunk, kényelmesen. Innen hátrapillantva csodás panoráma tárult elénk a Kékesről. Megálltunk pihenni kicsit, beszélgettünk egy túratárssal, bámészkodtunk egyet.

Galyatető, még mindig messziről, a Kékes oldalából

matra-57.jpg

Itt, meg egyáltalán egész Sas-kőtől elég kevés turistával találkoztunk egyébként. Ezek a részek már nem annyira nyilvánvalóan könnyen elérhetők, meg nem is annyira ismertek. Bár azért mindig fel-feltűntek hátizsákos emberek, vagy kisebb csoportok. A hőmérséklet gyorsan csökkent, ahogy a nap már alacsonyabban állt a horizont felett. El kell mondanom, hogy ez a szakasz egészen Galyatetőig nagyon élvezetes. Sok helyen panorámás az útvezetése, amiknek persze jót tesz, hogy nincsenek levelek a fákon, de nyáron is sok helyen lehet a távolba merengeni útközben.

Egy úgynevezett jellegzetes fa

matra-64.jpg

Nagyon szép Parádsasvár látképe erről a szakaszról és elég hosszan kíséri a gerincen húzódó útvonalat. Párszor még felengedtük a drónt is, egyszer megálltunk egy nagyobb teázásra, de utána már szinte megállás nélkül gyalogoltunk. Elhaladtunk a Galyatetőre vezető műút melletti kis kilátóhely mellett is. Furcsa is volt, hogy most nem autóval érkeztünk...  Aztán csak kisebb lihegésekkel szakítottuk meg a menetet. És láss csodát, mikorra értünk Galyatetőre? Hat előtt tíz perccel. Yeah. A tetőt teljes köd borította, nem is mentünk fel a kilátóba. Majd később, gondoltam.

A Mátrabércen

matra-87.jpg

A szálláson a foglalás alapján rögtön beazonosítottak minket, megkaptuk a kártyáinkat és elkísértek a hálóteremig. Nagyon modern lett a turista centrum a felújítás után. Látszóbeton, meg egyszerű berendezés, minimál stílus. Nekem nagyon bejött! Van külön fűtött bakancs/sítároló, meg hogy mindenhova a kártyával lehet bemenni, azzal nyitod a szekrényed is pl. Több szállástípusból lehet válogatni náluk. Néhány privát szoba, egy nagy apartman – na az nagyon jól néz ki képeken – és két hálóterem. (Meg kint a bivak szállások a kilátóban) Mi a hálóteremben éjszakáztunk, ahol két emeletes ágyanként vannak kialakítva kisebb terek, ahol zárható szekrény is van, meg éjjeli lámpa is minden ágy mellett.

Parádsasvár alkonyatkor

matra-88.jpg

Gyorsan lepakoltunk, kicsit kifújtuk magunkat, utána pedig lementünk a bisztróba. Meg kell mondjam, hogy nagyon finom a konyha, - én szarvasburgert ettem – és ami fontos, a reggeli is nagyon bőséges, szóval lehet vele indulni túrázni bátran! Egy út közbeni találkozás során egy túrázó mesélte, hogy ő drágának tartja a helyet és azzal sem ért egyet, hogy nem lehet a saját ételt elfogyasztani odabenn, pedig a túrázáshoz az is hozzátartozik. Ami kicsit érdekes nekem is, bár szerintem az jó, hogyha főznek valamit egy turistaházban, aztán, ha mondjuk másnap már ott jársz ahol nem főznek, ott megeszed a sajátot. Oké kicsit ambivalens dormitóriumban aludni és szarvasburgert enni elismerem...

Galyatető és köd

matra-100.jpg

Mindegy. Én szerettem a helyet, az ágy kényelmes volt, a vizesblokkok rendezettek... És volt fűtés. (Jó ez olyan alap, de végül is ez a legfontosabb télen, nem???) Ébredés és reggeli után felmentünk a kilátóba. A nap nem sütött ugyan, de szépen körbe lehetett látni a tetőről. Innen már csak a buszmegállóig gyalogoltunk, ahonnan 15 perc alatt elrepített minket a távolsági busz Mátraházára a parkolóig. Most elég sokat kell majd várni a havas túrákig, de azt hiszem épp elég hosszú volt a tél, szóval hajrá tavasz!

Ha tetszett a beszámoló kövesd a blogot! Facebookon is megtalálsz minket! ITT

Legközelebb elvileg a tavaszi Bükkből jelentkezem! 

Addig is: Hajrá kifelé fotózni!

Kora reggel a Galya kilátóban

matra-111_1.jpg

 

Túra a Vörös-kőre

Túra a Vörös-kőre

Túra a Vörös-kőre

Tudom, hogy most mindenki a gyorsan jött tavasznak örül, de engedjetek meg még egy havas beszámolót! Kezdjük talán azzal, hogy a februárra tervezett Liptói Tátra túránkat le kellett mondanunk az utolsó pillanatban, mert elkapott valami hihetetlen kór, ami több, mint egy hétre ágynak döntött. Elég nehezen viseltem, hogy nem sikerült az utazás, mert készültem rá sokat ( aki rendszeres olvasó tudja, hogy azért alaposan megtervezek egy-egy túrát. Khm…) Ilyen előzmények után, mikor már jobban éreztem magam és nem kezdtem szédülni 500 méter megtétele után az utcán, tehát mikor a kór kezdte feladni nálam, úgy határoztam, hogy kimozdulok. Mivel ekkorra már nem volt partnerem a túrázáshoz, ismét egyedül vágtam neki a behavazott Bükknek.

A bizonyos Vörös-kő kiklátás

bukk-24.jpg

Az első homályos tervek egy hosszabb Bükki kövek túrát sejttettek, de be kellett látnom, hogy a) egyedül nem akkora fun azért egy hosszabb menet b) több, mint egy hét ágyban fekvés után lehet nem 25 km-el kellene kezdenem -5 fokban. Így nem Bélapátfalva-Bél-kő-Őr-kő-Pes-kő-Cserpes-kő és vissza útvonalat választottam, hanem a jóval könnyebb (úgy értem rövidebb és kevesebb szintkülönbségű) Hereg-rét-Vörös-kő-Tar-kő menetet. A Tar-kőre úgysem mentem fel legutóbb (Itt olvasható)

A Tar-kő helye a Hereg rét végéből

bukk-10.jpg

Hogy időben odaérjek reggel korai ébredést követően ültem be a kocsiba és vágtattam el észak felé. Olyan fél kilenc (?) lehetett, mikor a réten leparkoltam. Egyedül voltam, és a zöld kereszt jelzésen indultam el átvágva a lankás réten, az esőbeálló irányába. Nos, már itt a réten látszott, hogy a Tar-kő hozza, amit megszoktam, tehát felhőbe burkolózik, viszont még reggel volt, gondoltam majd akkor először a Vörös-kőre megyek, visszafelé pedig talán már nem lesz köd odafenn.

Úton

bukk-13_1.jpg

A rét és a Tar-kő alatti rész amúgy káprázatos. Egész messze ellátni, a havas dombok, hegyek felé az erdei úton haladva. Sokáig kegyelmi állapotban közel vízszintesen halad a jelzés és csak a hegy lábánál kezd jobban emelkedni. Először itt találkoztam terepfutóval. Mivel rajtszámot hordott és hamarosan még jött egy hasonlóan öltözött személy, így joggal feltételeztem, hogy valami verseny, vagy teljesítmény túra folyik épp szemből.

Ködös erdő részlet

bukk-15.jpg

Közben a nemrég vásárolt egy akciókamerával kísérletezgettem, amivel már készítettem egy videót pár hete (ITT) Nos, most a fényképezőgép mellett ezzel is kell foglalkozni menet közben. Ez nem tűnik egy macerás dolognak, de biztosíthatok róla mindenkit, hogy az... Mert a fényképező gép a zsákban van, a kamera zsebben, de folyamatosan tokot kell cserélni, meg elővenni, bot lerak, kesztyű levesz, cipzár ki, be… Zsák le, objektív csere, vagy épp állvány le, fel... Na mindegy, senki sem mondta, hogy könnyű lesz… Majd egyszer arról is írok, hogy ezt az egészet hogy  menedzselem. (Ja, meg itt valahol sikeresen levettem a hangfelvétel, így a csúcson igazából csak magamnak kommentáltam a dolgokat, sajnos nem lett használható a felvétel)

Ismét egy Vörös-kő kilátás

bukk-18.jpg

Csak azért emeltem ki a kamerát, mert a cikk végén lesz egy videó, ami az első olyan próbálkozás, ami talán kicsit több, mint az eddigiek, amennyiben van szereplője, aki beszél is. Száz szónak is egy a vége, a szokásos módon meg-meg állva róttam az utat, egyre több futóval köszöntve egymást. Egy idő után elértem a felhő aljához. Innen jött a szép ködös erdős rész, nagyjából az őserdőtől kezdődően. Itt már azért a hó sem a kis kellemes 15-20 cm volt, hanem jóval mélyebb és egyben járás szempontjából sokkal nehezebb is. Ahhoz képest, hogy azt gondoltam, szinte nem is fogok összefutni senkivel, volt olyan rész, ahol városi parkban képzelhettem magam és szó szerint futottam össze emberekkel. Na jó én nem futottam… Ez egyébként jó érzés, mert egyedül lenni az erdőben néha nagyon „üres”, jobb látni mosolygós arcokat. (Mondjuk itt is volt olyan arc, amelyik nem igazán mosolygott, hanem egészen mást tükrözött…)

Téli érintés

bukk-32.jpg

Miután az őserdő mellett elhaladtam, hamarosan a Vörös kő leágazásához jutottam. Itt beszélgettem kicsit az egyik túra résztvevővel, aki elmondta, hogy Szilvásváradról indultak és Felsőtárkányba mennek, az úgynevezett Bükki kilátások teljesítmény túra és hard trail terepfutó verseny részeként. Kérdeztem, hogy az Őr-kő mellett volt-e kilátás, de mondta, hogy ködben úszott az is. Az szomorú... Miután elváltunk egy nem jelzett ösvényen mentem el a Vörös kő tetejére. Itt volt, hogy combig süllyedtem a hóban... De Huh, milyen panoráma fogadott! Mivel jóval alacsonyabban van, mint a Tar-kő, így a felhők alatt helyezkedett el, ezért nem zavarta semmi a kilátást. (Csak a levegő páratartalma, ami miatt nagyon messzire nem lehetett ellátni sajnos.)

Erdő

bukk-36.jpg

Készítettem ebédet, majd fotóztam, aztán mikor már kellőképp átfáztam – elég hideg volt, a rétnél -5 fokot mutatott, mikor indultam, itt pedig volt egy kis szél is – elindultam lefelé. Vagyis először Tar-kőre, vagyis abba az irányba. Ekkorra már nem sok résztvevővel találkoztam. A Tar-kő elágazásánál el kellett döntenem, hogy mi legyen. Nem tudtam eldönteni, hogy tuti felhőtlen-e a csúcs, meg eléggé megfájdult a combnyak környékem a bal lábamban, gondolom a mély hó, meg a hetes fekvés utáni megerőltetés miatt. Ezért végül nem másztam fel…

Majdnem a Hereg réten

bukk-37.jpg

Igen, ez nehéz, mikor ott vagy és van végre lehetőséged, de úgy döntesz mégsem… Mindegy, majd legközelebb… Lefelé menet aztán mikor kibukkant a Tar-kő sziklája kicsit bántott a dolog, de legalább lentről láthattam. Úgy is csodás! Akárhogy is én nagyon szeretek télen, hóban túrázni és ez az útvonal ideális volt. Nem mondanám nagyon erősnek, bár azért kell menni felfelé, meg távra is kb. 15 km oda-vissza. De megéri. Mondhatnám, hogy ilyet csak filmen lát az ember és nem is hazudnék nagyot, szóval tessék kihasználni a következő pár hetet, amíg van fenn hó! Most már az időjárás is melegebb lesz elvileg. Ha szeretnél még egy kis inspirációt, nézd meg a videót! Ahol találkozhatsz terepfutókkal és néma hegyekkel is!

A réten aztán egy csomó szánkózót láttam, mikor leértem. Na, erre eddig nem is gondoltam, legközelebb elugrunk ide szánkózni mi is... Bár épp betört a tavasz...

Ha tetszett a beszámoló kövesd a blogot facebookon: ITT. Vagy böngéssz a többi posztban, sok szép helyen barangoltunk már. Itt nézhetsz szét: www.cotime.hu.

Legközelebb nem tudom mikor jelentkezem, addig: Hajrá kifelé fotózni!

Ééés a Tar-kő (balra) a Három-kő (jobbra) társaságában felhőtlenül

bukk-46.jpg

Ha egy kis hidegségre vágysz...

Ha egy kis hidegségre vágysz...

Ha egy kis hidegségre vágysz...

Havas Bükkben

 Nos, a múlt hétvégén kerültem egyet a Bükkben, ami már hiányzott (ugye ki ne szeretne 20 km után kissé lelakott lábain hóban haladni?), mert nem nagyon tudtam kimozdulni pár hétig. Ha elolvasod az egyébként remek hangulatú túra beszámolóját, lehet te is kedvet kapsz kimozdulni. Ugyanis a héten még érkezett hó a már meglévőre - vagy 40 cm!!! -, szóval ha igazi téli hangulatra vágysz nem kell messzire menned (oké, mondjuk Kaposvárról igen, bár onnan meg más hegyek vannak közel...) vár a Bükk!

Sejtelmes hangulat 800 méteren

bukk-12.jpg

 Korai keléssel örvendeztettem meg magam a túra napján, hiszen nem a Bükk mellett lakom, így egy jó két órás autózás várt rám, mielőtt kiszálltam az autóból a Felsőtárkánytól Répáshuta felé vezető úton egy buszmegállós elágazásnál. Igazából egy nappal korábbra terveztem a túrát, de aznap ébredés után, ahogy gyorsan csekkoltam a Meteorát az látszott, hogy egész nap csapadék ígérkezik, az meg egy dolgot mindenképp csinál azonkívül, hogy eláztat, mégpedig eltünteti a tájat. Ez pedig lévén, hogy a bükki kövek közül kettőt is útba akartam ejteni kissé lelombozott...

A nehezen követhető ösvény

bukk-2.jpg

De sebaj, gondoltam másnap, mikor a nap kisüt a havazás után ragyogó időben fogom róni a kilométereket. Aha. Majdnem. Az eddigi képeken is látszik talán, hogy a nap csak a felhőkön átszűrődve mutatkozott másnap is. Ez van, azért kilátásom csak lesz. Mondatta velem a remény. El is indultam a zöld jelzésen felfelé. Ez az ösvény a Bükk fennsíkra vezető aszfaltutat keresztezgetve halad. A hó itt 700 méter környékén már elég nagy volt, de Felsőtárkányban nem is láttam fehérséget. Fotós szempontból egyébként a napos idő az igazi, mert ilyenkor egyszerűen nincsenek színek, minden nagyon "lapos"....

Behavazott fák

bukk-5.jpg

A zöld jelzésről a zöld háromszögre tértem át. Ez már vadregényesebb környék, az ösvényt már nehezebb követni, mert minden egyenletes hótakaró alatt van. Emberi lábnyomok a hóesés óta sehol, csak vélhetően őzek taposták az utat, sokszor ezeket követem. Előszeretettel használják az állatok ezeket az ösvényeket, gondolom gyorsabb a járt út, vagy ilyenek. Ahogy haladtam egy helyen be is vitt a - ha nem is málnásba, de - a jó bokros, cserjés zsákutcába - a nyomok követése. Igen, néha szem elől tévesztettem a jelzést... 

A kilátás Három-kőről...

bukk-8.jpg

Az első igazi megállót a Három-kőn terveztem. Szépen lepakolok, előveszem az elemózsiám és a tájban gyönyörködve fogyasztom el azt. Terveztem én. Aztán, ahogy közeledtem a csúcshoz egyre több pára nyomult be az erdőbe, a Három-kőre érve pedig kb. 30 másodpercre élvezhettem a fenti kép szerinti kilátást. Utána a köd teljesen ellepte a szirtet, a hó pedig kicsit erősebben kezdett esni. Hát ez van. 

Az meg ott a Tar-kő lenne...

bukk-9.jpg

Azért a tervhez igazodva levetettem a hátizsákom és ettem egy kis kolbászt kenyérrel, meg ittam forró teát. Nos, kicsit sajnáltam magam, ahogy a betonkockán ülve, csuklyával a fejemen a hóesésben ücsörögtem.Mármint azt sajnáltam, hogy semmi kilátásom sincsen, pedig ritkán járok erre, szóval jó lett volna látni valamit... Viszont ennek a csendes hóesésnek - inkább ilyen hódara volt az - is meg volt a hangulata, ott a csöndben.

A ködben

bukk-13.jpg

Innen lefelé folytattam az utat egy igazán varázslatos szakaszon keresztül, ahol a köd a ritkás erdőben végtelen nyugalmat árasztva ült... Azt nem is írtam, hogy ez a kis köd megváltoztatta az eredeti tervet, mert így a Tar-kő meglátogatása teljesen ésszerűtlenné vált, ezért Bánkút felé vettem az irányt a kék jelzésen. Ha sietek - gondoltam higgadtan - még egy leves is beleférhet a Petőfi kilátóval együtt. Na, most azért sok bizodalmam nem volt a kilátással kapcsolatban, mármint, hogy a Bálványon található Petőfi kilátóból majd olyan sokat láthatok körbe, de nem jártam a kilátóban, mióta felhúzták, szóval megér egy próbát - döntöttem el.

Didergés

bukk-14.jpg

A kék jelzés a Bükk-fennsíkon keresztül vezet Bánkútig. A fennsík nyáron is nagyon szép, de télen is tartogat meglepetést. Elég csak arra gondolni, hogy van fenn fenyő is bőven, így igazi zord hangulatú részekkel is találkozhatunk. Egész a kék jelzésig amúgy nem futottam össze senkivel. Kb. egy kilométerre a csúcstól taéálkoztam először két sráccal, akik épp Bánkútról jöttek, majd később sífutókat is megpillantottam a távolban párszor. Ahogy közeledtem a síparadicsomhoz azért exponenciálisan nőtt a hidegben szabadban sétálók száma.

Majdnem, mint a Tátrában

bukk-17.jpg

Aztán úgy egy óra gyaloglás után megérkeztem Bánkútra. Itt ugye vannak parkolók, meg persze a legfontosabb, hogy ott a sípálya, ez pedig azt jelenti, hogy többen vannak. De mivel hétköznap volt, nem volt tömeg egyáltalán. Hétvégén biztos nagy a nyüzsgés, de most a turistaszálló éttermében is kevesen ebédeltek. Rendeltem egy teát és egy vaddisznó ragu levest és kinyújtóztam kicsit. Nagy szerencse, hogy vannak itt sípályák, mert azok mindig azt jelentik, hogy ki van épülve a terület, amiből a túrázók is profitálnak, hiszen a testmozgás közben nagyon jól esik egy kis meleg étel, ital, kinek-kinek kedve szerint.

Már majdnem Bánkúton

bukk-21.jpg

A leves finom is volt, meg jól is esett, újult erővel vágtam neki a Bálványnak. Mindenképp le akartam érni sötétedésig, mert igen nagy fun sötétben túrázni, de azért jobb biztosra menni... Szóval a turistaszállótól 800 méterre van a csúcs, kellemes, néhol kissé kaptatós ösvény vezet hozzá. A kilátó egy átjátszó torony mellett kapott helyet, fémből készült és a legfelső szintjére már egy létra visz fel. Tuti jó cucc. A fémszerkezet havas, jeges volt, meg is csúsztam egyszer, viszont én mondom a kilátás egyedülálló.

Kilátás dél felé a fennsíkra

bukk-30.jpg

Elég sokszor használom ezt a szót, vagy valami szinonimáját, mikor ilyen csodás kilátással kerülök szembe, de ez tényleg pazar volt. Mivel azért párás volt a levegő a Tátra csúcsait nem lehetett kivenni, de körben a fennsík hófehérbe burkolózva, meg az, hogy észak felé az alacsonyabb régiókban is fehér volt a táj... Egy kedves miskolci párral találkoztam a kilátó tetején, akik Ómassa felől érkeztek és akiket nagyon irigyeltem, hogy olyan közel laknak a Bükkhöz. Megtudtam tőlük, hogy ebből a kilátóból már a Magas-Tátra csúcsai látszanak legjobban, mert épp északra vannak innen. 

Észak felé. Ott lenne a Tátra valahol.

bukk-25.jpg

Jól elidőztem odafenn, teáztam, próbáltam rögzíteni, ahogy a távolban felhők úsztak a hegyek között, majd lemásztam és sietve elindultam lefelé a csúcsról. Hamar Bánkútra értem, előtte lehagytam a miskolci párt, akik szánkóval együtt közlekedtek, ami nagyon remek lehet lefelé néhol. A Három-kői kilátás csak nem hagyott nyugodni ezért arra jutottam, hogy a kéken visszamegyek oda és teszek egy próbát, hátha feloszlott a köd. De elnéztem valahol a jelzést és belefutottam egy elakadt autóba. Itt ugye van aszfalt út, igaz nem nagyon lehet használni - kivéve azt, ami Bánkútra megy észak felől -, nos ott küszködött egy autó egy középkorú pár szervezésében. 

Jah, szánkóval könnyebb!!

lbukk-1.jpg

Segítettem kitolni az autót, - ami nem volt egyszerű, azért kellett vele küzdeni a jeges terepen -  és folytathatták útjukat. Én pedig arra gondoltam, hogy talán semmi sem történik véletlenül... Lefelé a Nagymezőn is keresztülvágtam. Nagyon egyedi a hangulat arra, mert nem sok fa van, minden nagyon csendes, meg hideg és fehér, olyan kopár, rideg volt. Innen egy órát ereszkedtem még és láss csodát sötétedés előtt már a kocsiban ültem és tartottam hazafelé. A Tar-kőre még terveztem egy pillantást vetni egy parkolótól, de a köd teljesen beborította, ez pedig egyben azt is jelentette, hogy nem hagytam ki semmit azzal, hogy lefelé kihagytam a Három-kőt...

A túra 3 percben

És így zárszóként annyit tudok hozzátenni, hogy ez a hétvége elvileg remek lesz egy havas kiránduláshoz, szóval mindenkit biztatok, hogy vágjon neki. Ha Bánkútig autóval is megy az ember, odafenn remek sétákat, vagy túrát lehet tenni. Találhattok egy kis videót is a túráról, ami három percben ad egy kis hangolódást , ha terveztek fellátogatni!

Ha tetszett a beszámoló a facebook oldalunkat itt követheted!

A viszont látásig: hajrá kifelé fotózni!

Börzsöny télen

Börzsöny télen

Börzsöny télen

Limitált havas kiadás

Az új évet szerettük volna egy kisebb túrával kezdeni, ezért elterveztük, hogy a Börzsönyt célozzuk be. Folyamatosan figyeltem az időjárás jelentést, hogy érkezik-e hó a túra előtt, mert azért valljuk be, hogy a havas téli túra az igazi! A Nagy-Hideg hegyi turistaház webkameráját is meg-meg látogattam, hogy legyen valami képem a hóhelyzetről. (kamerakép itt) Aztán végül felcsillant a remény a túra előtti napon, mert érkezett csapadék. Ami fenn szerencsére hó formájában landolt. Meglátjuk mire lesz elég...

A Sasfészek bérc

borzsonyhd-41.jpg

Reggel viszonylag korán keltünk, de csak 8 körül tudtunk nekiindulni a Börzsönynek Pilisborosjenőről. Ez azt jelentette, hogy kilenc múlt, mikor a kocsitól búcsút vettünk Királyházánál. Akkor még nem tudtam, hogy a fotó állványomat a kocsiban felejtettem... A tervezett útvonal a Csóványoson át a Nagy-Hideg hegyi turistaház volt. Meg vissza. Vagy csak másnap vissza. Ezt az időjárásra és a terepviszonyokra bíztuk.

Tűzköves forrás

borzsonyhd-2.jpg

A túra tulajdonképpen a Rózsás patak völgyében kezdődött. Frankón sáros úton kanyarogtunk a meglepően bővizű patak mellett, amíg a Tűzköves forráshoz nem értünk. Na, ha van különleges forrás az országban, ez biztos köztük van! Képzeljen el a kedves olvasó egy meredek domboldalt, talpánál sziklával, (igen, nos a képen igazából látható...) olyan 20 méter hosszúságban, ahonnan a forrás vize függönyként csöpög, folyik lefelé. Biztos, hogy kell a jó nedves időjárás, hogy látványos legyen a jelenség, de ez adott volt aznap.

A Rózsás patak. Hol a hó?

borzsonyhd-5.jpg

Az út párszor a patakon átkelve folytatódott. A nap sütött ugyan, de itt a völgyben ebből semmi sem érződött. Az első nagyobb emelkedő elkanyarodott az erdei úttól. Felérve egy kis emlékmű mellett haladtunk el. Ja igen, a piros jelzésen haladtunk. Ez fontos, mert több jelzés is fut nagyjából párhuzamosan. És miért a piroson? Aki olvasta a tavaly májusi börzsönyi túrabeszámolónkat, az tudja, hogy ezen a részen nem jártunk a három nap alatt. Pedig terveztük, hogy a Nagy-Mánához is elmegyünk, viszont az már nem fért bele az időnkbe. 

Az első emelkedő után remek fények

borzsony-1-11.jpg

Az erdő itt még teljesen hómentes volt. A téli erdő hó nélkül is szép persze, ilyenkor lehet látni, hogy a fák törzse, ágai milyen alakokat öltenek "ruha" nélkül. Csendesen haladtunk, aztán elég hamar meg is érkeztünk a már említett Nagy-Mánához. Tudom, hogy sokszor írom ezt, és igen engem könnyű ámulatba ejteni ilyenekkel, de higgye el mindenki, hogy az a hely csodálatos! Nem beszélve arról, hogy itt már nyomokban azért volt egy kis fehérség - főleg magán a turista úton -, meg hogy az emelkedőről felérve kibukkant a nap!

Egy csodás fa "ruha nélkül"

borzsonyhd-16.jpg

Meg is álltunk egy időre kifújni magunkat és gyönyörködni a tájban. Lala barátom pedig elkezdte életre kelteni az új mini drónját. Merthogy videót is terveztünk a túráról, drón felvételekhez pedig ez a hely tökéletes. Amúgy bámulatos, hogy hol tart már a tudomány, mondhatnánk Gyalog-galopposan. Egy tenyérnyi eszközt kell elképzelni, ami abszolút stabilan képes mozogni és remek a képminősége. Fura... (Az elkészült videót majd később belinkelem!)

Ismét a bérc

borzsony-1-9.jpg

Végigballagtunk a Sasfészek Bércen, ahonnan végig leláttunk az alattunk kanyargó völgyre és később a Csóványos tetején álló kilátót is megpillantottuk. Ezután újra erdőben haladtunk. Az ösvényen itt már a magasságnyerés következtében több volt a hó. Nem csak az út, hanem az egész erdő havas volt. Egyébként az ösvény eléggé csúszott, köszönhetően annak, hogy az előző hóesésből megmaradt letaposott hó a friss hó alatt jéggé állt össze. Szépen haladtunk egy vélhetően róka nyomában, aki az ösvényen haladhatott néhány órával előttünk. Aztán folymatosan felfelé haladva hamarosan a Csóványosra értünk. 

A nyomot követve

borzsonyhd-53.jpg

Itt a Csóványoson találkoztunk az első túratársakkal. Egy idősebb férfi épp szendvicsét fogyasztotta a padon, egy fiatalabb srác pedig a kilátó tetején nézelődött. Lepakoltunk és elővettem a termoszt az előre elkészített teával. Jóízűen kortyoltam az elsőt. Aztán kicsit visszavett a lelkesedésem, mert nem nagyon volt íze... Gondoltam is, hogy Lala biztos egy filtert rakott a két fél literes teába,  azért ilyen híg. De nem. Az én teámban konkrétan nem volt filter. Mert azt gondolta, hogy majd én rakok. Aha. (Igen kb. olyan volt, mint múltkor a Tátrában, ahol a reggeli maradt el hasonlók miatt) Nos, utána elég sokat kellett hallgatnia, hogy milyen jól tud esni egy remek ízes tea, milyen jó annak,aki megteheti, hogy fogyasztja ilyen hidegben stb... 

Kilátás a csóványosi kilátóból

borzsonyhd-58.jpg

Aztán felmásztunk a kilátóba a rengeteg lépcsőfokon. Szerencsénk volt a kilátással, mert igaz, hogy a Tátráig nem lehetett ellátni, de a pára nem ült a kilátó köré szorosan. Elég erős szél fújt, de ez itt általános. Készítettem pár képet, néztem a távolba kicsit, utána pedig Lala a kilátó aljában melegített vizet az ebédhez. Ami már igen időszerű volt, a gyomrom eléggé korgott... Az erős szél eléggé kihűtött bennünket, úgyhogy jó volt újra nekiindulni. Úgy kalkuláltunk, hogy a Nagy-Hideg hegy még belefér, max. egy kicsit majd a sötétben megyünk lefelé.

Az erdő havasan

borzsonyhd-56.jpg

A Nagy-Hideg hegyi turistaház igen vonzó célpont volt amúgy. Egy ott elköltött leves gondolata sok erőt adott a két csúcs közti kb. egy órás gyalogláshoz. Itt én már csúszásgátlóval mentem. Mert én elraktam. A csapat többi része ezt nem tette meg, így elég csúszkálva haladt. Most kitűnően látszott, hogy egy ilyen néhány ezer forintos eszköz mennyivel komfortosabbá tehet egy túrát. (Ajánlom télre.) Elhaladtunk közben a Haramia lyuk és a Hangyás bérc mellett is. A Hangyás bércre most nem mentünk ki, hogy egy kis időt spóroljunk.

Bükkös

borzsonyhd-68.jpg

 A sípálya melletti emelkedőt leküzdve hamarosan a turistaház mellett álltunk. Kicsit. Utána bementünk, rendeltünk egy babgulyást, teát, kávét és pihentünk egy kicsit. Nem sok vendég volt, de hát hétköznap nem is gondolom, hogy nagy lehet a forgalom. Végül nem aludtunk fenn, mert nem várhattuk, hogy éjszakára kiderül az idő és hó sem sok volt. Az éjszakai fényképezés - ja igen főleg, hogy az állványom is a kocsiban pihent... - nem tűnt kivitelezhetőnek. Úgyhogy jóllakottan megindultunk lefelé.

Hoppá ki az a kettő ott? :D

screenshot_3.png

Az útvonalat a piros háromszögön folytattuk a sípálya után. Ezzel a Csóványosra való visszamászást akartuk elkerülni. Akkor még nem tudtuk, hogy az egyik legszebb sziklaképződménnyel is ezen az ösvényen fogunk találkozni. Ballagtunk az egyre szürkülő erdőben és hirtelen megláttuk az Oltár követ. Annyit írok csak, hogy lenyűgöző. Lehet a szürkület is tett hozzá valamit, de egy sziklakaput kell elképzelni elég masszív sziklatömbök közt. Nekem nagyon bejött.

A Nagy-Hideg hegyi turistaház

borzsonyhd-62.jpg

Ezután felkerültek a fejlámpák és sötétben folytattuk tovább az utat. Egyszer találkoztunk 3 szarvassal. Vagy őzzel. Csak a szemük villogott, mint a Vukban a rókának. Néztük egymást egy darabig, aztán elsiettek. Azért örültem, hogy nem vaddisznók... Sötétben menni amúgy agyban fárasztó. Mivel nem látsz csak néhány métert előre, meg körben fatörzseket, sokkal nehezebb követni a jelzést, de ami rosszabb, hogy nagyon monoton.

Az oltár kőnél

borzsonyhd-73.jpg

Van egy éjszakai emléktúra itt a Börzsönyben, amit a Szépkilátás blog egyszer végigcsinált. Erről készítettek egy videót is. Azóta is vágyom rá, hogy kipróbáljam. A lényeg, hogy ott is gondolom fejben nehéz (jó fizikálisan is, persze, hiszen kb. 45 km és 2500m szintkülönbség. Az meg azért erős...), mert nagyon monoton a fák közt, a fejlámpa fénynénél a rebegő árnyak közt hosszú órákat menetelni. Oh igen, mindezt télen, nagyjából végig hóban... Azért itt meg lehet nézni a videójukat. Megéri!

Fejlámpát fel!

borzsonyhd-78.jpg

És ha már videóknál járunk, következzen a túravideónk! Kb. 2 perc szóval hajrá:

A túra végén már újra a sárban haladtunk a patak mellett. Na nem ez volt a kedvenc részem... Olyan párás volt a levegő, hogy a fejlámpa fényében a kilehelt pára rendesen zavaró volt, mert nem lehetett látni tőle. 24 km és kb. 6-700 méter szintkülönbség után végül az autóban ülve hagytuk magunk mögött a hegységet úton a nagyváros felé.

Most épp van hó odafenn köszönhetően a csapadékosabb időjárásnak, úgyhogy bakancsot fel, úgyis hétvége van! Most egy darabig rádiócsend lesz, aztán érkezem az új beszámolókkal!

Ha tetszett nézz szét a blog többi beszámolója között, hátha találsz még érdekeset! Itt követhetsz facebookon: cotime facebook.

A viszont látásig: hajrá kifelé fotózni!

Utolsó napon a Balatonon

Utolsó napon a Balatonon

Utolsó napon a Balatonon

Rövid túra a Tihanyi-félszigeten

Tihany mindenkinek eléggé ismerős hely. Van azonban egy szeglete, ami talán kevesebbet látogatott, mint maga Tihany település, ahol - főleg nyáron - hatalmas turistatömeg mozog a kis utcákon. És ezek a félsziget dombjai, erdejei, turistaösvényei. Többször jártunk már a kisebb, nagyobb túrákon itt, de a mostani útvonal csak részben volt ismerős. Amikor ez a poszt elkészül, már javában tapossuk 2018-at, viszont ottjártunkkor épp december 31-ét írtunk.

A Sajkodi öböl

sajkod-66.jpg

Egy baráti párnál töltöttük a szilvesztert és együtt utaztunk a Balatonra. Budapest mellől indultunk, olyan 10 körül, szóval nem nagyon kapkodtuk el a dolgot.  Ott épp felhős elég szutyok idő volt, de én megbíztam a meteoblue előrejelzésében, ami kissé borult, de lényegében napos időt jósolt. És így is lett, mert ahogy közeledtünk az autópályán, majd a balatoni helységeken autóztunk át a nap visszavonhatatlanul - arra a napra vonatkoztatva... De persze a nap mindig ragyog, csak a felhők takarják. Szóval lényegében inkább a felhők tűntek el aznap. Estig... -  elkezdett ragyogni a nap.

Halkan morajló

sajkod-14.jpg

A cél Sajkod település volt, ami Balatonfüred után következik és a Tihany felé leágazó út után kell lekanyarodni valahol. Igen valahol, mert igazából nem jelzi tábla nagyon... Túl is szaladtunk rajta először. Ez egy egysávos bekötőút, ami a település melletti strand irányába halad. Nos ott terveztük a parkolást, gondolva, hogy azért télen nem lesz zsúfolt nagyon a strand parkolója... Hát nem is volt. Összeszedtük magunkat, aztán ugyanazon a bekötőúton indultunk tovább, amelyiken érkeztünk. A műút a Balaton mellett néhány méterre kanyarog.

Ez még a műút. De milyen!

sajkod-15.jpg

Gondolom nem kell mondanom, hogy a napsütés és a sárgálló nádas a fák közt kibújva, a balatoni hullámok morajával kísérve elég nyugtató hatású. Meg-megálltunk egy-egy fénykép erejéig útközben. Aznapra a tervek alapján a műútról az erdei iskolánál lekanyarodva - a műút addig tart - a piros plusz jelzésen az Apáti-hegyen nemrég épített, majd egy ideig lezárt, aztán 2017 júniusban újranyitott Őrtorony kilátóig gyalogolunk. Ez kb. 3-4 km lehet, szintben sem sok, vagy 200 méter összesen. A kilátót egyébként nagyon jóra értékelik a látogatók.

Az első kilátás a tóra

sajkod-23_1.jpg

A Balaton partját elhagyva tehát felkanyarodtunk a piros plusz ösvényre és hamarosan nem csak a fák közt kandikált legnagyobb tavunk, hanem teljes rálátásunk lett. Fergeteges, de komolyan. Talán ez az egyik legszebb túraútvonal az országban. Hol máshol tudsz vízhez - most nem patakra gondolok... - ilyen közel túrázni, ilyen pazar kilátással? Persze sokat hozzátett a napsütés. De kétlem, hogy felhős időben ne lenne ugyanilyen csodás.

Panorámás turistaút 

sajkod-45.jpg

Hamar elértük a Gurbicsa-tetőt, ahonnan kicsit lefelé ereszkedtünk, kereszteztünk egy földutat, ami igen sáros volt, de hát ősz van, (ja nem, tél), ilyenkor ez ilyen... Gyaloglás közben alig tudtunk betelni a látvánnyal. Szebbnél-szebb kilátások váltakoztak. Egy gyors pihenőt tartottunk kis teázással, ahol az egyik termoszt természetesen sikerült úgy elfektetni, hogy az összes folyadék kiömlött belőle... A kilátáshoz amúgy sokat hozzátesz, hogy a növények kopaszok és nem gátolják sehol a panorámát. (Azért a színek hiányoznak...)

Hangulat

sajkod-60.jpg

Ezután a Csúcs-hegy következett, ahonnan már nem csak a Balatonra volt kilátás, hanem a félsziget belseje felé is. Látni lehet a fenyők között a Belső-tavat és magát Tihanyt is az apátsággal. Útközben viszonylag sok emberrel találkoztunk, ez kifejezetten jó hír, nem is gondoltam, hogy ennyien járják a természetet szilveszterkor. Persze a jó idő sokakat kimozdít. Aki pedig a közelben lakik, annak ez remek lehetőség. Bár most gondolom sokan az ünnepeket töltötték a közelben. 

Kilátás a Csúcs-hegyről

sajkod-77.jpg

És ez volt az a pont, ahonnan legutóbb a félsziget belseje felé kezdtünk ereszkedni a zöld jelzésen, most viszont folytattuk utunkat a gerincen. A Sajkodi öböl és maga Sajkod felett jártunk. A sárral néha meggyűlt a bajunk itt is, de a víz kéksége, meg a nagy látótávolság bőven kárpótolt. A távolban Aszófő is látszódott, ahol várt minket a Nagyi kertje teaház. Ez a teaház tavaly még itt Tihanyban működött Teázó az erdő mélyén néven, és nekem ez rémlett, mikor rákerestem. Gondoltam igazán remek hangulata lenne egy teának Sajkod mellett az erdőben. 

Aszófő a távolban

sajkod-80.jpg

De el kellett költözniük és így a látótávolságnyi volt csárdaépületben találhatók meg Aszófőn. A biztonság kedvéért facebookon rájuk írtam 30-án, hogy nyitva lesznek-e szilveszterkor. És azt írták igen, úgyhogy izgatottan vártuk a remek teát! (Főleg miután a saját készlet emberi mulasztás áldozata lett...)

Csipkebokor a hegyen

sajkodd-1.jpg

Lassan a kilátóhoz értünk. Kifejezetten sokan voltak kíváncsiak a kilátásra, azt nem mondom, hogy tömeg volt, de tele volt a felső szint. A kilátás szuper jó. Az egyik irányban a Külső-tó nádasai, a Belső-tó, az Apátság, mögötte a Balaton hullámai, a másik irányba pedig egészen a Kab-hegyig el lehet látni. Impozáns na, meg kell nézni! 

Az öböl, közel a kilátóhoz

sajkod-89.jpg

Eljutni egyébként nem bonyolult a kilátóhoz. A tihanyi kereszteződés mellett van egy parkoló, ami direkt a kilátóért lett kialakítva, onnan kb. 15-20 perc séta lehet, vagy egy kilométer nagyjából. Fontos, hogy maga Sajkod település az összes utcába csak helyi lakosoknak engedi a behajtást, kivéve a strand felé, viszont annak parkolójában nincs olyan sok parkolóhely - csúcsszezonban biztos, hogy nulla -, szóval érdemes kívül parkolni. Mivel most nincs szezon, így tudtunk mi is a strand mellett parkolni. 

Nádas ív

sajkod-93.jpg

A kilátó alatt megettük a kacsazsíros-májas szendvicseket, aztán egy negyed óra alatt ereszkedtünk vissza a kocsihoz. Áthajtottunk Aszófőre, ittunk egy tényleg remek teát, amit egy kis süteménnyel egészítettünk ki. Nos, a Crumbs of Time nem gasztro blog, nem is mennék bele nagy elemzésekbe az ízek összetettségére vonatkozóan,de annyit totál szubjektíven meg tudok állapítani, hogy nekem mind a tea, mind a sütemény nagyon ízlett. (Nem, nem csak azért mert nagyon megéheztem!)

A Külső-tó a kilátóból, háttérben a Balaton
sajkod-107.jpg

Alkonyodott, mikor visszaültünk a kocsiba. Már csak egy megpróbáltatás volt hátra - csak viccelek - meg kellett állnunk hazafelé Balatonakarattyán, hogy a Kisfaludy sétányról vessünk még egy pillantást az esti Balatonra. Ez a hely még mindig a kedvenc kilátóhelyem a tóra. Ha erre járok mindig útba ejtem, és megmutatom az aktuális útitársaknak.

Alkony a Kisfaludy sétányról

sajkod-127.jpg

Miközben a panorámában gyönyörködtünk arra gondoltam, hogy a mai túrából talán egy dolog hiányzott, ez pedig a hó. Mert azért tél lenne nem pedig ősz meg tavasz... Nagyon remélem, hogy találkozunk még vele idén, ha más nem gondolom márciusban... És ez nem kívánság, hanem sajnos mostanában tendencia... Szubjektíven...

Balatonkenese, Balatonalmádi

sajkod-133.jpg

Nos, ez volt a szilveszteri kirándulásunk története. Minden olvasónak innen kívánok Boldog új évet! Ha olvasnál hasonlókról, vagy tetszenek a képek, látogass el a blogra, ahol sok anyag várja, hogy felfedezd! Ha még nem követed a facebook oldalt, akkor itt követheted! Legközelebb a tervek szerint Börzsönyből jelentkezünk!

A viszont látásig: Hajrá kifelé fotózni!

sajkod-134.jpg

 

Best of Crumbs of Time 2017

Best of Crumbs of Time 2017

Best of Crumbs of Time 2017

Újra nagyon közeledik az év vége és ilyenkor már hagyományosan itt a blogon is visszatekintünk az évre. Nos, nem nagyon lehet panasz, mert sok gyönyörű helyre sikerült eljutni, aztán a legtöbbször meg is osztottam az olvasókkal, hogy merre jártunk, mit csináltunk. Sok tervünk volt/van persze, ami nem jött létre, de ez így van jól, legalább jövőre is marad valami, ugye? Fogadjátok szívesen a válogatást, ami így visszanézve elég soknak is tűnik, nem is igen tudtam egy tucat képet kiválasztani, így elég bőséges a képanyag, remélem nem bánjátok! Ami új volt idén, hogy raktunk össze néhány kisebb videót is túrákról. Ezeket most belinkeltem a kapcsolódó képekhez, ha valakit érdekelnek, azokat is megnézheti! 

Tartsatok velünk jövőre is, vannak tervek, szóval lesz mit olvasni! Mindenkinek sikeres, mozgalmas új évet kívánunk!

Útban a Severni vrh felé. Végül nem jutottunk fel, de legalább elfáradtunk - Montenegró

proketije-226.jpg 

A Giewont hegy februárban Zakopáne-ból. A város nagyon zsúfolt, de páratlan az elhelyezkedése - Lengyelország 

zplus-1-2.jpg

A Garamfő (Telgárt) melletti viadukt éjszaka. Másnap másztunk fel a Király hegyre - Szlovákia

(beszámoló)

tatra-1-3_masolata.jpg

A szolnoki Tiszavirág híd télen. Merthogy volt végre hó az Alföldön is - Szolnok

havas-41.jpg

A Kékestető és Galyatatő a Király hegyről - Szlovákia

(beszámoló itt)
tatra-1-86_1.jpg

Alföldi naplemente télen -  Kőröstetétlen környéke

tetetlen-1-2_1.jpg

Ártéri hangulat - Szolnok

zagyva-1.jpg

A Sas út a Zawrat hágóból novemberből. Az egyik legélvezetesebb túránk volt idén - Lengyelország

(beszámoló itt)

zawrat2ver-105_1.jpg

A Pannonhalmi apátság templomában - Pannonhalma

kenese-15.jpg

Ereszkedés a Zawrat hágóból az Öt tó völgyébe - Lengyelország

zawrat2ver-120.jpg

Nyugodt,tavaszi éjszaka Mártélyon

(beszámoló itt)

martely-20-2_1.jpg

A Halas tó (Morskie Oko) télen - Lengyelország

(beszámoló itt)

hrebienok-1-129_1.jpg

A Maja Jezerce juhokkal az előtérben. Az egyik legszebb túránkon készült a Prokletije nemzeti parkban  - Montenegró

(beszámoló itt)

proketije-103.jpg

Vitorlások a Balatonon november elején

cism4-10.jpg

Téli hangulat. Sajnos a kilátást elfedte a köd...  - Mátra

(beszámoló itt)

matra-33_2.jpg

A Lomnici csúcs Tarajkáról holdvilágnál (Hrebienok) decemberben, amikor végre eltűnt a felhőzet

(beszámoló itt)

tarajka-1_2.jpg

A Plavi tó egy igen esős borús napon - Montenegró 

proketije-377.jpg

Május a Balatonon - Csopak

(beszámoló itt)

csopak-26_1.jpg

Sejtelmes fények Csorbatón (Strebske Pleso) - Szlovákia

gemi-1-3.jpg

Téli hangulat az alföldön - Kocsér környéke

(beszámoló itt)

havas-25.jpg

Az elhagyott vasútvonal - Börzsöny

(beszámoló itt)

aborzsony-132_1.jpg

 

Facsoport a pusztában - Kocsér környéke

(beszámoló itt)

havas-33_1.jpg

A Tejút egy tanyánál - Kocsér környéke

(beszámoló itt)

tanya-12_1.jpg

Bükkös - Börzsöny

(beszámoló itt)

aborzsony-60_1.jpg

Téli este - Szarvaskő

(beszámoló itt)

bukk_havas-1-5_1.jpg

Nyugodt öböl - Balatonakarattya

cism-1-8.jpg

A Lomnici csúcs alatt túrázók haladnak lefelé lámpákkal - Tarajka (Hrebienok), Szlovákia

(beszámoló itt)

tarajka-13_1.jpg

Kora nyári hangulat - Szolnok környékén

(beszámoló itt)

arter-25_1.jpg

Tehenek reggel a Grebaja völgyben - Montenegro

(beszámoló itt)

proketije-203.jpg

A Tejút a Grebaja völgyből - Montenegro

(beszámoló itt)

proketije-395.jpg

Áprilisi tél a Mátrában

(beszámoló itt)

hmatra-38.jpg

A csodálatos Karanfilok vonulata Montenegro

(beszámoló itt)

best2-1-3.jpg

A Geminida meteorraj egy tagja decemberben - Kocsér környéke

gemi-6_2.jpg

A Havran felé - Szlovákia

(beszámoló itt)

tatraa-85.jpg

Nos, ha velünk tartanál 2018-ban, akkor kövesd a Crumbs of Time Facebook oldalát és tuti nem maradsz le semmiről!

A viszontlátásig: Hajrá kifelé fotózni!

2017/12/27 : talajmentifagy 2 komment
Lélekmelegítés a mínuszokban

Lélekmelegítés a mínuszokban

Lélekmelegítés a mínuszokban

Hétvége Tarajkán

A múlt héten a csodás Mátrai télben tettem (Itt elolvashatod!) egy kört, most hétvégén pedig menyasszonyommal a Tátra lábához utaztunk, hogy egy nyugodt, csendes hétvégén töltődjünk fel egy kis karácsonyi szellemmel. Ótátrafüredet (Stary Smokovec) vettük célba, vagyis pontosítok, mert a szállás Tarajkán (Hrebienok) volt, ahová már külön lanovkával kell felmenni. Ez egy medvelátott hely. De kezdjük az elején….

A Bilikova Chata karácsonyi hangulatban

tarajka-147.jpg

TIPP: Eddig mindig Salgótarján felé hagytuk el Magyarországot és így át kellett kelni a hegyeken, ez Szolnoktól vagy 5,5 óra… Ezért, hogy kis időt spóroljunk körbe indultunk el, hogy autópályán közelítsük meg a Magas Tátrát. A tapasztalatom az, hogy Miskolcig remekül lehet haladni, aztán Tornyosnémetiig elég tömött az út, viszont a határtól tulajdonképpen végig autópálya van és kb másfél óra alatt lehet eljutni egészen Ótátrafüredig. Az azért jó. 4,5 óra, haza pedig 4 órás út. Ja. és sokkal kényelmesebb az autópálya ugye…

Februárban jártunk már Tarajkán és mivel már a túraútvonalak nagy része zárva van, olyan helyet kerestünk, ahol elég tág a lezáratlan rész. Nem terveztünk erős túrát, inkább pihenni mentünk (amúgy is nagyon rövidek a nappalok) sétálni a hóban, betérni menedékházakba, meg minden ehhez kapcsolódó hangulatos tevékenység…

A tarpataki vízesések egyike

tarajka-7.jpg

És egy menedékházban is laktunk, bár menedékháznak kicsit túlzás nevezni, inkább panziónak mondanám, a neve Bilikova Chata. Ami vonzott benne, hogy Ótátrafüred felett helyezkedik el, ahonnan lanovkával lehet elérni, vagy gyalog egy három kilométeres sétával. A parkolás ígérkezett neccesnek, mert nem lehet felhajtani a szállóhoz, tehát kell egy parkoló három napra, viszont minden parkoló fizetős, ráadásul ha az út mellett csak leparkolsz, hogy fizeted ki a napidíjat, ha nem is vagy a közelben? Szerencsére találtam megoldást, mégpedig a lanovka állomása mellett lévő új építésű szálloda mélygarázsát. Becsekkoltuk a rendszámot, aztán vasárnap kifizettük az automatánál. Olcsónak nem olcsó, de stressz mentes. (Meg nem találtam más megoldást…)

Jégkápolna

tarajka-23.jpg

Felfelé lanovkával utaztunk, ami félóránként indul és van vagy öt perc a menetideje. Odafenn sajnos köd fogadott minket. Februárban, mikor erre voltunk hasonló volt az időjárás, akkor is csak egy pár percre oszlott el a pára, viszont ezzel mesés látvány tárult elénk. A menedékház 1255 méteres magasságban áll a Tarpataki völgy felett, aminek a másik oldalán a Lomnici csúcs emelkedik méltóságteljesen. Nos, a ködben csak a rengeteg fenyő látszott, de azok is csak vagy 100 méteres mélységben. Sebaj, lepakolás után egy rövidet még sétáltunk a közeli vízesésekhez.

A Lomnici csúcs szemben, a tetőn a fény a meteorológiai állomás, az erdőben pedig a túrázók fejlámpái

tarajka-13.jpg

Több vízesés is dübörög arrafelé, ilyenkor már kezdenek befagyni, de még lehetett látni ahogy a hatalmas vízmennyiség a sziklákat ostromolja. Hideg annyira nem volt, viszont hamar ránk sötétedett, úgyhogy a sötétben már fejlámpával baktattunk vissza a Tarajkára, ahol megnéztük a minden évben felállított jégkápolnát. Egy sátorban van felállítva/kifaragva, nagyon mesés hangulatú. Annyira hideg volt odabenn – mert gondolom állandó hőmérsékleten tartják - , hogy mikor kijöttünk melegnek éreztük a kinti levegőt… Innen a szállás felé indultunk, ahol még készítettem néhány képet, mert remekül látszott, hogy a szemben lévő hegyoldalon fejlámpával jönnek lefelé a túrázók, ugyan csillagok nem voltak, de már annak is örültünk, hogy a nagy köd feloszlott. 

Nyugalom

tarajka-38.jpg

Aztán jött a remek vacsora, - a konyha szerintem jó a chatában -, a Tátra tea pedig ugye mindig jól esik. (Most ittuk melegen is. Ilyenkor egy kis forró vizet adnak hozzá és egy citrom karikával ízesítik. Finom. Korai vacsora, korai fekvés, aztán reggel 7 körül keltünk is. A reggeli után szokatlanul flexibilis tervekkel indultunk túrázni. A hó csendesen hullott, a turistautak még friss hóval fedetten, csak pár lábnyommal tarkítva hívogattak. A Rainer kunyhó felé indultunk el, ami nagyon híres, az első volt a maga nemében és igazi menedékház kinézetű, valamint kialakítású épület. Alapvetően egy helyiség, pult, kettő asztal és egy hatalmas cserépkályha. De erre még visszatérek!

A Tar patak

tarajka-131.jpg

A kunyhó után a piros ösvényt követtük. Többször találkoztunk teherhordókkal, akik valószerűtlen súlyokat a hátukon cipelve araszoltak lassan felfelé. Lankás emelkedő vezet innen a Zamkovszky menedékházig (Zamkovskévo Chata) , ami ráadásul panorámás útvonal. Általában. Most sajnos a fehérséget láttuk főként, csak ritkán pillantottunk meg a háttérben egy-egy sziklafalat, csúcsot. A menedékháznál sokan voltak, na nem vészesen, de bent nem is volt hely, viszont mivel a legutóbb hihetetlen finom herba teát ittunk itt, ezért most is elfogyasztottunk egyet a teraszon.

Erős szélben küzdenek a túrázók felfelé

tarajka-62.jpg

Jó látni amúgy, hogy milyen sokan veszik a fáradtságot és túráznak még télen is. Oké, nem egy nagy túra, idáig eljönni, de ez is legalább három órás mozgás oda visszaTarajkáról a fantasztikus levegőn. Ez pedig aktív mozgás, szóval mindenképp egészséges. Mivel a köd miatt nem bíztunk benne, hogy a Kőpataki tóhoz (Skalnaté pleso) vezető úton bármit is láthatnánk (ez a piros ösvény, amiről csodás a kilátás a hegységből), ezért inkább a Téry menedékház (Teryho Chata) felé indultunk tovább (zöld jelzés), hogy meglássuk fel tudunk-e kapaszkodni, vagy hagyjuk legközelebbre.

Szél és hó

tarajka-68.jpg

A lavinaveszély kettes fokozatú volt (itt nézheted meg az aktuálisat), amint egy szembe jövő túratárs is nyomatékosított nekünk, ahogy a völgyben találkoztunk vele. Szóval óvatosan ugye. Hamar kiértünk az erdőhatár fölé és onnantól az időjárás lényegesen zordabbá vált. A hó is sokkal jobban esett, de ezt tetézte a hatalmas szél, ami a nyomokat pár perc alatt betemette utánunk. Azért viszonylag sok túrázóval találkoztunk. Addig mentünk be a völgybe, amíg tudtuk követni az utat. A Téry ház egy sziklán áll a völgyben, de oda már nem mentünk fel, mert a meredek emelkedő előtt már nagyon durván fújt a szél. Talán néhány alakot ki lehetett venni, ahogy küzdenek felfelé, de a látás sem volt magas, a téli utat jelző karókat sem találtuk, ez pedig egy nogo.

Lomnická Vyhliadka, az a bizonyos kilátóhely

tarajka-72.jpg

A legtöbben így döntöttek amúgy, ahogy láttuk. Úgyhogy mi is visszafordultunk. Azért a völgy ilyen viharos állapotában is csodásan nézett ki, mindenképp megérte az a pár kilométer plusz. Innen vissza a menedékházhoz, ahol ekkorra már (ez kb. délután egy) a sokból, nagyon sok ember lett. Nagy szerencsénk volt és benn lett két helyünk, tudtunk enni egy finom fokhagymalevest, meg egy zsíros kenyeret tepertővel.

Lefelé a piroson

tarajka-101.jpg

Mivel még nem akartunk visszamenni a szállásra elindultunk a Kőpataki tó felé vezető úton (ez a piros), ami egy állítólag csodás panorámás kilátóhelyet is útba ejt. Ez egy negyed órás, húsz perces emelkedő után jön, ahol már jóval kevesebb lábnyom alakította az utat. A kilátás valóban pazar. Szemben a Nagyszalóki csúcs (Slavskovsky stit) magasodik és az egész völgyre remek a kilátás. A felhőkből néha lehetett látni a szállásunkat is. Miután kigyönyörködtük magunkat elindultunk lefelé.

Puhaság

tarajka-85.jpg

A völgybe visszaérve még elkanyarodtunk a Rainer kunyhó felé. A kunyhó még épp nyitva állt, kértünk két teát és leültünk a sarokba. Na most egy olyan kunyhót kell elképzelni, ahol kiállításszerűen régi havas sport eszközök sorakoznak a falon, ropog a tűz és egy kedves öreg úr (Peter Petras) szolgálja ki a vendégeket, aki nagyon régóta üzemelteti a helyet. (Kint láttunk fényképet 1990-ből, amin ő állt az épület előtt, már ősz hajjal, de ugyanolyan energikusan, mint ma.) Az épület 1863-tól áll, építője Rainer János György válallkozó volt. Az üzemeltető minden évben egy hószobrot emel a ház előtt, ezzel is növelve annak turisztikai vonzerejét (ami amúgy is magas). Idén egy több méter magas hó Mikulás szobor várja a látogatókat. Igazán impozáns! (És itt elolvasható egy cikk arról, hogy idén karácsonyig még miket farag ki Peter Petras)

A Rainer kunyhó és a Mikulás

tarajka-32.jpg

Lélekben feltöltődve értünk vissza a szállásunkra. Amit leginkább szerettem, az a nyugalom és a csönd, ami körülvesz (bár a völgyet elborítja a vízesések robaja). A hegyek állandósága, főleg így havasan megbabonázza az embert... Este még próbálkoztam éjszakai képekkel, de hiába gomolyogtak a felhők, csak nem tisztult ki teljesen az ég. Aztán éjszaka felébredtem és kinéztem az ablakon. És persze csillagos ég fogadott... Valahogy rábeszéltem magam, hogy csak kellene egy fénykép, és így született meg a hold sütötte csillagos kép a Lomnici csúccsal. 

Szemben a Nagyszalóki csúcs tömbjével

tarajka-123.jpg

Reggel, szikrázó napsütésre ébredtünk. Annyi arca van a hegyeknek és így napsütésben a fények teljesen megváltoztatták a tájat. Persze nekünk indulnunk kellett haza, így csak az ablakból gyönyörködtünk... 

Viszont ígértem valami medvéset is, igaz?  Nos itt egy videó, hogy miért is írtam ezt! A menedékház egyik külső kamerája rögzítette a képet, persze nem mikor ott jártunk, hanem valamikor év közben. Engem meglepett, csak itthon néztem meg az oldalukat. Szerencsére most alszanak valahol, így nem találkozhattunk volna velük. És még Linkelek egy videót, a túránkról, ha érdekel kattints rá, 2 perc a 2 napról, megéri! 

Kövess a Facebookon, ha érdekel a blog!

És most ennyi fért a posztba, remélem kicsit átjött az ünnep előtti hangulat.

Mindenkinek Boldog Ünnepeket és: Hajrá kifelé fotózni!

És ráadásnak még néhány kép ;)

Esti ködös hangulat

tarajka-155.jpg

Ez pedig majdnem hajnali

tarajka-1_1.jpg

 A Lomnici csúcs reggeli fényben

tarajka-161.jpg

Útelágazás

tarajka-133.jpg

2017/12/15 : talajmentifagy 2 komment
Téli hangulatban

Téli hangulatban

Téli hangulatban

Frissítő kör a Mátrában

Végre leesett az első hó itthon, vége a szürke novembernek és ez remek hír a túra kedvelőknek. Pár hete még egész Lengyelországig utaztunk egy havas túráért a Zawrat hágóba, most pedig a lábunk előtt hever. Ilyenkor teljesen más a természetben lenni. Zordabb egyfelől, de olyan tiszta is egyszerre, hogy nem lehet neki ellenállni. Na, nem is próbáltam meg... Olyan sok szabadidőm nekem sincs, de szerencsémre találtam egy fél napot, hogy túrázzak egy kisebbet a Mátrában december első hétvégéje után.

A háttérben Csókakő

matra-1.jpg

Az időjárás nem volt nagyon kegyes, mert egész nap borult, szomorkás idő volt. Nem keltem nagyon korán, meg aztán nem is a közelben lakom, szóval olyan tíz órakor indultam útnak Mátrakeresztesről, az Óvár vendéglő melletti parkolótól. Az étterem megint zárva volt, nem tudom mikor van nyitva. Lehet hétvégén? (Sajnos a facebook oldalukról sem derül ki...) Tavaly novemberben túráztam erre utoljára (ITT elolvashatod) (jó, inkább mondanám fotósétának), akkor itt-ott még szép őszi színek uralkodtak. Most viszont igazi fagyos-havas volt a látkép.

Tél

matra-12_1.jpg

Nem terveztem nagyon hosszú menetet, mert naplementekor akartam néhány képet. Honnan? Na ez volt még képlékeny, úgyhogy kis tartalék idővel számoltam az érkezést. A piros jelzést követve vágtam át a falun, aztán ahogy beértem az erdőbe hamar elkanyarodtam a zöld jelzés felé. Felraktam a csúszásgátlómat, - biztos, ami biztos -, csökkentettem a rétegszámot a ruházaton, majd öles léptekkel kezdtem mászni felfelé. Nem volt hideg különösebben, meg pár perc alatt az ember pulzusszámának emelkedésével párhuzamosan egyre komfortosabban érzi magát.

Ott valahol a ködben áll a Kékes gondoltam. Helytelenül

matra-9.jpg

Nem volt nagy hó, szerintem csak az épp hétvégén leesett réteg, valami 5-10 cm talán. Mivel fagyott, a fák többnyire havasak voltak és csupasz karjaikkal groteszken nyújtóztak mindenfelé. A zöld jelzést kicsivel később elhagytam, mert mindenképp meg akartam látogatni Csókakövet, ami csak jelöletlen ösvényeken tehető meg. Ez gyakorlatban egy balos kanyart jelentett, ahonnan elég meredek emelkedő következett. Az ösvényt már itt is ránézésre, meg érzésre lehetett követni, mert ilyenkor, mikor mindent hó borít, igazából minden ösvénnyé válik a fák között…

Az "ösvény"

matra-18.jpg

Ahogy egyre feljebb jutottam, egyre szebb kilátás tárult elém. A Csókakőnél egy sziklamászó hely is van, bár én fentről kerültem, így nem láttam egyben a nagy sziklafalat. A hegy oldaláról szép kilátás nyílt Mátrakeresztesre. Minél fentebbről néztem le a falura, annál több ház bukkant elő a dombok mögül. Sajnos a Kékest nem láttam, mert a felhők túl alacsonyan voltak – ami azt is jelentette, hogy az ágasvári kilátásom esélye aznap nagyon kicsi volt... -, de még így is remek téli panorámával jutalmazott a természet.

Mátrakeresztes

matra-16.jpg

És akkor innen volt kalandosabb a helyzet, mert a sziklás oldaltól az erdő felé fordulva a bronzkori sáncot követve kellett a zöld jelzésre visszatalálnom. Itt pedig tényleg találomra próbáltam előre jutni, - ja, meg a szél is felélénkült a hegy ezen oldalán – néha a gps-en rápontosítva, hogy merre is orientálódjak. Na most a jelzést rendesen nehéz volt megtalálni, aztán követni is, mert egy darabon cserjék között haladt és a ritka felfestések, meg a járatlan fehér hó remek kombó, ha el akarsz rejteni egy ösvényt…

Irtás

matra-28.jpg

Közben elszaladt mellettem két őz. Innen az Ágasvári turistaház már nem volt messze. A turistaház nagyon népszerű a csillagászok körében, mert magasan van, egy takaros mező van mellette és távol vannak a települések fényei, ergo remekül lehet az éjszakai égboltot tanulmányozni. Itt azért már mélyebb volt a hó, a turistaház – igazából két épület van - pedig csendben állt, csak egy kémény füstölt, barátságosan. Hét közben zárva tart, csak hétvégén nyit ki, gondolom olyankor a kb. egy órás sétára lévő Mátraszentimréről jönnek sokan.

A patakvölgy fentről

matra-22.jpg

Itt találkoztam egy párral, akik pontosan Mátraszentimre irányából érkeztek a kék jelzésen. Velem összhangban ők is Ágasvárra igyekeztek. Aki járt már erre, az tudja, hogy innen egy elég combos kaptató következik, míg fel nem jutunk a csúcsra. Mivel a köd, vagyis a felhő kb. a turistaház magasságától indult már semmi esélyt nem láttam arra, hogy lesz kilátásom fentről. Fellihegtem magam Ágasvárra, higgadtan konstatáltam, hogy a fehér ködön kívül nem sokat láthatok, ezért hamar továbbindultam gerincen a Newton szikla irányába.  (Azért az Ágasvári kilátásról posztolok egy képet, igaz ősszel készült vagy három éve, de kb. erre lehet számítani egy felhőtlen túra során. Csak hóval.)

Azért van kontraszt

agasvar_kontraszt.jpg

Jó kis misztikus arcát mutatta az erdő ezzel a köddel, meg a nagy fehérséggel. Több helyen vastagon összehordott havat találtam, de gyorsan lehetett haladni, mivel lefelé ballagtam. Nem tartott soká és találkoztam is a kék jelzéssel, amin visszafelé indultam a turistaház irányába. A másik irányban nem messze Mátraszentimre van, ahol tuti van nyitva valami büfé szerintem minden nap. ugyan nem lett volna nagy kerülő, de időben akartam leérni a patakhoz.

Kissé ködösen  a gerincen

matra-33_1.jpg

A turistaház egyik padjánál kis időre megálltam, hogy egyek néhány falatot. És nem tudom ki emlékszik, mikor az egyik madeirai túrákról szóló beszámolóban írtam a gyíkokról, akik, - mint a Jurrasic Parkban-, ahogy megálltunk elkezdtek egyre közelebb somfordálni hozzánk egy pár falat reményében? Na, hát itt ugyanez játszódott le, na persze nem gyíkokkal, mert azok ilyenkor alszanak, hanem macskákkal! Három is rögtön körülöttem termett, ahogy megérezték a gyulai kolbász illatát... Így nem volt mit tenni négy felé kellett elosztani az ebédet...

Étkezés

img_20171204_132651.jpg

Azt nem mondom, hogy jóllakottan, de kicsit feltöltődve folytattam az ereszkedést. Mivel jól álltam idővel, volt lehetőségem pár türelmesebben megkomponált képet készíteni a téli, itt-ott jeges patakról. Innen pedig már gyorsan leértem a parkolóhoz. Hazafelé átautóztam a Mátrán, de csak Galyatető után álltam meg fotózni, ahol a kék jelzés egy kilátóhelyen halad keresztül közvetlenül az út mellett. És láss csodát a hegység ezen részén felszakadozott a felhőzet. Nos ilyen az élet...

Jeges meder

matra-51.jpg

Mi is a konklúzió? Hát az, hogy mindenképp érdemes ilyen zord időben is felkeresni hegyeinket. Megéri. Néhány dolgot máshogy kell szervezni, de a Csörgő patak völgye, akár egy Ágasvári felmászással, vagy Mátraszentimrére túrázással nem annyira megerőltető (a patakvölgy kifejezetten könnyű terep). Nem beszélve arról, hogy hétvégéken meg lehet pihenni a turistaházban egy teára, annak pedig remek a hangulata.

De nem ragozom tovább. Remélem tetszett a poszt. Ha igen, itt a Facebook oldalon követheted!

A viszontlátásig: hajrá kifelé fotózni!

(Addig meg itt van még néhány kép, csak a hangulat kedvéért:)

matra-36_1.jpg

 

matra-55.jpg

Alkony

matra-60.jpg

A Csörgő patak völgye télen

matra-45.jpg

Ez pedig maga a patak télen

matra-49.jpg

2017/12/07 : talajmentifagy 3 komment
Fagyott tavak, fehér csúcsok

Fagyott tavak, fehér csúcsok

Fagyott tavak, fehér csúcsok

Túra a Zawrat-hágóba a Lengyel-Öt-tó völgyéből

Az van, hogy októberben abszolút mozdulni nem tudtam, szóval a legszebb őszi tájakat idén is ki kellett hagynom. (Utoljára a Montenegróban túráztunk szeptemberben, amikről azóta csináltam videókat. Ha érdekelnek az elátkozott hegyek, akkor ITT és ITT megnézheted őket!) Igazából a november közepe lett becélozva, mint következő túralehetőség. És az a helyzet, hogy a Mátrába készültem volna eredetileg egy három napos trekkingre, de november közepére a természet már nem a legszebb oldalát mutatja, eltűnnek a sárga levelek és kezdetét veszi a nagy szürkeség... Így mindenképp másfelé kellett tervezni, mert az ilyen „szürke” túra élvezeti értéke alacsonyabb, mint egy színpompás stb. túráé. (Ja és szerencsénk volt, mert a hétvégén nem volt jó idő a Mátrában)

A Zawrat hágóból indulnak a lengyel "útitársak"

zawrat2ver-89.jpg

Akkor legyen mondjuk a Tátra, ahol tűlevelűk borítják a meredek hegyoldalakat . Na, ezzel egy a baj, hogy ha már odautazunk, azért valami nagyobb túrát tennénk, azt meg november 01-től már macerásabb kivitelezni, mert a szlovák oldalon a turistautak a téli zárlat miatt le vannak zárva. Így esett a választás a Magas-Tátra lengyel oldalára, mint célpontra. (Februárban jártunk már arra, akkor a Morskie Oko-nál, ami egy varázslatos tó hatalmas hegyek ölelésében. ITT elolvashatod a részleteket!)

Kissé misztikus kora reggel

zawrat2ver-9.jpg

Ott ugyanis a téli zárlat december 01-el kezdődik, de alapból nem sok útszakaszt érint, így lehet csemegézni, kinek-kinek ereje, kedve és lehetőségei szerint. Mivel szerettünk volna magasra mászni, körbenéztük a Lengyel Öt tó völgy körüli turistautakat, merre lehetne elindulni. Egy biztos volt, hogy utazásunkkor már lesz hó a fenti régiókban, ráadásul a tél most korábban jött, mint tavaly és ahogy minden nap néztem a helyi időjárást (meteoblue), meg a web kamerák képeit, meg a lavina jelentést (Laviny.sk) már csak azon szurkoltam, hogy ne essen friss hó, mikor túrázni indulunk.

A fenyvesen át

zawrat2ver-13.jpg

Természetesen esett hó aznap mikor megérkeztünk a festői Zár településre… Nem esett jelentős mennyiség, így remélhettük, hogy magasabban sem esett sokkal több. Ja, miért is Zár (Zdiar)? Mert nagyon közel van a lengyel határhoz és nekünk a határtól karnyújtásnyira lévő Bialkai szénégető parkolóból kellett indulnunk másnap. Jó korán, szóval érkezés után csak a felszerelést raktuk össze másnapra, meg egy laza 8 km-es sétával melegítettünk (meg finom oldalassal és leheletnyi Tátra teával)

Az Öt-tavi menedékház

zawrat2ver-36.jpg

De mi is lett az úti cél pontosan? Nos a Lengyel-Öt-tó völgy biztos volt. Van ott egy remek menedékház, szóval probléma esetén van hova visszavonulni, meg jó is, ha az ember tud egy kis energiát pótolni. A völgyből több jelzést is kinéztünk. Először a sárga jelzésen a Morskie Oko-hoz terveztünk átmenni a Miedziane hágón keresztül (Szpiglasowa Przelecz). Viszont itt láncokkal kiépített szakaszon is kell haladni ezt pedig hóval, jéggel együtt, úgy, hogy sohasem jártunk még ott nem akartuk vállalni.

Úton a völgy vége felé. Középen a Zawrat  hágó

zawrat2ver-37_1.jpg

Ezért a völgy másik oldalának magaslataira esett a választás, ahol a híres Sas út (Orla Perć) halad. Na, hát a híres Sas úton sem kívántunk végigmenni (az is láncos, kitett stb.), így a lehetséges kiszálló és megközelítő pontokból választottunk egyet. Így indultunk el a Zawrat hágóba. (Ami a kiinduló pontja a Sas útnak, mivel csak egy irányban járható). Amúgy épp elég egy ilyen túra, mivel a parkolóból indulva, ami kb. 1000 méteren helyezkedik el kell jutni a menedékházig, ami 1672 méteren áll, majd innen fel kell kapaszkodni 2159 méterre a hágóba. És ez két dolog miatt nem egyszerű ilyenkor novemberben. Ez pedig a rövid nappal és a hó. Logikusan ugye.

És akkor kezdjük az emelkedést

zawrat2ver-64.jpg

 Persze, ha az ember a menedékházban alszik, akkor máris több ideje van, de kb. egy évvel korábban kell szállást foglalni, így ez nem volt opció… A rövid nappal természetesen magával vonzotta, hogy nagyon korán kellett indulnunk, így reggel 6-kor már a parkolóból lépdeltünk a friss hóban a menedékház felé. Kiegészítésként azt terveztük, hogy lefelé mégis csak a Morskie Oko felé megyünk, de egy másik úton keresztül. (A kék jelzésen , ami december 01-ig járható) Ehhez az kellett, hogy délután kettőkor legkésőbb elinduljunk lefelé a Zawratról.

Pazar fények

zawrat2ver-69.jpg

Remek, bár álmos hangulatban indultunk, csak egy kis apró tény árnyékolta be az eseményt, méghozzá, hogy a reggelinket, amit az út első 15 percében terveztünk elfogyasztani végül – a másikban bízva, hogy majd ő hozza – a szálláson hagytuk. Sebaj, hamar felérünk a menedékházig! Aha… Azért volt nálunk energiaszelet, így ezt falatozva haladtunk a nagy csöndben. A parkolóból néhány kilométert műúton tettünk meg, ami a hatalmas fenyők között, a derengő reggeli fényben akár misztikusnak is tekinthető. 

A hágóval szemben. Középen azok a pici pontok emberek

zawrat2ver-79.jpg

Aztán bekanyarodtunk az erdőbe és kisebb emelkedővel haladtunk. Köd volt, így a környező sziklákat rejtőzködtek a szemünk elől, majd mikor este visszafelé gyalogoltunk láthattuk csak micsoda monstrumok sorakoznak kétoldalt. (360 fokos panorámakép itt!) Egy háromfős lengyel társasággal kb. egyforma tempóban haladtunk és egyszerre értünk el a fekete jelzésig, ami a téli útvonal a völgy felé. A másik nem használható (ezt ők mondták, kicsit kételkedem benne, mert még nincs december 1., de mivel nyomok csak a fekete jelzésen voltak, meg mégiscsak helyiekkel beszéltünk akiknek vélhetően több a helyismeretük, természetesen arra mentünk.

A híres Sas út eleje

zawrat2ver-105.jpg

Nah, ez volt az első erős emelkedő. Lényegében olyan erős emelkedő, hogy ritka nehezen lehetett haladni, pedig felvettük a csúszásgátlónkat is. A köd ugyanolyan erős volt, így semmit nem láttunk, csak a fehérséget, meg a hajlott, lelapult fenyőket és törpefenyőket. De csak felértünk, sőt elég jól álltunk idővel is. És ahogy felértünk feloszlott a köd is, így szemünk elé tárult a csodálatos völgy, valamint az első nagy tó és mellette megbújva a menedékház. Elkezdtünk kicsit levetkőzni mielőtt bementünk, itt ért utol minket a háromfős társaság, akik hágóvassal küzdötték le a meredek emelkedőt. Na ja. Majd lefelé…

Kilátás a hágóból

zawrat2ver-109.jpg

A menedékházban nagy volt a nyüzsgés. Sokan aludhattak ott az éjjel. Terepfutók indultak valamerre, meg emberek jöttek-mentek, öltözködtek. Maga az étkezde rész szerencsére nem volt tömött (emlékszem a brutális tömegre a Morskie Oko-nál legutóbb. Na az nem hiányzott volna…) és mivel kihagytuk a reggelit, így ettünk egyet mielőtt nekivágtunk a hágónak. Hihetetlen, de szerintem nagyon olcsón mérték a komplett reggelit. 7 Euróért két személyre kaptunk rántottát, túrót, egy pár szelet felvágottat, vajat, kenyeret, meg egy csésze teát. Ez 1600 méteren szerintem erősen megéri. A menedékházban van egy kijelző is az aktuális és a várható időjárást, valamint a lavina információkat vetítik rajta. A lavina kód még mindig egyes volt. Pipa.

Ereszkedés

zawrat2ver-121.jpg

Reggeli után innen már mi is felcsatoltuk a hágóvasat és nekivágtunk. (360 fokos panorámakép itt!)  Kis időt vesztettünk a reggelivel ugyan, de még volt esélyünk a részterv teljesítésére is. A hó itt mélyebb volt, nem 5 cm esett, hanem legalább 20. Ahogy egyre mélyebben hatoltunk a völgybe az eleinte lényegében kitaposott ösvény egyre kevésbé volt széles. A tavak közül csak a Nagy tó (Wielki Staw) nem volt még befagyva. Itt-ott még kilátszott a feszes víztükör. Ez a tó amúgy a Tátra legmélyebb tava 79 méteres mélységével. (Igen egy tízemeletes házat simán elnyelne...) Mikor elkezdtük az emelkedést látszottak még a tegnapi nyomok, habár belepte őket a hó. Az új nyomokból kiderült hogy aznap is járt már arra legalább egy – két ember. 

Csúcsforgalom, balra a hágó

zawrat2ver-123.jpg

És kb. ekkor hirtelen kisütött a nap és ez igen megemelte a morálunkat. Fantasztikus fények lettek és hirtelen teljesen mássá, élettelivé váltak a zord csúcsok. Jól is esett egy kis meleg napsütés, tényleg káprázatos volt. Mondjuk ha a napszemüvegem nem a kocsiban figyelt volna az nem lett volna rossz... Aztán ez mégsem volt nagy gond, mert Szlovákia felől pazar formákkal hatalmas felhők törtek be a völgybe és hamarosan eltakarták a napot. Az ösvény nem túl meredeken, de emelkedett. Átmásztunk egy sziklásabb részen, aztán nagyjából vízszintesen haladtunk. A lengyel "útitársaink" ekkor már lehagytak minket, de hát fényképezni muszáj...

A Kriván lába

zawrat2ver-100.jpg

Hátra volt még egy meredekebb emelkedő, amit lihegve, nagyokat lépve küzdöttünk le, aztán a nyereggel párhuzamosan enyhe emelkedőn tartottunk a hágó felé. Na, ez az enyhe emelkedő volt már az, hogy éreztem a lábam, főleg a vádlimat, ami meglepő, mert azt máskor nem szoktam. Volt még vagy 200 méter előre, mikorra a szél is erősebbé vált, meg magamban elkezdtem nevetni, mert ahogy lépkedtem előre úgy tűnt, hogy sohasem érek oda. Lassú lépésekkel haladtam, és persze csak az érzés volt olyan, de ez nagyon megmaradt, hogy megyek pár lépést, lihegek kettőt, még három lépés, lihegés és így egészen a hágóig.

A Nagy tó szélfútta hóval

zawrat2ver-153.jpg

A Zawraton aztán hatalmas szél várt minket. Ahogy kiértünk a gerinc takarásából rögtön lecsapott ránk. Egy zsebkendőnyi – na jó szobányi – hágót kell elképzelni egyébként, melyet egyik oldalról a Swinica-ra vezető út, másik oldalról a Sas út kezdete szegélyez. A Swinica felé nem láttunk nyomokat, azonban a Sas út felől érkezett két mászó. Úgy tudom, hogy a Sas út egyirányú innen a Zawratról, ők meg szembejöttek, de gondolom ilyenkor nem olyan nagy a forgalom odafenn… A Zawraton rajtunk kívül a lengyel útitársak, másik két lengyel túrázó és egy pár volt fenn. A pár az egyetlen széltől kissé védett helyen teát főzött épp.

Tükörkép

zawrat2ver-145.jpg

 

Hogy a kilátás milyen volt? Hát persze, hogy remek! A felhős idő miatt sajnos a Krivánnak csak az alsó részét láthattuk, a csúcs elbújt a párában. Szlovákia felé a tájat sem lehetett látni, mert a felhőtakaró összefüggő volt. A völgy viszont csodaszép fehérben… És rendesen hálát kell adnunk az égnek, mert miután egy kis teával lelket öntöttünk magunkba és elkezdtünk ereszkedni, a látótávolság drasztikusan lecsökkent. Minket is betakart egy felhő, így ha kicsivel később érünk fel nem láttunk volna semmit.

Zergék

zawrat2ver-157.jpg

Az ereszkedés fizikailag már könnyebb volt, csak a fel-feltámadó szél nehezítette kissé. Ja, igen azt terveztük, hogy kettőkor indulunk lefelé és akkor van esélyünk átmenni a másik úton a Morskie Oko-hoz. Sajnos késésben voltunk az ideális időhöz képest, így átterveztük a programot. Közben összefutottunk 2 fő zergével, akik egyszerűen legelésztek nem mesze az úttól. (Na jó nem legelésztek, hanem a havat túrták, hogy legelészhessenek.) A menedékházig már könnyen haladtunk, a fények – ezeket a téli fényeket imádom amúgy, ez a sápadt rózsaszín az alkonyi égen még akkor is csodálatos, ha történetesen RÓZSASZÍN – kezdtek változni az égen, egyre inkább azt éreztem, hogy leginkább maradnék én már a menedékházban mára. Kicsit még mászkálni, gyönyörködni az estében, aztán enni valami jót és aludni reggelig. Aztán előről minden…

Útban lefelé

zawrat2ver-176.jpg

Ehelyett hátra volt még vagy 8 km lefelé. Nem is időztünk sokáig a menedékháznál, mert nem akartunk sötétben menni végig lefelé. Így a vacsora elmaradt, csak forró vizet vételeztünk – ez ingyenes! – és készítettünk teát. Lefelé engem kicsit sokként ért, hogy mennyi ember kapaszkodott felfelé fél órával naplemente előtt. Ok, akik már majdnem a menedékháznál voltak, azok rendben, de találkoztunk olyannal, aki jóval lentebb azt kérdezte, hogy sokan vannak-e odafenn? És akkor még hátra volt neki több, mint egy óra felfelé, meg ezek szerint nem volt foglalva szállása, csak a szerencsében bízott gondolom, hogy marad ki hely. Mindenesetre nekem érdekes. De én tervkényszeres vagyok…

A fekete jelzésen immár lejtmenetben

zawrat2ver-167.jpg

Elég az hozzá, hogy a fekete jelzés a menedékháztól a völgyig amúgy hosszú! Reggel nem láttuk a ködben, de jobb is, mert kicsit demoralizáló lett volna, így meg csak raktuk a lábunkat egymásután. Lassan besötétedett, előkerültek a fejlámpák és csak róttuk a métereket a sötét erdőben. A Blair wich project azért átfutott az agyamon néha, mikor furcsa árnyak bújtak be a fa mögé itt-ott... Elvétve még mindig találkoztunk felfelé igyekvőkkel,  deszerencsére medvével nem… (Ezek mellett az utak mellett állítólag kevés az esélye egy ilyen találkozásnak)

Na, ez az a rózsaszín!

zawrat2ver-177.jpg

Aztán a műútra érve levettük a hágóvasakat, energiát pótoltunk, teáztunk – van ott egy kis pihenőhely padokkal, meg mobil wc-kkel -, utána elindultunk a parkolóhoz és fél-háromnegyed óra múlva már a kocsiban ültünk útban Zár felé, ami olyan 20 percre van. A vacsora nem maradt el természetesen, volt mit pótolni energiaként, hiszen télen alapból is több kalóriát éget az ember, mert nehezebb a testhőmérsékletet tartani a szabadban. Ha pedig fizikailag is odateszed magad, akkor az extra sok kalória.

Akár valami B kategóriás horror is lehetne, de csak az erdőn kelünk át

zawrat2ver-181.jpg

Így telt tehát a remek túranap a Magas Tátrában. Abszolút megérte, nagyszerű érzés a fehérségben csatangolni! A képeken is látszik, hogy nem volt tömve a völgy, nem kellett egymást kerülgetni, szóval cska ajánlani tudom, annak aki szereti a havat, meg a hideget, meg mikor liheg felfelé! Ha tervezed, hogy nekivágsz ennek, vagy egy hasonló túrának, mindenképp nagyon figyeld az időjósokat, meg a lavina előrejelzést. Itt pedig linkelem a magas tátra info oldal épp a hetekben készült cikkét a téli túrázással kapcsolatos tudnivalókról: http://www.magas-tatra.info. Ha tetszik amit olvastál, vagy szeretted a képeket, követheted a Facebook oldalunkat és akkor máskor is olvashatsz hasonlókról, sőt erről a túráról is készül majd egy videó, ha érdekel csatlakozz!

A viszont látásig: hajrá kifelé fotózni!

Ráadásnak pedig a felhőbetörés!

zawrat2ver-61_1.jpg

2017/11/25 : talajmentifagy 2 komment
Azok a csodás őszi fények

Azok a csodás őszi fények

Azok a csodás őszi fények

Mátrai hangulat

Közhely, hogy ősszel a legszebbek az erdők. Ezekben a hetekben a színek nagyszerű kavalkádja változtatja meseszerűvé - ok néhol valóban giccsbe hajlóan - hegységeinket (is). Október első hétvégéjén a Mátrában jártunk egy nagyobb családi hétvégére és kirándultunk kicsit a remek napos időben. Tulajdonképpen egy egyszerű kis sétát tettünk az Ilona völgyi vízeséséhez Parádfürdőtől, szóval nem kell nagy szintekre gondolni. Egy csokorra való képpel szeretnék kedvet csinálni az őszi barangolásokhoz.

Erdőrészlet

matra-84.jpg

Maga az útvonal a településről kb 8-9 kilométeren át vezet a vízesésig. Javarészt egy műúton kell gyalogolni, ami szép helyeken megy keresztül, de azért annyira nem változatos, hogy hét éves unokahúgomat totálisan lekösse, (aki amúgy simán végig gyalogolt, de közben azért tudatta velünk, hogy nem elég inger gazdag a menet gyerekfejjel.) 

Az a bizonyos aszfalt út

matra-10.jpg

Már majdnem a völgy "bejáratánál" a hatalmas réten virágzik a kikerics. Gyönyörű lila szirmai rengeteg helyen feltűnnek a fűben. A másik oldalon a fenyvesek között szép gombák nőnek. (Na itt már nem annyira monoton a menet, hoy ne kötne le egy hétévest...) 

Kikericsek

matra-23.jpg

Mivel hétvégi nap volt számtalan autó parkolt az út mellett ameddig engedélyezett a behajtás. Innen már tényleg csak egy fél óra talán és célhoz érsz az erdei utat követve. Sok kirándulóval találkoztunk, ami nem csoda, hiszen remek napos időnk volt (és az is várható majdnem hó végéig!) A vízesésben a csapadékszegény időszakhoz képest azért van víz. A sziklákon sárga levelek hevernek, a gyerekek pedig ide-oda kapaszkodnak a sziklákon.

Telt ház a vízesésénél

matra-62.jpg

Az őszi erdő fotós szempontból is kivételesen remek. Mivel a nap szinte egész nap alacsonyan áll, a sugarak nem fentről érik a fákat. Aztán mivel minden fa más más időben szabadul meg leveleitől nem annyira zárt a lombkorona és az aljnövényzetre is több nap jut foltokban. Ehhez hozzá kell venni, hogy az időjárás is párásabb, az pedig egy napos reggelen fantasztikus fényeket produkál, ahogy átszüremlik a fák között. Ja és persze a színek ugye... Meg a gombák, virágok, termések levelek...

Az egyik gomba

matra-33.jpg

A séta után este azt határoztuk el, hogy elmegyünk Galyatetőre megnézni a naplementét. Namost a felújított kilátóban még nem jártunk, úgyhogy nagyon érdekelt, hogy milyen, főleg a benne lévő bivak szállások miatt (itt a turista centrum honlapja, ha valakit érdekel szállás: http://www.galyacentrum.hu/) Szerintem nagyon jó a kilátó. A bivak szállásokhoz kör alakú bejáratokon keresztül lehet belépni. Be nem mentünk, de a fantáziám nekem is izgatja egy ott töltött éjszaka gondolata... 

Kilátás a Galya kilátóból

matra-106.jpg

Egy fontos tudnivalót azért megosztok: a belépő 200 Ft, ami teljesen ok, viszont beléptetőkapu van és CSAK 200 Ft-os érmével működik! Ha meg már eddig elmegy az ember elég csalódás, hogyha nem tud bemenni emiatt... A kilátás pazar, az őszi alkony lágyan terül el a tájon. Érdemes megnézni! 

A végére annyit, hogy ami a fényképeken látható, most hétől hétre egyre szebb lesz, szóval mindenképp érdemes sok időt a természetben tölteni októberben! Legyen az egy városi park, egy erdő, vagy ha szerencsések vagyunk eléggé, akkor a hegyek!

Most pedig képek következnek. Aki követné a blogot, az Facebookon ITT megteheti!

A vízesés felé

matra-72.jpg

Másik gomba fenyők között

matra-12.jpg

A csodás krókuszos rét

matra-25.jpg

 A Kékes tető a kilátóból alkonyi fényben

matra-111.jpg

 Patakmeder

matra-36.jpg

Erdőrészlet

matra-78.jpg

A viszontlátásig: Hajrá kifelé fotózni! (A Mátrába! (is)