Utolsó napon a Balatonon

Utolsó napon a Balatonon

Utolsó napon a Balatonon

Rövid túra a Tihanyi-félszigeten

Tihany mindenkinek eléggé ismerős hely. Van azonban egy szeglete, ami talán kevesebbet látogatott, mint maga Tihany település, ahol - főleg nyáron - hatalmas turistatömeg mozog a kis utcákon. És ezek a félsziget dombjai, erdejei, turistaösvényei. Többször jártunk már a kisebb, nagyobb túrákon itt, de a mostani útvonal csak részben volt ismerős. Amikor ez a poszt elkészül, már javában tapossuk 2018-at, viszont ottjártunkkor épp december 31-ét írtunk.

A Sajkodi öböl

sajkod-66.jpg

Egy baráti párnál töltöttük a szilvesztert és együtt utaztunk a Balatonra. Budapest mellől indultunk, olyan 10 körül, szóval nem nagyon kapkodtuk el a dolgot.  Ott épp felhős elég szutyok idő volt, de én megbíztam a meteoblue előrejelzésében, ami kissé borult, de lényegében napos időt jósolt. És így is lett, mert ahogy közeledtünk az autópályán, majd a balatoni helységeken autóztunk át a nap visszavonhatatlanul - arra a napra vonatkoztatva... De persze a nap mindig ragyog, csak a felhők takarják. Szóval lényegében inkább a felhők tűntek el aznap. Estig... -  elkezdett ragyogni a nap.

Halkan morajló

sajkod-14.jpg

A cél Sajkod település volt, ami Balatonfüred után következik és a Tihany felé leágazó út után kell lekanyarodni valahol. Igen valahol, mert igazából nem jelzi tábla nagyon... Túl is szaladtunk rajta először. Ez egy egysávos bekötőút, ami a település melletti strand irányába halad. Nos ott terveztük a parkolást, gondolva, hogy azért télen nem lesz zsúfolt nagyon a strand parkolója... Hát nem is volt. Összeszedtük magunkat, aztán ugyanazon a bekötőúton indultunk tovább, amelyiken érkeztünk. A műút a Balaton mellett néhány méterre kanyarog.

Ez még a műút. De milyen!

sajkod-15.jpg

Gondolom nem kell mondanom, hogy a napsütés és a sárgálló nádas a fák közt kibújva, a balatoni hullámok morajával kísérve elég nyugtató hatású. Meg-megálltunk egy-egy fénykép erejéig útközben. Aznapra a tervek alapján a műútról az erdei iskolánál lekanyarodva - a műút addig tart - a piros plusz jelzésen az Apáti-hegyen nemrég épített, majd egy ideig lezárt, aztán 2017 júniusban újranyitott Őrtorony kilátóig gyalogolunk. Ez kb. 3-4 km lehet, szintben sem sok, vagy 200 méter összesen. A kilátót egyébként nagyon jóra értékelik a látogatók.

Az első kilátás a tóra

sajkod-23_1.jpg

A Balaton partját elhagyva tehát felkanyarodtunk a piros plusz ösvényre és hamarosan nem csak a fák közt kandikált legnagyobb tavunk, hanem teljes rálátásunk lett. Fergeteges, de komolyan. Talán ez az egyik legszebb túraútvonal az országban. Hol máshol tudsz vízhez - most nem patakra gondolok... - ilyen közel túrázni, ilyen pazar kilátással? Persze sokat hozzátett a napsütés. De kétlem, hogy felhős időben ne lenne ugyanilyen csodás.

Panorámás turistaút 

sajkod-45.jpg

Hamar elértük a Gurbicsa-tetőt, ahonnan kicsit lefelé ereszkedtünk, kereszteztünk egy földutat, ami igen sáros volt, de hát ősz van, (ja nem, tél), ilyenkor ez ilyen... Gyaloglás közben alig tudtunk betelni a látvánnyal. Szebbnél-szebb kilátások váltakoztak. Egy gyors pihenőt tartottunk kis teázással, ahol az egyik termoszt természetesen sikerült úgy elfektetni, hogy az összes folyadék kiömlött belőle... A kilátáshoz amúgy sokat hozzátesz, hogy a növények kopaszok és nem gátolják sehol a panorámát. (Azért a színek hiányoznak...)

Hangulat

sajkod-60.jpg

Ezután a Csúcs-hegy következett, ahonnan már nem csak a Balatonra volt kilátás, hanem a félsziget belseje felé is. Látni lehet a fenyők között a Belső-tavat és magát Tihanyt is az apátsággal. Útközben viszonylag sok emberrel találkoztunk, ez kifejezetten jó hír, nem is gondoltam, hogy ennyien járják a természetet szilveszterkor. Persze a jó idő sokakat kimozdít. Aki pedig a közelben lakik, annak ez remek lehetőség. Bár most gondolom sokan az ünnepeket töltötték a közelben. 

Kilátás a Csúcs-hegyről

sajkod-77.jpg

És ez volt az a pont, ahonnan legutóbb a félsziget belseje felé kezdtünk ereszkedni a zöld jelzésen, most viszont folytattuk utunkat a gerincen. A Sajkodi öböl és maga Sajkod felett jártunk. A sárral néha meggyűlt a bajunk itt is, de a víz kéksége, meg a nagy látótávolság bőven kárpótolt. A távolban Aszófő is látszódott, ahol várt minket a Nagyi kertje teaház. Ez a teaház tavaly még itt Tihanyban működött Teázó az erdő mélyén néven, és nekem ez rémlett, mikor rákerestem. Gondoltam igazán remek hangulata lenne egy teának Sajkod mellett az erdőben. 

Aszófő a távolban

sajkod-80.jpg

De el kellett költözniük és így a látótávolságnyi volt csárdaépületben találhatók meg Aszófőn. A biztonság kedvéért facebookon rájuk írtam 30-án, hogy nyitva lesznek-e szilveszterkor. És azt írták igen, úgyhogy izgatottan vártuk a remek teát! (Főleg miután a saját készlet emberi mulasztás áldozata lett...)

Csipkebokor a hegyen

sajkodd-1.jpg

Lassan a kilátóhoz értünk. Kifejezetten sokan voltak kíváncsiak a kilátásra, azt nem mondom, hogy tömeg volt, de tele volt a felső szint. A kilátás szuper jó. Az egyik irányban a Külső-tó nádasai, a Belső-tó, az Apátság, mögötte a Balaton hullámai, a másik irányba pedig egészen a Kab-hegyig el lehet látni. Impozáns na, meg kell nézni! 

Az öböl, közel a kilátóhoz

sajkod-89.jpg

Eljutni egyébként nem bonyolult a kilátóhoz. A tihanyi kereszteződés mellett van egy parkoló, ami direkt a kilátóért lett kialakítva, onnan kb. 15-20 perc séta lehet, vagy egy kilométer nagyjából. Fontos, hogy maga Sajkod település az összes utcába csak helyi lakosoknak engedi a behajtást, kivéve a strand felé, viszont annak parkolójában nincs olyan sok parkolóhely - csúcsszezonban biztos, hogy nulla -, szóval érdemes kívül parkolni. Mivel most nincs szezon, így tudtunk mi is a strand mellett parkolni. 

Nádas ív

sajkod-93.jpg

A kilátó alatt megettük a kacsazsíros-májas szendvicseket, aztán egy negyed óra alatt ereszkedtünk vissza a kocsihoz. Áthajtottunk Aszófőre, ittunk egy tényleg remek teát, amit egy kis süteménnyel egészítettünk ki. Nos, a Crumbs of Time nem gasztro blog, nem is mennék bele nagy elemzésekbe az ízek összetettségére vonatkozóan,de annyit totál szubjektíven meg tudok állapítani, hogy nekem mind a tea, mind a sütemény nagyon ízlett. (Nem, nem csak azért mert nagyon megéheztem!)

A Külső-tó a kilátóból, háttérben a Balaton
sajkod-107.jpg

Alkonyodott, mikor visszaültünk a kocsiba. Már csak egy megpróbáltatás volt hátra - csak viccelek - meg kellett állnunk hazafelé Balatonakarattyán, hogy a Kisfaludy sétányról vessünk még egy pillantást az esti Balatonra. Ez a hely még mindig a kedvenc kilátóhelyem a tóra. Ha erre járok mindig útba ejtem, és megmutatom az aktuális útitársaknak.

Alkony a Kisfaludy sétányról

sajkod-127.jpg

Miközben a panorámában gyönyörködtünk arra gondoltam, hogy a mai túrából talán egy dolog hiányzott, ez pedig a hó. Mert azért tél lenne nem pedig ősz meg tavasz... Nagyon remélem, hogy találkozunk még vele idén, ha más nem gondolom márciusban... És ez nem kívánság, hanem sajnos mostanában tendencia... Szubjektíven...

Balatonkenese, Balatonalmádi

sajkod-133.jpg

Nos, ez volt a szilveszteri kirándulásunk története. Minden olvasónak innen kívánok Boldog új évet! Ha olvasnál hasonlókról, vagy tetszenek a képek, látogass el a blogra, ahol sok anyag várja, hogy felfedezd! Ha még nem követed a facebook oldalt, akkor itt követheted! Legközelebb a tervek szerint Börzsönyből jelentkezünk!

A viszont látásig: Hajrá kifelé fotózni!

sajkod-134.jpg

 

Best of Crumbs of Time 2017

Best of Crumbs of Time 2017

Best of Crumbs of Time 2017

Újra nagyon közeledik az év vége és ilyenkor már hagyományosan itt a blogon is visszatekintünk az évre. Nos, nem nagyon lehet panasz, mert sok gyönyörű helyre sikerült eljutni, aztán a legtöbbször meg is osztottam az olvasókkal, hogy merre jártunk, mit csináltunk. Sok tervünk volt/van persze, ami nem jött létre, de ez így van jól, legalább jövőre is marad valami, ugye? Fogadjátok szívesen a válogatást, ami így visszanézve elég soknak is tűnik, nem is igen tudtam egy tucat képet kiválasztani, így elég bőséges a képanyag, remélem nem bánjátok! Ami új volt idén, hogy raktunk össze néhány kisebb videót is túrákról. Ezeket most belinkeltem a kapcsolódó képekhez, ha valakit érdekelnek, azokat is megnézheti! 

Tartsatok velünk jövőre is, vannak tervek, szóval lesz mit olvasni! Mindenkinek sikeres, mozgalmas új évet kívánunk!

Útban a Severni vrh felé. Végül nem jutottunk fel, de legalább elfáradtunk - Montenegró

proketije-226.jpg 

A Giewont hegy februárban Zakopáne-ból. A város nagyon zsúfolt, de páratlan az elhelyezkedése - Lengyelország 

zplus-1-2.jpg

A Garamfő (Telgárt) melletti viadukt éjszaka. Másnap másztunk fel a Király hegyre - Szlovákia

(beszámoló)

tatra-1-3_masolata.jpg

A szolnoki Tiszavirág híd télen. Merthogy volt végre hó az Alföldön is - Szolnok

havas-41.jpg

A Kékestető és Galyatatő a Király hegyről - Szlovákia

(beszámoló itt)
tatra-1-86_1.jpg

Alföldi naplemente télen -  Kőröstetétlen környéke

tetetlen-1-2_1.jpg

Ártéri hangulat - Szolnok

zagyva-1.jpg

A Sas út a Zawrat hágóból novemberből. Az egyik legélvezetesebb túránk volt idén - Lengyelország

(beszámoló itt)

zawrat2ver-105_1.jpg

A Pannonhalmi apátság templomában - Pannonhalma

kenese-15.jpg

Ereszkedés a Zawrat hágóból az Öt tó völgyébe - Lengyelország

zawrat2ver-120.jpg

Nyugodt,tavaszi éjszaka Mártélyon

(beszámoló itt)

martely-20-2_1.jpg

A Halas tó (Morskie Oko) télen - Lengyelország

(beszámoló itt)

hrebienok-1-129_1.jpg

A Maja Jezerce juhokkal az előtérben. Az egyik legszebb túránkon készült a Prokletije nemzeti parkban  - Montenegró

(beszámoló itt)

proketije-103.jpg

Vitorlások a Balatonon november elején

cism4-10.jpg

Téli hangulat. Sajnos a kilátást elfedte a köd...  - Mátra

(beszámoló itt)

matra-33_2.jpg

A Lomnici csúcs Tarajkáról holdvilágnál (Hrebienok) decemberben, amikor végre eltűnt a felhőzet

(beszámoló itt)

tarajka-1_2.jpg

A Plavi tó egy igen esős borús napon - Montenegró 

proketije-377.jpg

Május a Balatonon - Csopak

(beszámoló itt)

csopak-26_1.jpg

Sejtelmes fények Csorbatón (Strebske Pleso) - Szlovákia

gemi-1-3.jpg

Téli hangulat az alföldön - Kocsér környéke

(beszámoló itt)

havas-25.jpg

Az elhagyott vasútvonal - Börzsöny

(beszámoló itt)

aborzsony-132_1.jpg

 

Facsoport a pusztában - Kocsér környéke

(beszámoló itt)

havas-33_1.jpg

A Tejút egy tanyánál - Kocsér környéke

(beszámoló itt)

tanya-12_1.jpg

Bükkös - Börzsöny

(beszámoló itt)

aborzsony-60_1.jpg

Téli este - Szarvaskő

(beszámoló itt)

bukk_havas-1-5_1.jpg

Nyugodt öböl - Balatonakarattya

cism-1-8.jpg

A Lomnici csúcs alatt túrázók haladnak lefelé lámpákkal - Tarajka (Hrebienok), Szlovákia

(beszámoló itt)

tarajka-13_1.jpg

Kora nyári hangulat - Szolnok környékén

(beszámoló itt)

arter-25_1.jpg

Tehenek reggel a Grebaja völgyben - Montenegro

(beszámoló itt)

proketije-203.jpg

A Tejút a Grebaja völgyből - Montenegro

(beszámoló itt)

proketije-395.jpg

Áprilisi tél a Mátrában

(beszámoló itt)

hmatra-38.jpg

A csodálatos Karanfilok vonulata Montenegro

(beszámoló itt)

best2-1-3.jpg

A Geminida meteorraj egy tagja decemberben - Kocsér környéke

gemi-6_2.jpg

A Havran felé - Szlovákia

(beszámoló itt)

tatraa-85.jpg

Nos, ha velünk tartanál 2018-ban, akkor kövesd a Crumbs of Time Facebook oldalát és tuti nem maradsz le semmiről!

A viszontlátásig: Hajrá kifelé fotózni!

2017/12/27 : talajmentifagy 2 komment
Lélekmelegítés a mínuszokban

Lélekmelegítés a mínuszokban

Lélekmelegítés a mínuszokban

Hétvége Tarajkán

A múlt héten a csodás Mátrai télben tettem (Itt elolvashatod!) egy kört, most hétvégén pedig menyasszonyommal a Tátra lábához utaztunk, hogy egy nyugodt, csendes hétvégén töltődjünk fel egy kis karácsonyi szellemmel. Ótátrafüredet (Stary Smokovec) vettük célba, vagyis pontosítok, mert a szállás Tarajkán (Hrebienok) volt, ahová már külön lanovkával kell felmenni. Ez egy medvelátott hely. De kezdjük az elején….

A Bilikova Chata karácsonyi hangulatban

tarajka-147.jpg

TIPP: Eddig mindig Salgótarján felé hagytuk el Magyarországot és így át kellett kelni a hegyeken, ez Szolnoktól vagy 5,5 óra… Ezért, hogy kis időt spóroljunk körbe indultunk el, hogy autópályán közelítsük meg a Magas Tátrát. A tapasztalatom az, hogy Miskolcig remekül lehet haladni, aztán Tornyosnémetiig elég tömött az út, viszont a határtól tulajdonképpen végig autópálya van és kb másfél óra alatt lehet eljutni egészen Ótátrafüredig. Az azért jó. 4,5 óra, haza pedig 4 órás út. Ja. és sokkal kényelmesebb az autópálya ugye…

Februárban jártunk már Tarajkán és mivel már a túraútvonalak nagy része zárva van, olyan helyet kerestünk, ahol elég tág a lezáratlan rész. Nem terveztünk erős túrát, inkább pihenni mentünk (amúgy is nagyon rövidek a nappalok) sétálni a hóban, betérni menedékházakba, meg minden ehhez kapcsolódó hangulatos tevékenység…

A tarpataki vízesések egyike

tarajka-7.jpg

És egy menedékházban is laktunk, bár menedékháznak kicsit túlzás nevezni, inkább panziónak mondanám, a neve Bilikova Chata. Ami vonzott benne, hogy Ótátrafüred felett helyezkedik el, ahonnan lanovkával lehet elérni, vagy gyalog egy három kilométeres sétával. A parkolás ígérkezett neccesnek, mert nem lehet felhajtani a szállóhoz, tehát kell egy parkoló három napra, viszont minden parkoló fizetős, ráadásul ha az út mellett csak leparkolsz, hogy fizeted ki a napidíjat, ha nem is vagy a közelben? Szerencsére találtam megoldást, mégpedig a lanovka állomása mellett lévő új építésű szálloda mélygarázsát. Becsekkoltuk a rendszámot, aztán vasárnap kifizettük az automatánál. Olcsónak nem olcsó, de stressz mentes. (Meg nem találtam más megoldást…)

Jégkápolna

tarajka-23.jpg

Felfelé lanovkával utaztunk, ami félóránként indul és van vagy öt perc a menetideje. Odafenn sajnos köd fogadott minket. Februárban, mikor erre voltunk hasonló volt az időjárás, akkor is csak egy pár percre oszlott el a pára, viszont ezzel mesés látvány tárult elénk. A menedékház 1255 méteres magasságban áll a Tarpataki völgy felett, aminek a másik oldalán a Lomnici csúcs emelkedik méltóságteljesen. Nos, a ködben csak a rengeteg fenyő látszott, de azok is csak vagy 100 méteres mélységben. Sebaj, lepakolás után egy rövidet még sétáltunk a közeli vízesésekhez.

A Lomnici csúcs szemben, a tetőn a fény a meteorológiai állomás, az erdőben pedig a túrázók fejlámpái

tarajka-13.jpg

Több vízesés is dübörög arrafelé, ilyenkor már kezdenek befagyni, de még lehetett látni ahogy a hatalmas vízmennyiség a sziklákat ostromolja. Hideg annyira nem volt, viszont hamar ránk sötétedett, úgyhogy a sötétben már fejlámpával baktattunk vissza a Tarajkára, ahol megnéztük a minden évben felállított jégkápolnát. Egy sátorban van felállítva/kifaragva, nagyon mesés hangulatú. Annyira hideg volt odabenn – mert gondolom állandó hőmérsékleten tartják - , hogy mikor kijöttünk melegnek éreztük a kinti levegőt… Innen a szállás felé indultunk, ahol még készítettem néhány képet, mert remekül látszott, hogy a szemben lévő hegyoldalon fejlámpával jönnek lefelé a túrázók, ugyan csillagok nem voltak, de már annak is örültünk, hogy a nagy köd feloszlott. 

Nyugalom

tarajka-38.jpg

Aztán jött a remek vacsora, - a konyha szerintem jó a chatában -, a Tátra tea pedig ugye mindig jól esik. (Most ittuk melegen is. Ilyenkor egy kis forró vizet adnak hozzá és egy citrom karikával ízesítik. Finom. Korai vacsora, korai fekvés, aztán reggel 7 körül keltünk is. A reggeli után szokatlanul flexibilis tervekkel indultunk túrázni. A hó csendesen hullott, a turistautak még friss hóval fedetten, csak pár lábnyommal tarkítva hívogattak. A Rainer kunyhó felé indultunk el, ami nagyon híres, az első volt a maga nemében és igazi menedékház kinézetű, valamint kialakítású épület. Alapvetően egy helyiség, pult, kettő asztal és egy hatalmas cserépkályha. De erre még visszatérek!

A Tar patak

tarajka-131.jpg

A kunyhó után a piros ösvényt követtük. Többször találkoztunk teherhordókkal, akik valószerűtlen súlyokat a hátukon cipelve araszoltak lassan felfelé. Lankás emelkedő vezet innen a Zamkovszky menedékházig (Zamkovskévo Chata) , ami ráadásul panorámás útvonal. Általában. Most sajnos a fehérséget láttuk főként, csak ritkán pillantottunk meg a háttérben egy-egy sziklafalat, csúcsot. A menedékháznál sokan voltak, na nem vészesen, de bent nem is volt hely, viszont mivel a legutóbb hihetetlen finom herba teát ittunk itt, ezért most is elfogyasztottunk egyet a teraszon.

Erős szélben küzdenek a túrázók felfelé

tarajka-62.jpg

Jó látni amúgy, hogy milyen sokan veszik a fáradtságot és túráznak még télen is. Oké, nem egy nagy túra, idáig eljönni, de ez is legalább három órás mozgás oda visszaTarajkáról a fantasztikus levegőn. Ez pedig aktív mozgás, szóval mindenképp egészséges. Mivel a köd miatt nem bíztunk benne, hogy a Kőpataki tóhoz (Skalnaté pleso) vezető úton bármit is láthatnánk (ez a piros ösvény, amiről csodás a kilátás a hegységből), ezért inkább a Téry menedékház (Teryho Chata) felé indultunk tovább (zöld jelzés), hogy meglássuk fel tudunk-e kapaszkodni, vagy hagyjuk legközelebbre.

Szél és hó

tarajka-68.jpg

A lavinaveszély kettes fokozatú volt (itt nézheted meg az aktuálisat), amint egy szembe jövő túratárs is nyomatékosított nekünk, ahogy a völgyben találkoztunk vele. Szóval óvatosan ugye. Hamar kiértünk az erdőhatár fölé és onnantól az időjárás lényegesen zordabbá vált. A hó is sokkal jobban esett, de ezt tetézte a hatalmas szél, ami a nyomokat pár perc alatt betemette utánunk. Azért viszonylag sok túrázóval találkoztunk. Addig mentünk be a völgybe, amíg tudtuk követni az utat. A Téry ház egy sziklán áll a völgyben, de oda már nem mentünk fel, mert a meredek emelkedő előtt már nagyon durván fújt a szél. Talán néhány alakot ki lehetett venni, ahogy küzdenek felfelé, de a látás sem volt magas, a téli utat jelző karókat sem találtuk, ez pedig egy nogo.

Lomnická Vyhliadka, az a bizonyos kilátóhely

tarajka-72.jpg

A legtöbben így döntöttek amúgy, ahogy láttuk. Úgyhogy mi is visszafordultunk. Azért a völgy ilyen viharos állapotában is csodásan nézett ki, mindenképp megérte az a pár kilométer plusz. Innen vissza a menedékházhoz, ahol ekkorra már (ez kb. délután egy) a sokból, nagyon sok ember lett. Nagy szerencsénk volt és benn lett két helyünk, tudtunk enni egy finom fokhagymalevest, meg egy zsíros kenyeret tepertővel.

Lefelé a piroson

tarajka-101.jpg

Mivel még nem akartunk visszamenni a szállásra elindultunk a Kőpataki tó felé vezető úton (ez a piros), ami egy állítólag csodás panorámás kilátóhelyet is útba ejt. Ez egy negyed órás, húsz perces emelkedő után jön, ahol már jóval kevesebb lábnyom alakította az utat. A kilátás valóban pazar. Szemben a Nagyszalóki csúcs (Slavskovsky stit) magasodik és az egész völgyre remek a kilátás. A felhőkből néha lehetett látni a szállásunkat is. Miután kigyönyörködtük magunkat elindultunk lefelé.

Puhaság

tarajka-85.jpg

A völgybe visszaérve még elkanyarodtunk a Rainer kunyhó felé. A kunyhó még épp nyitva állt, kértünk két teát és leültünk a sarokba. Na most egy olyan kunyhót kell elképzelni, ahol kiállításszerűen régi havas sport eszközök sorakoznak a falon, ropog a tűz és egy kedves öreg úr (Peter Petras) szolgálja ki a vendégeket, aki nagyon régóta üzemelteti a helyet. (Kint láttunk fényképet 1990-ből, amin ő állt az épület előtt, már ősz hajjal, de ugyanolyan energikusan, mint ma.) Az épület 1863-tól áll, építője Rainer János György válallkozó volt. Az üzemeltető minden évben egy hószobrot emel a ház előtt, ezzel is növelve annak turisztikai vonzerejét (ami amúgy is magas). Idén egy több méter magas hó Mikulás szobor várja a látogatókat. Igazán impozáns! (És itt elolvasható egy cikk arról, hogy idén karácsonyig még miket farag ki Peter Petras)

A Rainer kunyhó és a Mikulás

tarajka-32.jpg

Lélekben feltöltődve értünk vissza a szállásunkra. Amit leginkább szerettem, az a nyugalom és a csönd, ami körülvesz (bár a völgyet elborítja a vízesések robaja). A hegyek állandósága, főleg így havasan megbabonázza az embert... Este még próbálkoztam éjszakai képekkel, de hiába gomolyogtak a felhők, csak nem tisztult ki teljesen az ég. Aztán éjszaka felébredtem és kinéztem az ablakon. És persze csillagos ég fogadott... Valahogy rábeszéltem magam, hogy csak kellene egy fénykép, és így született meg a hold sütötte csillagos kép a Lomnici csúccsal. 

Szemben a Nagyszalóki csúcs tömbjével

tarajka-123.jpg

Reggel, szikrázó napsütésre ébredtünk. Annyi arca van a hegyeknek és így napsütésben a fények teljesen megváltoztatták a tájat. Persze nekünk indulnunk kellett haza, így csak az ablakból gyönyörködtünk... 

Viszont ígértem valami medvéset is, igaz?  Nos itt egy videó, hogy miért is írtam ezt! A menedékház egyik külső kamerája rögzítette a képet, persze nem mikor ott jártunk, hanem valamikor év közben. Engem meglepett, csak itthon néztem meg az oldalukat. Szerencsére most alszanak valahol, így nem találkozhattunk volna velük. És még Linkelek egy videót, a túránkról, ha érdekel kattints rá, 2 perc a 2 napról, megéri! 

Kövess a Facebookon, ha érdekel a blog!

És most ennyi fért a posztba, remélem kicsit átjött az ünnep előtti hangulat.

Mindenkinek Boldog Ünnepeket és: Hajrá kifelé fotózni!

És ráadásnak még néhány kép ;)

Esti ködös hangulat

tarajka-155.jpg

Ez pedig majdnem hajnali

tarajka-1_1.jpg

 A Lomnici csúcs reggeli fényben

tarajka-161.jpg

Útelágazás

tarajka-133.jpg

2017/12/15 : talajmentifagy 2 komment
Téli hangulatban

Téli hangulatban

Téli hangulatban

Frissítő kör a Mátrában

Végre leesett az első hó itthon, vége a szürke novembernek és ez remek hír a túra kedvelőknek. Pár hete még egész Lengyelországig utaztunk egy havas túráért a Zawrat hágóba, most pedig a lábunk előtt hever. Ilyenkor teljesen más a természetben lenni. Zordabb egyfelől, de olyan tiszta is egyszerre, hogy nem lehet neki ellenállni. Na, nem is próbáltam meg... Olyan sok szabadidőm nekem sincs, de szerencsémre találtam egy fél napot, hogy túrázzak egy kisebbet a Mátrában december első hétvégéje után.

A háttérben Csókakő

matra-1.jpg

Az időjárás nem volt nagyon kegyes, mert egész nap borult, szomorkás idő volt. Nem keltem nagyon korán, meg aztán nem is a közelben lakom, szóval olyan tíz órakor indultam útnak Mátrakeresztesről, az Óvár vendéglő melletti parkolótól. Az étterem megint zárva volt, nem tudom mikor van nyitva. Lehet hétvégén? (Sajnos a facebook oldalukról sem derül ki...) Tavaly novemberben túráztam erre utoljára (ITT elolvashatod) (jó, inkább mondanám fotósétának), akkor itt-ott még szép őszi színek uralkodtak. Most viszont igazi fagyos-havas volt a látkép.

Tél

matra-12_1.jpg

Nem terveztem nagyon hosszú menetet, mert naplementekor akartam néhány képet. Honnan? Na ez volt még képlékeny, úgyhogy kis tartalék idővel számoltam az érkezést. A piros jelzést követve vágtam át a falun, aztán ahogy beértem az erdőbe hamar elkanyarodtam a zöld jelzés felé. Felraktam a csúszásgátlómat, - biztos, ami biztos -, csökkentettem a rétegszámot a ruházaton, majd öles léptekkel kezdtem mászni felfelé. Nem volt hideg különösebben, meg pár perc alatt az ember pulzusszámának emelkedésével párhuzamosan egyre komfortosabban érzi magát.

Ott valahol a ködben áll a Kékes gondoltam. Helytelenül

matra-9.jpg

Nem volt nagy hó, szerintem csak az épp hétvégén leesett réteg, valami 5-10 cm talán. Mivel fagyott, a fák többnyire havasak voltak és csupasz karjaikkal groteszken nyújtóztak mindenfelé. A zöld jelzést kicsivel később elhagytam, mert mindenképp meg akartam látogatni Csókakövet, ami csak jelöletlen ösvényeken tehető meg. Ez gyakorlatban egy balos kanyart jelentett, ahonnan elég meredek emelkedő következett. Az ösvényt már itt is ránézésre, meg érzésre lehetett követni, mert ilyenkor, mikor mindent hó borít, igazából minden ösvénnyé válik a fák között…

Az "ösvény"

matra-18.jpg

Ahogy egyre feljebb jutottam, egyre szebb kilátás tárult elém. A Csókakőnél egy sziklamászó hely is van, bár én fentről kerültem, így nem láttam egyben a nagy sziklafalat. A hegy oldaláról szép kilátás nyílt Mátrakeresztesre. Minél fentebbről néztem le a falura, annál több ház bukkant elő a dombok mögül. Sajnos a Kékest nem láttam, mert a felhők túl alacsonyan voltak – ami azt is jelentette, hogy az ágasvári kilátásom esélye aznap nagyon kicsi volt... -, de még így is remek téli panorámával jutalmazott a természet.

Mátrakeresztes

matra-16.jpg

És akkor innen volt kalandosabb a helyzet, mert a sziklás oldaltól az erdő felé fordulva a bronzkori sáncot követve kellett a zöld jelzésre visszatalálnom. Itt pedig tényleg találomra próbáltam előre jutni, - ja, meg a szél is felélénkült a hegy ezen oldalán – néha a gps-en rápontosítva, hogy merre is orientálódjak. Na most a jelzést rendesen nehéz volt megtalálni, aztán követni is, mert egy darabon cserjék között haladt és a ritka felfestések, meg a járatlan fehér hó remek kombó, ha el akarsz rejteni egy ösvényt…

Irtás

matra-28.jpg

Közben elszaladt mellettem két őz. Innen az Ágasvári turistaház már nem volt messze. A turistaház nagyon népszerű a csillagászok körében, mert magasan van, egy takaros mező van mellette és távol vannak a települések fényei, ergo remekül lehet az éjszakai égboltot tanulmányozni. Itt azért már mélyebb volt a hó, a turistaház – igazából két épület van - pedig csendben állt, csak egy kémény füstölt, barátságosan. Hét közben zárva tart, csak hétvégén nyit ki, gondolom olyankor a kb. egy órás sétára lévő Mátraszentimréről jönnek sokan.

A patakvölgy fentről

matra-22.jpg

Itt találkoztam egy párral, akik pontosan Mátraszentimre irányából érkeztek a kék jelzésen. Velem összhangban ők is Ágasvárra igyekeztek. Aki járt már erre, az tudja, hogy innen egy elég combos kaptató következik, míg fel nem jutunk a csúcsra. Mivel a köd, vagyis a felhő kb. a turistaház magasságától indult már semmi esélyt nem láttam arra, hogy lesz kilátásom fentről. Fellihegtem magam Ágasvárra, higgadtan konstatáltam, hogy a fehér ködön kívül nem sokat láthatok, ezért hamar továbbindultam gerincen a Newton szikla irányába.  (Azért az Ágasvári kilátásról posztolok egy képet, igaz ősszel készült vagy három éve, de kb. erre lehet számítani egy felhőtlen túra során. Csak hóval.)

Azért van kontraszt

agasvar_kontraszt.jpg

Jó kis misztikus arcát mutatta az erdő ezzel a köddel, meg a nagy fehérséggel. Több helyen vastagon összehordott havat találtam, de gyorsan lehetett haladni, mivel lefelé ballagtam. Nem tartott soká és találkoztam is a kék jelzéssel, amin visszafelé indultam a turistaház irányába. A másik irányban nem messze Mátraszentimre van, ahol tuti van nyitva valami büfé szerintem minden nap. ugyan nem lett volna nagy kerülő, de időben akartam leérni a patakhoz.

Kissé ködösen  a gerincen

matra-33_1.jpg

A turistaház egyik padjánál kis időre megálltam, hogy egyek néhány falatot. És nem tudom ki emlékszik, mikor az egyik madeirai túrákról szóló beszámolóban írtam a gyíkokról, akik, - mint a Jurrasic Parkban-, ahogy megálltunk elkezdtek egyre közelebb somfordálni hozzánk egy pár falat reményében? Na, hát itt ugyanez játszódott le, na persze nem gyíkokkal, mert azok ilyenkor alszanak, hanem macskákkal! Három is rögtön körülöttem termett, ahogy megérezték a gyulai kolbász illatát... Így nem volt mit tenni négy felé kellett elosztani az ebédet...

Étkezés

img_20171204_132651.jpg

Azt nem mondom, hogy jóllakottan, de kicsit feltöltődve folytattam az ereszkedést. Mivel jól álltam idővel, volt lehetőségem pár türelmesebben megkomponált képet készíteni a téli, itt-ott jeges patakról. Innen pedig már gyorsan leértem a parkolóhoz. Hazafelé átautóztam a Mátrán, de csak Galyatető után álltam meg fotózni, ahol a kék jelzés egy kilátóhelyen halad keresztül közvetlenül az út mellett. És láss csodát a hegység ezen részén felszakadozott a felhőzet. Nos ilyen az élet...

Jeges meder

matra-51.jpg

Mi is a konklúzió? Hát az, hogy mindenképp érdemes ilyen zord időben is felkeresni hegyeinket. Megéri. Néhány dolgot máshogy kell szervezni, de a Csörgő patak völgye, akár egy Ágasvári felmászással, vagy Mátraszentimrére túrázással nem annyira megerőltető (a patakvölgy kifejezetten könnyű terep). Nem beszélve arról, hogy hétvégéken meg lehet pihenni a turistaházban egy teára, annak pedig remek a hangulata.

De nem ragozom tovább. Remélem tetszett a poszt. Ha igen, itt a Facebook oldalon követheted!

A viszontlátásig: hajrá kifelé fotózni!

(Addig meg itt van még néhány kép, csak a hangulat kedvéért:)

matra-36_1.jpg

 

matra-55.jpg

Alkony

matra-60.jpg

A Csörgő patak völgye télen

matra-45.jpg

Ez pedig maga a patak télen

matra-49.jpg

2017/12/07 : talajmentifagy 3 komment
Fagyott tavak, fehér csúcsok

Fagyott tavak, fehér csúcsok

Fagyott tavak, fehér csúcsok

Túra a Zawrat-hágóba a Lengyel-Öt-tó völgyéből

Az van, hogy októberben abszolút mozdulni nem tudtam, szóval a legszebb őszi tájakat idén is ki kellett hagynom. (Utoljára a Montenegróban túráztunk szeptemberben, amikről azóta csináltam videókat. Ha érdekelnek az elátkozott hegyek, akkor ITT és ITT megnézheted őket!) Igazából a november közepe lett becélozva, mint következő túralehetőség. És az a helyzet, hogy a Mátrába készültem volna eredetileg egy három napos trekkingre, de november közepére a természet már nem a legszebb oldalát mutatja, eltűnnek a sárga levelek és kezdetét veszi a nagy szürkeség... Így mindenképp másfelé kellett tervezni, mert az ilyen „szürke” túra élvezeti értéke alacsonyabb, mint egy színpompás stb. túráé. (Ja és szerencsénk volt, mert a hétvégén nem volt jó idő a Mátrában)

A Zawrat hágóból indulnak a lengyel "útitársak"

zawrat2ver-89.jpg

Akkor legyen mondjuk a Tátra, ahol tűlevelűk borítják a meredek hegyoldalakat . Na, ezzel egy a baj, hogy ha már odautazunk, azért valami nagyobb túrát tennénk, azt meg november 01-től már macerásabb kivitelezni, mert a szlovák oldalon a turistautak a téli zárlat miatt le vannak zárva. Így esett a választás a Magas-Tátra lengyel oldalára, mint célpontra. (Februárban jártunk már arra, akkor a Morskie Oko-nál, ami egy varázslatos tó hatalmas hegyek ölelésében. ITT elolvashatod a részleteket!)

Kissé misztikus kora reggel

zawrat2ver-9.jpg

Ott ugyanis a téli zárlat december 01-el kezdődik, de alapból nem sok útszakaszt érint, így lehet csemegézni, kinek-kinek ereje, kedve és lehetőségei szerint. Mivel szerettünk volna magasra mászni, körbenéztük a Lengyel Öt tó völgy körüli turistautakat, merre lehetne elindulni. Egy biztos volt, hogy utazásunkkor már lesz hó a fenti régiókban, ráadásul a tél most korábban jött, mint tavaly és ahogy minden nap néztem a helyi időjárást (meteoblue), meg a web kamerák képeit, meg a lavina jelentést (Laviny.sk) már csak azon szurkoltam, hogy ne essen friss hó, mikor túrázni indulunk.

A fenyvesen át

zawrat2ver-13.jpg

Természetesen esett hó aznap mikor megérkeztünk a festői Zár településre… Nem esett jelentős mennyiség, így remélhettük, hogy magasabban sem esett sokkal több. Ja, miért is Zár (Zdiar)? Mert nagyon közel van a lengyel határhoz és nekünk a határtól karnyújtásnyira lévő Bialkai szénégető parkolóból kellett indulnunk másnap. Jó korán, szóval érkezés után csak a felszerelést raktuk össze másnapra, meg egy laza 8 km-es sétával melegítettünk (meg finom oldalassal és leheletnyi Tátra teával)

Az Öt-tavi menedékház

zawrat2ver-36.jpg

De mi is lett az úti cél pontosan? Nos a Lengyel-Öt-tó völgy biztos volt. Van ott egy remek menedékház, szóval probléma esetén van hova visszavonulni, meg jó is, ha az ember tud egy kis energiát pótolni. A völgyből több jelzést is kinéztünk. Először a sárga jelzésen a Morskie Oko-hoz terveztünk átmenni a Miedziane hágón keresztül (Szpiglasowa Przelecz). Viszont itt láncokkal kiépített szakaszon is kell haladni ezt pedig hóval, jéggel együtt, úgy, hogy sohasem jártunk még ott nem akartuk vállalni.

Úton a völgy vége felé. Középen a Zawrat  hágó

zawrat2ver-37_1.jpg

Ezért a völgy másik oldalának magaslataira esett a választás, ahol a híres Sas út (Orla Perć) halad. Na, hát a híres Sas úton sem kívántunk végigmenni (az is láncos, kitett stb.), így a lehetséges kiszálló és megközelítő pontokból választottunk egyet. Így indultunk el a Zawrat hágóba. (Ami a kiinduló pontja a Sas útnak, mivel csak egy irányban járható). Amúgy épp elég egy ilyen túra, mivel a parkolóból indulva, ami kb. 1000 méteren helyezkedik el kell jutni a menedékházig, ami 1672 méteren áll, majd innen fel kell kapaszkodni 2159 méterre a hágóba. És ez két dolog miatt nem egyszerű ilyenkor novemberben. Ez pedig a rövid nappal és a hó. Logikusan ugye.

És akkor kezdjük az emelkedést

zawrat2ver-64.jpg

 Persze, ha az ember a menedékházban alszik, akkor máris több ideje van, de kb. egy évvel korábban kell szállást foglalni, így ez nem volt opció… A rövid nappal természetesen magával vonzotta, hogy nagyon korán kellett indulnunk, így reggel 6-kor már a parkolóból lépdeltünk a friss hóban a menedékház felé. Kiegészítésként azt terveztük, hogy lefelé mégis csak a Morskie Oko felé megyünk, de egy másik úton keresztül. (A kék jelzésen , ami december 01-ig járható) Ehhez az kellett, hogy délután kettőkor legkésőbb elinduljunk lefelé a Zawratról.

Pazar fények

zawrat2ver-69.jpg

Remek, bár álmos hangulatban indultunk, csak egy kis apró tény árnyékolta be az eseményt, méghozzá, hogy a reggelinket, amit az út első 15 percében terveztünk elfogyasztani végül – a másikban bízva, hogy majd ő hozza – a szálláson hagytuk. Sebaj, hamar felérünk a menedékházig! Aha… Azért volt nálunk energiaszelet, így ezt falatozva haladtunk a nagy csöndben. A parkolóból néhány kilométert műúton tettünk meg, ami a hatalmas fenyők között, a derengő reggeli fényben akár misztikusnak is tekinthető. 

A hágóval szemben. Középen azok a pici pontok emberek

zawrat2ver-79.jpg

Aztán bekanyarodtunk az erdőbe és kisebb emelkedővel haladtunk. Köd volt, így a környező sziklákat rejtőzködtek a szemünk elől, majd mikor este visszafelé gyalogoltunk láthattuk csak micsoda monstrumok sorakoznak kétoldalt. (360 fokos panorámakép itt!) Egy háromfős lengyel társasággal kb. egyforma tempóban haladtunk és egyszerre értünk el a fekete jelzésig, ami a téli útvonal a völgy felé. A másik nem használható (ezt ők mondták, kicsit kételkedem benne, mert még nincs december 1., de mivel nyomok csak a fekete jelzésen voltak, meg mégiscsak helyiekkel beszéltünk akiknek vélhetően több a helyismeretük, természetesen arra mentünk.

A híres Sas út eleje

zawrat2ver-105.jpg

Nah, ez volt az első erős emelkedő. Lényegében olyan erős emelkedő, hogy ritka nehezen lehetett haladni, pedig felvettük a csúszásgátlónkat is. A köd ugyanolyan erős volt, így semmit nem láttunk, csak a fehérséget, meg a hajlott, lelapult fenyőket és törpefenyőket. De csak felértünk, sőt elég jól álltunk idővel is. És ahogy felértünk feloszlott a köd is, így szemünk elé tárult a csodálatos völgy, valamint az első nagy tó és mellette megbújva a menedékház. Elkezdtünk kicsit levetkőzni mielőtt bementünk, itt ért utol minket a háromfős társaság, akik hágóvassal küzdötték le a meredek emelkedőt. Na ja. Majd lefelé…

Kilátás a hágóból

zawrat2ver-109.jpg

A menedékházban nagy volt a nyüzsgés. Sokan aludhattak ott az éjjel. Terepfutók indultak valamerre, meg emberek jöttek-mentek, öltözködtek. Maga az étkezde rész szerencsére nem volt tömött (emlékszem a brutális tömegre a Morskie Oko-nál legutóbb. Na az nem hiányzott volna…) és mivel kihagytuk a reggelit, így ettünk egyet mielőtt nekivágtunk a hágónak. Hihetetlen, de szerintem nagyon olcsón mérték a komplett reggelit. 7 Euróért két személyre kaptunk rántottát, túrót, egy pár szelet felvágottat, vajat, kenyeret, meg egy csésze teát. Ez 1600 méteren szerintem erősen megéri. A menedékházban van egy kijelző is az aktuális és a várható időjárást, valamint a lavina információkat vetítik rajta. A lavina kód még mindig egyes volt. Pipa.

Ereszkedés

zawrat2ver-121.jpg

Reggeli után innen már mi is felcsatoltuk a hágóvasat és nekivágtunk. (360 fokos panorámakép itt!)  Kis időt vesztettünk a reggelivel ugyan, de még volt esélyünk a részterv teljesítésére is. A hó itt mélyebb volt, nem 5 cm esett, hanem legalább 20. Ahogy egyre mélyebben hatoltunk a völgybe az eleinte lényegében kitaposott ösvény egyre kevésbé volt széles. A tavak közül csak a Nagy tó (Wielki Staw) nem volt még befagyva. Itt-ott még kilátszott a feszes víztükör. Ez a tó amúgy a Tátra legmélyebb tava 79 méteres mélységével. (Igen egy tízemeletes házat simán elnyelne...) Mikor elkezdtük az emelkedést látszottak még a tegnapi nyomok, habár belepte őket a hó. Az új nyomokból kiderült hogy aznap is járt már arra legalább egy – két ember. 

Csúcsforgalom, balra a hágó

zawrat2ver-123.jpg

És kb. ekkor hirtelen kisütött a nap és ez igen megemelte a morálunkat. Fantasztikus fények lettek és hirtelen teljesen mássá, élettelivé váltak a zord csúcsok. Jól is esett egy kis meleg napsütés, tényleg káprázatos volt. Mondjuk ha a napszemüvegem nem a kocsiban figyelt volna az nem lett volna rossz... Aztán ez mégsem volt nagy gond, mert Szlovákia felől pazar formákkal hatalmas felhők törtek be a völgybe és hamarosan eltakarták a napot. Az ösvény nem túl meredeken, de emelkedett. Átmásztunk egy sziklásabb részen, aztán nagyjából vízszintesen haladtunk. A lengyel "útitársaink" ekkor már lehagytak minket, de hát fényképezni muszáj...

A Kriván lába

zawrat2ver-100.jpg

Hátra volt még egy meredekebb emelkedő, amit lihegve, nagyokat lépve küzdöttünk le, aztán a nyereggel párhuzamosan enyhe emelkedőn tartottunk a hágó felé. Na, ez az enyhe emelkedő volt már az, hogy éreztem a lábam, főleg a vádlimat, ami meglepő, mert azt máskor nem szoktam. Volt még vagy 200 méter előre, mikorra a szél is erősebbé vált, meg magamban elkezdtem nevetni, mert ahogy lépkedtem előre úgy tűnt, hogy sohasem érek oda. Lassú lépésekkel haladtam, és persze csak az érzés volt olyan, de ez nagyon megmaradt, hogy megyek pár lépést, lihegek kettőt, még három lépés, lihegés és így egészen a hágóig.

A Nagy tó szélfútta hóval

zawrat2ver-153.jpg

A Zawraton aztán hatalmas szél várt minket. Ahogy kiértünk a gerinc takarásából rögtön lecsapott ránk. Egy zsebkendőnyi – na jó szobányi – hágót kell elképzelni egyébként, melyet egyik oldalról a Swinica-ra vezető út, másik oldalról a Sas út kezdete szegélyez. A Swinica felé nem láttunk nyomokat, azonban a Sas út felől érkezett két mászó. Úgy tudom, hogy a Sas út egyirányú innen a Zawratról, ők meg szembejöttek, de gondolom ilyenkor nem olyan nagy a forgalom odafenn… A Zawraton rajtunk kívül a lengyel útitársak, másik két lengyel túrázó és egy pár volt fenn. A pár az egyetlen széltől kissé védett helyen teát főzött épp.

Tükörkép

zawrat2ver-145.jpg

 

Hogy a kilátás milyen volt? Hát persze, hogy remek! A felhős idő miatt sajnos a Krivánnak csak az alsó részét láthattuk, a csúcs elbújt a párában. Szlovákia felé a tájat sem lehetett látni, mert a felhőtakaró összefüggő volt. A völgy viszont csodaszép fehérben… És rendesen hálát kell adnunk az égnek, mert miután egy kis teával lelket öntöttünk magunkba és elkezdtünk ereszkedni, a látótávolság drasztikusan lecsökkent. Minket is betakart egy felhő, így ha kicsivel később érünk fel nem láttunk volna semmit.

Zergék

zawrat2ver-157.jpg

Az ereszkedés fizikailag már könnyebb volt, csak a fel-feltámadó szél nehezítette kissé. Ja, igen azt terveztük, hogy kettőkor indulunk lefelé és akkor van esélyünk átmenni a másik úton a Morskie Oko-hoz. Sajnos késésben voltunk az ideális időhöz képest, így átterveztük a programot. Közben összefutottunk 2 fő zergével, akik egyszerűen legelésztek nem mesze az úttól. (Na jó nem legelésztek, hanem a havat túrták, hogy legelészhessenek.) A menedékházig már könnyen haladtunk, a fények – ezeket a téli fényeket imádom amúgy, ez a sápadt rózsaszín az alkonyi égen még akkor is csodálatos, ha történetesen RÓZSASZÍN – kezdtek változni az égen, egyre inkább azt éreztem, hogy leginkább maradnék én már a menedékházban mára. Kicsit még mászkálni, gyönyörködni az estében, aztán enni valami jót és aludni reggelig. Aztán előről minden…

Útban lefelé

zawrat2ver-176.jpg

Ehelyett hátra volt még vagy 8 km lefelé. Nem is időztünk sokáig a menedékháznál, mert nem akartunk sötétben menni végig lefelé. Így a vacsora elmaradt, csak forró vizet vételeztünk – ez ingyenes! – és készítettünk teát. Lefelé engem kicsit sokként ért, hogy mennyi ember kapaszkodott felfelé fél órával naplemente előtt. Ok, akik már majdnem a menedékháznál voltak, azok rendben, de találkoztunk olyannal, aki jóval lentebb azt kérdezte, hogy sokan vannak-e odafenn? És akkor még hátra volt neki több, mint egy óra felfelé, meg ezek szerint nem volt foglalva szállása, csak a szerencsében bízott gondolom, hogy marad ki hely. Mindenesetre nekem érdekes. De én tervkényszeres vagyok…

A fekete jelzésen immár lejtmenetben

zawrat2ver-167.jpg

Elég az hozzá, hogy a fekete jelzés a menedékháztól a völgyig amúgy hosszú! Reggel nem láttuk a ködben, de jobb is, mert kicsit demoralizáló lett volna, így meg csak raktuk a lábunkat egymásután. Lassan besötétedett, előkerültek a fejlámpák és csak róttuk a métereket a sötét erdőben. A Blair wich project azért átfutott az agyamon néha, mikor furcsa árnyak bújtak be a fa mögé itt-ott... Elvétve még mindig találkoztunk felfelé igyekvőkkel,  deszerencsére medvével nem… (Ezek mellett az utak mellett állítólag kevés az esélye egy ilyen találkozásnak)

Na, ez az a rózsaszín!

zawrat2ver-177.jpg

Aztán a műútra érve levettük a hágóvasakat, energiát pótoltunk, teáztunk – van ott egy kis pihenőhely padokkal, meg mobil wc-kkel -, utána elindultunk a parkolóhoz és fél-háromnegyed óra múlva már a kocsiban ültünk útban Zár felé, ami olyan 20 percre van. A vacsora nem maradt el természetesen, volt mit pótolni energiaként, hiszen télen alapból is több kalóriát éget az ember, mert nehezebb a testhőmérsékletet tartani a szabadban. Ha pedig fizikailag is odateszed magad, akkor az extra sok kalória.

Akár valami B kategóriás horror is lehetne, de csak az erdőn kelünk át

zawrat2ver-181.jpg

Így telt tehát a remek túranap a Magas Tátrában. Abszolút megérte, nagyszerű érzés a fehérségben csatangolni! A képeken is látszik, hogy nem volt tömve a völgy, nem kellett egymást kerülgetni, szóval cska ajánlani tudom, annak aki szereti a havat, meg a hideget, meg mikor liheg felfelé! Ha tervezed, hogy nekivágsz ennek, vagy egy hasonló túrának, mindenképp nagyon figyeld az időjósokat, meg a lavina előrejelzést. Itt pedig linkelem a magas tátra info oldal épp a hetekben készült cikkét a téli túrázással kapcsolatos tudnivalókról: http://www.magas-tatra.info. Ha tetszik amit olvastál, vagy szeretted a képeket, követheted a Facebook oldalunkat és akkor máskor is olvashatsz hasonlókról, sőt erről a túráról is készül majd egy videó, ha érdekel csatlakozz!

A viszont látásig: hajrá kifelé fotózni!

Ráadásnak pedig a felhőbetörés!

zawrat2ver-61_1.jpg

2017/11/25 : talajmentifagy 2 komment
Azok a csodás őszi fények

Azok a csodás őszi fények

Azok a csodás őszi fények

Mátrai hangulat

Közhely, hogy ősszel a legszebbek az erdők. Ezekben a hetekben a színek nagyszerű kavalkádja változtatja meseszerűvé - ok néhol valóban giccsbe hajlóan - hegységeinket (is). Október első hétvégéjén a Mátrában jártunk egy nagyobb családi hétvégére és kirándultunk kicsit a remek napos időben. Tulajdonképpen egy egyszerű kis sétát tettünk az Ilona völgyi vízeséséhez Parádfürdőtől, szóval nem kell nagy szintekre gondolni. Egy csokorra való képpel szeretnék kedvet csinálni az őszi barangolásokhoz.

Erdőrészlet

matra-84.jpg

Maga az útvonal a településről kb 8-9 kilométeren át vezet a vízesésig. Javarészt egy műúton kell gyalogolni, ami szép helyeken megy keresztül, de azért annyira nem változatos, hogy hét éves unokahúgomat totálisan lekösse, (aki amúgy simán végig gyalogolt, de közben azért tudatta velünk, hogy nem elég inger gazdag a menet gyerekfejjel.) 

Az a bizonyos aszfalt út

matra-10.jpg

Már majdnem a völgy "bejáratánál" a hatalmas réten virágzik a kikerics. Gyönyörű lila szirmai rengeteg helyen feltűnnek a fűben. A másik oldalon a fenyvesek között szép gombák nőnek. (Na itt már nem annyira monoton a menet, hoy ne kötne le egy hétévest...) 

Kikericsek

matra-23.jpg

Mivel hétvégi nap volt számtalan autó parkolt az út mellett ameddig engedélyezett a behajtás. Innen már tényleg csak egy fél óra talán és célhoz érsz az erdei utat követve. Sok kirándulóval találkoztunk, ami nem csoda, hiszen remek napos időnk volt (és az is várható majdnem hó végéig!) A vízesésben a csapadékszegény időszakhoz képest azért van víz. A sziklákon sárga levelek hevernek, a gyerekek pedig ide-oda kapaszkodnak a sziklákon.

Telt ház a vízesésénél

matra-62.jpg

Az őszi erdő fotós szempontból is kivételesen remek. Mivel a nap szinte egész nap alacsonyan áll, a sugarak nem fentről érik a fákat. Aztán mivel minden fa más más időben szabadul meg leveleitől nem annyira zárt a lombkorona és az aljnövényzetre is több nap jut foltokban. Ehhez hozzá kell venni, hogy az időjárás is párásabb, az pedig egy napos reggelen fantasztikus fényeket produkál, ahogy átszüremlik a fák között. Ja és persze a színek ugye... Meg a gombák, virágok, termések levelek...

Az egyik gomba

matra-33.jpg

A séta után este azt határoztuk el, hogy elmegyünk Galyatetőre megnézni a naplementét. Namost a felújított kilátóban még nem jártunk, úgyhogy nagyon érdekelt, hogy milyen, főleg a benne lévő bivak szállások miatt (itt a turista centrum honlapja, ha valakit érdekel szállás: http://www.galyacentrum.hu/) Szerintem nagyon jó a kilátó. A bivak szállásokhoz kör alakú bejáratokon keresztül lehet belépni. Be nem mentünk, de a fantáziám nekem is izgatja egy ott töltött éjszaka gondolata... 

Kilátás a Galya kilátóból

matra-106.jpg

Egy fontos tudnivalót azért megosztok: a belépő 200 Ft, ami teljesen ok, viszont beléptetőkapu van és CSAK 200 Ft-os érmével működik! Ha meg már eddig elmegy az ember elég csalódás, hogyha nem tud bemenni emiatt... A kilátás pazar, az őszi alkony lágyan terül el a tájon. Érdemes megnézni! 

A végére annyit, hogy ami a fényképeken látható, most hétől hétre egyre szebb lesz, szóval mindenképp érdemes sok időt a természetben tölteni októberben! Legyen az egy városi park, egy erdő, vagy ha szerencsések vagyunk eléggé, akkor a hegyek!

Most pedig képek következnek. Aki követné a blogot, az Facebookon ITT megteheti!

A vízesés felé

matra-72.jpg

Másik gomba fenyők között

matra-12.jpg

A csodás krókuszos rét

matra-25.jpg

 A Kékes tető a kilátóból alkonyi fényben

matra-111.jpg

 Patakmeder

matra-36.jpg

Erdőrészlet

matra-78.jpg

A viszontlátásig: Hajrá kifelé fotózni! (A Mátrába! (is)

Küzdelem a legszebb kilátásért

Küzdelem a legszebb kilátásért

Küzdelem a legszebb kilátásért

Túra a montenegrói Prokletije nemzeti parkban III. rész

Elérkeztünk a harmadik beszámolóig. És azt ígértem, hogy fény derül majd arra, hogy végül melyik csúcsra kapaszkodtunk fel a Maja Jezerce helyett, amit ugye a határátlépési engedély miatt nem tudtunk megejteni. (Erről a határátlépéses dologról az első részben írtam, ITT el lehet olvasni)

Nos a harmadik napon a Severni vrh nevű csúcsra próbáltunk meg feljutni. (A vrh hegyet jelent a délszláv nyelvekben, a maja pedig albánul ugyanezt - És itt köszönöm Agim Koszovói ismerősöm segítségét, aki megvilágította nekem, hogy a maja szó miért jelent élesztőt a google translate-ben!) 

Ezt a csúcsot a Grebaje völgyből lehet elérni, ahol a szállásunk volt. Egy erős 1000 méter szintkülönbségű kifejezetten megerőltető meredek kaptató visz fel, aztán egy elég kitett mászós rész jön. Nos végül nem jutottunk fel, de a látvány, az élmény így is maradandó volt persze. Aki olvasta az első részt, annak ismerős lehet a Karanfilok név. Na, ez a csúcs ott van köztük, a képeken is lehet látni. De hogy miért is kezdem ezzel a beszámolót? Akkor kezdjünk neki.

Igen, ez spoiler kicsit... Ereszkedés a csúcsról.

rosit-1-21.jpg

Merthogy a tervünk az lett a kemping helyett, hogy három nap várakozás erősebb túrázás után beiktatunk egy chill out napot, amikor csak kicsit körbenézünk a környéken autóval, meg feltöltekezünk kicsit energiával, hogy a végére - péntekre - még egy komolyabb túrát tegyünk. Aztán az ember tervez ugye... És végül nem az lesz.... Mert ahogy leértünk a Severni vrh felől és visszaballagtunk a tehenekkel csendes völgyön át a szállásra, - erősen terhelt lábakkal - lecsekkoltuk a várható időjárást, mert már előtte nap kicsit baljós volt az előrejelzés.

Ballagnak a tehenek hazafelé a Grebaje völgyben

severni_vrh-1-23.jpg

A baljós jelen esetben azt jelenti, hogy esős. És sajnos azt is olvastuk a Meteoblue-n, hogy péntekre esős lesz az idő, viszont még másnap, azaz csütörtökön kifogástalan. És jött a dilemma, amit a kellemesen pazar vacsora mellett próbáltunk megoldani.  Hogy a tervek szerint pénteken vágjunk neki a túrának és kockáztassunk egy kis esőt, vagy másnap reggel induljunk neki a Maja Rositnak? Azt gondolom, hogy egyetlen helyes megoldás volt, mégpedig fáradtságunkat félretéve másnap indulni, mert az eső a hegyen elég kiszámíthatatlan. (Főleg hogy vajon mennyi fog esni? Kicsit off: pénteken amúgy egész nap esett, hol erősen, hol csendesebben és csak estére állt el...)

A Zastan és a pásztorszállás

rosit-1-2.jpg

 A szállásra érve egyébként találkoztunk négy honfitársunkkal, akik a Durmitor nemzeti park felől érkeztek aznap és a tenger felé igyekeztek, útközben beugorva ide is, hogy másnap a Jezerce melletti tavakhoz másszanak fel a Ropojana völgyön keresztül. Hogy végül voltak-e ott azt nem tudom, az autójukat mindenesetre láttuk, mikor leértünk a hegyről másnap a völgy előtti parkolóban. És már persze el is árultam, hogy hová másztunk fel másnap: a Maja Rosit vagy Rosni vrh, azaz Rosni csúcs, ahogy tetszik. Miért épp ezt? 

Szolidan jelezett útvonal

ropopaja-1-24.jpg

Azért, mert állítólag erről a csúcsról a legszebb a kilátás a Prokletije nemzeti parkban... A tények alapján ez a harmadik legmagasabb csúcs Montenegróban a Zla Kolata és a Dobra Kolata után, amik szintén erre vannak. 2522-25 méter magas, attól függően, hogy hol nézi az ember (a csúcson 2525m van felírva) Nos ahhoz, hogy normális időbeosztással tudjuk végigtúrázni a napot korábban kellett indulnunk, hogy a várhatóan elég hosszú kapaszkodást, majd a visszautat még naplemente előtt végig tudjuk csinálni. 

A Zastan kicsit magasabbról

rosit-1-3.jpg

 Így esett, hogy reggel hétkor már a Ropojana völgy előtti parkolóból el is indultunk. Elég csípős volt a levegő, nem lehetett több öt foknál. Tudom, sapka, sál... (A Ropojana völgyről itt a régebbi beszámoló!) Menet közben reggeliztünk és kifejezetten gyorsan értünk el a völgy végére, ahol két nappal azelőtt a tó felé kanyarodtunk, most pedig felfelé a Zastan nevű völgy felé folytattuk utunkat. Itt még csak 1300 méter körül jártunk. A reggeli fények és a mély árnyékok a hideg levegővel kicsit zorddá tették a tájat. A Zastan egy pásztorszállás egyébként, ahol turisták is szoktak megszállni, mert ősszel magára hagyatottan áll. Az oda vezető út egy rendes murvás, köves nyomvonal, valószínűleg utánpótlás szállítására használták. Egy helyen azonban annyira alámosta a víz, hogy azon jó ideig jármű nem fog közlekedni...

Ez pedig a kedvenc helyem... A középső hegy a Maja Rosit

rosit-1-7_1.jpg

 A Zastanhoz elérve konstatáltuk, hogy az út le van zárva egy dróttal. Alattunk a pásztorszállást remek fények ölelték, épp a teheneket hajtották kifelé. Tanakodtunk, hogy hogy is legyen tovább, aztán rájöttünk, hogy az állatok miatt van a drót, hogy ne kószáljanak el, így átléptünk a rögtönzött akadályon és folytattuk a menetet. A szállás mellett rengeteg birka volt, épp számolták őket. Köszöntünk, aztán megnyugodtunk, hogy a hatalmas pásztorkutya meg van kötve és nem fog minket elfogyasztani reggelire. Két másik turista haladt előttünk néhányszáz méterre, de őket akkor láttuk utoljára, valószínűleg a Jezercére indultak.

Pihenő a Maja Rosit tetején

rosit-1-16_1.jpg

Innen egy erdőben haladtunk tovább. Hamarosan ott voltunk az elágazásnál, ahol a Jezerce felé lehet elmenni. Mi a Rosit felé folytattuk utunkat. Kiérve az egyébként gyönyörű sziklás erdőből már kevesebb vegetációval találkoztunk. És ott várt ránk az aznapi első kiadós emelkedő, ami a 2000 méteren lévő nyeregbe vitt minket. Az útvonal nagyon meredek volt, hiába szlalomban haladt. A kilátás mondjuk már innen is pazar volt. A Zastan pásztorszállása hamar kis játékházikóvá zsugorodott. (360 fokos panorámakép itt!)

Akkor ez most 2525 lesz

rosit-1-15_1.jpg

 Azért nem mondom, hogy az előző napok nyomtalanul égtek bele a láb izmaimba... Már 2000 méter elérése is küzdősen ment. Aztán a nyeregbe érve megpillantottuk a Rositot. Egy nagy fennsíkból emelkedett ki és amíg a pulzusom nem normalizálódott nem is igen gondoltam, hogy oda azon a napon még képesek leszünk felmászni. Mert még hátra volt 500 méter szintkülönbség... (360 fokos körpanoráma ITT) Megálltunk pihenni és kicsit feltöltekezni. Időben nagyon jók voltunk, azt beszéltük meg, hogy legkésőbb délután kettőkor kell elindulnunk lefelé és még nem volt dél. 

Az angol pár étkezik

rosit-1-19.jpg

 Embereket sehol sem láttunk. Ja, azt el is felejtettem, hogy a túrakönyvem szerint nem ez volt az útvonal, hanem a Ropojana völgy elején indul egy ösvény, amit követve nem kell kerülni a Zastan felé, ami kilométerben jelentős könnyebbség. Igen ám, de kicsit utánanéztünk és szinte az összes leírás azt a nyomvonalat követte, ahol mi túráztunk. Csak egy posztban volt a másik út megemlítve és ott is kiemelték, hogy van egy kőomlás, amin nagyon nehéz átkelni. Nos, mi a biztosra mentünk és a hosszabb utat választottuk.

A fennséges Maja Jezerce

rosit-1-20_1.jpg

 De mint később a hegytetőn kiderült jól tettük, mert találkoztunk fenn egy sráccal, aki azon keresztül érkezett és azt mondta, hogy igazából szerencse, hogy ideért, mert a jelzéseket nagyon nehezen lehetett követni. Namost ez nem azt jelenti, hogy lehetetlen, mert ő is ott volt, de biztosabb a másik út. A jelzés végig követhető, igaz néha keresni kell a jelet, de GPS-el kiegészítve kiváló. De térjünk vissza a gerinchez... Szóval pihenés után nagyjából vízszintesen követtük az ösvényt. Számomra ez a hely volt a leglenyűgözőbb aznap. kietlen, hatalmas sziklák mindenütt és egy óriási sziklakiemelkedés középen...

Az útvonal

rosit-1-27_1.jpg

A határhoz érve egy egyszerű és eléggé megkopott határkő áll. itt találkoztunk egy angol házaspárral (nem ugyanazokkal,akikkel előtte nap) ők Valbonából másztak fel, az albán oldalról. Ha az ember megnézi a térképet, akkor láthatja, hogy onnan közelebb van a Rosit, mint Vusinjéből, de szintben ugyanannyira megerőltető a szintkülönbség. Kicsit beszélgettünk, aztán nekivágtunk a még előttünk emelkedő több száz méteres magasságnak. Ekkor már azért tényleg fáradtak a lábaim erősen...

A Jezerce tavai(nak helye)

rosit-1-18.jpg

Ahogy kapaszkodtunk felfelé és raktam a lábaim egymás után már nem nagyon tudom, hogy mi vitt fel. Éreztem, hogy a vádlim lassan begörcsöl, ha sokáig terhelem. De nem volt már sok hátra, amíg fellélegezve felértünk a csúcsra, ahol a várt lélegzet elállító panoráma fogadott. És egy cseh (?) turista. Ő volt, aki a másik úton érkezett. És, hogy miket lehetett látni fenntről? A gigantikus Maja Jezercét, a Karanfilokat, a Zla Kolata csúcsát, Valbonét, Vusinjét, sőt még a Jezerce tavaiból is láttunk egyet. (Volt talán benne kis víz) (360 fokos panoráma a cúcsról ITT) Pihentünk és az utánink felérőkkel beszélgettünk. Azon tanakodtak, hogy vajon melyik országból jöhettünk, mert a beszédünk alapján nem tudták eldönteni. Mondtam, hogy magyarok vagyunk - és kicsi a világ -  kiderült, hogy egy időben dolgozott Magyarországon Martonvásáron egy mezőgazdasági projektben. 

Mégegyszer a Zastan, csak most lefelé menet

rosit-1-31_1.jpg

Sokáig elidőztünk odafenn. Az időjárás nagyon kegyes volt, szuper fények, meleg napsütés (túl meleg is. Többször kentem be az orrom napvédő krémmel, mégis remekül pirosra égett) Mikor elindultunk lefelé két holland lány ért fel, épp, ők is Valbonából. Összességében kb. hat óra alatt értünk fel. A lefelé útra kb. 3-4 órát számoltunk.  Az ereszkedés tényleg gyorsan is ment. Mire leértünk a Zastanhoz már egy állat sem volt  a karámokban. Egy fiatal pásztor engedett épp vizet a vályúkba. Hogy az állatok hova tűnhettek rejtély... 

Panorámás út

rosit-1-29_1.jpg

 Fáradtan, de remek hangulatban értünk a szállásunkra. Másnap, ahogy írtam esett az eső. Bementünk Plavba, ami egy nagyobb település a gyönyörű Plavi tó mellett. Épp volt piac (vagy mindig van) és igazi balkáni hangulata volt a városkának. Emberek közlekedtek össze-vissza, autók tolakodtak... Éles ellentétben a magas hegyek ember alig járta ösvényeivel. Nem írtam, de a 28 kilométer alatt összesen 5 emberrel találkoztunk. Messzebb láttunk még néhányat, de hihetetlen kietlenek azok a hegyek...

A Plavi tó esőben

proketije-379.jpg

 Összességében az ott eltöltött napok elérték céljukat, mert teljesen kikapcsoltam. Nem a napi problémákon jár az ember esze, hanem rakosgatja a lábait egymás után, ha éhes eszik és ez ki is teszi a napokat...  Aki érintetlen hegyekkel, nyugalommal szeretne találkozni, annak mindenképp ajánlom az idelátogatást. A szállás olcsó, az ételek kb. itthoni áron vannak. Az utolsó este még kimentem fotózni egyet, mert a hold később kelt és végre látni lehetett a tejutat is. (Mondjuk jó lett volna fenn aludni a tavaknál... Már itt is szinte zéró fényszennyezés volt, ott meg bele sem merek gondolni...) Aztán másnap Szakadó esőben búcsúztunk az elátkozott hegyektől...

Remélem, hogy át tudtam adni valamit a posztokban Európa egyik legeldugottabb, hegységének páratlan hangulatából!

Most pedig segítsetek! Szavazzatok arról, hogy írjak-e még egy posztot erről a vidékről, vagy sem? A válaszokat köszönöm!

Ha érdekelnek hasonló írások, kövesd a blogot facebookon itt!

A tejút a Grebaja völgy felett

talijanka-1-21.jpg

A viszont látásig: hajrá kifelé fotózni!

2017/10/09 : talajmentifagy 1 komment
Dolgozzuk fel a Tejutat!

Dolgozzuk fel a Tejutat!

Dolgozzuk fel a Tejutat!

A Tejútfotózás utómunkája lightroomban

Ez a beszámoló rendhagyó lesz, mert nem én készítettem, hanem Német Zsolt olvasónk fordította - aki olvassa a blogot, az az izlandi beszámoló során találkozhatott már Zsolt nevével, ha nem ITT elolvashatod! - le egy német ismerősének Felix Heisignek a tejútas fényképek utómunkájával foglalkozó írását. Mindkettjüknek köszönöm, hogy közreadhatjuk a blogon! Az utómunka erősen ízlés kérdése. Van, ami valakinek még belefér, van, aki egy-két lépést már túlzásnak tarthat. Mindenesetre érdemes tudni, hogy mik a lehetőségeink, hogy aztán saját szájunk ízére formálhassuk képeinket. Remélem sok hasznos infoval szolgál mindenkinek a cikk!

És akkor át is adom a szót a szerzőknek:

A legszebb tejútképek általában a déli féltekén készülnek, hiszen ott sokkal magasabbra emelkedik a leglátványosabb, középső rész, és fényszennyezettségtől mentes területeket is könnyebben találunk Új-Zélandon, mint például hazánkban, ahol sokunkat több órányi autózás választ el a legközelebbi sötét égbolttól. Egy német asztrofotós csoportban találkoztam Felix Heisig útmutatójával, amiben egy viszonylag rossz körülmények között  készült fotó utómunkáját mutatja be. Felix örömmel egyezett bele, hogy magyarul is megjelenjen az írása, hiszen az így több érdeklődőhöz juthat el.

Ha már próbálkoztál tejút-fotózással, de nem voltál elégedett az eredménnyel, mert a tejút túl  halvány és az égbolt alja túl világos volt, próbáld ki Felix lightroomos munkamenetét is. Ugyan a belvárosból továbbra sem fogsz sikerrel járni, de például egy lakóhelyedhez közeli mezőn sokkal jobb esélyekkel indulhatsz ezentúl.  

Ha tetszik az írás, látogass el Felix honlapjára is a http://photonengrafie.com címen, ahol sok képet és további (német nyelvű) útmutatókat is találhatsz. Facebookon is követheted a https://www.facebook.com/photonengrafie oldalon.

rosit-1-45.jpg

A tejút kidolgozása Lightroom 6-ban

Felix Heisig útmutatója

forrás: http://photonengrafie.com/milchstrasse-in-lightroom-bearbeiten/

1.

Bár sok leírást és videót találni az interneten a tejút Lightroomban történő kidolgozásáról, a folyamatot általában olyan fotókon mutatják be, amelyek az Alpokban, sivatgokban és más, hasonlóan sötét helyeken készültek. Mivel ez az utólagos kidolgozást is lényegesen egyszerűbbé teszi, most egy elővárosi, jelentősen fényszennyezett helyszínen készült kép utómunkáját követheted végig.

 Az egyes lépéseket egy 7 képből álló, Sony a7s-sel és Sony 28mm-es objektívvel fényképezett panorámafotón mutatom be:1_raw_panorama_1.jpg

 2. Alapbeállítások

Már az elején le szeretném szögezni, hogy nem létezik minden képre egyformán alkalmazható módszer. Ettől függetlenül általában ugyanazokat a csuszkákat szoktam állítgatni utómunka során és gyakran azonos irányba is :)

 - Fehéregyensúly: ha lusta vagy, megpróbálhatod a fehéregyensúly pipettával (White Balance Selector) beállítani. Ehhez egy semleges pontot kell kiválasztanod, pl. 2 csillag között. Ha nem tetszik az eredmény, próbálkozz másik ponttal. Ha a színek nagyjából rendben vannak, a Temp és Tint csúszkákkal tudsz finomítani az eredményen.

- Árnyékok és csúcsfények: a csúcsfényeket teljesen le lehet húzni. Az árnyékokat érdemes valamennyire felhúzni. Hogy mennyire, az gyakran vita tárgya, sokan egyből 100-ra állítják, de ez sok képzajt hoz magával. Jobb megoldás később, csak bizonyos részleteknél teljesen felhúzni az árnyékokat, például egy átmeneti szűrővel, a tónusgörbével vagy akár az expozíció helyi megemelésével.

- Expozíció és kontraszt: ha túl világos a képed, húzd le az expot, ha túl sötét, húzd feljebb. A kontrasztot általában egy kicsit felhúzom.

-Megjelenés (Presence): A Clarity-n egy kicsit emelni szoktam, de általában 30 alatt maradok, a mostani képen például csak 20-ig húztam. A Vibrance-t is meg lehet egy kicsit emelni (szintén kb. 20-30-ig), a Saturation (színtelítettség) csúszkát nem bántom, vagy minimálisan lejjebb húzom.

 Ezeket a lépéseket követve a fényképed mostanra valószínűleg lényegesen jobban néz ki, mint a raw, amiből kiindultál. Fontos megjegyezni, hogy az egyes beállítások egymásra is hatással vannak, tehát ha pl. az expozíciót megemeled, a többi csúszkával valószínűleg egy kicsit ellensúlyozni kell a hatását - de idővel ráérzel majd ezekre a korrekciókra és nagyjából automatikusan fognak menni.

 3. Tónusgörbe

 Miután megvagyunk az alapbeállításokkal, megpróbálhatunk a tónusgörbe (Tone Curve) segítségével egy kicsit több kontrasztot és dinamikát előcsalogatni a képünkből. Ehhez általában csak a 2 középső csúszkát használom, és azokat is csak óvatosan. A világosabb középtónusokat (Lights) kicsit megemelem, a sötéteket (Darks) kicsit lehúzom. Ha megnézed az előtte-utána képet, láthatod, hogy a tejút lényegesen kontrasztosabb lett, mindenféle zavaró mellékhatás nélkül.
3_tonusgorbe.jpg

4. Színek

 A színbeállítás mindig nehéz téma, mivel gyakran ízlés kérdése is a dolog. Azon is sok múlik, hogy hagyományos, vagy kifejezetten asztrofotózásra modifikált géppel fényképezünk-e. A most kidolgozott képen megpróbáltam lejjebb venni a sárga tónusokat és a lilás színeket egy kicsit pirosassá tenni. Más képeknél a kékekkel is lehetne kísérletezni. A legjobb, ha minden csúszkát egyesével kipróbálsz, teljesen le- és felhúzva azokat, és megfigyeled, hogy a kép melyik részleteire vannak hatással. Így elég könnyű megtalálni, hogy mi az, ahol érdemes változtatni a képen, és mi az, amihez inkább nem kéne nyúlni.
4_szinek.jpg

  5. A Radial filter

 A következő lépésben tovább növelhetjük a kép egyes részeinek (elsősorban a tejútnak) a részletgazdagságát a Radial szűrő vagy a javítóecset használatával. Szerintem a szűrővel jobb eredményeket lehet elérni, de érdemes mindkét eszközt kipróbálni és eldönteni, melyiket tudod jobban használni.

A szűrő ugyan nem annyira pontos, mint a javítóecsetet, viszont a szélein sokkal kevésbé feltűnőek az átmenetek, ami számomra fontosabb - a kép így természetesebben fog hatni.

Először a tejút központi (ill. leglátványosabb) része fölé húzom a szűrő ellipszisét. Miután kijelöltük a megfelelő területet, nagyon fontos a Feather beállítást kb 90-re állítani és megfordítani a maszkot (invert mask), hogy a változtatások a szűrőn belüli területet érintsék.

Ha most teljesen felhúzod a Clarity csúszkát a tejút hirtelen sokkal részletgazdagabb lesz. A hatást tovább növelheted azzal, hogy egy kicsit feljebb húzod a Highlights, Shadows, Whites, Contrast és Dehaze csúszkákat is. Ezek hatására sokkal jobban elkülönülnek a tejút sötét és világos részei. Nagyon szeretem ezeket a beállításokat, talán itt lehet egy lépésben a leglátványosabb javulást elérni.

Ha nem modifikált géppel fotóztál, még megpróbálhatod 2-8 közötti értékre állítani a Temp és Tint csúszkákat, amivel egy kicsit megnövelheted a pirosas árnyalatokat a magban.

Ha meg vagy elégedve a szűrő beállításaival, egyszerűen lemásolhatod azokat és áthúzhatod a tejút következő szakaszára. Ehhez kattints a jobb egérgombbal a szűrő közepén lévő kis körbe és válaszd a "duplicate" lehetőséget. Az új szűrő most az eredeti szűrő fölé került. Az egereddel könnyen áthúzhatod a következő területre és hozzá igazíthatod az ellipszis alakját és méretét. Ha azt tapasztalod, hogy megtört a tejút folytonossága, érdemes mindegyik csúszkát addig lejjebb húzni, amíg újra természetes hatást nem kelt az átmenet. Ezúttal összesen 3 radiális szűrőt használtam, tehát még egyszer lemásoltam a szűrőt, áthúztam a tejút utolsó szakaszára, és megint csökkentettem a fenti beállításokon, valamint a Temp és Tint csúszkákat újra 0-ra állítottam. A raw képtől függően előfordulhat az is, hogy csak a tejút leglátványosabb részen használom a radial szűrős kiemelést. 
5_radialis_szuro.jpg

 6. Kozmetika és befejező lépések

Az élesítést és zajcsökkentést az utómunka legvégén szoktam elvégezni. Mindkét eszközt óvatosan kell
használni, mert túlhúzva sokat ronthatnak a végeredményen.

Élesítéshez tartsd lenyomva az Alt billentyűt miközben a Mask csúszkával beállítod a tartományt. Minden, amit fehérnek látsz, élesítve lesz, miközben a fekete részeket figyelmen kívül hagyja a LR - tehát húzd fel annyira a csúszkát, hogy már csak az érdemi részek legyenek fehérek.

A zajcsökkentés gyorsan elmosódottá teheti a képet, és ezáltal pont azokat a részleteket veszítheted el, amiket az eddigi lépésekben nagy nehezen előcsalogattál - tehát ezekkel a csúszkákkal is bánj óvatosan :) .
6_elesites_zajcsokkentes.jpg

 Esztétikai kérdés, hogy szeretnénk-e egy kis vignettálást a képünkre. Mellette szól, hogy finoman a kép közepe felé tudja terelni a tekintetet, de ezzel is érdemes óvatosan bánni és odafigyelni az átmenetekre.

7_vignettalas.jpg

 Átmenetes szűrő (Graduated filter)

* Ezt a lépést igazából a zajszűrés és élesítés előtt kellett volna elvégeznem :) * 

A tejút kidolgozását ezzel be is fejeztük, a kép előtere viszont még nagyon sötét. Ezt az átmenetes szűrővel lehet a kép egészétől függetlenül változtatni. Ennél a képnél felhúztam az sötéteket (Shadows), visszavettem a világos tónusokból (Highlights), kicsit emeltem a színtelítettségen (Saturation) és csökkentettem a tisztaságot (Clarity), valamint feljebb húztam a zajcsökkentést (Noise). Minél érdekesebb az előtered, annál több időt tölthetsz az utómunkájával, de alapvetően akkor is fenti csúszkákkal érdemes kísérletezni.

8_atmenetes_szuro.jpg

7. Előtte / Utána

  Köszönöm mindenkinek, aki kitartott az útmutató végéig. Remélem, tetszett és hasznosnak találtad a leírtakat. Mindenkinek sok sikert a fentiek kipróbálásához!
1_raw_panorama_1.jpg

rosit-1-46.jpg

 Ha tetszett a beszámoló, akkor lehet, hogy érdekel a Crumbs of Time tutorialja is a tejútfotózásról. Ide kattintva elovashatod egy másik szemszögből, hogy, lehet még utómunkázni a képeket! Abban is lesznek hasznos dolgok!

 Ha tetszett , akkor itt követheted a blogot Facebookon. 

A viszont látásig: Hajrá kifelé fotózni!

Völgyön át az albán határig

Völgyön át az albán határig

Völgyön át az albán határig

Túra a montenegrói Prokletije nemzeti parkban II. rész

Még mindig Montenegró a beszámolónk alanya, azon belül is az egyedülálló Prokletije nemzeti park, az albán határvidéken. Az előző poszt után - Itt elolvashatod, ha érdekel a csodás panorámatúra - folytassuk utunkat egy magas sziklákkal övezett völgybe! Megint lesznek a posztban 360 fokos panorámaképek, amiket nem csak VR szemüveggel érdemes megnézni, bár azzal az igazi tudom...

A völgy bejáratánál

ropopaja-1.jpg

Valahol ott hagytam abba múltkor, hogy előzetes terveink szerint a Maja Jezerce csúcsra terveztünk felmászni, egy éjszakát az alatta lévő tavaknál töltve. Ehhez azonban szükségünk lett volna írásos engedélyre, hogy a montenegrói-albán határon átkelhessünk és legálisan tartózkodjunk Albániában. Nem mintha sok lenne 2000 méteren a határőr, de nekem jobb az ilyet nem félvállról venni. Engedély viszont nem érkezett, ezért kicsit át kellett gondolnunk, hogy "b" tervnek mit húzzunk elő a kalapból. 

A Skakavice Oko. A víz máskor jóval magasabb.

ropopaja-1-2.jpg

Így döntöttük el, hogy mivel mindenképp tervben volt a Ropojana völgy és az azonos nevű tó meglátogatása, egy napot szánunk arra, hogy felmérjük a vízállást a tóban, mert útikönyvem szerint az a legtutibb hely kempingezésre a környéken. A vízállással egyébként úgy voltunk, hogy nem vártunk túl sokat, mert ilyenkorra a tavak többsége kiszárad. De ez a legnagyobb tó a hegyek közt szóval: "csak lesz benne valamennyi..." 

Zápor után a kiszáradt tómeder

ropopaja-1-6.jpg

A Ropojana völgy egyébként a Peaks of the Balkans hosszútávú túraútvonal egyik etapja, ezen keresztül lehet eljutni átkelve a határon a montenegrói Vusinje településről Tethi albán településig. (Engedéllyel ugye...) Mivel ez a völgy párhuzamos a Grebaje völggyel és kb. 10-15 km választott el minket attól a helytől, ahonnan indulni szándékoztunk, a kiadós reggeli után - amúgy hihetetlen milyen jókat ettünk minden este, de ez csak mellékesen... - autóba ültünk és nem valami korán, de egy füves parkolótól elkezdtük a völgy felfedezését. A parkoló amúgy egy vízesés mellett van, amit nem néztünk meg... Én kérek lenézést...

"Ilyeneket rajzoltunk kiskorunkban"

ropopaja-1-14_1.jpg

 A murvás, köves úton igen kényelmesen lehet haladni. Az itt megszokott kövekkel körbevett legelők közt haladtunk. Itt-ott tehenek, kecskék legeltek nyugodtan. (360 fokos kép itt!) A parkolótól nem  messze már el is érkeztünk az egyik csodás természeti értékhez egy forrás formájában. Az útról fapallókon lehetett megközelíteni és annyira kék volt a vize, hogy ha nem lettem volna ott azt gondolnám, hogy photoshop... A neve Skakavice oko, azaz szem. Ahogy nézegettem később fényképeken, hát igencsak kevés víz volt most benne, mert az egész medence vízzel teli általában, egészen a képen látható személy lábáig. Ittunk egyet a hideg vízből és tovább ballagtunk. (A tóról 360 fokos lép itt!)

A mai menü pasta carbonara

ropopaja-1-10.jpg

A forrásnál egy brit házaspárral találkoztunk, akik ugyancsak a völgy végében lévő tóhoz igyekeztek.  Szállásuk Vusinjében volt és kölcsönösen elmondtuk, hogy ki mit tervez a következőkben, mit érdemes megnézni... Szintemelkedéssel nem nagyon kellett bajlódni, viszont az út néhol hatalmas kövekből állt össze, ahova már nem hiszem, hogy hétköznapi jármű be tudna hajtani, mert a víz annyira alámosta, hogy méteres gödrök keletkeztek. Autóval amúgy max. azért hajtana be valaki, mert a Zastan nevű helyen egy pásztorszállás van, ahol télen nem, de tavasztól őszig laknak is fenn és nem mindegy hogy megy az utánpótlás odáig.

Itt ez éppen a határon készült

ropopaja-1-11.jpg

 A Zastannál majd amúgy járunk a következő beszámolóban, mert ott van az elágazás a Maja Jezerce és a Maja Rosit felé. (És az egyikre felmentünk). Kb. 1,5 óra múlva érkeztünk meg a festői fekvésű tóhoz. Ami előzetes kalkulációinknak ellentmondva csontszárazon várt minket... Mert oké, hogy a kisebb tavak kiszáradnak, de ez? A mérete impozáns, legalább egy km hosszú és a másik vége éppen nem éri el az albán határt.

A tómeder Albánia felől

ropopaja-1-12.jpg

 A csalódásunkat azért ellensúlyozta, hogy fantasztikus csúcsok vettek körbe minket! (360 fokos pano itt!) A tó jobb oldalán az előző nap látott Karanfilok másik arca magasodott. Mivel nagyon nem kapkodtunk, mert esélyünk sem volt a Jezerce tavaihoz eljutni, majd visszatérni még világosban, szépen komótosan nekiálltunk ebédet "főzni". A távolban ugyan gyanús felhők gyülekeztek, de mégis kicsit váratlanul ért, mikor egyik pillanatról a másikra nyakunkba szakadt az égi áldás. Kivártuk, míg eláll és a hihetetlen panoráma mellett fogyasztottuk el a menüt.

Fenyves

ropopaja-1-16.jpg

 Ebéd után átgyalogoltunk a tómedren, elmentünk a határig és csak élveztük a csendet. Nem kell mondanom, hogy a két brit turistán kívül nem találkoztunk senkivel, ugye? Na jó a visszafelé úton két nagyzsákos pár fős csapattal is találkoztunk, akik vélhetően Teth felé igyekeztek a Peaks of the Balkans-on. De a hely nem volt zsúfolt még így sem... (Azért ezt az engedély dolgot megkérdezhettem volna...)

Kis erdei etap

ropopaja-1-18.jpg

 A visszaút hasonlóan telt. Van valami nagyon zord ezekben a hegyekben. Sok helyen a magasban hatalmas barlang nyílások tátonganak. Pont sárkányoknak valók. Ha épp lennének olyanok. Közben már azt latolgattuk, hogy mit is csináljunk így, hogy a tóparti kempinget elvetettük? A Jezercére nem lett meg az engedélyünk és ez eléggé frusztrált... A döntést későbbre hagytuk, másnapra pedig a legnehezebbnek tartott Severni vrh-re való felmászást választottuk, ami a szállásunktól gyalog indulva elérhető több, mint 1000 métert kaptatva.

Bukolikus

ropopaja-1-20.jpg

Ja amúgy mindenhol 3 cm-es a fű a sok legelésző állat miatt. Ahogy a völgyből autóztunk át a szállás felé, több helyen láttuk, ahogy a tehenek bőgnek a kapu előtt, meg a birkák is tömegesen vonultak az utcákon. Bukolikus a hangulat eléggé. A szállásunkon aznap is szinte telt ház volt. Vacsora, aztán a következő posztban a magasba törünk! 

Helló idegen!

ropopaja-1-21.jpg

Ha érdekel, melyik csúcsot másztuk meg, kövess a facebookon ITT! Ha tetszett a cikk, akkor nyomj egy like-ot!

A viszont látásig: Hajrá kifelé fotózni!

Az elátkozott hegyek szegfűi

Az elátkozott hegyek szegfűi

Az elátkozott hegyek szegfűi

Túra a montenegrói Prokletije nemzeti parkban I. rész

Hogy került a látótérbe Montenegró? És miért épp a Prokletije nemzeti park? Nos az okok összetettek, egyfelől egész sok időt töltöttem Koszovóban úgy, hogy nem juthattam el a Pec mögötti hegyekbe (ez a nemzeti park három országot érint, de erről majd később) és azóta is bennem volt, hogy - mondjuk van is, mert Koszovóba most nem jutottunk el... - mindenképp szeretnék arra barangolni, másfelől pedig a balkán alapból vonzó célpont, főleg ezek a hegyi területek: a szállás olcsó, az ételeket szeretem, és valódi vadregényes helyeken lehet túrázni. Egy pár részes sorozattal próbálom majd bemutatni ezt a valóban párját ritkító élményt, hátha valaki kedvet kap ellátogatni. Korábban már írtam ilyet a madeirai túrázásokról, valami hasonló követkeik majd. (Ha érdekel ITT elolvashatod)

A gerincen, kilátás a Talijankáról

talijanka-1.jpg

De akkor kezdjük az elején. Szóval szeptember első hetére egy 6 napos tátrai túrázást terveztünk sokáig. A szállást a poprádi tónál már hónapokkal ezelőtt lefoglaltuk. Aztán az a helyzet állt elő, hogy májusban Sopron felé autózva a kocsim megadta magát, és ezzel ugrott is a párommal nyárra tervezett balkáni körutunk. Viszont  kacérkodtunk a gondolattal, hogy akkor legyen simán Montenegró az úticél vonattal. Ebből sem lett semmi, de addig eljutottam, hogy szállásokat nézegettem, és röhejes, de kíváncsiságból az Albán alpokban is körülnéztem, ahol rátaláltam az ígéretes Katun Maja Karanfil nevű szállásra, ami az akkor még általam nem ismert Grebaja völgy végében kb. 1100 méteres magasságban fekszik, pár száz méterre az Albán határtól.

Reggeli pára a völgy felett

talijanka-1-19.jpg

És akkor számolni kezdtem és arra jutottam, hogy megéri elutazni ide most a Tátra helyett, mert míg oda akár egy hétvégére is elutazhatunk kvázi bármikor, addig ide tuti nem fogunk 12 órát utazni oda, aztán ugyanannyit vissza egy hétvége alatt. És bár remek lett volna az a tátrai 6 nap, végül az "elátkozott hegyeket" választottuk. 

A Grebaja völgy fontos útelágazása, mondjuk amerre mentünk pont nincs rajta

talijanka-1-20.jpg

De hogy is tervezzünk túrákat arrafelé? Nos ami a legfontosabb, hogy a Prokletije nemzeti park Albánia, Koszovó és Montenegró közös kezdeményezése. Néhány évvel ezelőtt jelölték ki a "Peaks of the Balkans", azaz a Balkán csúcsai nevű 192 km hosszú útvonalat a megbékélés jegyében. És ehhez adtak ki térképet is, amit még régebben megrendeltem, így az alap már meg is volt, hogy kicsit megvizsgáljuk a környéket. Ehhez rendeltem egy Walking Montenegro című túraleírásokat tartalmazó könyvet és átnéztem a Prokletije-ről szóló részeket, meg kutakodtam túrablogokon.

Turistajelzés az erdőben

talijanka-1-22.jpg

Egy határokon átívelő túraútvonalhoz, lévén ezek az országok nem az unió tagjai szükség van valamiféle engedélyre, amennyiben valaki szeretne a határon legálisan átkelni a túraösvényeken. (A Magas Tátrában annyiból érdekes a helyzet, hogy Szlovákia és Lengyelország is EU tag, de pl. a Tengerszem csúcson sem lehet legálisan átkelni a határon, mert az nem hivatalos határátkelő. Ott viszont senki nem kérdezi meg, ha valamelyik oldalon leereszkedsz, hogy hol a pecsét az országba való belépésről, mivel szabadon átjárható a határ.)

Alakok a távolban. Nem sűrűn járt útvonal

talijanka-1-6.jpg

Mi igazából csak egy túrát szerettünk volna, ami Albániába vezet, ez pedig egy éjszaka a Jezerce tavainál, majd csúcstúra a hegyre és vissza Montenegróba. Nah, hát ehhez meg is kerestem a hivatalos nyomtatványt, e-mail címeket és két héttel az utazás előtt megküldtem minden szükséges dokumentumot. És vártam a választ. (Infok ITT)   Egészen az indulásig nem kaptam visszajelzést sajnos. Ráadásul elvileg még az engedélyért is be kell fáradni a rendőrségre. Ha van. Erről majd ugyancsak később....

Az első lehengerlő kilátása Karanfilra

talijanka-1-5.jpg

A hosszú autózást (nem saját autómmal, ami azóta szerencsére van) úgy terveztük, hogy egy jó éjféli indulással és így délutáni érkezéssel lesz egy kis plusz időnk kipihenni az utat és akkor másnap már neki is vághatunk a hegyeknek. Mivel túratársam már járt Montenegróban szerette volna megmutatni a Tara kanyont odafelé, ami valóban gyönyörű, ez viszont azzal járt, hogy a 12-13 órás út 16-ra módosult és személy szerint én a végén (váltva vezettünk persze), mikor már a háttérben feltűntek a gyönyörű fekete hegycsúcsok - ezek amúgy messziről tényleg elég mogorvának tűntek - eléggé morcos voltam. Amúgy meg így váltott vezetéssel simán vehető akadály a táv.

Volusnica

talijanka-1-4.jpg

A szállás a Gusinje településtől még a völgyben 6 km-t kanyargó kis aszfaltozott úton érhető el. Mikor végre kiszálltunk a kocsiból, azért nagyot dobbant a szívünk. A völgy felett 2000 feletti csúcsok magaslanak., valami erősen misztikus az egész. (És megint szeretnék kedvezni a VR világnak, szóval lesz több 360 fokos panorámakép, amit a facebookon lehet megnézni, ha a linkre kattintotok! Most pl. a völgyről ITT) A lényeg, hogy bepakoltunk a szobánkba, ami tényleg csak a szükséges berendezést tartalmazta és egy kiadós vacsorával zártuk a napot, hogy korán nyugovóra térve reggel indulhassunk is az egyik legnépszerűbb túrára. (Ha itt foglaltok szállást a faházakat ajánlom! Akinek elég a basic, az bármelyiket választhatja.)

Készül az ebéd kilátással

proketije-67_1.jpg

Itt a balkánon amúgy jellemző, hogy egy-egy csodás természeti képződmény mellé - ez lehet vízesés, tó, vagy itt hegyek a háttérben és általában tényleg mellé szorosan! - épül egy étterem is. Ide gépjárművel is el tudnak utazni a népek és el tudnak tölteni egy kellemes napot. Nos, ez itt is így volt. A szállás mellett játszótér, meg nyuszisimogató is volt. De mi nem nyuszit simogatni mentünk oda, úgyhogy vágjunk a közepébe!  

Csodás fények délután

talijanka-1-18.jpg

A reggel a völgy felett elég párás, felhős volt, de mire nekiindultunk, már a napsütés és a felhők bújócskáztak, ha szabad ilyen nyájasan fogalmaznom... Az ott töltött napok alatt többször láttam, hogy helyi taxik hoznak túrázókat a szállásunk parkolójáig, gondolom a környező szállásokról, Plav, Gusinje, Vusinje településekről. Nos ez a szállás azért is remek, mert legalább négy egynapos túrát lehet a küszöbről indulva megtenni.

Szemben a Severni vrh, ahova ugyancsak tervben volt felmászni

talijanka-1-7.jpg

El kell mondanom,hogy az egyik kedvencem itt, a hegyek "valódi" használata", mert mindenhol legeltetnek, (na jó olyan 2000 méterig) és ez azt is jelenti, hogy pl. a szállásunkon a reggeli omlettbe friss sajtot raknak és mindenhol 2 centis a fű. Ami jól néz ki...

Kiadós reggelink után már neki is vágtunk a szállás mellett haladó túraútvonalnak, hogy az első nap egy bemelegítéssel kezdjünk. Bemelegítést írtam, de azért ezen a napon is 1100 m magasságról 2057 m magas Talijanka csúcsra terveztünk felkaptatni. Viszont kényelmesen, nem kapkodva, hanem kiélvezve minden pillanatot. A jelzések itt nem olyanok, mint nálunk. Egy jelzés van és az elágazásoknál van felfestve, mit hol találunk.

Balra a juhok, jobbra a gerincen a két pásztorfiú

talijanka-1-15.jpg

A völgyből erdőn át vezetett az ösvény, végig remekül felfestett jelekkel. Az út meglehetősen meredek, de olyan 1600 m körül, mikor az ember kiér a fák alól már kezdi érteni, hogy miért ez a legnépszerűbb útvonala környéken. (360-as pano ITT) Ugyanis az egész túra alatt a völgy másik oldalán húzódó Karanfil (szegfű) csúcsokra lehet rálátni, melyek sziklái tényleg elragadóak. Nehéz is felfogni, hogy ugyan hogy is koptak ezek az évezredek alatt ennyire hegyes formájúra. Az idővel szerencsénk volt, mert napos, felhős idő váltakozott. 

A Talijanka felé

talijanka-1-9.jpg

Hogy mi a legszembetűnőbb, ahogy haladsz az ösvényeken? Hát az, hogy nem találkozol emberekkel. Vagyis tényleg alig. A távolban néha láttunk egy egy alakot, ahogy a gerinceken haladtak, de valósan, köszönés  és beszélgetés szintjén csak egy cseh párral találkoztunk, ahogy a Volusnica csúcsra értünk. (Az a helyzet, hogy a csúcsok neveit nem egyszerű kikövetkeztetni. A térképen nem minden név szerepel, de más térképen meg az szerepel, ami a miénken nem. A legbiztosabbak a csúcsdobozok azt hiszem...)

Ereszkedés a Talijankáról a Popadija felé Cseh házaspárral

talijanka-1-2.jpg

Ők, hasonlóan hozzánk szerettek volna az albán oldalra is átkelni, de még rosszabb helyzetben voltak, mint mi, mert ők a Peaks of the Balkans útvonalon is mentek volna, ahhoz meg azért már jó lett volna egy engedély a határőrségtől, mert ha valahol meg is szállnának az útlevelet tuti elkéri a szállásadó. A helyzet az, hogy ők is elküldték a nyomtatványt és az adataikat, de ők sem kaptak semmiféle visszajelzést. Ez elég bosszantó amúgy, mert vérmérséklettől függően át kell alakítanod a túráidat. Ők egyébként azt mondták, hogy otthon is érdeklődtek fórumokon és az volt a vélemény, hogy igazából senki sem ellenőrzi, hogy van-e az embernek engedélye. Nem tudom. A szépkilátás blog már járt a Jezercén és nekik sem volt előzetes engedélyük. Mi emiatt végül elhalasztottuk a Jezercére tervezett utunkat, de nekem úgy tűnik, ha csak csúcsokra mászik az ember, akkor 2000 méter magasan nemigen fog találkozni hivatalos közeggel... Ember alig van fenn, nem hiszem, hogy megérné vegzálni a maroknyi turistát... Ha viszont valaki Teth-be vagy Valbona-ba akar átmenni javaslom szerezzen engedélyt. Lehet két hét nem volt elég az ügyintézésre. Nem tudom. (Itt egy cég, aki segít beszerezni az engedélyt: Zbulo, lehet így menne...)

A kisebbik pásztorfiú siet a gerincen lefelé

talijanka-1-13.jpg

Az útvonal közben szépen kacskaringózott a gerincen, balra a hatalmas sziklatömbök, jobbra pedig a lankásabb, füves hegyoldalak. Az egyik remek kilátópontnál, még a Talijankára való utolsó néhány száz méter előtt megálltunk ebédelni. Már hagyomány, hogy ilyenkor Lala gázfőzőn melegít vizet és gyors túraételt készítünk. Ez mindig egy csúcspont, mert az étel viszonylag finom, meleg (ez sokat dob az emberen) és mindig csodás környezetben van tálalva! Miután kicsit elidőztünk tovább indultunk a Talijanka felé. A csúcsról persze szokásosan remek volt  a kilátás. És itt futottunk össze két pásztorfiúval is, akik a temérdek birkát felügyelték, akik vagy 100-200 méterre legeltek alattunk. Mivel a cseh pár is ekkor érkezett meg, így egy igazi tumultus alakult ki hat főnkkel! 

Kilátás a Popadija-ról

talijanka-1-14.jpg

Próbáltunk néhány szót beszélgetni a srácokkal, de semmit nem értettek, vagy akartak megérteni, pedig próbálkoztunk mindannyian. (360 fokos panoráma a kilátással ITT) Amúgy tök röhejes, hogy az ember nekikészül, viszi a cuccokat, a pásztorok meg egy bőrcipőben, egy nyúlott pulóverben egy kis zsákkal egész nap eltevékenykednek 2000 méteren... A cseh srác amúgy megjegyezte, hogy a reptéren látott valami montenegrói turizmus reklámot, ami valahogy úgy szólt, hogy "az életünk valaki más vakációja". Vicces. És igaz...

A Karanfilok

talijanka-1-12.jpg

Innen egy ereszkedés után még hátra volt a Popadija csúcs. Ekkor már remek fények öntötték el a tájat, amikor épp sütött a nap melyek még elragadóbbá varázsolták a hegyeket. Alant tehenek legelésztek békésen, madarak köröztek álmosan, a gerincen pedig az egyik pásztorfiú rohant lefelé nagyokat kiabálva a nyáj felé. Lehet kicsit hosszan időztek el velünk a csúcson...  (360 fokos pano a kilátásról ITT)  Egy erős lejtővel búcsúztunk a lehengerlő panorámától. Felfelé jövet láttunk a völgy ezen oldalán egy kisebb vízesést, ami mellett most elhaladtunk és ha már ott voltunk ittunk is belőle. Namost inni ilyen legelős helyen nem a legbiztonságosabb, de vízszűrős kulacsot használtunk (Lifestraw) így nem kellett tartanunk az esetleges hasmenéstől. (És nem is volt semmi gond, konkrétan az egyik legjobb befektetés egy ilyen kulacs, mert akármerre jársz és találsz vizet, nyugodtan ihatod! Mondjuk ipartelep mellett azért nem kell... Mindenesetre spórol neked súlyt és az jó.)

Ez itt a Trojanit, ahová már nem volt idő elmenni

best2-1-9.jpg

Leérve egyetértettünk abban, hogy, ha valaki erre utazik és csak egy túrát tud vállalni, akkor annak ennek kell lennie, mert könnyen elérhető, egy egész napos panorámás útvonal, ahol a magas csúcsok és a lankás hegyoldalak ugyanúgy jelen vannak. Ugyan ez is fársztó lehet, mert nagy a szintkülönbség, de a kilátás feledteti (valamennyire...) Az étteremben lelazítottunk egy jó sülttel és megkóstoltuk a helyi Niksicko sört. A következő napra a szomszéd Ropojana völgy látogatását terveztük, esetlegesen a Jezerce alatti tavak érintésével, mert még bíztunk abban, hogy a Jezerce szóba jöhet, de az eredeti tervtől eltérően nem a Jezerce tavainál, hanem a Ropojana völgy hatalmas tavánál terveztünk sátorozni, mert állítólag az a legjobb hely kempingezésre... Meglátjuk.

Tartsatok velünk a következő részig, ahol kiderül mi lesz a sátorozással, és kicsit spoilerezve melyik csúcsra mászunk fel!

A blogot a facebookon ITT követheted! Ha tetszik, akkor nyomj egy like-ot! Köszi!

A viszont látásig: Hajrá kifelé fotózni!