Azok a csodás őszi fények

Azok a csodás őszi fények

Azok a csodás őszi fények

Mátrai hangulat

Közhely, hogy ősszel a legszebbek az erdők. Ezekben a hetekben a színek nagyszerű kavalkádja változtatja meseszerűvé - ok néhol valóban giccsbe hajlóan - hegységeinket (is). Október első hétvégéjén a Mátrában jártunk egy nagyobb családi hétvégére és kirándultunk kicsit a remek napos időben. Tulajdonképpen egy egyszerű kis sétát tettünk az Ilona völgyi vízeséséhez Parádfürdőtől, szóval nem kell nagy szintekre gondolni. Egy csokorra való képpel szeretnék kedvet csinálni az őszi barangolásokhoz.

Erdőrészlet

matra-84.jpg

Maga az útvonal a településről kb 8-9 kilométeren át vezet a vízesésig. Javarészt egy műúton kell gyalogolni, ami szép helyeken megy keresztül, de azért annyira nem változatos, hogy hét éves unokahúgomat totálisan lekösse, (aki amúgy simán végig gyalogolt, de közben azért tudatta velünk, hogy nem elég inger gazdag a menet gyerekfejjel.) 

Az a bizonyos aszfalt út

matra-10.jpg

Már majdnem a völgy "bejáratánál" a hatalmas réten virágzik a kikerics. Gyönyörű lila szirmai rengeteg helyen feltűnnek a fűben. A másik oldalon a fenyvesek között szép gombák nőnek. (Na itt már nem annyira monoton a menet, hoy ne kötne le egy hétévest...) 

Kikericsek

matra-23.jpg

Mivel hétvégi nap volt számtalan autó parkolt az út mellett ameddig engedélyezett a behajtás. Innen már tényleg csak egy fél óra talán és célhoz érsz az erdei utat követve. Sok kirándulóval találkoztunk, ami nem csoda, hiszen remek napos időnk volt (és az is várható majdnem hó végéig!) A vízesésben a csapadékszegény időszakhoz képest azért van víz. A sziklákon sárga levelek hevernek, a gyerekek pedig ide-oda kapaszkodnak a sziklákon.

Telt ház a vízesésénél

matra-62.jpg

Az őszi erdő fotós szempontból is kivételesen remek. Mivel a nap szinte egész nap alacsonyan áll, a sugarak nem fentről érik a fákat. Aztán mivel minden fa más más időben szabadul meg leveleitől nem annyira zárt a lombkorona és az aljnövényzetre is több nap jut foltokban. Ehhez hozzá kell venni, hogy az időjárás is párásabb, az pedig egy napos reggelen fantasztikus fényeket produkál, ahogy átszüremlik a fák között. Ja és persze a színek ugye... Meg a gombák, virágok, termések levelek...

Az egyik gomba

matra-33.jpg

A séta után este azt határoztuk el, hogy elmegyünk Galyatetőre megnézni a naplementét. Namost a felújított kilátóban még nem jártunk, úgyhogy nagyon érdekelt, hogy milyen, főleg a benne lévő bivak szállások miatt (itt a turista centrum honlapja, ha valakit érdekel szállás: http://www.galyacentrum.hu/) Szerintem nagyon jó a kilátó. A bivak szállásokhoz kör alakú bejáratokon keresztül lehet belépni. Be nem mentünk, de a fantáziám nekem is izgatja egy ott töltött éjszaka gondolata... 

Kilátás a Galya kilátóból

matra-106.jpg

Egy fontos tudnivalót azért megosztok: a belépő 200 Ft, ami teljesen ok, viszont beléptetőkapu van és CSAK 200 Ft-os érmével működik! Ha meg már eddig elmegy az ember elég csalódás, hogyha nem tud bemenni emiatt... A kilátás pazar, az őszi alkony lágyan terül el a tájon. Érdemes megnézni! 

A végére annyit, hogy ami a fényképeken látható, most hétől hétre egyre szebb lesz, szóval mindenképp érdemes sok időt a természetben tölteni októberben! Legyen az egy városi park, egy erdő, vagy ha szerencsések vagyunk eléggé, akkor a hegyek!

Most pedig képek következnek. Aki követné a blogot, az Facebookon ITT megteheti!

A vízesés felé

matra-72.jpg

Másik gomba fenyők között

matra-12.jpg

A csodás krókuszos rét

matra-25.jpg

 A Kékes tető a kilátóból alkonyi fényben

matra-111.jpg

 Patakmeder

matra-36.jpg

Erdőrészlet

matra-78.jpg

A viszontlátásig: Hajrá kifelé fotózni! (A Mátrába! (is)

Küzdelem a legszebb kilátásért

Küzdelem a legszebb kilátásért

Küzdelem a legszebb kilátásért

Túra a montenegrói Prokletije nemzeti parkban III. rész

Elérkeztünk a harmadik beszámolóig. És azt ígértem, hogy fény derül majd arra, hogy végül melyik csúcsra kapaszkodtunk fel a Maja Jezerce helyett, amit ugye a határátlépési engedély miatt nem tudtunk megejteni. (Erről a határátlépéses dologról az első részben írtam, ITT el lehet olvasni)

Nos a harmadik napon a Severni vrh nevű csúcsra próbáltunk meg feljutni. (A vrh hegyet jelent a délszláv nyelvekben, a maja pedig albánul ugyanezt - És itt köszönöm Agim Koszovói ismerősöm segítségét, aki megvilágította nekem, hogy a maja szó miért jelent élesztőt a google translate-ben!) 

Ezt a csúcsot a Grebaje völgyből lehet elérni, ahol a szállásunk volt. Egy erős 1000 méter szintkülönbségű kifejezetten megerőltető meredek kaptató visz fel, aztán egy elég kitett mászós rész jön. Nos végül nem jutottunk fel, de a látvány, az élmény így is maradandó volt persze. Aki olvasta az első részt, annak ismerős lehet a Karanfilok név. Na, ez a csúcs ott van köztük, a képeken is lehet látni. De hogy miért is kezdem ezzel a beszámolót? Akkor kezdjünk neki.

Igen, ez spoiler kicsit... Ereszkedés a csúcsról.

rosit-1-21.jpg

Merthogy a tervünk az lett a kemping helyett, hogy három nap várakozás erősebb túrázás után beiktatunk egy chill out napot, amikor csak kicsit körbenézünk a környéken autóval, meg feltöltekezünk kicsit energiával, hogy a végére - péntekre - még egy komolyabb túrát tegyünk. Aztán az ember tervez ugye... És végül nem az lesz.... Mert ahogy leértünk a Severni vrh felől és visszaballagtunk a tehenekkel csendes völgyön át a szállásra, - erősen terhelt lábakkal - lecsekkoltuk a várható időjárást, mert már előtte nap kicsit baljós volt az előrejelzés.

Ballagnak a tehenek hazafelé a Grebaje völgyben

severni_vrh-1-23.jpg

A baljós jelen esetben azt jelenti, hogy esős. És sajnos azt is olvastuk a Meteoblue-n, hogy péntekre esős lesz az idő, viszont még másnap, azaz csütörtökön kifogástalan. És jött a dilemma, amit a kellemesen pazar vacsora mellett próbáltunk megoldani.  Hogy a tervek szerint pénteken vágjunk neki a túrának és kockáztassunk egy kis esőt, vagy másnap reggel induljunk neki a Maja Rositnak? Azt gondolom, hogy egyetlen helyes megoldás volt, mégpedig fáradtságunkat félretéve másnap indulni, mert az eső a hegyen elég kiszámíthatatlan. (Főleg hogy vajon mennyi fog esni? Kicsit off: pénteken amúgy egész nap esett, hol erősen, hol csendesebben és csak estére állt el...)

A Zastan és a pásztorszállás

rosit-1-2.jpg

 A szállásra érve egyébként találkoztunk négy honfitársunkkal, akik a Durmitor nemzeti park felől érkeztek aznap és a tenger felé igyekeztek, útközben beugorva ide is, hogy másnap a Jezerce melletti tavakhoz másszanak fel a Ropojana völgyön keresztül. Hogy végül voltak-e ott azt nem tudom, az autójukat mindenesetre láttuk, mikor leértünk a hegyről másnap a völgy előtti parkolóban. És már persze el is árultam, hogy hová másztunk fel másnap: a Maja Rosit vagy Rosni vrh, azaz Rosni csúcs, ahogy tetszik. Miért épp ezt? 

Szolidan jelezett útvonal

ropopaja-1-24.jpg

Azért, mert állítólag erről a csúcsról a legszebb a kilátás a Prokletije nemzeti parkban... A tények alapján ez a harmadik legmagasabb csúcs Montenegróban a Zla Kolata és a Dobra Kolata után, amik szintén erre vannak. 2522-25 méter magas, attól függően, hogy hol nézi az ember (a csúcson 2525m van felírva) Nos ahhoz, hogy normális időbeosztással tudjuk végigtúrázni a napot korábban kellett indulnunk, hogy a várhatóan elég hosszú kapaszkodást, majd a visszautat még naplemente előtt végig tudjuk csinálni. 

A Zastan kicsit magasabbról

rosit-1-3.jpg

 Így esett, hogy reggel hétkor már a Ropojana völgy előtti parkolóból el is indultunk. Elég csípős volt a levegő, nem lehetett több öt foknál. Tudom, sapka, sál... (A Ropojana völgyről itt a régebbi beszámoló!) Menet közben reggeliztünk és kifejezetten gyorsan értünk el a völgy végére, ahol két nappal azelőtt a tó felé kanyarodtunk, most pedig felfelé a Zastan nevű völgy felé folytattuk utunkat. Itt még csak 1300 méter körül jártunk. A reggeli fények és a mély árnyékok a hideg levegővel kicsit zorddá tették a tájat. A Zastan egy pásztorszállás egyébként, ahol turisták is szoktak megszállni, mert ősszel magára hagyatottan áll. Az oda vezető út egy rendes murvás, köves nyomvonal, valószínűleg utánpótlás szállítására használták. Egy helyen azonban annyira alámosta a víz, hogy azon jó ideig jármű nem fog közlekedni...

Ez pedig a kedvenc helyem... A középső hegy a Maja Rosit

rosit-1-7_1.jpg

 A Zastanhoz elérve konstatáltuk, hogy az út le van zárva egy dróttal. Alattunk a pásztorszállást remek fények ölelték, épp a teheneket hajtották kifelé. Tanakodtunk, hogy hogy is legyen tovább, aztán rájöttünk, hogy az állatok miatt van a drót, hogy ne kószáljanak el, így átléptünk a rögtönzött akadályon és folytattuk a menetet. A szállás mellett rengeteg birka volt, épp számolták őket. Köszöntünk, aztán megnyugodtunk, hogy a hatalmas pásztorkutya meg van kötve és nem fog minket elfogyasztani reggelire. Két másik turista haladt előttünk néhányszáz méterre, de őket akkor láttuk utoljára, valószínűleg a Jezercére indultak.

Pihenő a Maja Rosit tetején

rosit-1-16_1.jpg

Innen egy erdőben haladtunk tovább. Hamarosan ott voltunk az elágazásnál, ahol a Jezerce felé lehet elmenni. Mi a Rosit felé folytattuk utunkat. Kiérve az egyébként gyönyörű sziklás erdőből már kevesebb vegetációval találkoztunk. És ott várt ránk az aznapi első kiadós emelkedő, ami a 2000 méteren lévő nyeregbe vitt minket. Az útvonal nagyon meredek volt, hiába szlalomban haladt. A kilátás mondjuk már innen is pazar volt. A Zastan pásztorszállása hamar kis játékházikóvá zsugorodott. (360 fokos panorámakép itt!)

Akkor ez most 2525 lesz

rosit-1-15_1.jpg

 Azért nem mondom, hogy az előző napok nyomtalanul égtek bele a láb izmaimba... Már 2000 méter elérése is küzdősen ment. Aztán a nyeregbe érve megpillantottuk a Rositot. Egy nagy fennsíkból emelkedett ki és amíg a pulzusom nem normalizálódott nem is igen gondoltam, hogy oda azon a napon még képesek leszünk felmászni. Mert még hátra volt 500 méter szintkülönbség... (360 fokos körpanoráma ITT) Megálltunk pihenni és kicsit feltöltekezni. Időben nagyon jók voltunk, azt beszéltük meg, hogy legkésőbb délután kettőkor kell elindulnunk lefelé és még nem volt dél. 

Az angol pár étkezik

rosit-1-19.jpg

 Embereket sehol sem láttunk. Ja, azt el is felejtettem, hogy a túrakönyvem szerint nem ez volt az útvonal, hanem a Ropojana völgy elején indul egy ösvény, amit követve nem kell kerülni a Zastan felé, ami kilométerben jelentős könnyebbség. Igen ám, de kicsit utánanéztünk és szinte az összes leírás azt a nyomvonalat követte, ahol mi túráztunk. Csak egy posztban volt a másik út megemlítve és ott is kiemelték, hogy van egy kőomlás, amin nagyon nehéz átkelni. Nos, mi a biztosra mentünk és a hosszabb utat választottuk.

A fennséges Maja Jezerce

rosit-1-20_1.jpg

 De mint később a hegytetőn kiderült jól tettük, mert találkoztunk fenn egy sráccal, aki azon keresztül érkezett és azt mondta, hogy igazából szerencse, hogy ideért, mert a jelzéseket nagyon nehezen lehetett követni. Namost ez nem azt jelenti, hogy lehetetlen, mert ő is ott volt, de biztosabb a másik út. A jelzés végig követhető, igaz néha keresni kell a jelet, de GPS-el kiegészítve kiváló. De térjünk vissza a gerinchez... Szóval pihenés után nagyjából vízszintesen követtük az ösvényt. Számomra ez a hely volt a leglenyűgözőbb aznap. kietlen, hatalmas sziklák mindenütt és egy óriási sziklakiemelkedés középen...

Az útvonal

rosit-1-27_1.jpg

A határhoz érve egy egyszerű és eléggé megkopott határkő áll. itt találkoztunk egy angol házaspárral (nem ugyanazokkal,akikkel előtte nap) ők Valbonából másztak fel, az albán oldalról. Ha az ember megnézi a térképet, akkor láthatja, hogy onnan közelebb van a Rosit, mint Vusinjéből, de szintben ugyanannyira megerőltető a szintkülönbség. Kicsit beszélgettünk, aztán nekivágtunk a még előttünk emelkedő több száz méteres magasságnak. Ekkor már azért tényleg fáradtak a lábaim erősen...

A Jezerce tavai(nak helye)

rosit-1-18.jpg

Ahogy kapaszkodtunk felfelé és raktam a lábaim egymás után már nem nagyon tudom, hogy mi vitt fel. Éreztem, hogy a vádlim lassan begörcsöl, ha sokáig terhelem. De nem volt már sok hátra, amíg fellélegezve felértünk a csúcsra, ahol a várt lélegzet elállító panoráma fogadott. És egy cseh (?) turista. Ő volt, aki a másik úton érkezett. És, hogy miket lehetett látni fenntről? A gigantikus Maja Jezercét, a Karanfilokat, a Zla Kolata csúcsát, Valbonét, Vusinjét, sőt még a Jezerce tavaiból is láttunk egyet. (Volt talán benne kis víz) (360 fokos panoráma a cúcsról ITT) Pihentünk és az utánink felérőkkel beszélgettünk. Azon tanakodtak, hogy vajon melyik országból jöhettünk, mert a beszédünk alapján nem tudták eldönteni. Mondtam, hogy magyarok vagyunk - és kicsi a világ -  kiderült, hogy egy időben dolgozott Magyarországon Martonvásáron egy mezőgazdasági projektben. 

Mégegyszer a Zastan, csak most lefelé menet

rosit-1-31_1.jpg

Sokáig elidőztünk odafenn. Az időjárás nagyon kegyes volt, szuper fények, meleg napsütés (túl meleg is. Többször kentem be az orrom napvédő krémmel, mégis remekül pirosra égett) Mikor elindultunk lefelé két holland lány ért fel, épp, ők is Valbonából. Összességében kb. hat óra alatt értünk fel. A lefelé útra kb. 3-4 órát számoltunk.  Az ereszkedés tényleg gyorsan is ment. Mire leértünk a Zastanhoz már egy állat sem volt  a karámokban. Egy fiatal pásztor engedett épp vizet a vályúkba. Hogy az állatok hova tűnhettek rejtély... 

Panorámás út

rosit-1-29_1.jpg

 Fáradtan, de remek hangulatban értünk a szállásunkra. Másnap, ahogy írtam esett az eső. Bementünk Plavba, ami egy nagyobb település a gyönyörű Plavi tó mellett. Épp volt piac (vagy mindig van) és igazi balkáni hangulata volt a városkának. Emberek közlekedtek össze-vissza, autók tolakodtak... Éles ellentétben a magas hegyek ember alig járta ösvényeivel. Nem írtam, de a 28 kilométer alatt összesen 5 emberrel találkoztunk. Messzebb láttunk még néhányat, de hihetetlen kietlenek azok a hegyek...

A Plavi tó esőben

proketije-379.jpg

 Összességében az ott eltöltött napok elérték céljukat, mert teljesen kikapcsoltam. Nem a napi problémákon jár az ember esze, hanem rakosgatja a lábait egymás után, ha éhes eszik és ez ki is teszi a napokat...  Aki érintetlen hegyekkel, nyugalommal szeretne találkozni, annak mindenképp ajánlom az idelátogatást. A szállás olcsó, az ételek kb. itthoni áron vannak. Az utolsó este még kimentem fotózni egyet, mert a hold később kelt és végre látni lehetett a tejutat is. (Mondjuk jó lett volna fenn aludni a tavaknál... Már itt is szinte zéró fényszennyezés volt, ott meg bele sem merek gondolni...) Aztán másnap Szakadó esőben búcsúztunk az elátkozott hegyektől...

Remélem, hogy át tudtam adni valamit a posztokban Európa egyik legeldugottabb, hegységének páratlan hangulatából!

Most pedig segítsetek! Szavazzatok arról, hogy írjak-e még egy posztot erről a vidékről, vagy sem? A válaszokat köszönöm!

Ha érdekelnek hasonló írások, kövesd a blogot facebookon itt!

A tejút a Grebaja völgy felett

talijanka-1-21.jpg

A viszont látásig: hajrá kifelé fotózni!

2017/10/09 : talajmentifagy 1 komment
Dolgozzuk fel a Tejutat!

Dolgozzuk fel a Tejutat!

Dolgozzuk fel a Tejutat!

A Tejútfotózás utómunkája lightroomban

Ez a beszámoló rendhagyó lesz, mert nem én készítettem, hanem Német Zsolt olvasónk fordította - aki olvassa a blogot, az az izlandi beszámoló során találkozhatott már Zsolt nevével, ha nem ITT elolvashatod! - le egy német ismerősének Felix Heisignek a tejútas fényképek utómunkájával foglalkozó írását. Mindkettjüknek köszönöm, hogy közreadhatjuk a blogon! Az utómunka erősen ízlés kérdése. Van, ami valakinek még belefér, van, aki egy-két lépést már túlzásnak tarthat. Mindenesetre érdemes tudni, hogy mik a lehetőségeink, hogy aztán saját szájunk ízére formálhassuk képeinket. Remélem sok hasznos infoval szolgál mindenkinek a cikk!

És akkor át is adom a szót a szerzőknek:

A legszebb tejútképek általában a déli féltekén készülnek, hiszen ott sokkal magasabbra emelkedik a leglátványosabb, középső rész, és fényszennyezettségtől mentes területeket is könnyebben találunk Új-Zélandon, mint például hazánkban, ahol sokunkat több órányi autózás választ el a legközelebbi sötét égbolttól. Egy német asztrofotós csoportban találkoztam Felix Heisig útmutatójával, amiben egy viszonylag rossz körülmények között  készült fotó utómunkáját mutatja be. Felix örömmel egyezett bele, hogy magyarul is megjelenjen az írása, hiszen az így több érdeklődőhöz juthat el.

Ha már próbálkoztál tejút-fotózással, de nem voltál elégedett az eredménnyel, mert a tejút túl  halvány és az égbolt alja túl világos volt, próbáld ki Felix lightroomos munkamenetét is. Ugyan a belvárosból továbbra sem fogsz sikerrel járni, de például egy lakóhelyedhez közeli mezőn sokkal jobb esélyekkel indulhatsz ezentúl.  

Ha tetszik az írás, látogass el Felix honlapjára is a http://photonengrafie.com címen, ahol sok képet és további (német nyelvű) útmutatókat is találhatsz. Facebookon is követheted a https://www.facebook.com/photonengrafie oldalon.

rosit-1-45.jpg

A tejút kidolgozása Lightroom 6-ban

Felix Heisig útmutatója

forrás: http://photonengrafie.com/milchstrasse-in-lightroom-bearbeiten/

1.

Bár sok leírást és videót találni az interneten a tejút Lightroomban történő kidolgozásáról, a folyamatot általában olyan fotókon mutatják be, amelyek az Alpokban, sivatgokban és más, hasonlóan sötét helyeken készültek. Mivel ez az utólagos kidolgozást is lényegesen egyszerűbbé teszi, most egy elővárosi, jelentősen fényszennyezett helyszínen készült kép utómunkáját követheted végig.

 Az egyes lépéseket egy 7 képből álló, Sony a7s-sel és Sony 28mm-es objektívvel fényképezett panorámafotón mutatom be:1_raw_panorama_1.jpg

 2. Alapbeállítások

Már az elején le szeretném szögezni, hogy nem létezik minden képre egyformán alkalmazható módszer. Ettől függetlenül általában ugyanazokat a csuszkákat szoktam állítgatni utómunka során és gyakran azonos irányba is :)

 - Fehéregyensúly: ha lusta vagy, megpróbálhatod a fehéregyensúly pipettával (White Balance Selector) beállítani. Ehhez egy semleges pontot kell kiválasztanod, pl. 2 csillag között. Ha nem tetszik az eredmény, próbálkozz másik ponttal. Ha a színek nagyjából rendben vannak, a Temp és Tint csúszkákkal tudsz finomítani az eredményen.

- Árnyékok és csúcsfények: a csúcsfényeket teljesen le lehet húzni. Az árnyékokat érdemes valamennyire felhúzni. Hogy mennyire, az gyakran vita tárgya, sokan egyből 100-ra állítják, de ez sok képzajt hoz magával. Jobb megoldás később, csak bizonyos részleteknél teljesen felhúzni az árnyékokat, például egy átmeneti szűrővel, a tónusgörbével vagy akár az expozíció helyi megemelésével.

- Expozíció és kontraszt: ha túl világos a képed, húzd le az expot, ha túl sötét, húzd feljebb. A kontrasztot általában egy kicsit felhúzom.

-Megjelenés (Presence): A Clarity-n egy kicsit emelni szoktam, de általában 30 alatt maradok, a mostani képen például csak 20-ig húztam. A Vibrance-t is meg lehet egy kicsit emelni (szintén kb. 20-30-ig), a Saturation (színtelítettség) csúszkát nem bántom, vagy minimálisan lejjebb húzom.

 Ezeket a lépéseket követve a fényképed mostanra valószínűleg lényegesen jobban néz ki, mint a raw, amiből kiindultál. Fontos megjegyezni, hogy az egyes beállítások egymásra is hatással vannak, tehát ha pl. az expozíciót megemeled, a többi csúszkával valószínűleg egy kicsit ellensúlyozni kell a hatását - de idővel ráérzel majd ezekre a korrekciókra és nagyjából automatikusan fognak menni.

 3. Tónusgörbe

 Miután megvagyunk az alapbeállításokkal, megpróbálhatunk a tónusgörbe (Tone Curve) segítségével egy kicsit több kontrasztot és dinamikát előcsalogatni a képünkből. Ehhez általában csak a 2 középső csúszkát használom, és azokat is csak óvatosan. A világosabb középtónusokat (Lights) kicsit megemelem, a sötéteket (Darks) kicsit lehúzom. Ha megnézed az előtte-utána képet, láthatod, hogy a tejút lényegesen kontrasztosabb lett, mindenféle zavaró mellékhatás nélkül.
3_tonusgorbe.jpg

4. Színek

 A színbeállítás mindig nehéz téma, mivel gyakran ízlés kérdése is a dolog. Azon is sok múlik, hogy hagyományos, vagy kifejezetten asztrofotózásra modifikált géppel fényképezünk-e. A most kidolgozott képen megpróbáltam lejjebb venni a sárga tónusokat és a lilás színeket egy kicsit pirosassá tenni. Más képeknél a kékekkel is lehetne kísérletezni. A legjobb, ha minden csúszkát egyesével kipróbálsz, teljesen le- és felhúzva azokat, és megfigyeled, hogy a kép melyik részleteire vannak hatással. Így elég könnyű megtalálni, hogy mi az, ahol érdemes változtatni a képen, és mi az, amihez inkább nem kéne nyúlni.
4_szinek.jpg

  5. A Radial filter

 A következő lépésben tovább növelhetjük a kép egyes részeinek (elsősorban a tejútnak) a részletgazdagságát a Radial szűrő vagy a javítóecset használatával. Szerintem a szűrővel jobb eredményeket lehet elérni, de érdemes mindkét eszközt kipróbálni és eldönteni, melyiket tudod jobban használni.

A szűrő ugyan nem annyira pontos, mint a javítóecsetet, viszont a szélein sokkal kevésbé feltűnőek az átmenetek, ami számomra fontosabb - a kép így természetesebben fog hatni.

Először a tejút központi (ill. leglátványosabb) része fölé húzom a szűrő ellipszisét. Miután kijelöltük a megfelelő területet, nagyon fontos a Feather beállítást kb 90-re állítani és megfordítani a maszkot (invert mask), hogy a változtatások a szűrőn belüli területet érintsék.

Ha most teljesen felhúzod a Clarity csúszkát a tejút hirtelen sokkal részletgazdagabb lesz. A hatást tovább növelheted azzal, hogy egy kicsit feljebb húzod a Highlights, Shadows, Whites, Contrast és Dehaze csúszkákat is. Ezek hatására sokkal jobban elkülönülnek a tejút sötét és világos részei. Nagyon szeretem ezeket a beállításokat, talán itt lehet egy lépésben a leglátványosabb javulást elérni.

Ha nem modifikált géppel fotóztál, még megpróbálhatod 2-8 közötti értékre állítani a Temp és Tint csúszkákat, amivel egy kicsit megnövelheted a pirosas árnyalatokat a magban.

Ha meg vagy elégedve a szűrő beállításaival, egyszerűen lemásolhatod azokat és áthúzhatod a tejút következő szakaszára. Ehhez kattints a jobb egérgombbal a szűrő közepén lévő kis körbe és válaszd a "duplicate" lehetőséget. Az új szűrő most az eredeti szűrő fölé került. Az egereddel könnyen áthúzhatod a következő területre és hozzá igazíthatod az ellipszis alakját és méretét. Ha azt tapasztalod, hogy megtört a tejút folytonossága, érdemes mindegyik csúszkát addig lejjebb húzni, amíg újra természetes hatást nem kelt az átmenet. Ezúttal összesen 3 radiális szűrőt használtam, tehát még egyszer lemásoltam a szűrőt, áthúztam a tejút utolsó szakaszára, és megint csökkentettem a fenti beállításokon, valamint a Temp és Tint csúszkákat újra 0-ra állítottam. A raw képtől függően előfordulhat az is, hogy csak a tejút leglátványosabb részen használom a radial szűrős kiemelést. 
5_radialis_szuro.jpg

 6. Kozmetika és befejező lépések

Az élesítést és zajcsökkentést az utómunka legvégén szoktam elvégezni. Mindkét eszközt óvatosan kell
használni, mert túlhúzva sokat ronthatnak a végeredményen.

Élesítéshez tartsd lenyomva az Alt billentyűt miközben a Mask csúszkával beállítod a tartományt. Minden, amit fehérnek látsz, élesítve lesz, miközben a fekete részeket figyelmen kívül hagyja a LR - tehát húzd fel annyira a csúszkát, hogy már csak az érdemi részek legyenek fehérek.

A zajcsökkentés gyorsan elmosódottá teheti a képet, és ezáltal pont azokat a részleteket veszítheted el, amiket az eddigi lépésekben nagy nehezen előcsalogattál - tehát ezekkel a csúszkákkal is bánj óvatosan :) .
6_elesites_zajcsokkentes.jpg

 Esztétikai kérdés, hogy szeretnénk-e egy kis vignettálást a képünkre. Mellette szól, hogy finoman a kép közepe felé tudja terelni a tekintetet, de ezzel is érdemes óvatosan bánni és odafigyelni az átmenetekre.

7_vignettalas.jpg

 Átmenetes szűrő (Graduated filter)

* Ezt a lépést igazából a zajszűrés és élesítés előtt kellett volna elvégeznem :) * 

A tejút kidolgozását ezzel be is fejeztük, a kép előtere viszont még nagyon sötét. Ezt az átmenetes szűrővel lehet a kép egészétől függetlenül változtatni. Ennél a képnél felhúztam az sötéteket (Shadows), visszavettem a világos tónusokból (Highlights), kicsit emeltem a színtelítettségen (Saturation) és csökkentettem a tisztaságot (Clarity), valamint feljebb húztam a zajcsökkentést (Noise). Minél érdekesebb az előtered, annál több időt tölthetsz az utómunkájával, de alapvetően akkor is fenti csúszkákkal érdemes kísérletezni.

8_atmenetes_szuro.jpg

7. Előtte / Utána

  Köszönöm mindenkinek, aki kitartott az útmutató végéig. Remélem, tetszett és hasznosnak találtad a leírtakat. Mindenkinek sok sikert a fentiek kipróbálásához!
1_raw_panorama_1.jpg

rosit-1-46.jpg

 Ha tetszett a beszámoló, akkor lehet, hogy érdekel a Crumbs of Time tutorialja is a tejútfotózásról. Ide kattintva elovashatod egy másik szemszögből, hogy, lehet még utómunkázni a képeket! Abban is lesznek hasznos dolgok!

 Ha tetszett , akkor itt követheted a blogot Facebookon. 

A viszont látásig: Hajrá kifelé fotózni!

Völgyön át az albán határig

Völgyön át az albán határig

Völgyön át az albán határig

Túra a montenegrói Prokletije nemzeti parkban II. rész

Még mindig Montenegró a beszámolónk alanya, azon belül is az egyedülálló Prokletije nemzeti park, az albán határvidéken. Az előző poszt után - Itt elolvashatod, ha érdekel a csodás panorámatúra - folytassuk utunkat egy magas sziklákkal övezett völgybe! Megint lesznek a posztban 360 fokos panorámaképek, amiket nem csak VR szemüveggel érdemes megnézni, bár azzal az igazi tudom...

A völgy bejáratánál

ropopaja-1.jpg

Valahol ott hagytam abba múltkor, hogy előzetes terveink szerint a Maja Jezerce csúcsra terveztünk felmászni, egy éjszakát az alatta lévő tavaknál töltve. Ehhez azonban szükségünk lett volna írásos engedélyre, hogy a montenegrói-albán határon átkelhessünk és legálisan tartózkodjunk Albániában. Nem mintha sok lenne 2000 méteren a határőr, de nekem jobb az ilyet nem félvállról venni. Engedély viszont nem érkezett, ezért kicsit át kellett gondolnunk, hogy "b" tervnek mit húzzunk elő a kalapból. 

A Skakavice Oko. A víz máskor jóval magasabb.

ropopaja-1-2.jpg

Így döntöttük el, hogy mivel mindenképp tervben volt a Ropojana völgy és az azonos nevű tó meglátogatása, egy napot szánunk arra, hogy felmérjük a vízállást a tóban, mert útikönyvem szerint az a legtutibb hely kempingezésre a környéken. A vízállással egyébként úgy voltunk, hogy nem vártunk túl sokat, mert ilyenkorra a tavak többsége kiszárad. De ez a legnagyobb tó a hegyek közt szóval: "csak lesz benne valamennyi..." 

Zápor után a kiszáradt tómeder

ropopaja-1-6.jpg

A Ropojana völgy egyébként a Peaks of the Balkans hosszútávú túraútvonal egyik etapja, ezen keresztül lehet eljutni átkelve a határon a montenegrói Vusinje településről Tethi albán településig. (Engedéllyel ugye...) Mivel ez a völgy párhuzamos a Grebaje völggyel és kb. 10-15 km választott el minket attól a helytől, ahonnan indulni szándékoztunk, a kiadós reggeli után - amúgy hihetetlen milyen jókat ettünk minden este, de ez csak mellékesen... - autóba ültünk és nem valami korán, de egy füves parkolótól elkezdtük a völgy felfedezését. A parkoló amúgy egy vízesés mellett van, amit nem néztünk meg... Én kérek lenézést...

"Ilyeneket rajzoltunk kiskorunkban"

ropopaja-1-14_1.jpg

 A murvás, köves úton igen kényelmesen lehet haladni. Az itt megszokott kövekkel körbevett legelők közt haladtunk. Itt-ott tehenek, kecskék legeltek nyugodtan. (360 fokos kép itt!) A parkolótól nem  messze már el is érkeztünk az egyik csodás természeti értékhez egy forrás formájában. Az útról fapallókon lehetett megközelíteni és annyira kék volt a vize, hogy ha nem lettem volna ott azt gondolnám, hogy photoshop... A neve Skakavice oko, azaz szem. Ahogy nézegettem később fényképeken, hát igencsak kevés víz volt most benne, mert az egész medence vízzel teli általában, egészen a képen látható személy lábáig. Ittunk egyet a hideg vízből és tovább ballagtunk. (A tóról 360 fokos lép itt!)

A mai menü pasta carbonara

ropopaja-1-10.jpg

A forrásnál egy brit házaspárral találkoztunk, akik ugyancsak a völgy végében lévő tóhoz igyekeztek.  Szállásuk Vusinjében volt és kölcsönösen elmondtuk, hogy ki mit tervez a következőkben, mit érdemes megnézni... Szintemelkedéssel nem nagyon kellett bajlódni, viszont az út néhol hatalmas kövekből állt össze, ahova már nem hiszem, hogy hétköznapi jármű be tudna hajtani, mert a víz annyira alámosta, hogy méteres gödrök keletkeztek. Autóval amúgy max. azért hajtana be valaki, mert a Zastan nevű helyen egy pásztorszállás van, ahol télen nem, de tavasztól őszig laknak is fenn és nem mindegy hogy megy az utánpótlás odáig.

Itt ez éppen a határon készült

ropopaja-1-11.jpg

 A Zastannál majd amúgy járunk a következő beszámolóban, mert ott van az elágazás a Maja Jezerce és a Maja Rosit felé. (És az egyikre felmentünk). Kb. 1,5 óra múlva érkeztünk meg a festői fekvésű tóhoz. Ami előzetes kalkulációinknak ellentmondva csontszárazon várt minket... Mert oké, hogy a kisebb tavak kiszáradnak, de ez? A mérete impozáns, legalább egy km hosszú és a másik vége éppen nem éri el az albán határt.

A tómeder Albánia felől

ropopaja-1-12.jpg

 A csalódásunkat azért ellensúlyozta, hogy fantasztikus csúcsok vettek körbe minket! (360 fokos pano itt!) A tó jobb oldalán az előző nap látott Karanfilok másik arca magasodott. Mivel nagyon nem kapkodtunk, mert esélyünk sem volt a Jezerce tavaihoz eljutni, majd visszatérni még világosban, szépen komótosan nekiálltunk ebédet "főzni". A távolban ugyan gyanús felhők gyülekeztek, de mégis kicsit váratlanul ért, mikor egyik pillanatról a másikra nyakunkba szakadt az égi áldás. Kivártuk, míg eláll és a hihetetlen panoráma mellett fogyasztottuk el a menüt.

Fenyves

ropopaja-1-16.jpg

 Ebéd után átgyalogoltunk a tómedren, elmentünk a határig és csak élveztük a csendet. Nem kell mondanom, hogy a két brit turistán kívül nem találkoztunk senkivel, ugye? Na jó a visszafelé úton két nagyzsákos pár fős csapattal is találkoztunk, akik vélhetően Teth felé igyekeztek a Peaks of the Balkans-on. De a hely nem volt zsúfolt még így sem... (Azért ezt az engedély dolgot megkérdezhettem volna...)

Kis erdei etap

ropopaja-1-18.jpg

 A visszaút hasonlóan telt. Van valami nagyon zord ezekben a hegyekben. Sok helyen a magasban hatalmas barlang nyílások tátonganak. Pont sárkányoknak valók. Ha épp lennének olyanok. Közben már azt latolgattuk, hogy mit is csináljunk így, hogy a tóparti kempinget elvetettük? A Jezercére nem lett meg az engedélyünk és ez eléggé frusztrált... A döntést későbbre hagytuk, másnapra pedig a legnehezebbnek tartott Severni vrh-re való felmászást választottuk, ami a szállásunktól gyalog indulva elérhető több, mint 1000 métert kaptatva.

Bukolikus

ropopaja-1-20.jpg

Ja amúgy mindenhol 3 cm-es a fű a sok legelésző állat miatt. Ahogy a völgyből autóztunk át a szállás felé, több helyen láttuk, ahogy a tehenek bőgnek a kapu előtt, meg a birkák is tömegesen vonultak az utcákon. Bukolikus a hangulat eléggé. A szállásunkon aznap is szinte telt ház volt. Vacsora, aztán a következő posztban a magasba törünk! 

Helló idegen!

ropopaja-1-21.jpg

Ha érdekel, melyik csúcsot másztuk meg, kövess a facebookon ITT! Ha tetszett a cikk, akkor nyomj egy like-ot!

A viszont látásig: Hajrá kifelé fotózni!

Az elátkozott hegyek szegfűi

Az elátkozott hegyek szegfűi

Az elátkozott hegyek szegfűi

Túra a montenegrói Prokletije nemzeti parkban I. rész

Hogy került a látótérbe Montenegró? És miért épp a Prokletije nemzeti park? Nos az okok összetettek, egyfelől egész sok időt töltöttem Koszovóban úgy, hogy nem juthattam el a Pec mögötti hegyekbe (ez a nemzeti park három országot érint, de erről majd később) és azóta is bennem volt, hogy - mondjuk van is, mert Koszovóba most nem jutottunk el... - mindenképp szeretnék arra barangolni, másfelől pedig a balkán alapból vonzó célpont, főleg ezek a hegyi területek: a szállás olcsó, az ételeket szeretem, és valódi vadregényes helyeken lehet túrázni. Egy pár részes sorozattal próbálom majd bemutatni ezt a valóban párját ritkító élményt, hátha valaki kedvet kap ellátogatni. Korábban már írtam ilyet a madeirai túrázásokról, valami hasonló követkeik majd. (Ha érdekel ITT elolvashatod)

A gerincen, kilátás a Talijankáról

talijanka-1.jpg

De akkor kezdjük az elején. Szóval szeptember első hetére egy 6 napos tátrai túrázást terveztünk sokáig. A szállást a poprádi tónál már hónapokkal ezelőtt lefoglaltuk. Aztán az a helyzet állt elő, hogy májusban Sopron felé autózva a kocsim megadta magát, és ezzel ugrott is a párommal nyárra tervezett balkáni körutunk. Viszont  kacérkodtunk a gondolattal, hogy akkor legyen simán Montenegró az úticél vonattal. Ebből sem lett semmi, de addig eljutottam, hogy szállásokat nézegettem, és röhejes, de kíváncsiságból az Albán alpokban is körülnéztem, ahol rátaláltam az ígéretes Katun Maja Karanfil nevű szállásra, ami az akkor még általam nem ismert Grebaja völgy végében kb. 1100 méteres magasságban fekszik, pár száz méterre az Albán határtól.

Reggeli pára a völgy felett

talijanka-1-19.jpg

És akkor számolni kezdtem és arra jutottam, hogy megéri elutazni ide most a Tátra helyett, mert míg oda akár egy hétvégére is elutazhatunk kvázi bármikor, addig ide tuti nem fogunk 12 órát utazni oda, aztán ugyanannyit vissza egy hétvége alatt. És bár remek lett volna az a tátrai 6 nap, végül az "elátkozott hegyeket" választottuk. 

A Grebaja völgy fontos útelágazása, mondjuk amerre mentünk pont nincs rajta

talijanka-1-20.jpg

De hogy is tervezzünk túrákat arrafelé? Nos ami a legfontosabb, hogy a Prokletije nemzeti park Albánia, Koszovó és Montenegró közös kezdeményezése. Néhány évvel ezelőtt jelölték ki a "Peaks of the Balkans", azaz a Balkán csúcsai nevű 192 km hosszú útvonalat a megbékélés jegyében. És ehhez adtak ki térképet is, amit még régebben megrendeltem, így az alap már meg is volt, hogy kicsit megvizsgáljuk a környéket. Ehhez rendeltem egy Walking Montenegro című túraleírásokat tartalmazó könyvet és átnéztem a Prokletije-ről szóló részeket, meg kutakodtam túrablogokon.

Turistajelzés az erdőben

talijanka-1-22.jpg

Egy határokon átívelő túraútvonalhoz, lévén ezek az országok nem az unió tagjai szükség van valamiféle engedélyre, amennyiben valaki szeretne a határon legálisan átkelni a túraösvényeken. (A Magas Tátrában annyiból érdekes a helyzet, hogy Szlovákia és Lengyelország is EU tag, de pl. a Tengerszem csúcson sem lehet legálisan átkelni a határon, mert az nem hivatalos határátkelő. Ott viszont senki nem kérdezi meg, ha valamelyik oldalon leereszkedsz, hogy hol a pecsét az országba való belépésről, mivel szabadon átjárható a határ.)

Alakok a távolban. Nem sűrűn járt útvonal

talijanka-1-6.jpg

Mi igazából csak egy túrát szerettünk volna, ami Albániába vezet, ez pedig egy éjszaka a Jezerce tavainál, majd csúcstúra a hegyre és vissza Montenegróba. Nah, hát ehhez meg is kerestem a hivatalos nyomtatványt, e-mail címeket és két héttel az utazás előtt megküldtem minden szükséges dokumentumot. És vártam a választ. (Infok ITT)   Egészen az indulásig nem kaptam visszajelzést sajnos. Ráadásul elvileg még az engedélyért is be kell fáradni a rendőrségre. Ha van. Erről majd ugyancsak később....

Az első lehengerlő kilátása Karanfilra

talijanka-1-5.jpg

A hosszú autózást (nem saját autómmal, ami azóta szerencsére van) úgy terveztük, hogy egy jó éjféli indulással és így délutáni érkezéssel lesz egy kis plusz időnk kipihenni az utat és akkor másnap már neki is vághatunk a hegyeknek. Mivel túratársam már járt Montenegróban szerette volna megmutatni a Tara kanyont odafelé, ami valóban gyönyörű, ez viszont azzal járt, hogy a 12-13 órás út 16-ra módosult és személy szerint én a végén (váltva vezettünk persze), mikor már a háttérben feltűntek a gyönyörű fekete hegycsúcsok - ezek amúgy messziről tényleg elég mogorvának tűntek - eléggé morcos voltam. Amúgy meg így váltott vezetéssel simán vehető akadály a táv.

Volusnica

talijanka-1-4.jpg

A szállás a Gusinje településtől még a völgyben 6 km-t kanyargó kis aszfaltozott úton érhető el. Mikor végre kiszálltunk a kocsiból, azért nagyot dobbant a szívünk. A völgy felett 2000 feletti csúcsok magaslanak., valami erősen misztikus az egész. (És megint szeretnék kedvezni a VR világnak, szóval lesz több 360 fokos panorámakép, amit a facebookon lehet megnézni, ha a linkre kattintotok! Most pl. a völgyről ITT) A lényeg, hogy bepakoltunk a szobánkba, ami tényleg csak a szükséges berendezést tartalmazta és egy kiadós vacsorával zártuk a napot, hogy korán nyugovóra térve reggel indulhassunk is az egyik legnépszerűbb túrára. (Ha itt foglaltok szállást a faházakat ajánlom! Akinek elég a basic, az bármelyiket választhatja.)

Készül az ebéd kilátással

proketije-67_1.jpg

Itt a balkánon amúgy jellemző, hogy egy-egy csodás természeti képződmény mellé - ez lehet vízesés, tó, vagy itt hegyek a háttérben és általában tényleg mellé szorosan! - épül egy étterem is. Ide gépjárművel is el tudnak utazni a népek és el tudnak tölteni egy kellemes napot. Nos, ez itt is így volt. A szállás mellett játszótér, meg nyuszisimogató is volt. De mi nem nyuszit simogatni mentünk oda, úgyhogy vágjunk a közepébe!  

Csodás fények délután

talijanka-1-18.jpg

A reggel a völgy felett elég párás, felhős volt, de mire nekiindultunk, már a napsütés és a felhők bújócskáztak, ha szabad ilyen nyájasan fogalmaznom... Az ott töltött napok alatt többször láttam, hogy helyi taxik hoznak túrázókat a szállásunk parkolójáig, gondolom a környező szállásokról, Plav, Gusinje, Vusinje településekről. Nos ez a szállás azért is remek, mert legalább négy egynapos túrát lehet a küszöbről indulva megtenni.

Szemben a Severni vrh, ahova ugyancsak tervben volt felmászni

talijanka-1-7.jpg

El kell mondanom,hogy az egyik kedvencem itt, a hegyek "valódi" használata", mert mindenhol legeltetnek, (na jó olyan 2000 méterig) és ez azt is jelenti, hogy pl. a szállásunkon a reggeli omlettbe friss sajtot raknak és mindenhol 2 centis a fű. Ami jól néz ki...

Kiadós reggelink után már neki is vágtunk a szállás mellett haladó túraútvonalnak, hogy az első nap egy bemelegítéssel kezdjünk. Bemelegítést írtam, de azért ezen a napon is 1100 m magasságról 2057 m magas Talijanka csúcsra terveztünk felkaptatni. Viszont kényelmesen, nem kapkodva, hanem kiélvezve minden pillanatot. A jelzések itt nem olyanok, mint nálunk. Egy jelzés van és az elágazásoknál van felfestve, mit hol találunk.

Balra a juhok, jobbra a gerincen a két pásztorfiú

talijanka-1-15.jpg

A völgyből erdőn át vezetett az ösvény, végig remekül felfestett jelekkel. Az út meglehetősen meredek, de olyan 1600 m körül, mikor az ember kiér a fák alól már kezdi érteni, hogy miért ez a legnépszerűbb útvonala környéken. (360-as pano ITT) Ugyanis az egész túra alatt a völgy másik oldalán húzódó Karanfil (szegfű) csúcsokra lehet rálátni, melyek sziklái tényleg elragadóak. Nehéz is felfogni, hogy ugyan hogy is koptak ezek az évezredek alatt ennyire hegyes formájúra. Az idővel szerencsénk volt, mert napos, felhős idő váltakozott. 

A Talijanka felé

talijanka-1-9.jpg

Hogy mi a legszembetűnőbb, ahogy haladsz az ösvényeken? Hát az, hogy nem találkozol emberekkel. Vagyis tényleg alig. A távolban néha láttunk egy egy alakot, ahogy a gerinceken haladtak, de valósan, köszönés  és beszélgetés szintjén csak egy cseh párral találkoztunk, ahogy a Volusnica csúcsra értünk. (Az a helyzet, hogy a csúcsok neveit nem egyszerű kikövetkeztetni. A térképen nem minden név szerepel, de más térképen meg az szerepel, ami a miénken nem. A legbiztosabbak a csúcsdobozok azt hiszem...)

Ereszkedés a Talijankáról a Popadija felé Cseh házaspárral

talijanka-1-2.jpg

Ők, hasonlóan hozzánk szerettek volna az albán oldalra is átkelni, de még rosszabb helyzetben voltak, mint mi, mert ők a Peaks of the Balkans útvonalon is mentek volna, ahhoz meg azért már jó lett volna egy engedély a határőrségtől, mert ha valahol meg is szállnának az útlevelet tuti elkéri a szállásadó. A helyzet az, hogy ők is elküldték a nyomtatványt és az adataikat, de ők sem kaptak semmiféle visszajelzést. Ez elég bosszantó amúgy, mert vérmérséklettől függően át kell alakítanod a túráidat. Ők egyébként azt mondták, hogy otthon is érdeklődtek fórumokon és az volt a vélemény, hogy igazából senki sem ellenőrzi, hogy van-e az embernek engedélye. Nem tudom. A szépkilátás blog már járt a Jezercén és nekik sem volt előzetes engedélyük. Mi emiatt végül elhalasztottuk a Jezercére tervezett utunkat, de nekem úgy tűnik, ha csak csúcsokra mászik az ember, akkor 2000 méter magasan nemigen fog találkozni hivatalos közeggel... Ember alig van fenn, nem hiszem, hogy megérné vegzálni a maroknyi turistát... Ha viszont valaki Teth-be vagy Valbona-ba akar átmenni javaslom szerezzen engedélyt. Lehet két hét nem volt elég az ügyintézésre. Nem tudom. (Itt egy cég, aki segít beszerezni az engedélyt: Zbulo, lehet így menne...)

A kisebbik pásztorfiú siet a gerincen lefelé

talijanka-1-13.jpg

Az útvonal közben szépen kacskaringózott a gerincen, balra a hatalmas sziklatömbök, jobbra pedig a lankásabb, füves hegyoldalak. Az egyik remek kilátópontnál, még a Talijankára való utolsó néhány száz méter előtt megálltunk ebédelni. Már hagyomány, hogy ilyenkor Lala gázfőzőn melegít vizet és gyors túraételt készítünk. Ez mindig egy csúcspont, mert az étel viszonylag finom, meleg (ez sokat dob az emberen) és mindig csodás környezetben van tálalva! Miután kicsit elidőztünk tovább indultunk a Talijanka felé. A csúcsról persze szokásosan remek volt  a kilátás. És itt futottunk össze két pásztorfiúval is, akik a temérdek birkát felügyelték, akik vagy 100-200 méterre legeltek alattunk. Mivel a cseh pár is ekkor érkezett meg, így egy igazi tumultus alakult ki hat főnkkel! 

Kilátás a Popadija-ról

talijanka-1-14.jpg

Próbáltunk néhány szót beszélgetni a srácokkal, de semmit nem értettek, vagy akartak megérteni, pedig próbálkoztunk mindannyian. (360 fokos panoráma a kilátással ITT) Amúgy tök röhejes, hogy az ember nekikészül, viszi a cuccokat, a pásztorok meg egy bőrcipőben, egy nyúlott pulóverben egy kis zsákkal egész nap eltevékenykednek 2000 méteren... A cseh srác amúgy megjegyezte, hogy a reptéren látott valami montenegrói turizmus reklámot, ami valahogy úgy szólt, hogy "az életünk valaki más vakációja". Vicces. És igaz...

A Karanfilok

talijanka-1-12.jpg

Innen egy ereszkedés után még hátra volt a Popadija csúcs. Ekkor már remek fények öntötték el a tájat, amikor épp sütött a nap melyek még elragadóbbá varázsolták a hegyeket. Alant tehenek legelésztek békésen, madarak köröztek álmosan, a gerincen pedig az egyik pásztorfiú rohant lefelé nagyokat kiabálva a nyáj felé. Lehet kicsit hosszan időztek el velünk a csúcson...  (360 fokos pano a kilátásról ITT)  Egy erős lejtővel búcsúztunk a lehengerlő panorámától. Felfelé jövet láttunk a völgy ezen oldalán egy kisebb vízesést, ami mellett most elhaladtunk és ha már ott voltunk ittunk is belőle. Namost inni ilyen legelős helyen nem a legbiztonságosabb, de vízszűrős kulacsot használtunk (Lifestraw) így nem kellett tartanunk az esetleges hasmenéstől. (És nem is volt semmi gond, konkrétan az egyik legjobb befektetés egy ilyen kulacs, mert akármerre jársz és találsz vizet, nyugodtan ihatod! Mondjuk ipartelep mellett azért nem kell... Mindenesetre spórol neked súlyt és az jó.)

Ez itt a Trojanit, ahová már nem volt idő elmenni

best2-1-9.jpg

Leérve egyetértettünk abban, hogy, ha valaki erre utazik és csak egy túrát tud vállalni, akkor annak ennek kell lennie, mert könnyen elérhető, egy egész napos panorámás útvonal, ahol a magas csúcsok és a lankás hegyoldalak ugyanúgy jelen vannak. Ugyan ez is fársztó lehet, mert nagy a szintkülönbség, de a kilátás feledteti (valamennyire...) Az étteremben lelazítottunk egy jó sülttel és megkóstoltuk a helyi Niksicko sört. A következő napra a szomszéd Ropojana völgy látogatását terveztük, esetlegesen a Jezerce alatti tavak érintésével, mert még bíztunk abban, hogy a Jezerce szóba jöhet, de az eredeti tervtől eltérően nem a Jezerce tavainál, hanem a Ropojana völgy hatalmas tavánál terveztünk sátorozni, mert állítólag az a legjobb hely kempingezésre... Meglátjuk.

Tartsatok velünk a következő részig, ahol kiderül mi lesz a sátorozással, és kicsit spoilerezve melyik csúcsra mászunk fel!

A blogot a facebookon ITT követheted! Ha tetszik, akkor nyomj egy like-ot! Köszi!

A viszont látásig: Hajrá kifelé fotózni!

 

Hűsítő kapaszkodás

Hűsítő kapaszkodás

Hűsítő kapaszkodás

Túra a Bélai Tátrában

Nos. Nyár van és az igazat megvallva az idei nyáron annak nem is igen lehet oka panaszra, aki hihetetlenül szereti, mikor 35 fokban telnek a napjai. Oké, azok mindenképp szerencsések, akik bármilyen vízpart mellett töltenek el egy-két hetet, de az igazi felüdülést még mindig a hegyek nyújtják. Mi úgy döntöttünk, hogy az utóbbit választva pár napra felköltözünk ezer méter közelébe. Igen, a megunhatatlan Tátrába.

Ereszkedés a Kopa hágó felé, háttérben a Lomnici csúcs (is)

tatraa-1-23.jpg

Három napra utaztunk csak, a cél Zár (Zdiar) faluja volt, ahol már tavasszal jártunk, mikor az alsóbb régiókban már nagyjából elolvadt a hó. (Itt olvasható)  Viszont nem egyenesen oda autóztunk, hanem a csodás Csorbatón (Strpske Pleso) álltunk meg először. Nagyjából útba esett és gondoltam kis bemelegítésnek jó is lesz, ha a Solisko csúcsra felmászunk. Jó-jó, mivel nem volt elég időnk, így a Hegy lábától a Solisko menedékházig a felvonóval mentünk (13 Eur volt fejenként, hát gyalog jóval olcsóbb, de fel 1 h 45 perc, lefelé meg egy óra plusz...) Azért innen is fel kell még kapaszkodni 300 métert, szóval azt nem mondom, hogy ultrakönnyű a dolog, de igazából baráti, bár mivel meredek, a combot azért igénybe veszi.

Kilátás a Solisko csúcsról, alant Csorbató a Csorba tóval

tatraa-1-5.jpg

Dehát a kilátás az igazán elragadó! Amiatt, hogy kevés időnk volt, mert későn értünk oda, végül is annyiból mindenképp szerencsés volt, hogy a Tátrában megszokott nagy tömeg már inkább lefelé ment, mikor mi még csak megérkeztünk a parkolóhoz, így odafenn szinte csak magunk voltunk. Meg a csend. (Parkolásra a parkolóházat használtuk, ott volt még szabad hely, de nem tudom, hogy egy hétvégén hova parkolnak, mert ezen a hétfői napon is rengeteg autó volt mindenfelé... Ha érdekel, hol van pontosan katt ide) Csorbató maga egy hangulatos üdülőfalu szállodákkal, meg éttermekkel. A település talán legszebb része a tó, aminek partjáról csodás panoráma nyílik észak felé a Tátra közeli csúcsaira.

Még mindig a Soliskóról
tatraa-29.jpg

Miután lelanovkáztunk a hegyről az autóhoz siettünk, mert még várt ránk egy kisebb út Zárig. Szeretem a Tátrában, hogy a hegyek lábánál lévő települések szépen egymás után követik egymást, így könnyű tájékozódni. Télen utaztunk a tátra vasúttal is, ami nagyjából párhuzamos az autóúttal, modern kocsikkal szállít el a környéken, ha esetleg máshol szeretnél túrázni, vagy télen mondjuk máshol síelnél. Egészen Poprádtól indul és sokan használják is. (Mert ez egyébként is ecofriendly) 

Csorbatón. A háttérben a síugró sánc felett a Solisko

tatraa-1-8.jpg

Zárban egy apartmanban volt a szállásunk (Foglalásnál a booking.com-ot használtam, mint általában, de a szállás.hu-n is sok szállás van) Este egy helyi éttermben ettünk helyi finomságokat és persze finom tátra teával koccintottunk egyet.

Zár felől elindulva a nyereg felé

tatraa-1-10.jpg

Reggel időben keltünk, reggeli, majd nemsoká már a piros jelzésen gyalogoltunk a fenyveseken át. Márciusban is jártunk már itt, mint említettem, de akkor csak a Siroke Sedlo nyereg felé elágazó turistaútig tudtunk menni, mert a téli zárlat miatt egészen június 15-ig nem látogatható. Viszont elhaladtunk egy mesés ház mellett még egyszer és nem tudtam megállni, hogy ne készítsek egy nyári változatú fényképet róla. A tervek szerint a nyergen átkelve leereszkedünk a Fehér tóig, majd a tényleg hihetetlen szép Zöld tavi turistaházig gyalogolunk, majd ugyanazt az ösvényt használva térünk vissza Zárra. Jó terv. De az igazi jó tervnek flexibilisnek kell lennie. Így eshetett meg, hogy nem erre tértünk vissza.

Hatalmas lapulevelek

tatraa-1-11.jpg

Na nem kell nagyon rosszra gondolni persze... A lényeg, hogy miután az első kilométereken nagyon kis szintet kellett megtenni, egy jó bemelegítés volt az elágazás utáni egyre meredekebben emelkedő kaptatóhoz. Az erdő csodálatos ilyenkor. Minden üde friss zöld, a fenyők illata pedig átható. Ja, és a mellettünk folydogáló patak remek zenei aláfestés az izzadáshoz. Az igazán nehéz rész egy kis fahídon való átkelés után következett. Innentől néhány kilométer alatt kellett leküzdeni - ez most kondíciótól függően valóban küzdelem - kb. 700 méteres szintkülönbséget, és javarészt sziklákon lépdelve, amik síkosak voltak a párától. Nem állítom, hogy a csapat minden tagja mosollyal az arcán gyalogolta végig ezt a részt...

Panoráma a nyeregről. Háttérben Zár.

tatraa-1-13.jpg

És itt egy kis kitérő. Aki szokott rendszeresen ilyen szintkülönbségű túrákon járni annak persze ez nem jelent nagy akadályt, viszont aki még nem küzdötte fel magát úgy 1000 méteren, annak nem könnyű. Viszont egyfelől , ahogy írni szokták "átlagos erőnléttel a túra teljesíthető" másfelől azért a látvány nem mindennapi élmény és ez - ha a túra napján nem is -, de visszagondolva tutira egy nagyszerű emlék lesz. (Aztán meg sokat kell járni túrázni és az egész a bakancshúzástól a csúcsra érkezésen keresztül a szállás újra megpillantásáig élmény lesz. Higgyetek nekem. Irodában dolgozom.) 

Idill a Bélai Tátra csúcsaival (nem fog esni)

tatraa-1-17.jpg

De vissza a nyereghez. Mielőtt felértünk volna, hogy megpihenjünk egy cseppet, a csapás mellett nem messze mormotákat vettünk észre! Nagyon aranyosak voltak, ahogy élvezték az elő-elő bukkanó napot. A nyergen aztán természetesen egy remek szendvicses ebéd következett, a zöld gyepen, háttérben a csúcsokkal. Azt nem írtam, hogy az időjárás igazából kedvezett nekünk, mert nem sütött a nap, így nem volt meleg, mondhatni ideális kirándulóidő. Na igen, 1000 méter felett folyamatosan megy a légkondi... És itt döntöttük el, hogy tekintve a felfelé út csúszós, meredek sziklás részeit, és a tervezettnél hosszabb menetidőt, valamit változtatnunk kell a terven. Úgy kalkuláltunk, hogy inkább kihagyjuk a Zöld tavi menedékházat és a Fehér tavat érintve a Fehér víz völgyén keresztül a Gyopár menedékházban való frissítéssel ereszkedünk le.

Csak esik

tatraa-1-20.jpg

 A terv jó, de egyben optimista is volt, mert a túra ilyen befejezése nem Zárba, hanem a szomszédos Barlangligetre (Tatranska Kotlina). Ja, azért optimista, mert ez esetben megelőlegeztük, hogy lesz helyközi busz mikor leérünk a hegyről. Mert internetkapcsolat az nem volt odafenn (ez amúgy inkább előny), hogy megpróbáljuk megtalálni a menetrendet. Egy biztos lefelé a hosszabb, lankásabb utat választottuk, minek előnye volt, hogy nem ugyanazon az útvonalon kellett visszaereszkedni. Erősen elszántan indultunk tovább.

A Kopa hágó felé
tatraa-1-24.jpg

 Az egyik túratárs már az ebéd fogyasztása közben jelezte, hogy szerinte itt nemsoká akár eshet is, mert úgy látja, hogy a felhők eléggé jönnek a hegyre. Természetesen azt válaszoltam neki, hogy eső itt ma semmiképp sem lesz, ne is hozzon fel ilyen ostobaságokat, nem fog esni, mert az nem lenne jó nekünk... Aztán fél óra múlva sietve kapkodtuk magunkra az esővédőket... De komolyra fordítva a szót, a Tátrában délutánonként lehet számítani esőre, szóval vízhatlan öltözet mindenképp hasznos. Ez lehet olyan csodás piros poncsó,  mint a képen, de lehet egy esőkabát, esőnadrággal is. Azért a közlekedésnek nem tett jót az eső odafenn, jobban oda kellett figyelni minden lépésnél.

Esőben is remek a hangulat. Aha.

img_20170718_150101.jpg

 Szerencsére a vihar erősebb része végül elkerült minket és megúsztuk mintegy 30-40 perces közepes esővel. Mielőtt elkapott volna minket a csapadék épp a Kopa hágónál (Kopske sedlo) voltunk, ahol pedig zergékkel találkoztunk! A zergék látványa teljesen megszokott ezen a környéken, de a mi szemünknek nem mindennapi látvány, ahogy az embertől egyáltalán nem zavartatva  - és a közeledő vihartól sem - legelésznek a gyönyörű csúcsok között. Sajnos teleobjektív súly optimalizálási okokból nem volt nálam, így csak viszonylag távoli képeket tudtam készíteni róluk. 

Zergék

tatraa-1-29.jpg

A Kopa hágó 1750 méteres magasságba a  Magas Tátra és a  Bélai Tátra között képez határt. Innen lehet letérni a piros jelzésről a kék irányába, ami a a Hátsó-Rézaknák völgyébe vezet egészen Javorina (Tatranska Javorina) településig. A Fehér tóhoz megérkezve először az tetszett meg igazán, hogy a tavaszi látogatáshoz képest most valóban lehetett látni itt tavat, mert akkor a vastag hótakaró alatt azt sem tudtuk kitalálni, hogy vajon pontosan merre is lehet a helye... Van egy kis esőbeálló a tó mellett, oda húzódtunk be, amíg az eső majdnem teljesen elállt. 

Felhős csúcsok

tatraa-1-30.jpg

Innen a Gyopár menedékház már nem volt messze. De a Fehér víz völgyön keresztül ballagtunk tovább. A törpefenyvesek között haladva elég hihetetlen ilyenkor, hogy télen szinte alig lehet látni őket a völgyben, mert a hó nagyrészt befedi az összeset. Az pedig barátok közt is több, mint egy méter hótakaró. Az ösvény lassan beért a fenyőerdőbe és nemsoká megpillantottuk a menedékházat. Tavasszal csak hétvégi nyitvatartással működött, akkor nem tudtunk bemenni frissítőért, most viszont jöhetett a fokhagymakrém leves és részemre a nagyszerű Kofola.

A Fehér tó

tatraa-1-32.jpg

És itt valami csoda folytán - volt internetelérés is, de az a kisebbik csoda - nagyon gyorsan megtaláltam, hogy milyen időpontokban járnak a buszok a két falu között. Még kb. 1 óra 15 percünk volt, hogy elérjük, a legözelebbi járatot. Mivel ekkorra már a hármas egyik tagja elég morózussá változott nem szerettük volna lekésni. Ehhez viszont erős iramot kellett diktálni a maradék kilométereken. És láss csodát, ahogy leértünk a buszmegállóba és összeszedtem az aprót, már indexelt is a busz előttünk. Személyenként egy euróért számolták fel a jegyet. Elég baráti. A járaton voltak más túrázók is.

Ereszkedés a Fehér víz völgybe

tatraa-1-33.jpg

És akkor a buszról leszállva ért véget a túra. Este még egy remek vacsora azért belefért, reggel pedig elindultunk haza. Nem mondom, hogy nem lehet pihentetőbben nyaralni, vízpart az nem nagyon van a környéken (bár Poprádon van egy aqua park - szerintem mégis remek lehetőség a forró nyárból kicsit kimozdulni egy hűvösebb helyre, ahol a hegyek látványa elfeledteti az összes gondot. (Nálam legalábbis így valahogy működik)

Az idilli kis ház arcai
tatraa-2.jpg

Nem kell nagy szervezés egy ilyen túrához. Nagyon ajánlom a magas-tátra info oldalt, ahol a Tátráról sok érdekességet lehet megtudni és túraajánlatokat is talál az ember. Érdemes azért olyan túrát kiválasztani, ami kondíciónknak megfelelő, mert bár nem biztos, hogy soknak tűnik 1000 méter szintkülönbség, de az. (Itt vannak tanácsok a Tátrába először látogatóknak)

Ha érdekel egy ilyen túra lehetősége, de egymagad nem akarsz nekivágni, több utazási iroda is szervez kirándulásokat a Tátrába. Itt pl. találhatsz néhány ajánlatot: utazom.com. MC tátra  Trekwolf Alfatours

Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket! Ha tetszett a beszámoló, meg a képek, akkor csatlakozz a Crumbs of Time blog kedvelőinek táborához! Facebookon itt elérhető a blog. 

Aztán azt mondom, hogy: a viszontlátásig hajrá kifelé fotózni!

(Na jó itt egy ráadás kép a tavasz-nyár sorozatból ;)

A Havran és társa

tatraa-1-36.jpg

Tejutazás

Tejutazás

Tejutazás

nyári éjszaka

Csak eljött a július, mostantól egyre hamarabb sötétedik majd és nem kell éjfélig várni a Tejutat, ha épp arra vetemedik az ember, hogy akkor most mindenképp meg szeretné örökíteni. (Ha szeretnél többet megtudni a Tejút fotózásáról,  akkor kattints IDE)

Végre én is kijutottam az éjszakába kicsit, dacára annak, hogy mindig panaszkodni szoktam, hogy kevés az idő, amit fotózással tölthetek. Mondjuk ez most is aktuális sajnos, pláne, hogy a gépjárművem feladta és jelenleg még egy másik vásárlása előtt vagyok, aztán hiába van most egy bringám, nos azért pl. erre a helyre úgy éjszaka nem szívesen tekernék ki felszereléssel együtt.  Úgy tetszik nekem, hogy míg éjszakai tájképet tulajdonképpen lehet készíteni a város közvetlen közelében, azért a tejút más tészta. Ahhoz kell a sötét meg a távolság.

Nyárikonyha. Volt.

tanya-12.jpg

A múlt hétvégén úgy tűnt, hogy éjszakára tiszta égbolt várható, és épp egy barátom volt látogatóban hétvégére, aki maga is csillagos ég rajongó (amennyiben van ilyen egyáltalán) Hosszas hezitálás után úgy döntöttünk, hogy az esti rozé fröccsöket felváltjuk fotózással. Tudom, tudom, hogy meredek, de tényleg ritkán jutok ki, szóval...       A lényeg, hogy igazából a szokásos kedvenc helyemre autóztunk ki (nem, nem az én autómmal mert az ugye nincs). Még hétvége előtt az volt a terv, hogy a vendég távcsövet is hoz, de - mondjuk ki - kellő átgondoltság okán ez elmaradt. Így csak a fényképezéssel számoltunk. Kb. este 11-re értünk ki, igazából ilyenkor most még a horizont nyugati szélén fényképezéshez világos van, de lassan besötétedett. A hold az, ami igazán bekavart, mert fél hold volt kb. és az már elég erős ahhoz, hogy eléggé halványítsa a csillagokat. Viszont jó nagy szöget zárt be a tejúttal, így pedig lehetett reménykedni.

Kölyök napraforgók

tanya-6.jpg

Viszont légkör szempontból nagy szerencsénk volt, mert remek égbolt fogadott bennünket. Alig volt pára, a látótávolság remek, nem pulzáltak a csillagok (ez annak a jele, hogy a légkör "tiszta") És így a Tejút szépen kirajzolódott a kijelzőn még elég magas hold állásnál is. Szabad szemmel is lehetett látni a derengést és ahogy egyre lejjebb úszott a hold, egyre szebben látszott a milkyway. Tényleg jól esett gyönyörködni egy ideig a csillagokban végre. Ha az ember nem mozdul ki a városból, sohasem láthat igazán csillagos eget.  Elég csak egy faluba elmenni, már sokkal jobb a helyzet. Ha meg kifejezetten sötét helyrejut el az ember egyszer csak, akkor konkrétan leesik az álla.

Éjféli stoppos. 

tanya-18.jpg

Most próbáltam ki először tejútra a Nikkor 24 f 2,8 objektívem, ami kb. úgy 30 éves lehet, sima manuális, de gyönyörű a rajzolata. Mivel volt hold, így kicsit le tudtam rekeszelni, ami azért fontos, mert a kép szélein "pillangókat" csinál a csillagokból nyitott rekeszen... Ja, és nem múlt el hiba nélkül az este, mert nagy magabiztosságában az ember persze nem csekkolja minden képkockánál, hogy kellően éles-e, vagyis, hogy a fókusz rendben van-e, így egy csomó kép igazából nem lett éles. Úgyhogy jó tanács: ne rutinból fényképezz! (Ez olyan, minta vezetéses dolog a munkahelyre...)  Telt az idő, de a holdnyugtára még vagy 1 órát kellett volna maradnunk, ezt viszont már nem tudtuk megvárni. Kicsit bánom, de ez fért bele.

Ez meg egy bámészkodó

tanya-15.jpg

A lényeg, hogy július 17-től a hold nagyon jól áll és nem zavarja az éjszakai eget, szóval, ha valaki tejutat fotózna, vagy csak megnézné, akkor induljon útnak! Ha ajánlhatom, akkor a Hortobágyra! (Itt egy régebbi poszt a csodás Hortobágyi csillagos égbolt parkból: KATT. Ígérem én is azon leszek, hogy valami szépet alkossak akkor. Ehhez pedig egy csodás helyszínt választottunk... Csak az időjárás legyen kegyes... De ez a következő beszámolóra tartozik ;)

Ha érdekel a blog kövess facebookon ITT!

A viszontlátásig pedig: Hajrá kifelé fotózni!

 

Nyár eleji hangulat

Nyár eleji hangulat

Nyár eleji hangulat

Nemrég jöttünk haza a csodálatos Börzsönyből, (itt elolvashatod) és a hegyek után most csak annyi történt a hétvégén, hogy több alkalommal is kint jártam a Zagyvától nem messze Szolnoknál. Igazából a hegyek-völgyek látványával nehéz versenyre kelni, de állítom, hogy a sík vidék is tud élményt adni az embernek. Nem is beszélve arról, hogy az ország éléskamrájában járunk ugye... Búzamezők, parlagon hagyott, vagy pihentetett földek mellett sétálgattam és gondoltam megosztom a hangulatot. Valamiért a régi, kb. 40 éves Helios objektívvel amúgy is "hangulatos" képek születnek. Inkább apróságokra és részletekre koncentráltam, abban van most az esszencia. Még nincs az az igazi kánikula, de már inkább az árnyékban érzi jól magát az ember (ezzel el is tudtam kerülni, hogy hó kerüljön a posztba, már ha valaki az előzményeket ismeri ugye...). A fene gondolná, vagyis mindig megdöbbent, hogy ilyenkor már mekkora a gabona. Virágok szerteszét a gát oldalában, a madarak össze-vissza cikáznak. Esténként gyönyörűek a naplementék... Jó ez most... Itt a nyár!

Jó képnézegetést!

arter-43.jpg

 arter-28.jpg

 

arter-10.jpg

 

arter-17.jpg

 

arter-41_1.jpg

 

arter-41.jpg

 

arter-49.jpg

 

arter-25.jpg

 

arter-61.jpg

 

arter-38.jpg

 Én most két hétre offolom magam, addig is (főként a nyárra való tekintettel): hajrá kifelé fotózni!

(Vagy kövess FBn itt!)

Sátorral a 20 millió éves vulkánon

Sátorral a 20 millió éves vulkánon

Sátorral a 20 millió éves vulkánon

Börzsönyi tavasz

Oké lehet egy kicsit félrevezetőnek tűnhet a cím, de igen, igen a Börzsöny egy vulkán volt és igen, 20 millió éves! Teljesítménytúrázó kolléganőm szerint elég nehéz terep, ezért is nem annyira népszerű, mint elhelyezkedése indokolná. Közel van a fővároshoz, de vulkáni eredetű lévén valóban elég cakkosak a gerincei. Viszont nagyon vadregényes és nem utolsó sorban több kisvasút is vezet benne. És persze ott van a Fekete völgyben az elmosott vasútvonal, ami felejthetetlen látnivaló, még akkor is, ha persze szomorú is egyben.

Felejthetetlen panoráma az alkonyatban a Csóványosról

pot-1.jpg

Szóval a helyzet, hogy így május közepére sikerült időt teremteni a túrára. Mondjuk az időjárás eddig nem nagyon volt kegyes amúgy sem. Megszokott túratársammal a tervek szerint Nagybörzsönyben parkoltuk le az autót és erről a festői településről vágtunk neki az útnak. Mivel több napra indultunk természetesen a felszerelést is ehhez kellett igazítani. Akármennyire is spóroltunk a cuccokkal 20 kg alá nem sikerült csökkenteni a zsákok súlyát, így azt már tudtuk, hogy nagyon villám módjára nem fogunk végigcikázni a turista utakon... Persze nem is ez volt a lényeg. 

Csodás bükkös a kék négyzeten

pot-1-14.jpg

Elég az hozzá, hogy a Nagy-Hideg hegyet szemeltük ki első célpontnak, ahová a kék négyzeten haladva terveztünk végighaladni. Ez így is lett, szépen bandukoltunk a nem igazán erős emelkedőkön. Az persze most is kérdés volt, hogy a fényképezőgépem hogyan szállítsam, hogy gyorsan tudjam előszedni, lehetőleg a hátizsák levétele nélkül. (Erről, meg egy két fotós tippről majd írok külön legközelebb egy külön posztot!) Az első megállónk egy remek kis tisztás volt, ahonnan a környező hegyekre lehetett látni. 

Kilátópont a Rustok nyergen

aborzsony-37.jpg

Aztán tovább kaptattunk felfelé. Az időjárással nem volt gond, bár a nap erősen sütött, az árnyas erdőben nem volt különösebben meleg. Mondjuk azt nem állítom, hogy úgy a Nagy-Hideg-hegy előtti meredekebb emelkedőkön nem izzadtam meg... (Ja, hát ezt tényleg egyáltalán nem állítom...) De csak felértünk még egész jó időt futva (gyalogolva). A csúcson aztán csak egy túrázót láttunk, egyébként üres volt minden. A 863 méteren fekvő turistaházban sem volt forgalom. Rendeltünk egy jó babgulyást, amit a remek kilátású teraszon fogyasztottunk el. 

Már majdnem a csúcson

aborzsony-50.jpg

A túra végén is erre vezetett az utunk és akkor beszélgettem kicsit a menedékházban dolgozó sráccal, aki egyfelől nagyon rendes volt, másfelől elmondta, hogy a télen nem volt annyi síelő, mint várták, viszont így tavasszal hétvégente sokan felkeresik őket. Én mindenkit biztatok, hogy aludjon fenn, ígérem legközelebb mi is alszunk egyet náluk, de most sátorral készültünk. Az ebéd jó volt, persze az árak valamivel magasabbak, mint 800 méterrel lejjebb, de nem vészesen. A szállásról, meg az árakról ITT vannak infok. Ja, és van Palóc sörük! A legtöbben egyébként gyalog jutnak fel, mondjuk Királyrétről, de aki csak a kilátásra utazik, minél kisebb erőbefektetéssel és mondjuk a gerincen szeretne kicsit mászkálni, az mehet busszal is. Link ITT van.

 A turistaház. Pár hete még hó volt fenn, és a síelésé volt a főszerepaborzsony-52.jpg

Feltöltődve indultunk tovább a Börzsöny nyugati gerincére, a piros kereszten. Megmondom őszintén, hogy én kicsit könnyebb második etapra számítottam. Elvileg nem voltunk nagyon messze a táborozásra kiszemelt helytől, de már a másik gerincig is elég sok magasságot kellett leküzdeni, hol felfelé, hol lefelé. Aztán mikor elértünk a piros jelzésre és megérkeztünk  Salgó várra már tudtam, hogy megéri a fáradtságot az egész. Ugyanis innentől majdnem végig kilátással együtt halad az ösvény. Igaz a terep nem könnyű, mert inkább kisebb sziklás, kavicsos, meg hepehupás, de a kilátás a Csóványosra, meg a főgerincre pompás!

A piros kereszten

pot-1-12.jpg

Salgó vára a 15. században került lebontásra, mikor tulajdonosát bűnösnek találták hamis pénz verésében és házasságtörésben. A mára csak alig felismerhető romok hajdan viszonylag nagy vár darabjai voltak. Közhely, de nekem azért mindig nehéz elképzelni ilyen romokon állva, hogy valaha éltek emberek a többi településtől ma viszonylag távoli helyen... Ekkor már a lábamban erősen éreztem, hogy jó lenne megérkezni a táborhelyre. Mivel az eredetileg kiszemelt ponton nem volt alkalmas hely a sátornak, tovább mentünk egészen a Jancsi hegyig, amit elhagyva egy kisebb tisztáson állapodtunk meg. 

Pazar kilátás a Holló-kőnél

pot-1-8.jpg

Mivel már 8 óra múlt, így sietve felállítottuk a sátrat, aztán jöhetett a jól megérdemelt vacsora. (Aznap 25 km-t tettünk meg, úgy 1000 méter szintkülönbséggel.) Tüzet nem gyújtottunk, hanem gázfőzőn melegítettünk vizet a gyors ételhez. Nos. A túrákon való étkezés egy külön fejezet. Fontos ugye, hogy tápláló legyen, de az is, hogy kis helyen elférjen és a tömege se legyen nagy, mert minden gramm számít. Nem nagyon belebonyolódva a kérdésbe, azért néhány tapasztalatot megosztok. Vacsorára az Aptonia márkájú bolognai tésztát ettük másnap pedig a jóval drágább Turmat család tőkehalát kóstoltuk. Ezekben az ételekben az a jó, hogy csak pár deci forróvíz kell hozzájuk, aztán néhány perc várakozás után lehet is enni. Nem kell mondanom, hogy a meleg kaja mennyit dob az ember morálján éhesen... Opció még, hogy készétel konzervet vigyünk, de ezt most az optimálisabb súly elérése érdekében elvetettük.

Vadvirágok a táborhelyünk mellett

aborzsony-78.jpg

A lényeg, hogy ízre az Aptonia bolognai nem volt túl meggyőző, ellenben legalább meleg volt... Másnap ettünk a currys csirkéből, na az már egész finom, de a prímet a Turmat viszi. Az ő ételeik kifejezetten finomak. Ja, csak az áruk majdnem háromszoros... És ez az ár alapból sem valami alacsony... Aztán már itthon olvastam a Khibuhiker blogot, (ITT) ahol a szerző házilag készít szárított ételeket és ezeket viszi túrázáshoz. Na ez már valami! A következő túrára már remélem én készítem a menüt... (A többi posztja is érdekes, szóval kattintsatok rá! Sok féle praktikája van tábori konyhához!)

Aztán, hogy ki mit választ végül az ízlés kérdése. Egyik sem tökéletes: házilag macerás, a készételkonzerv nehéz, az aptonia és főleg a turmat drága... De legalább lehet választani. De mindegy is, haladjunk tovább a börzsönyi tájakon!

A táborhely sötétedéskor. A távolban a másnapi célpont: a főgerinc

aborzsony-71.jpg

Reggel gyors kávéfőzés, reggeli és már ereszkedtünk is lefelé a Fekete-völgybe. A völgy elején, a vasút állomásnál van a Feketevölgy panzió. Kemencéről hétvégenként jár kisvasút ide. (A Kemencei kisvasút honlapja ITT) Itt megálltunk kis frissítésre. Gyönyörű környezetben fekszik a szálló, még medence is tartozik hozzá. Olyan igazi "béke szigete". Feltankoltunk vízzel a kerti csapból és nekiindultunk a Kemencei kisvasút elmosott pályáján. Aki nem ismeri a helyet, annyit érdemes tudnia, hogy ez a vasútvonal is kitermelt fa szállítására volt használatban régebben. Aztán 1995-ben a völgyben tekergő Csarna patak megáradt és a sínek jó részét elmosta. Sajnos néhány évvel később ismét egy áradás következett, ami elmosta az addig épen maradt maradék hidakat is, így a vonal tulajdonképpen megsemmisült.

A maradék vasúti pálya elején

aborzsony-90.jpg

Mára a vonal lepusztultságában egyedülálló látványosság. Igazi filmes hangulata van. Kicsit felfedezős-kincskeresős-őserdős. Mintha valami régi civilizáció nyoma lenne. Oké nem az, de érdekes látni, hogy a természet hogyan veszi vissza az ember alkotta dolgokat (és itt visszautalnék Salgó várra is...). A völgyben alig észrevehető szintkülönbség van.  A haladást nehezíti, hogy néhol a patakon kell átgázolni, vagy a síneken kell haladni. Most nem volt magas a vízállás, de ha esősebb az idő nem árt vízhatlan bakancs! Itt lassabban is haladtunk, mert az állvány is lekerült a hátizsákról, hogy minél szebb képek szülessenek. A facebook oldalunkra töltöttem fel egy 360 fokos panorámát is az egyik szakaszról, VR szemüveggel az igazi! KATT!

A Csarna patak mellett

aborzsony-119.jpg

A hamu háznál (ez egy kulcsos ház) tettünk egy balkanyart a kék jelzésről és a kék pluszon haladtunk tovább. A Halyagosi kulcsosháznál álltunk meg ebédelni, mert az aznapra tervezett Csóványos 938 méteres magasságának eléréséig még jó pár száz méter szint várt ránk. Innen az Oltár patak mellett haladtunk tovább. A térkép szerint a Kőkorsó nevű helynél lévő emelkedő tűnt a legmeredekebbnek előzetesen. És mivel értően használtuk a térképet igazunk is lett.... Olyannyira, hogy valóban lépésben araszoltunk a nagy zsákokkal felfelé. Mivel a fizikai fáradtsággal egyenes arányban csökken a fényképezéshez való motiváció, itt nem is készültek képek. Két tájfutóval találkoztunk, az egyikük megelőzött minket a másikuk pedig szembe jött épp a brutális emelkedőn és meg is jegyezte, hogy kemény, mi?

A Csóványosi kilátó

aborzsony-4.jpg

De csak felértünk, sőt igazából egész gyorsan felértünk. Igaz a vasút mellett a sok fotózásos megálló miatt lassabban jöttünk, de nagy emelkedők viszonylag mentek, dacára a tehernek. A Csóványostól egyébként nincs messze a Nagy Mána, ami híres kilátópont, de most sajnos nem esett útba, viszont mindenképp érdemes felkeresni! Persze felérve rögtön felmásztunk a kilátó tetejére . (Csak 130 lépcsőfok...) Nos, a kilátás csodás volt, nem véletlen van itt kilátó ugye. Mivel a levegő párás volt a Magas Tátrát nem lehetett látni, talán az Alacsony Tátra körvonalai kicsit kirajzolódtak, de nem vagyok biztos benne. A lényeg, hogy nagyon messze ellátni. Látni Pest egy részét, a Pilis tetőt, a Naszályt és máskor elvileg a Mátrát is.

Ez már kora esti kilátás a toronyból.

pot-1-6.jpg

A kilátót néhány éve újították fel, szép állapotban van, néhány pad van mellette asztalokkal, meg Groot a Galaxis Őrzőiből. Vacsora után - aminek elkészítését a feltámadó szél nehezítette - felmásztam a kilátóba még egyszer, hiszen lassan ment le a nap. Namost az még remek, mikor lent hagysz valamit a csomagodból és le kell menni érte... Hát nem a szomszéd szoba az a 22 méteres magasság... Felhoztam a lent hagyott cuccokat, aztán teáztunk egyet és a tájon merengtünk, közben persze kattogtattam a gépemmel. Egész sötétedésig fenn is maradtunk. A szél erősen fújt és megmondom őszintén, hogy az előző napi táborhelyünkhöz képest sokkal hidegebb volt. Oké, tudom, hogy vagy 500 méterrel feljebb voltunk!

Lámpagyújtás

aborzsony-175_1.jpg

Reggel már csak a Nagybörzsönybe való lejutás maradt. A három nap alatt egyébként nem sok turistával találkoztunk. Még a Csóványos és a Nagy-hideg-hegy közt voltak a legtöbben. A lefelé menet ugyan ismételten nem csak lefelét jelentett, de a Nagy-Hideg-hegy nincs messzi a Csóványostól, viszonylag hamar odaértünk. Van egy kilátópont a két csúcs között, ahova mindenképp le kell térni! Ez a Hangyás bérc. Egy sziklás kis tisztás, szép kilátással és sok ibolyával. 

Én vagyok Groot!

aborzsony-5.jpg

A turistaháznál leadtuk a kilátónál összeszedett szemetet, ittunk kávét és továbbmentünk lefelé. A visszaúton a kék négyzeten, majd a sárga négyzeten Kisírtáspusztát keresztezve baktattunk. A túra alatt dacára a kisebb kellemetlenségeknek, meg a talpam sajgásának (mert tényleg itt az ideje egy új bakancs beszerzésének...) sikerült kikapcsolni a világot (főként, hogy térerő sincs a legtöbb helyen). Május van, az egyik legjobb időszak felkeresni a Börzsönyt! Rengeteg virág, üde zöld lombok és nyugalom! Hajrá hát! Mi még biztosan visszatérünk, mert rengeteg hely várja, hogy felfedezzük!

Ha tetszett a beszámoló kövess minket facebookon Itt!

Ha görgetsz lefelé még találsz képeket a Börzsönyből!

A viszont látásig: Hajrá kifelé fotózni!

Ibolyák a Hangyás bércen

aborzsony-12.jpg

Hát ilyen helyen igazán jó a kávé!

aborzsony-81.jpg

 A kisvasút rejtélye

pot-1-17.jpg

Csodás Bükkös részlet

pot-1-11.jpg

Páfrány

aborzsony-26.jpg

Idilli árnyékszék a Halyagosi kulcsosháznál

aborzsony-141.jpg

 Híd a kisvasúton

aborzsony-133.jpg

A csóványosi kilátó pihenője

aborzsony-2.jpg

Itt konkrétan teljesen alámosta a pályát a kiáradt patak

aborzsony-121.jpg

Viszlát Börzsöny! Visszatekintés a Nagybörzsönybe vezető műútról.

aborzsony-32.jpg

 Crumbs Of Time Facebook.

 

Szezon előtt

Szezon előtt

Szezon előtt

Teaser a Balatonhoz. Na nem mintha kellene ;)

Üdv mindenkinek! Legutóbb megint hóba botlottam ugye a Mátrában - KATT -, de szerencsére a tavasz megállíthatatlan! A héten Csopakon jártam és hihetetlen, de ebben az egész hetes ilyen-olyan esőkkel, borultsággal teli héten épp egy olyan estét fogtam ki, mikor igazi tavaszi hangulat áradt szét a parton. Sajnos nem volt lehetőségem hosszan elidőzni, de higgyétek el annyira szép fények játszottak a vízen, meg a part friss lombú fáin, hogy teljesen feltöltődtem. Azt szeretem a Balatonban ilyenkor, hogy hihetetlenül nyugodt. Horgászok mindenfelé, meg a nyár előtti utolsó simítások a parton, a strandon... Még egy hónap és teljesen más lesz a hangulat. És ez így van jól. A lényeg, hogy egy pár képet szeretnék megosztani a Balaton aktuális arcáról, amolyan hangulatkeltésnek. Szóval görgessetek lefelé! 

Friss nádas a part mellett, a háttérben a Tihanyi-félsziget
csopak-26.jpg

 A csopaki kikötőben

csopak-7.jpg

 Ez meg a csopaki strand fürdőzők nélkül

csopak-9.jpg

 Megint a kikötő

csopak-6.jpg

 Horgászok szerelnek a stégen

csopak-27.jpg

 Nyugodt víz

csopak-10.jpg

Hattyús minimál
csopak-16.jpg

Alkonyi fények a parton

csopak-19.jpg

Fények, nyugalom

csopak-14.jpg

Remélem adtam át valami hangulatot! Ha tetszett kövess FB-n, hátha máskor is tetszik amit látsz!

A viszontlátásig: Hajrá kifelé fotózni!