Március közepe van, ilyenkor a természet még csak éppen éledezik a 
téli álomból, úgyhogy nem fűztem sok reményt szép képek készítéséhez, - ezt fokozta, hogy az időjárás jelentés is borult időt jósolt - mikor elterveztük, hogy felmegyünk a Mátrába egy kellemes rövid napos túrára. (A képek kattintásra nyílnak)
A piros ruhás emberrel az útitervnek megfelelően Hasznosról indulva, a várrom mellett haladva kezdtük meg a menetet. A vár sajnos rossz állapotban van, igaz, hogy úgy tűnik - talán tavaly - a bozótot nagyjából kiirtották, emiatt könnyű megközelíteni, de igazából csak kisebb 
falmaradványok halmazát lehet találni ott. Megérdemelné, hogy jobban odafigyeljenek rá. Viszont a víztárazó feletti útról – ezen haladtunk tovább ez a zöld jelzés – páratlan a kilátás.
Erre még nem jártam ezelőtt, csak az útról láttam útban Mátrakeresztes felé. Persze fotós szempontból nem valami tökéletes időpont és fényviszonyok mellett készült el a kép a kilátásról. 
Jut eszembe, van egy új állványom. (Tájkép, stabilitás,
állvány ugye)Tudom, hogy ezelőtt az olcsóbb állványok mellett tettem le a voksom, főként kisebb súlyuk miatt de nyertem egy vásárlási utalványt, amit a Mikrosat kft-nél vásárolhattam le és más dolgok mellett ezt is megrendeltem. Ez egy Induro állvány. Egy kisebb, pont olyat, ami túrázáshoz kiváló. Súlya kb. 1 kg, szóval bárhova cipelhető. A régi állványomhoz képest ezt pillanatok alatt fel tudom pakolni a hátizsákomra, mert a lábmérete épp beleillik
a hátizsákon lévő két alsó hurokba. Nem mondanám sziklastabilnak
(mert ilyen szó nincs is), de elég felxibilis, szóval elég alacsonyra tudom állítani, ami nekem sokszor hasznos. Panoráma állványfeje van, ami nagyon stabil, ezt kifejezetten szeretem, mert nagyon gyorsan lehet állítani a szöget minden irányba. Ami még hasznos rajta, az, hogy
az egyik lábon van szivacs bevonat, ami azért jó, mert, aki olvasta a mecseki kirándulásról szóló posztot (katt ide), az tudja, hogy télen
igen hideggé válik a fémláb…
De elkanyarodtam a Mátrától. Szóval a víztározó csodás panorámája után a Gombás tetőn – a reptérrel párhuzamosan – haladtunk. Ekkor már néha kisütött a nap, tökéletes kirándulóidőt teremtve. Az úton haladva a távolban Ágasvár – ahonnan csodálatos naplementéket lehet m
egtekinteni egyébként – és Óvár csúcsai látszottak. Ahogy beértünk a fák közé egy muflon csapatot vettünk észre kb.
50 méterre tőlünk. Mivel természetesen ők is észrevettek
minket, így esélyünk sem volt fényképezni. Néztük egymást egy percig, aztán pillanatok alatt elnyelte őket az erdő… Igen muflonok! Még sohasem láttam élőben muflont (természetes élőhelyén ugye, nem Zoo-ban).
Röviddel ezután láttam meg aznapi sláger témám egy takaros kis fenyő facsoport formájában. Nem találom racionális 
okát, hogy miért vonzanak a fenyők, de talán valami nagy csendességet látok bennük. És mivel örökzöldek, ez a csendesség állandóság is egyben. Újmagyarul: ilyen méltóságteljes formában… Végül is lényegtelen az oka, ami számít, hogy gyönyörűek. Tudom, hogy kissé elcsépelt dolog a lombkoronát fényképezni a földről fekve, de annyira békés volt az egész, nem tudtam ellenállni.... Az enyhe szél mozgatta lassan a fák hosszú szárait…
A kellemesen puha aljnövényzet pedig igen kellemes fekhely volt. Na, ez békés.
Nekem.
A piros ruhás ember készített is videót erről a hajlongásról, majd ha kész lesz a túra video megosztom. A nap további részében többször futottunk (gyalogoltunk) 
bele fenyvesekbe. Ezek telepített erdőrészek, mert a fenyők nem őshonosak a tájon, és az utóbbi években csökkent is a számuk, a csapadék hiány miatt. Mátrakeresztes után –, ahol az Óvár vendéglőben terveztük elfogyasztani az ebédünket, de sajnos zárva találtuk és így be kellett érnünk egy kevéske csokival, ami nem igazán csillapította az étvágyunk, de ugye magunkra vessünk… - a Nyikom forrás környékén láttunk is egy egész fenyő csoportot konkrétan teljesen kiszáradva…
Szerencsére volt épen maradt rész is, ahol még fotózhattam, bár akkorra már épp sietségben voltunk, így a nap második fele inkább a teljesítménytúrához hasonlított a délelőtti fotós andalgáshoz képest… Mátrakeresztes mellett van két vízesés, melyek közül az alsó vízesést ejtettük útba. A sziklahasadék mellett még jegesek voltak a kövek, nagyon hangulatos kis vízesés, kb. 2-3 méter magasról ömlik le a víz, a sziklamélyedésekben különleges növények bújnak
meg. Csak ajánlani tudom mindenkinek. Kis kaptatóval érhető el piros + jelzésen Mátrakeresztes felől.
A továbbiakban a mátrabérc túra nyomvonalát követtük egy darabon, majd megkezdtük ereszkedésünket Hasznos felé. Azt hiszem, ha felfelé kellene jönni azon az emelkedőn, ahol ereszkedtünk, a maga 4-500 méteres szintemelkedésével… Hát nem is tudom… Megszenvedném.
A képek talán visszaadják valamennyire, a márciusi Mátra szépségeit. Ebből is látszik, mindig érdemes kimozdulni a hegyekbe. Mármint minden évszakban. Amúgy néhány hét és jönnek a levelek, virágok, az plusz több száz százalék szépség és élmény. A következő posztban a Milky way fotózás mikéntjének 3. része következik. Ha érdekel az előző rész: katt ide.
Addig pedig: hajrá, kifelé túrázni (és fotózni!)
(Köszönet Andynek a piros ruhás ember szerepéért. Nélküle nem lett volna ennyire színes a poszt.)
