Az előző részben (Klikk) arról volt szó, hogy merre keressük a Tejutat, azaz hol találhatunk az országban fényszennyezés mentes területeket. Ha megvan a hely, akkor már csak azt kell kitalálni, hogy mikor menjünk fényképezni. És itt nem alapvetően arra gondolok, hogy holnapután este van egy órám, szóval kiugrok gyorsan, hanem azt a szezonalítást szeretném bemutatni, ami a Tejutat jellemzi, így alapvetően meghatározza, hogy mikor tudjuk fényképezni azt.
Az első, amit javasolni szeretnék, az a Stellarium nevű szoftver beszerzése. (Itt letölthető) Ez egy ingyenes program, ami tulajdonképpen egy planetárium. A különlegessége pedig abban rejlik, hogy percre pontosan megmutatja, hogy az égitestek merre találhatók. A használata egyszerű. A poszt végén fogok egy kis leírást adni a használatáról, amivel nagyon könnyen bárki saját igényei szerint beállíthatja az alapokat, hogy aztán sikeresen alkalmazza a Milky Way fotózás előkészületeihez.
Addig pedig vissza a szezonalításhoz. Amikor a Tejút, vagy egyáltalán az éjszakai tájképek fotózásához kezdtem nem sokat tudtam az éjszakai égboltról. Azt nem állítanám most sem, hogy valami nagy guru lettem, mert ez egyáltalán nem fedné a valóságot, de azt a tudást, ami az éjszakai fotózáshoz kell nagyjából összegyűjtöttem. 
Persze ez egy folyamatosan bővülő ismerethalmaz, ami természetes velejárója annak, ha valaki egy bizonyos dologgal elkezd komolyabban foglalatoskodni. A lényeg, hogy tulajdonképpen azt sem tudtam merre van a Tejút úgy egyáltalán. Ja, hogy mikor is van? Nem mindegy, hogy mikor akarom fényképezni? Ezzel a kis írással épp azt szeretném elérni, hogy másnak könnyebb legyen az alapokat összeszedve a kezdet. Hogy a sikerélmény hamar jöjjön.
Tehát. Fotózás szempontjából minket a Tejút magja érdekel, mert ez annak leglátványosabb része, és ez mutat nagyon szépen a fényképeken. Emiatt a leírásban arra szorítkozok, 
hogy ennek helyzetét mutassam be a hónapok változásával. Lehet ugyanis szép képeket készíteni a nem látványos részről is, de ezek sokkal kevésbé vonzzák a tekintetet. Ez nem jelent persze azt, hogy nem lehet próbálkozni! (Kép) Oldalt lehet követni a képernyőmentéseket, amik a Stellarium-ból valók.
A Tejút nem minden hónapban látható. Novembertől egészen február közepéig nem bújik elő. Február közepe az első időpont, mikor érdemes próbálkozni a fényképezéssel. Februárban készítettem is egy posztot az idei első fotózásról (http://cotime.blog.hu/2015/02/19/vegre_tejut) Ilyenkor a képernyőmentésen is látszik, hogy hajnalban 4 és 5 óra körül lehet látni a Tejutat. Ami nehezíti a fényképezést, hogy ebben az időszakban az időjárás sokszor nem kedvező, mert felhős az ég. Aztán eljön a tavasz. Márciusban, ha nem rémíti el az embert a korai kelés, akkor 3-4 óra körül már lehet fényképezni. Sőt, márciustól júniusig van lehetőség arra, hogy az úgynevezett Milky Way arch-ot, tehát az egész látható részt egy panorámaképben egyesítsük. Így egy szép boltívet kapunk eredményként. Ehhez viszont a képek összeillesztéséhez természetesen külön szoftver kell. (Kép)
Igazából májustól jön el a kánaán a Tejút fotózásához. Ilyenkor már egyre korábbi időpontban próbálkozhatunk a fényképezéssel. Ez így is megy egészen szeptemberig, bár szeptemberben már napnyugta vége után érdemes a fotózás, mert a galaxis középpontja ezután hamar egyre inkább lebukik a horizont alá. Október végén aztán lassan mindenképp más fotó célpontot kell keresni, egészen februárig.
Alapvetően ez a ciklus megy folyamatosan évről évre. Van azonban még egy szempont – az időjárás persze ott van, de az egyértelmű, mármint, ha felhős az ég, akkor nem lehet fotózni ugye… - ez pedig a Hold aktuális állása. A Hold is ciklikusan változik, ez egyértelmű. A tökéletes időpont a Milky Way fotózására az újhold időszaka, mikor a Hold abszolút nem jelenik meg az égen. 
Ha valaki utánanéz (Hold fázis naptár), akkor láthatja, hogy ilyen időszak egy évben 12 alkalommal van. Nem árt tehát, jó előre megnézni a következő újhold időszakot és készülni rá, ugyanis ezen napok körül a legegyszerűbb a fotózás. Ezeken az időszakokon kívül is lehet fotózni, csak kicsit macerásabb kiszámolni mikor kel a Hold, vagy épp mikor nyugszik, mivel ha pl. este 11-kor lenyugszik, akkor az egész éjszaka ott van utána fényképezésre pl.. A számolgatáshoz egy ingyenes android app: Katt ide.
És most, hogy a címben szereplő topikot körbejártuk, jöjjön a Stellarium program alaphasználata.
A program indítása után először a bal alsó sarokban ellenőrizzük, hogy jó helyen vagyunk-e. Ezt ne csak a hely, vagyis a város nevének
ellenőrzésével tegyük meg, mert lehet, jó városnevet ír ki, de maga a helyszín mégsem stimmel. Így voltam elcsúszva eleinte egy órával, mert London volt Szolnok… A hely beállításához húzd el bal oldalra az egeret a képernyő közepétől lejjebb. Ekkor előugrik a menü. Kattints a hely fülre ( a legfelső ikon) A felugró ablakban vagy a térképre kattintva állíthatod be a kívánt helyet, vagy begépelheted a kívánt várost (persze nem minden település van benne, de ha Budapestet beállítod az Magyarországra bőven jó lesz, hiszen percnyi eltérések lehetnek csak). Amennyiben külföldi nyaralást tervez az ember, akkor a hely átállításával előre meg lehet nézni, hogy a célországban mit várhatunk éjszakai égbolt szempontból. Ami fontos, hogy minél délebbre megyünk, annál több látszik a Tejút központi részéből.
A következő ikon, az „ég és megjelenítés beállításai”, ami a harmadik ikon fentről. A felugró ablakban az ég beállításoknál meg kell keresni a légkör részt, ahol a „light pollution” felirat melletti gombbal lehet a fényszennyezést imitálni. Ahhoz, hogy a Tejutat jól láthassa az ember érdemes 2-3-ra állítani. Ez egy igen kiváló fényszennyezés mentes helynek felel meg. (Extrémként, ha a légkört kikapcsolod, látszik mennyivel több csillag látszana, ha nem lenne légkör. (Mondjuk a szkafander azért biztos zavarná a kilátást ugye…)
A jelölések fülön meg kell keresni a „vetület” opciót. Itt lehet kiválasztani, hogy milyen vetület alapján jelenítse meg a program az égboltot. Én a sztereografikusat használom, ízlés kérdése, kinek melyik jön be. 
Sok más dolgot is be lehet állítani, ezek a fotózás szempontjából talán kevésbé érdekes dolgok. Viszont rengeteg különleges tényt megtudhatunk, ha pl. a csillaghagyományok közül nem a nyugatit állítjuk be, hanem mondjuk az egyiptomit. (Bár a nyugati beállításával is sok újat megtud az ember, mert a csillagképeket az átlagos ember nem nagyon ismeri – én is csak tanulgatom). Az alsó menüpontokból azokat tartom mindenképp hasznosnak, amikkel a csillagképeket lehet „felrajzolni” az égre, ezek balról az első három ikon.
És utoljára a legfontosabb eszköz következik, ami a bal ikonsor „dátum és idő” ablaka. Használata pofonegyszerű, be kell állítani vele azt a napot, amire kíváncsiak vagyunk, meg azt a órát, percet. Érdemes kattintgatni előre, hátra, megnézni, hogy pl. egy hónappal később, mi lesz a helyzet a Milky Way-jel.
A következő újhold amúgy április 18, szóval alig egy hónap – mivel mikor ezeket a sorokat írom épp újhold van - szóval hajrá!
Legközelebb a felszerelésről lesz szó, és a technikai részletekről.
Ha tetszett az írás, akkor nyomj egy lájkot, és kövesd az oldalt facebookon is! Csináltál képet a Tejútról? Küldd el, a történetével és megosztjuk! Kiegészítenéd a leírtakat? Írd meg nekünk!
A következő részig pedig hajrá kifelé fotózni!
