Végre itt a tavasz és kezd minden színesebbé válni a természetben. Legalábbis 1000 méter alatt. Mert azért a hegyeken még csak áll a méteres hó, így lehet élvezni a hegyek téli, összehasonlíthatatlan báját, de már nem szigorú mínuszokkal nehezítve. Én személy szerint szeretem a hideget és nem gond számomra erős mínuszokban túrázni, de ez alkalommal már vittük magunkkal kisbabánkat, akit azért nagy hidegnek nem tennék ki. Nyilván hosszú túrát sem tervezhettünk, de így is remek órákat töltöttünk a Magas-Tátra páratlan hegyei között!
Kontraszt
Most télen nem jutottam el amúgy nagyobb túrára a Tátrába. Viszont mindenképp szerettük volna látni a hegység téli arcát, így korábbi tapasztalatainkból kiindulva a kora tavasz épp jó kondíciókat biztosít, ha már szép napsütésben és relatív jó időjárási viszonyok közt szeretnénk túrázni. És babával az mindenképp alap, hogy azért annyira hidegbe ne vigyük, hiszen míg mi nem fázunk, ahogy gyalogolunk, ő csak fekszik/ül nem nagyon mozog emiatt pedig nagyon gyorsan áthűlhet.
Közel a Poprád-tavi vasúti megállóhoz
Amikor terveztem az utat olyan túrát szerettem volna, ami időben nem nagyon hosszú és útba ejt menedékházat is, ahol lehet enni adni a kicsinek, meg "ki lehet csomagolni" kicsit. Erre több lehetőség is van szerencsére a Tátra szlovák oldalán. Kiindulópontnak Ótátrafüredet (Stary Smokovecz) választottam, hiszen ott a felvonó, valamint Csorbató (Strpske Pleso) és Tátralomnic (Tatranska Lomnica) is közel vannak hozzá, így elég felxibilisek maradhattunk. A baba miatt apartmant kerestünk, hiszen az ő ellátásához jelenleg nem árt egy konyha pl. Barátokkal utaztunk de az is hamar nyilvánvalóvá vált, hogy bár létszámunk alapján igen, csomagjaink mennyisége alapján nem tudunk egy autóval utazni. Hát igen, a kombink fullra volt pakolva. De tényleg.
Felhő a Poprádi-tó felett
Négy napra utaztunk el, maga az utazás igazából két hosszabb megállóval olyan 5 óra hossza volt, a kicsinek épp határeset, de ez minden babánál más ugye. De térjünk rá a túrákra. Először is mindenképp ajánlom, hogy csak olyan helyre induljon túrázni az ember kicsivel, amit ismer! Nem ez az ideje a felfedezésnek, meg a "max. kicsit később érünk le" stb-nek. Itt a biztonság az első (ugye mindig az, de itt még inkább). Mivel rövid túrákat szerettünk volna, az alsóbb részeken lévő menedékházak lettek a célpontok. A Téry-ház, vagy a Zbojnica magasan a völgyek fölött már kiesik ebből. De ugyanígy kiesik a Zöld-tavi menedékház is, mert annak elérése is órákig tart (habár fantasztikus helyen áll és talán a legszebb…).
Távolodunk a menedékháztól
És akkor mi maradt? Csorbatótól elindulva a Poprádi tavi hegyi szálló, a Bilikov menedékház Tarajkán (Hrebienok), a Zamkovszky menedékház és a Kőpataki-tó melletti kisebb házikó. Ahhoz, hogy kiválasszuk melyik is legyen a befutó természetesen szükséges volt az időjárás várható kimenetelére is. Utazásunk napján Magyarországon végig esett az eső, a Tátrára pedig jelentős havazást írtak, az azt követő napra ezért a lavinahelyzet is várhatóan romló kellett, hogy legyen, így – majd mindjárt rátérek ez miért volt tényező – az első napra a Poprádi-tavi hegyi szálló lett a befutó. Aki járt már ott tudhatja, hogy két út vezet fel. Ilyenkor télen van egy kijelölt téli útvonal, ami Csorbatóból indul és van egy másik, ami lényegében egy aszfaltos út, ez pedig egy parkolótól kezdődik a tátrai vasút megállójától.
Mi a poprád tavi megálló melletti parkolós utat választottuk, ugyanis ez a rövidebb. (Jártunk már itt néhány éve KATT) Térkép szerint egy óra hossza a feljutás. Átgurultunk autóval – ez olyan 20 perc lehetett - aztán elindultunk. A nagy havazásból amúgy semmi sem lett, az ég pedig teljesen kiderült. A napon egész kellemes idő volt, habár egy kis szél azért kellemetlenkedett. A baba természetesen jól beöltöztetve került a hordozóba, gondosan ügyelve arra, hogy végtagjai jól védve legyenek. És ha már hordozó, melyik a jó? Nos több is van a piacon, ami megfelelő. Mi a legfontosabb a kiválasztásnál? 1. legyen kényelmes a babának, 2. legyen kényelmes annak aki felveszi.
Idill
Mivel jó pár kg-t kell cipelni mindenképp egy nagyon kényelmes darabot érdemes beszerezni. Ez azt jelenti, hogy túrahátizsák gyártótól legjobb nézni. Így szóbajön a Deuter, , Vaude vagy Osprey mint legerősebb versenyzők (legalábbis babahordozóban.) Aki nem annyira szeret túrázni persze vásárolhat egyszerűbb, olcsóbb darabokat, vagy simán csatos hordozót is (bár ezzel egy bizonyos súly felett már nem lehet operálni ez olyan 9 kg). Nekünk Osprey Poco Plus van. Ez azért jó, mert nagy terhelést is kibír nem kell majd lecserélni később. Van hozzá napellenző, meg esővédő is, de a legfontosabb, hogy - nyilván ízlés kérdése – nekem az Osprey zsákok a legkényelmesebbek. Mivel sokat szeretnék menni a babával a későbbiekben is nekünk ez az ideális. Azért hozzáteszem, hogy mivel ezeket a zsákokat nem annyira intenzíven használják simán lehet szerezni használtan is bármelyik hirdetési oldalon. Ehhez végszó, hogy amikor ezt a zsákot felveszed nem érzed, hogy van rajtad zsák… (Oké túlzok.)
Tarajka mellett
De vissza a hegyekbe. Az aszfalt úgy 500 méter hosszan már nem volt havas, utána fel kellett venni a csúszásgátlókat. A csúszásgátló alapfelszerelés a téli túrákhoz a lefagyott, kijárt tátrai ösvényeken, főként ha a hátadon van egy pici és nem kellene elesni ugye… Egyébként láttam olyat aki babát vitt és nem volt rajta csúszásgátló. Hát nem tudom. Nyilván el lehet jutni a-ból b-be úgy is, de sokkal komfortosabb és biztosabb, ha szánunk erre egy kis pénzt (egyszer kell megvenni sokáig jó lesz). Sajnos ez a túra is tartogatott vicces/kellemetlen meglepetést. Az egyik barátunk frissen vásárolt csúszásgátlót és a boltban elfelejtették levenni a lopásgátlót, így természetesen nem lehetett felvenni, mert el kellett volna vágni a drótját, ami viszont kioldja a riasztást... Végül a szálláson vágtuk le. 2 nappal később is szirénázott... De a második túrán már használható volt.
A Nagy-Tarpataki-völgyben
Időközben beértünk az erdőbe és ott folytattuk az utat. Szerencsére nem voltak sokan, ez annak köszönhető, hogy már a síszüneteknek is vége van és hétköznap volt. Direkt így is terveztük az utat, mert a menedékházakban mindenképp szükségünk volt helyre a baba miatt, hétvégén pedig nagyon sokan vannak ezekben a hegyekben. Egy óra alatt fel is értünk a hegyi hotelhez. A Poprádi tó befagyva, a szemközti Osztreva nyeregre épp mászott valaki. Mi gyorsan bementünk a szállóba és elfoglaltunk egy asztalt. Szerencsére jól számítottuk és volt sok szabad asztal. A baba jól bírta az utat, de nagy öröm volt neki kiszállni a hordozóból és levetkőzni kicsit. Az étterem nagyon érdekelte, mosolygott mindenkire.
A völgy már fentebbről
Bevártuk a többieket, akik lassabb tempóban jöttek utánunk (én kiléptem kicsit a baba miatt, fel is törte a lábam a bakancsom, ami nem szokása…) és rendeltünk egy remek levest és almáspitét. Egy jó órát elidőztünk itt. Van lehetőség a babát tisztába tenni, kicsit ki tudott nyújtózni, evett, mindezt a csodás panoráma mellett. (Ez mondjuk valószínűleg nem neki volt fontos.) Lefele úton a nap már alacsonyabban volt, ez még szebbé varázsolta az erdőt és a hegyeket. Egy óra alatt leértünk, aztán vissza a szállásra.
Másnap megint csak délben indultunk útnak. Az első terv az volt, hogy átmegyünk Tátralomnicra és onnan felmegyünk felvonóval a Kőpataki tóhoz, majd elgyaloglunk a Zamkovszky menedékházhoz, aztán Tarajkára onnan pedig vissza Ótátrafüredre. (Soknak hangzik, de ugyanannyi, mint amit végül mentünk). Azonban tekintettel az 1500 méter feletti 2-es lavinaveszélyre – a Kőpataki tó és a menedékház közt van egy rész, ami lavinaveszélyes –, nem arra mentünk. (Alapesetben arra mentünk volna. Egyébként ITT van egy link egy ilyen túráról pár évvel ezelőttről, ott a Téry házhoz is felmentünk.)
Pihenő a menedékházban
A választott útvonal végül Tarajka lett, ahová a felvonóval mentünk fel. Itt többen voltak, mint előző nap a Poprádi-tónál. Sokan csak egy kis sétát tesznek itt és gyönyörködnek a panorámában, vagy a Bilik menedékházban ebédelnek egyet. Azok, akik magasabb régiókba indultak ekkor már szerintem inkább lefelé jöttek. A célba vett menedékház itt is olyan egy órányi útra van. A felkapaszkodás kicsit nehezebb, de simán vállalható. Inkább az volt a bajunk, hogy az előző naphoz képest sokkal melegebb volt és teljesen lefőttem mire felértünk. Menet közben áthaladtunk a patakon, elmentünk a jégbezárt vízesés mellett, de nem találkoztunk A rókával, aki sokszor kéreget ételt ezen a szakaszon.
A Naygszalóki -csúcs
Őszintén szólva a Zamkovszky-menedékház a kedvencem. Klasszikus ház, családias, kicsi és roppant hangulatos. 1943-ban a magyar származású Zamkovszky István építette, aki hegyivezető, előtte pedig hordár volt más menedékházaknál. 20 férőhelyük van négy ágyas szobákban. Mi a vendéglő rész miatt mentünk, hogy a pici tudjon melegben enni, meg tisztába lehessen rakni. Bejött a számításunk, arra vonatkozóan, hogy nem lesznek sokan hétközben, de azért kellett a remek időjárás is, ami miatt sokan a teraszon ültek le nem pedig a bent.
A távolban Tarajka
Fantasztikus fokhagyma levest ettünk és megkóstoltuk a bukta szerű desszertet is, ami kifejezetten finom volt. itt a baba is jobban elvolt, mert van egy elszeparált kisebb szoba, ahol van szőnyeg és ott ő is tudott kicsit bolyongani. Egy órát időztünk, ami kifejezetten jó volt. Érdekes, hogy a baba miatt kicsit le kellett lassítanunk, de valamiért itt ez épp jól esett. Nem kell kapkodni, ki lehet élvezni a menedékház hangulatát, van idő... Később aztán a már járt úton tértünk vissza Tarajkára. Ha a kőpataki-tó felől jöttünk volna, akkor végig lejtőn haladhattunk volna, először a menedékházig, majd Tarajkára ami sokkal könnyebb. Aki könnyű túrát szeretne a hóolvadás után javaslom azt az útvonalat! Tarajkán még megnéztük a jégszobrokat ahol idén a Szent sír volt jégből felépítve, viszont időhiány miatt a Bilik házat nem látogattuk meg, pedig szeretjük azt is ott már szálltunk is meg korábban.
Fagyos vízesés
Összegzésképp elmondható, hogy nagyon kimerítő babával utazni. Azért nem a túrát mondom, mert az, aki hozzászokott a gyalogláshoz és ahhoz, hogy súlyt visel a hátán, az ennyi menettől nem lesz oda, viszont nyilván a baba egész napos figyelmet igényel. Nincs kicsit megszusszanunk a túra után meg ilyenek... De a gyereknevelés már csak ilyen. Vagy nem megyünk sehová, vagy vállaljuk ezt az extra fáradalmat. Nekem a fotózás volt még kicsit nehézkesebb. Nem tudtam a megszokott módon objektívet cserélni, meg annyira nem is voltam mozgékony, de azért ha megláttam valami érdekeset tudtam kattogtatni. A lényeg, hogy körültekintő tervezéssel babával is lehet kisebb túrákat tenni. Ha a téli viszonyokat nézzük kell csúszásgátló, jó hátihordozó, termosz, extra tápszer, pelenkák, sál, sapka, csizma, kesztyű - a babának is -, jó időjárás előrejelzés, lavinaveszély mentes periódus, jól megtervezett, ismert útvonal és ennyi. Too easy.
Boldog túrázók
Remélem hamarosan újabb túráról jelentkezhetek a picivel. Az biztos, hogy a jó idővel itthon is könnyebb lesz mozogni most már. Mivel mindig tanul az ember valamit a tapasztalataim megosztom akkor is! Maradjatok velünk, mondjuk úgy, hogy ide kattintotok és feliratkoztok a csatornánkra FB-n, Instán, Youtube-on.
A viszont látásig: hajrá kifelé fotózni!
Nos a csúcsra magára visszatérve, több képen láttam, hogy egy vastraverz áll itt és most semmi ilyesmit nem láttunk. Csak egy kőre festett magasságadat van a tenyérnyi csúcson. Hogy miért? Erre a választ később tudtuk meg a turistaházban, amit majd megosztok, ha odaértünk. Addig egyébként érdekességképp, ha az ember beüti a 
Egy biztos ha az ember kerülni szeretné a tömeget, akkor ilyenkor érdemes idelátogatni, hatalmas a nyugalom, Egyébként lefelé is csak két csoporttal találkoztunk. )Ezek közül az egyik igen kicsiny, mintegy egy fős csoport volt, a másik úgy 4-5 túrázóból állt...) Mivel még sütött a nap a teraszon fogyasztottuk el az ebédünket. Hihetetlen nyugalom vett körül minket. Az ugyan igaz, hogy mindkettőnk bakancsa beázott kicsit, hiszen ez az olvadt hó és még inkább a meleg, ami a bakancsra kerülő havat rögtön felolvasztja nagyjából megoldhatatlan feladat szinte minden bakancsnak. Persze nem mindegy mennyire ázik be...
