Nos. Nyár van és az igazat megvallva az idei nyáron annak nem is igen lehet oka panaszra, aki hihetetlenül szereti, mikor 35 fokban telnek a napjai. Oké, azok mindenképp szerencsések, akik bármilyen vízpart mellett töltenek el egy-két hetet, de az igazi felüdülést még mindig a hegyek nyújtják. Mi úgy döntöttünk, hogy az utóbbit választva pár napra felköltözünk ezer méter közelébe. Igen, a megunhatatlan Tátrába.
Ereszkedés a Kopa hágó felé, háttérben a Lomnici csúcs (is)
Három napra utaztunk csak, a cél Zár (Zdiar) faluja volt, ahol már tavasszal jártunk, mikor az alsóbb régiókban már nagyjából elolvadt a hó. (Itt olvasható) Viszont nem egyenesen oda autóztunk, hanem a csodás Csorbatón (Strpske Pleso) álltunk meg először. Nagyjából útba esett és gondoltam kis bemelegítésnek jó is lesz, ha a Solisko csúcsra felmászunk. Jó-jó, mivel nem volt elég időnk, így a Hegy lábától a Solisko menedékházig a felvonóval mentünk (13 Eur volt fejenként, hát gyalog jóval olcsóbb, de fel 1 h 45 perc, lefelé meg egy óra plusz...) Azért innen is fel kell még kapaszkodni 300 métert, szóval azt nem mondom, hogy ultrakönnyű a dolog, de igazából baráti, bár mivel meredek, a combot azért igénybe veszi.
Kilátás a Solisko csúcsról, alant Csorbató a Csorba tóval
Dehát a kilátás az igazán elragadó! Amiatt, hogy kevés időnk volt, mert későn értünk oda, végül is annyiból mindenképp szerencsés volt, hogy a Tátrában megszokott nagy tömeg már inkább lefelé ment, mikor mi még csak megérkeztünk a parkolóhoz, így odafenn szinte csak magunk voltunk. Meg a csend. (Parkolásra a parkolóházat használtuk, ott volt még szabad hely, de nem tudom, hogy egy hétvégén hova parkolnak, mert ezen a hétfői napon is rengeteg autó volt mindenfelé... Ha érdekel, hol van pontosan katt ide) Csorbató maga egy hangulatos üdülőfalu szállodákkal, meg éttermekkel. A település talán legszebb része a tó, aminek partjáról csodás panoráma nyílik észak felé a Tátra közeli csúcsaira.
Még mindig a Soliskóról
Miután lelanovkáztunk a hegyről az autóhoz siettünk, mert még várt ránk egy kisebb út Zárig. Szeretem a Tátrában, hogy a hegyek lábánál lévő települések szépen egymás után követik egymást, így könnyű tájékozódni. Télen utaztunk a tátra vasúttal is, ami nagyjából párhuzamos az autóúttal, modern kocsikkal szállít el a környéken, ha esetleg máshol szeretnél túrázni, vagy télen mondjuk máshol síelnél. Egészen Poprádtól indul és sokan használják is. (Mert ez egyébként is ecofriendly)
Csorbatón. A háttérben a síugró sánc felett a Solisko
Zárban egy apartmanban volt a szállásunk (Foglalásnál a booking.com-ot használtam, mint általában, de a szállás.hu-n is sok szállás van) Este egy helyi éttermben ettünk helyi finomságokat és persze finom tátra teával koccintottunk egyet.
Zár felől elindulva a nyereg felé
Reggel időben keltünk, reggeli, majd nemsoká már a piros jelzésen gyalogoltunk a fenyveseken át. Márciusban is jártunk már itt, mint említettem, de akkor csak a Siroke Sedlo nyereg felé elágazó turistaútig tudtunk menni, mert a téli zárlat miatt egészen június 15-ig nem látogatható. Viszont elhaladtunk egy mesés ház mellett még egyszer és nem tudtam megállni, hogy ne készítsek egy nyári változatú fényképet róla. A tervek szerint a nyergen átkelve leereszkedünk a Fehér tóig, majd a tényleg hihetetlen szép Zöld tavi turistaházig gyalogolunk, majd ugyanazt az ösvényt használva térünk vissza Zárra. Jó terv. De az igazi jó tervnek flexibilisnek kell lennie. Így eshetett meg, hogy nem erre tértünk vissza.
Hatalmas lapulevelek
Na nem kell nagyon rosszra gondolni persze... A lényeg, hogy miután az első kilométereken nagyon kis szintet kellett megtenni, egy jó bemelegítés volt az elágazás utáni egyre meredekebben emelkedő kaptatóhoz. Az erdő csodálatos ilyenkor. Minden üde friss zöld, a fenyők illata pedig átható. Ja, és a mellettünk folydogáló patak remek zenei aláfestés az izzadáshoz. Az igazán nehéz rész egy kis fahídon való átkelés után következett. Innentől néhány kilométer alatt kellett leküzdeni - ez most kondíciótól függően valóban küzdelem - kb. 700 méteres szintkülönbséget, és javarészt sziklákon lépdelve, amik síkosak voltak a párától. Nem állítom, hogy a csapat minden tagja mosollyal az arcán gyalogolta végig ezt a részt...
Panoráma a nyeregről. Háttérben Zár.
És itt egy kis kitérő. Aki szokott rendszeresen ilyen szintkülönbségű túrákon járni annak persze ez nem jelent nagy akadályt, viszont aki még nem küzdötte fel magát úgy 1000 méteren, annak nem könnyű. Viszont egyfelől , ahogy írni szokták "átlagos erőnléttel a túra teljesíthető" másfelől azért a látvány nem mindennapi élmény és ez - ha a túra napján nem is -, de visszagondolva tutira egy nagyszerű emlék lesz. (Aztán meg sokat kell járni túrázni és az egész a bakancshúzástól a csúcsra érkezésen keresztül a szállás újra megpillantásáig élmény lesz. Higgyetek nekem. Irodában dolgozom.)
Idill a Bélai Tátra csúcsaival (nem fog esni)
De vissza a nyereghez. Mielőtt felértünk volna, hogy megpihenjünk egy cseppet, a csapás mellett nem messze mormotákat vettünk észre! Nagyon aranyosak voltak, ahogy élvezték az elő-elő bukkanó napot. A nyergen aztán természetesen egy remek szendvicses ebéd következett, a zöld gyepen, háttérben a csúcsokkal. Azt nem írtam, hogy az időjárás igazából kedvezett nekünk, mert nem sütött a nap, így nem volt meleg, mondhatni ideális kirándulóidő. Na igen, 1000 méter felett folyamatosan megy a légkondi... És itt döntöttük el, hogy tekintve a felfelé út csúszós, meredek sziklás részeit, és a tervezettnél hosszabb menetidőt, valamit változtatnunk kell a terven. Úgy kalkuláltunk, hogy inkább kihagyjuk a Zöld tavi menedékházat és a Fehér tavat érintve a Fehér víz völgyén keresztül a Gyopár menedékházban való frissítéssel ereszkedünk le.
Csak esik
A terv jó, de egyben optimista is volt, mert a túra ilyen befejezése nem Zárba, hanem a szomszédos Barlangligetre (Tatranska Kotlina). Ja, azért optimista, mert ez esetben megelőlegeztük, hogy lesz helyközi busz mikor leérünk a hegyről. Mert internetkapcsolat az nem volt odafenn (ez amúgy inkább előny), hogy megpróbáljuk megtalálni a menetrendet. Egy biztos lefelé a hosszabb, lankásabb utat választottuk, minek előnye volt, hogy nem ugyanazon az útvonalon kellett visszaereszkedni. Erősen elszántan indultunk tovább.
A Kopa hágó felé
Az egyik túratárs már az ebéd fogyasztása közben jelezte, hogy szerinte itt nemsoká akár eshet is, mert úgy látja, hogy a felhők eléggé jönnek a hegyre. Természetesen azt válaszoltam neki, hogy eső itt ma semmiképp sem lesz, ne is hozzon fel ilyen ostobaságokat, nem fog esni, mert az nem lenne jó nekünk... Aztán fél óra múlva sietve kapkodtuk magunkra az esővédőket... De komolyra fordítva a szót, a Tátrában délutánonként lehet számítani esőre, szóval vízhatlan öltözet mindenképp hasznos. Ez lehet olyan csodás piros poncsó, mint a képen, de lehet egy esőkabát, esőnadrággal is. Azért a közlekedésnek nem tett jót az eső odafenn, jobban oda kellett figyelni minden lépésnél.
Esőben is remek a hangulat. Aha.
Szerencsére a vihar erősebb része végül elkerült minket és megúsztuk mintegy 30-40 perces közepes esővel. Mielőtt elkapott volna minket a csapadék épp a Kopa hágónál (Kopske sedlo) voltunk, ahol pedig zergékkel találkoztunk! A zergék látványa teljesen megszokott ezen a környéken, de a mi szemünknek nem mindennapi látvány, ahogy az embertől egyáltalán nem zavartatva - és a közeledő vihartól sem - legelésznek a gyönyörű csúcsok között. Sajnos teleobjektív súly optimalizálási okokból nem volt nálam, így csak viszonylag távoli képeket tudtam készíteni róluk.
Zergék
A Kopa hágó 1750 méteres magasságba a Magas Tátra és a Bélai Tátra között képez határt. Innen lehet letérni a piros jelzésről a kék irányába, ami a a Hátsó-Rézaknák völgyébe vezet egészen Javorina (Tatranska Javorina) településig. A Fehér tóhoz megérkezve először az tetszett meg igazán, hogy a tavaszi látogatáshoz képest most valóban lehetett látni itt tavat, mert akkor a vastag hótakaró alatt azt sem tudtuk kitalálni, hogy vajon pontosan merre is lehet a helye... Van egy kis esőbeálló a tó mellett, oda húzódtunk be, amíg az eső majdnem teljesen elállt.
Felhős csúcsok
Innen a Gyopár menedékház már nem volt messze. De a Fehér víz völgyön keresztül ballagtunk tovább. A törpefenyvesek között haladva elég hihetetlen ilyenkor, hogy télen szinte alig lehet látni őket a völgyben, mert a hó nagyrészt befedi az összeset. Az pedig barátok közt is több, mint egy méter hótakaró. Az ösvény lassan beért a fenyőerdőbe és nemsoká megpillantottuk a menedékházat. Tavasszal csak hétvégi nyitvatartással működött, akkor nem tudtunk bemenni frissítőért, most viszont jöhetett a fokhagymakrém leves és részemre a nagyszerű Kofola.
A Fehér tó
És itt valami csoda folytán - volt internetelérés is, de az a kisebbik csoda - nagyon gyorsan megtaláltam, hogy milyen időpontokban járnak a buszok a két falu között. Még kb. 1 óra 15 percünk volt, hogy elérjük, a legözelebbi járatot. Mivel ekkorra már a hármas egyik tagja elég morózussá változott nem szerettük volna lekésni. Ehhez viszont erős iramot kellett diktálni a maradék kilométereken. És láss csodát, ahogy leértünk a buszmegállóba és összeszedtem az aprót, már indexelt is a busz előttünk. Személyenként egy euróért számolták fel a jegyet. Elég baráti. A járaton voltak más túrázók is.
Ereszkedés a Fehér víz völgybe
És akkor a buszról leszállva ért véget a túra. Este még egy remek vacsora azért belefért, reggel pedig elindultunk haza. Nem mondom, hogy nem lehet pihentetőbben nyaralni, vízpart az nem nagyon van a környéken (bár Poprádon van egy aqua park - szerintem mégis remek lehetőség a forró nyárból kicsit kimozdulni egy hűvösebb helyre, ahol a hegyek látványa elfeledteti az összes gondot. (Nálam legalábbis így valahogy működik)
Az idilli kis ház arcai
Nem kell nagy szervezés egy ilyen túrához. Nagyon ajánlom a magas-tátra info oldalt, ahol a Tátráról sok érdekességet lehet megtudni és túraajánlatokat is talál az ember. Érdemes azért olyan túrát kiválasztani, ami kondíciónknak megfelelő, mert bár nem biztos, hogy soknak tűnik 1000 méter szintkülönbség, de az. (Itt vannak tanácsok a Tátrába először látogatóknak)
Ha érdekel egy ilyen túra lehetősége, de egymagad nem akarsz nekivágni, több utazási iroda is szervez kirándulásokat a Tátrába. Itt pl. találhatsz néhány ajánlatot: utazom.com. MC tátra Trekwolf Alfatours
Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket! Ha tetszett a beszámoló, meg a képek, akkor csatlakozz a Crumbs of Time blog kedvelőinek táborához! Facebookon itt elérhető a blog.
Aztán azt mondom, hogy: a viszontlátásig hajrá kifelé fotózni!
(Na jó itt egy ráadás kép a tavasz-nyár sorozatból ;)
A Havran és társa
