Hosszabb kihagyás után, amit mondjuk úgy rehabilitációs szükségszerűség okozott a hétvégén sikerült egy rövid, kb. 10-11 km-es túrát tennünk a fokozatos igénybevétel szem előtt tartásával. Nos igen, úgy kellett választani távot, így pedig helyet, hogy körtúra legyen és ne haladja meg a fenti távolságot. Így esett a választás a Naszályra. A Naszályra, amit messziről sokszor láttunk már, de fel nem másztunk rá soha.
A Látó-hegyen
Tekintve, hogy ez a túra igen rövid volt, nagyon hosszú poszttal most nem tudok szolgálni. Még csak meg sem áztunk rendesen, ahogy szoktunk, mert csak egy kis permet hullott egy rövid ideig. Mondjuk, ha délutánig elhúztuk volna a túrát, akkor tuti elázunk nem is egyszer... A megkésett tavasz rengeteg szépséget tartogatott szerencsére, sőt talán a késő október és a május ami a két leginkább fotogénebb hónap. Előbbi a levelek, utóbbi a virágok színkavalkádjának köszönhetően.
Tavasz
Túránkat a Gombás pihenőnél kezdtük meg. Korán érkeztünk – kilenc óra előtt, szóval ez relatív, de -csak egy gombászáshoz való kosárral felszerelt csoport várakozott ott két parkoló autó szomszédságában. A Naszály nagy tömbként emelkedik a táj fölé. Magassága 652 méter, tehát nem túl magas, de azért több, mint 450 méter szintkülönbséget kell leküzdeni a tetejéig.
Az első kilátás
A parkolótól hamarosan a bányász emlékműhöz értünk. Szénbánya volt errefelé a múltban, ma már nehéz meglelni a nyomait. Az emlékmű hat bányaszerencsétlenségben elhunyt bányásznak állít emléket. Egy lazább emelkedőt követve, majd egyre meredekebben követtük az ösvényt felfelé. Nem sokkal később viszont már a gerincre értünk, ahol találkoztunk az első panorámával is. Innen észak-észak-kelet felé nyílik pompás kilátás.
Násznép barlang
Az üde zöld növényzet és a millió virág keretezte bájosan a távoli tájat. Nem hagyhattuk ki természetesen a Násznép barlangot, ami a Cserhát negyedik leghosszabb barlangja. Ehhez egy kissé le kellett ereszkednünk a gerincről. Viszont nagyon megéri a kitérő, mert igen impozáns barlangot látogathatunk meg. Több fülke is van a föld alatt, a padló elég sáros, nedves és csúszós. Találkoztunk alvó denevérekkel, akikre való tekintettel nem nyújtottuk hosszúra a látogatást.
Faóriás
A legtutibb kilátást a tetőn álló geodéziai mérőtoronytól reméltük. Nos egy letört tábla szerint nem szabad felmászni rá, de minden látogató automatikusan fordul a létra felé, így mi is felmásztunk. Nem egy felhasználóbarát a feljutás, de nem is azért építették ugye… Azonban felérve dacára a körpanorámának, a magasra nőtt környező fák miatt nem teljes a látvány, de még így is nagyon szép. Lehet látni a Börzöny egész tömbjét, a Csóványosi kilátó pedig kis tornyával szintén remekül látszott.
A Börzsöny tömbje a kilátóból
Tovább folytatva utunkat, hamarosan egy kisebb tóhoz értünk, majd a Látó-hegy felé vettük az irányt. Nos, ez a kilátópont, a hatalmas kereszttel nagyon elragadó. Itt hosszasan pihentettük szemünket a Duna szalagján. A hatalmas bánya és az általa okozott tájseb sajnos eléggé rontja az összképet, de mindenképp érdemes felmászni erre az 534 méter magas tetőre. Simán kivehető a Visegrádi hegység és a Pilis hegyei is.
Árnyas tó
Lefelé már egy sima ereszkedés volt csak hátra. Még elhaladtunk egy régi bányaterület mellett, aztán hamarosan a parkolónál voltunk. Nos az egész kör nem tartott tovább úgy három óra hosszánál, szóval rövidsége okán – 10 km – nagyon ajánlható ez az útvonal. Igaz a szinttel meg kell küzdeni, de ez konditól függően a „szinte meg sem éreztemtől” az „életemben soha többé nem mászok fel ide” skálán bárhol lehet… Nekem most ilyen finom, kímélő távnak éppen megfelelt, remélem hamarosan teljes erővel vághatunk neki más túracéloknak is!
Addig is: hajrá kifelé fotózni!
A Duna és Vác
