Oké lehet egy kicsit félrevezetőnek tűnhet a cím, de igen, igen a Börzsöny egy vulkán volt és igen, 20 millió éves! Teljesítménytúrázó kolléganőm szerint elég nehéz terep, ezért is nem annyira népszerű, mint elhelyezkedése indokolná. Közel van a fővároshoz, de vulkáni eredetű lévén valóban elég cakkosak a gerincei. Viszont nagyon vadregényes és nem utolsó sorban több kisvasút is vezet benne. És persze ott van a Fekete völgyben az elmosott vasútvonal, ami felejthetetlen látnivaló, még akkor is, ha persze szomorú is egyben.
Felejthetetlen panoráma az alkonyatban a Csóványosról
Szóval a helyzet, hogy így május közepére sikerült időt teremteni a túrára. Mondjuk az időjárás eddig nem nagyon volt kegyes amúgy sem. Megszokott túratársammal a tervek szerint Nagybörzsönyben parkoltuk le az autót és erről a festői településről vágtunk neki az útnak. Mivel több napra indultunk természetesen a felszerelést is ehhez kellett igazítani. Akármennyire is spóroltunk a cuccokkal 20 kg alá nem sikerült csökkenteni a zsákok súlyát, így azt már tudtuk, hogy nagyon villám módjára nem fogunk végigcikázni a turista utakon... Persze nem is ez volt a lényeg.
Csodás bükkös a kék négyzeten
Elég az hozzá, hogy a Nagy-Hideg hegyet szemeltük ki első célpontnak, ahová a kék négyzeten haladva terveztünk végighaladni. Ez így is lett, szépen bandukoltunk a nem igazán erős emelkedőkön. Az persze most is kérdés volt, hogy a fényképezőgépem hogyan szállítsam, hogy gyorsan tudjam előszedni, lehetőleg a hátizsák levétele nélkül. (Erről, meg egy két fotós tippről majd írok külön legközelebb egy külön posztot!) Az első megállónk egy remek kis tisztás volt, ahonnan a környező hegyekre lehetett látni.
Kilátópont a Rustok nyergen
Aztán tovább kaptattunk felfelé. Az időjárással nem volt gond, bár a nap erősen sütött, az árnyas erdőben nem volt különösebben meleg. Mondjuk azt nem állítom, hogy úgy a Nagy-Hideg-hegy előtti meredekebb emelkedőkön nem izzadtam meg... (Ja, hát ezt tényleg egyáltalán nem állítom...) De csak felértünk még egész jó időt futva (gyalogolva). A csúcson aztán csak egy túrázót láttunk, egyébként üres volt minden. A 863 méteren fekvő turistaházban sem volt forgalom. Rendeltünk egy jó babgulyást, amit a remek kilátású teraszon fogyasztottunk el.
Már majdnem a csúcson
A túra végén is erre vezetett az utunk és akkor beszélgettem kicsit a menedékházban dolgozó sráccal, aki egyfelől nagyon rendes volt, másfelől elmondta, hogy a télen nem volt annyi síelő, mint várták, viszont így tavasszal hétvégente sokan felkeresik őket. Én mindenkit biztatok, hogy aludjon fenn, ígérem legközelebb mi is alszunk egyet náluk, de most sátorral készültünk. Az ebéd jó volt, persze az árak valamivel magasabbak, mint 800 méterrel lejjebb, de nem vészesen. A szállásról, meg az árakról ITT vannak infok. Ja, és van Palóc sörük! A legtöbben egyébként gyalog jutnak fel, mondjuk Királyrétről, de aki csak a kilátásra utazik, minél kisebb erőbefektetéssel és mondjuk a gerincen szeretne kicsit mászkálni, az mehet busszal is. Link ITT van.
A turistaház. Pár hete még hó volt fenn, és a síelésé volt a főszerep
Feltöltődve indultunk tovább a Börzsöny nyugati gerincére, a piros kereszten. Megmondom őszintén, hogy én kicsit könnyebb második etapra számítottam. Elvileg nem voltunk nagyon messze a táborozásra kiszemelt helytől, de már a másik gerincig is elég sok magasságot kellett leküzdeni, hol felfelé, hol lefelé. Aztán mikor elértünk a piros jelzésre és megérkeztünk Salgó várra már tudtam, hogy megéri a fáradtságot az egész. Ugyanis innentől majdnem végig kilátással együtt halad az ösvény. Igaz a terep nem könnyű, mert inkább kisebb sziklás, kavicsos, meg hepehupás, de a kilátás a Csóványosra, meg a főgerincre pompás!
A piros kereszten
Salgó vára a 15. században került lebontásra, mikor tulajdonosát bűnösnek találták hamis pénz verésében és házasságtörésben. A mára csak alig felismerhető romok hajdan viszonylag nagy vár darabjai voltak. Közhely, de nekem azért mindig nehéz elképzelni ilyen romokon állva, hogy valaha éltek emberek a többi településtől ma viszonylag távoli helyen... Ekkor már a lábamban erősen éreztem, hogy jó lenne megérkezni a táborhelyre. Mivel az eredetileg kiszemelt ponton nem volt alkalmas hely a sátornak, tovább mentünk egészen a Jancsi hegyig, amit elhagyva egy kisebb tisztáson állapodtunk meg.
Pazar kilátás a Holló-kőnél
Mivel már 8 óra múlt, így sietve felállítottuk a sátrat, aztán jöhetett a jól megérdemelt vacsora. (Aznap 25 km-t tettünk meg, úgy 1000 méter szintkülönbséggel.) Tüzet nem gyújtottunk, hanem gázfőzőn melegítettünk vizet a gyors ételhez. Nos. A túrákon való étkezés egy külön fejezet. Fontos ugye, hogy tápláló legyen, de az is, hogy kis helyen elférjen és a tömege se legyen nagy, mert minden gramm számít. Nem nagyon belebonyolódva a kérdésbe, azért néhány tapasztalatot megosztok. Vacsorára az Aptonia márkájú bolognai tésztát ettük másnap pedig a jóval drágább Turmat család tőkehalát kóstoltuk. Ezekben az ételekben az a jó, hogy csak pár deci forróvíz kell hozzájuk, aztán néhány perc várakozás után lehet is enni. Nem kell mondanom, hogy a meleg kaja mennyit dob az ember morálján éhesen... Opció még, hogy készétel konzervet vigyünk, de ezt most az optimálisabb súly elérése érdekében elvetettük.
Vadvirágok a táborhelyünk mellett
A lényeg, hogy ízre az Aptonia bolognai nem volt túl meggyőző, ellenben legalább meleg volt... Másnap ettünk a currys csirkéből, na az már egész finom, de a prímet a Turmat viszi. Az ő ételeik kifejezetten finomak. Ja, csak az áruk majdnem háromszoros... És ez az ár alapból sem valami alacsony... Aztán már itthon olvastam a Khibuhiker blogot, (ITT) ahol a szerző házilag készít szárított ételeket és ezeket viszi túrázáshoz. Na ez már valami! A következő túrára már remélem én készítem a menüt... (A többi posztja is érdekes, szóval kattintsatok rá! Sok féle praktikája van tábori konyhához!)
Aztán, hogy ki mit választ végül az ízlés kérdése. Egyik sem tökéletes: házilag macerás, a készételkonzerv nehéz, az aptonia és főleg a turmat drága... De legalább lehet választani. De mindegy is, haladjunk tovább a börzsönyi tájakon!
A táborhely sötétedéskor. A távolban a másnapi célpont: a főgerinc
Reggel gyors kávéfőzés, reggeli és már ereszkedtünk is lefelé a Fekete-völgybe. A völgy elején, a vasút állomásnál van a Feketevölgy panzió. Kemencéről hétvégenként jár kisvasút ide. (A Kemencei kisvasút honlapja ITT) Itt megálltunk kis frissítésre. Gyönyörű környezetben fekszik a szálló, még medence is tartozik hozzá. Olyan igazi "béke szigete". Feltankoltunk vízzel a kerti csapból és nekiindultunk a Kemencei kisvasút elmosott pályáján. Aki nem ismeri a helyet, annyit érdemes tudnia, hogy ez a vasútvonal is kitermelt fa szállítására volt használatban régebben. Aztán 1995-ben a völgyben tekergő Csarna patak megáradt és a sínek jó részét elmosta. Sajnos néhány évvel később ismét egy áradás következett, ami elmosta az addig épen maradt maradék hidakat is, így a vonal tulajdonképpen megsemmisült.
A maradék vasúti pálya elején
Mára a vonal lepusztultságában egyedülálló látványosság. Igazi filmes hangulata van. Kicsit felfedezős-kincskeresős-őserdős. Mintha valami régi civilizáció nyoma lenne. Oké nem az, de érdekes látni, hogy a természet hogyan veszi vissza az ember alkotta dolgokat (és itt visszautalnék Salgó várra is...). A völgyben alig észrevehető szintkülönbség van. A haladást nehezíti, hogy néhol a patakon kell átgázolni, vagy a síneken kell haladni. Most nem volt magas a vízállás, de ha esősebb az idő nem árt vízhatlan bakancs! Itt lassabban is haladtunk, mert az állvány is lekerült a hátizsákról, hogy minél szebb képek szülessenek. A facebook oldalunkra töltöttem fel egy 360 fokos panorámát is az egyik szakaszról, VR szemüveggel az igazi! KATT!
A Csarna patak mellett
A hamu háznál (ez egy kulcsos ház) tettünk egy balkanyart a kék jelzésről és a kék pluszon haladtunk tovább. A Halyagosi kulcsosháznál álltunk meg ebédelni, mert az aznapra tervezett Csóványos 938 méteres magasságának eléréséig még jó pár száz méter szint várt ránk. Innen az Oltár patak mellett haladtunk tovább. A térkép szerint a Kőkorsó nevű helynél lévő emelkedő tűnt a legmeredekebbnek előzetesen. És mivel értően használtuk a térképet igazunk is lett.... Olyannyira, hogy valóban lépésben araszoltunk a nagy zsákokkal felfelé. Mivel a fizikai fáradtsággal egyenes arányban csökken a fényképezéshez való motiváció, itt nem is készültek képek. Két tájfutóval találkoztunk, az egyikük megelőzött minket a másikuk pedig szembe jött épp a brutális emelkedőn és meg is jegyezte, hogy kemény, mi?
A Csóványosi kilátó
De csak felértünk, sőt igazából egész gyorsan felértünk. Igaz a vasút mellett a sok fotózásos megálló miatt lassabban jöttünk, de nagy emelkedők viszonylag mentek, dacára a tehernek. A Csóványostól egyébként nincs messze a Nagy Mána, ami híres kilátópont, de most sajnos nem esett útba, viszont mindenképp érdemes felkeresni! Persze felérve rögtön felmásztunk a kilátó tetejére . (Csak 130 lépcsőfok...) Nos, a kilátás csodás volt, nem véletlen van itt kilátó ugye. Mivel a levegő párás volt a Magas Tátrát nem lehetett látni, talán az Alacsony Tátra körvonalai kicsit kirajzolódtak, de nem vagyok biztos benne. A lényeg, hogy nagyon messze ellátni. Látni Pest egy részét, a Pilis tetőt, a Naszályt és máskor elvileg a Mátrát is.
Ez már kora esti kilátás a toronyból.
A kilátót néhány éve újították fel, szép állapotban van, néhány pad van mellette asztalokkal, meg Groot a Galaxis Őrzőiből. Vacsora után - aminek elkészítését a feltámadó szél nehezítette - felmásztam a kilátóba még egyszer, hiszen lassan ment le a nap. Namost az még remek, mikor lent hagysz valamit a csomagodból és le kell menni érte... Hát nem a szomszéd szoba az a 22 méteres magasság... Felhoztam a lent hagyott cuccokat, aztán teáztunk egyet és a tájon merengtünk, közben persze kattogtattam a gépemmel. Egész sötétedésig fenn is maradtunk. A szél erősen fújt és megmondom őszintén, hogy az előző napi táborhelyünkhöz képest sokkal hidegebb volt. Oké, tudom, hogy vagy 500 méterrel feljebb voltunk!
Lámpagyújtás
Reggel már csak a Nagybörzsönybe való lejutás maradt. A három nap alatt egyébként nem sok turistával találkoztunk. Még a Csóványos és a Nagy-hideg-hegy közt voltak a legtöbben. A lefelé menet ugyan ismételten nem csak lefelét jelentett, de a Nagy-Hideg-hegy nincs messzi a Csóványostól, viszonylag hamar odaértünk. Van egy kilátópont a két csúcs között, ahova mindenképp le kell térni! Ez a Hangyás bérc. Egy sziklás kis tisztás, szép kilátással és sok ibolyával.
Én vagyok Groot!
A turistaháznál leadtuk a kilátónál összeszedett szemetet, ittunk kávét és továbbmentünk lefelé. A visszaúton a kék négyzeten, majd a sárga négyzeten Kisírtáspusztát keresztezve baktattunk. A túra alatt dacára a kisebb kellemetlenségeknek, meg a talpam sajgásának (mert tényleg itt az ideje egy új bakancs beszerzésének...) sikerült kikapcsolni a világot (főként, hogy térerő sincs a legtöbb helyen). Május van, az egyik legjobb időszak felkeresni a Börzsönyt! Rengeteg virág, üde zöld lombok és nyugalom! Hajrá hát! Mi még biztosan visszatérünk, mert rengeteg hely várja, hogy felfedezzük!
Ha tetszett a beszámoló kövess minket facebookon Itt!
Ha görgetsz lefelé még találsz képeket a Börzsönyből!
A viszont látásig: Hajrá kifelé fotózni!
Ibolyák a Hangyás bércen
Hát ilyen helyen igazán jó a kávé!
A kisvasút rejtélye
Csodás Bükkös részlet
Páfrány
Idilli árnyékszék a Halyagosi kulcsosháznál
Híd a kisvasúton
A csóványosi kilátó pihenője
Itt konkrétan teljesen alámosta a pályát a kiáradt patak
Viszlát Börzsöny! Visszatekintés a Nagybörzsönybe vezető műútról.
