Tudom, hogy most mindenki a gyorsan jött tavasznak örül, de engedjetek meg még egy havas beszámolót! Kezdjük talán azzal, hogy a februárra tervezett Liptói Tátra túránkat le kellett mondanunk az utolsó pillanatban, mert elkapott valami hihetetlen kór, ami több, mint egy hétre ágynak döntött. Elég nehezen viseltem, hogy nem sikerült az utazás, mert készültem rá sokat ( aki rendszeres olvasó tudja, hogy azért alaposan megtervezek egy-egy túrát. Khm…) Ilyen előzmények után, mikor már jobban éreztem magam és nem kezdtem szédülni 500 méter megtétele után az utcán, tehát mikor a kór kezdte feladni nálam, úgy határoztam, hogy kimozdulok. Mivel ekkorra már nem volt partnerem a túrázáshoz, ismét egyedül vágtam neki a behavazott Bükknek.
A bizonyos Vörös-kő kiklátás
Az első homályos tervek egy hosszabb Bükki kövek túrát sejttettek, de be kellett látnom, hogy a) egyedül nem akkora fun azért egy hosszabb menet b) több, mint egy hét ágyban fekvés után lehet nem 25 km-el kellene kezdenem -5 fokban. Így nem Bélapátfalva-Bél-kő-Őr-kő-Pes-kő-Cserpes-kő és vissza útvonalat választottam, hanem a jóval könnyebb (úgy értem rövidebb és kevesebb szintkülönbségű) Hereg-rét-Vörös-kő-Tar-kő menetet. A Tar-kőre úgysem mentem fel legutóbb (Itt olvasható)
A Tar-kő helye a Hereg rét végéből
Hogy időben odaérjek reggel korai ébredést követően ültem be a kocsiba és vágtattam el észak felé. Olyan fél kilenc (?) lehetett, mikor a réten leparkoltam. Egyedül voltam, és a zöld kereszt jelzésen indultam el átvágva a lankás réten, az esőbeálló irányába. Nos, már itt a réten látszott, hogy a Tar-kő hozza, amit megszoktam, tehát felhőbe burkolózik, viszont még reggel volt, gondoltam majd akkor először a Vörös-kőre megyek, visszafelé pedig talán már nem lesz köd odafenn.
Úton
A rét és a Tar-kő alatti rész amúgy káprázatos. Egész messze ellátni, a havas dombok, hegyek felé az erdei úton haladva. Sokáig kegyelmi állapotban közel vízszintesen halad a jelzés és csak a hegy lábánál kezd jobban emelkedni. Először itt találkoztam terepfutóval. Mivel rajtszámot hordott és hamarosan még jött egy hasonlóan öltözött személy, így joggal feltételeztem, hogy valami verseny, vagy teljesítmény túra folyik épp szemből.
Ködös erdő részlet
Közben a nemrég vásárolt egy akciókamerával kísérletezgettem, amivel már készítettem egy videót pár hete (ITT) Nos, most a fényképezőgép mellett ezzel is kell foglalkozni menet közben. Ez nem tűnik egy macerás dolognak, de biztosíthatok róla mindenkit, hogy az... Mert a fényképező gép a zsákban van, a kamera zsebben, de folyamatosan tokot kell cserélni, meg elővenni, bot lerak, kesztyű levesz, cipzár ki, be… Zsák le, objektív csere, vagy épp állvány le, fel... Na mindegy, senki sem mondta, hogy könnyű lesz… Majd egyszer arról is írok, hogy ezt az egészet hogy menedzselem. (Ja, meg itt valahol sikeresen levettem a hangfelvétel, így a csúcson igazából csak magamnak kommentáltam a dolgokat, sajnos nem lett használható a felvétel)
Ismét egy Vörös-kő kilátás
Csak azért emeltem ki a kamerát, mert a cikk végén lesz egy videó, ami az első olyan próbálkozás, ami talán kicsit több, mint az eddigiek, amennyiben van szereplője, aki beszél is. Száz szónak is egy a vége, a szokásos módon meg-meg állva róttam az utat, egyre több futóval köszöntve egymást. Egy idő után elértem a felhő aljához. Innen jött a szép ködös erdős rész, nagyjából az őserdőtől kezdődően. Itt már azért a hó sem a kis kellemes 15-20 cm volt, hanem jóval mélyebb és egyben járás szempontjából sokkal nehezebb is. Ahhoz képest, hogy azt gondoltam, szinte nem is fogok összefutni senkivel, volt olyan rész, ahol városi parkban képzelhettem magam és szó szerint futottam össze emberekkel. Na jó én nem futottam… Ez egyébként jó érzés, mert egyedül lenni az erdőben néha nagyon „üres”, jobb látni mosolygós arcokat. (Mondjuk itt is volt olyan arc, amelyik nem igazán mosolygott, hanem egészen mást tükrözött…)
Téli érintés
Miután az őserdő mellett elhaladtam, hamarosan a Vörös kő leágazásához jutottam. Itt beszélgettem kicsit az egyik túra résztvevővel, aki elmondta, hogy Szilvásváradról indultak és Felsőtárkányba mennek, az úgynevezett Bükki kilátások teljesítmény túra és hard trail terepfutó verseny részeként. Kérdeztem, hogy az Őr-kő mellett volt-e kilátás, de mondta, hogy ködben úszott az is. Az szomorú... Miután elváltunk egy nem jelzett ösvényen mentem el a Vörös kő tetejére. Itt volt, hogy combig süllyedtem a hóban... De Huh, milyen panoráma fogadott! Mivel jóval alacsonyabban van, mint a Tar-kő, így a felhők alatt helyezkedett el, ezért nem zavarta semmi a kilátást. (Csak a levegő páratartalma, ami miatt nagyon messzire nem lehetett ellátni sajnos.)
Erdő
Készítettem ebédet, majd fotóztam, aztán mikor már kellőképp átfáztam – elég hideg volt, a rétnél -5 fokot mutatott, mikor indultam, itt pedig volt egy kis szél is – elindultam lefelé. Vagyis először Tar-kőre, vagyis abba az irányba. Ekkorra már nem sok résztvevővel találkoztam. A Tar-kő elágazásánál el kellett döntenem, hogy mi legyen. Nem tudtam eldönteni, hogy tuti felhőtlen-e a csúcs, meg eléggé megfájdult a combnyak környékem a bal lábamban, gondolom a mély hó, meg a hetes fekvés utáni megerőltetés miatt. Ezért végül nem másztam fel…
Majdnem a Hereg réten
Igen, ez nehéz, mikor ott vagy és van végre lehetőséged, de úgy döntesz mégsem… Mindegy, majd legközelebb… Lefelé menet aztán mikor kibukkant a Tar-kő sziklája kicsit bántott a dolog, de legalább lentről láthattam. Úgy is csodás! Akárhogy is én nagyon szeretek télen, hóban túrázni és ez az útvonal ideális volt. Nem mondanám nagyon erősnek, bár azért kell menni felfelé, meg távra is kb. 15 km oda-vissza. De megéri. Mondhatnám, hogy ilyet csak filmen lát az ember és nem is hazudnék nagyot, szóval tessék kihasználni a következő pár hetet, amíg van fenn hó! Most már az időjárás is melegebb lesz elvileg. Ha szeretnél még egy kis inspirációt, nézd meg a videót! Ahol találkozhatsz terepfutókkal és néma hegyekkel is!
A réten aztán egy csomó szánkózót láttam, mikor leértem. Na, erre eddig nem is gondoltam, legközelebb elugrunk ide szánkózni mi is... Bár épp betört a tavasz...
Ha tetszett a beszámoló kövesd a blogot facebookon: ITT. Vagy böngéssz a többi posztban, sok szép helyen barangoltunk már. Itt nézhetsz szét: www.cotime.hu.
Legközelebb nem tudom mikor jelentkezem, addig: Hajrá kifelé fotózni!
Ééés a Tar-kő (balra) a Három-kő (jobbra) társaságában felhőtlenül
