Van egy jó hírem, mostanra már több, mint egy hónapja meg vannak nyitva a Magas-Tátra szlovák oldalán a magasabb régiókba vezető turistautak! Hogy ez mit is jelent? Hogy végre nem csak a menedékházakig lehet felmászni, elérhetjük a csúcsokat is, meg sok gyönyörű hágót is, végig gyalogolva a nagyszerű völgyeket. Mondjuk az időjárás ilyenkor elég változó, nem mondhatnám stabilnak, de aki nem a tó-, vagy tengerparton képzeli el a vakációt, vagy pár napra szeretne kiszakadni a nyári melegből, annak ideális az egyik legközelebbi magashegység felkeresése!

A Lomnici-csúcs felhőkbe gabalyodva

Mi is kihasználtunk egy nyári hétvégét, egy nappal megtoldva és Ótátrafüredre (Stary Smokovec) utaztunk. Sajnos az időjárást nem lehet kiszámítani... És itt ez most nem a változékony magashegyi, hanem az általános időjárásra értendő... Konkrétan arra, hogy a tervezett hétvégére kifejezetten zord időjárást jósoltak (mondjuk idén nem is én lennék, ha valahova nem rossz időbe kellene menni épp... (kivéve a munkahelyet, hehe...) Szóval olyan felemás volt a hozzáállásom...

A Tarpataki-vízesések egyike

Nem is igen csalódtam, mikor Ótátrafüredre megérkezve egy igazi, jó erős jégesőbe csöppentünk. Egy húsz perc várakozás után a kocsiban úgy döntöttünk, hogy csak bemegyünk az épületbe. Be is mentünk, majd öt perc múlva elállt... Jeee. Egyébként reggel indultunk, úgyhogy volt egy szűk délutánunk, hogy egy kis bevezető kirándulással felkészüljünk a másnapi nagyobb falatra, a Nagyszalóki-csúcs megmászására.

Reggeli felhős kilátás a hegy oldalából

Az eső egy dolog miatt lehet hasznos, ez pedig az a tény, hogy azt senki sem szereti igazán, így aki teheti ilyenkor esőnapi tevékenységgel foglalkozik, ami azt jelenti, hogy az egyébként roppant zsúfolt turistautak ilyenkor szellősebbek. És ez így is volt, pedig szombatot írtunk, az pedig tényleg erős szokott lenni. Gyalog indultunk el a felvonó irányába. (Árak itt) De ez alkalommal nem használtuk, csak a mellette haladó jelzett utat. Elég hamar fel lehet jutni Tarajkára (Hrebienok) így gyalog is, onnan pedig már csak karnyújtásnyira van a sok csoda.

Kilátás a Nagy-Tarpataki-völgy feletti csúcsokra a Miksa magaslatról

Mivel természetesen elkezdett esni, mikor felértünk gyorsan elsiettünk a Bilikova chata nevű menedékházig, ahol ittunk egy frissítőt. Nagyon hangulatos ez a menedékház, laktunk már itt télen és nagyon szerettük. Ezután a Nagy-Tarpataki-völgy alsóbb részén kavargó vízeséseket látogattuk meg. Laza egy-két órás kis kiruccanás volt, mégis töménytelen szépséggel.

Itt épp nem esik

Este vacsora közben tanakodtunk, hogy akkor mi is legyen a másnapi menettel a csúcsra, mert az időjárás előrejelzés délelőttre esőt írt végig, ami azért volt kellemetlen, mert azt jelenti, hogy a felhőzet szépen betakarja a csúcsokat és felérve, meg az úton felfelé csak tejfehér ködben lehet majd haladni. Az meg elég demoralizáló, ha a sportteljesítményt nem koronázza valami esztétikai élmény... Főleg, hogy azért én szeretek fotózni ugye... Abban maradtunk, hogy reggel döntjük el az útirányt és ha abszolút nem kedvező, akkor más úticélt választunk.

Felhők felett. Készítettem egy videót is. Az az érdekessége, hogy 90%-ban az új okostelefonommal vettem fel, hogy teszteljem hol tart most a technológia... De amúgy jó lett :D KATT

Aztán eljött a reggel, viszonylag korán neki tudtunk indulni. Most úgy döntöttem, hogy elég lesz a majd' 1200 méter szintemelkedés is, ezért az erőnket spórolva most a felvonóval tettük meg az út elejét. (Egyébként is, ki nem szeret ezeken a szerkezeteken utazni???) Fent Tarajkán 1285 méteren kezdtünk neki az útnak szemerkélő esőben. Természetesen... A Nagyszalóki-csúcsot egyébként a legegyszerűbb tátrai csúcsnak tartják, az egyetlen nehézséget a viszonylag sok szintkülönbség okozza. Általában sokan látogatják a szezon folyamán.

Felhős

Mi a piros jelzésű Magistrale (ez vezet végig a Magas-Tátra oldalában) úton indultunk el nyugati irányba. Az idő nem nagyon kedvezett, a felhők eltakarták a kilátást, de azért a hatalmas fenyvesek közt így is igen hangulatos volt az útvonal. Hamarosan a csúcs felé vezető ösvényre kellett fordulni, amit tábla jelzett egy kisebb csapat túrázó mögött, akik épp reggelit készítettek turista gázpalackkal. Ez a rész elég lankás, a haladás inkább kellemes. Egyre ritkulnak a fenyvesek helyüket pedig a jól ismert törpefenyők veszik át. Az eső pedig ólmosan csepeg, mintha nem is akarna elállni.

Kilátás a csúcsról a jégeső előtt

Pár száz méter megtétele után a Miksa-magaslatra értünk. Innen remek kilátás nyílik jó időben az alatta elterülő Nagy-Tarpataki-völgyre. Azért nekünk sem lehet okunk panaszra, mert egyfelől a felhőzet gyorsan mozog a hegyek között és ilyenkor igazán zord arcát mutatja a hegység, ami gyönyörű, másfelől azért nyílnak „ablakok” és be-be pillanthatunk a völgybe, ahol a patak fehér szalagja kanyarog a kilátóig hallható robajjal. A lomnici csúcs sajnos nem látszik, mert felhők takarják... Nem baj, hátha tisztul... (lehetne a túra jelmondata is...) Gyors energiabevitel az innentől meredekebbé váló útszakasz előtt és máris a törpefenyők közt szlalomozunk lihegve felfelé.

A csúcskereszt és falatozás

Ez a szakasz igen kellemetlen. Törpefenyők közt általában nem jó közlekedni és már látom, hogy lefelé ez ennél cudarabb lesz, mert kifejezetten nagyokat kell néhol lépni a következő sziklatömbre, lefelé ez tuti térdgyilkos lesz, sebaj. Aztán kb. 3-400 függőleges méter után véget ér a törpefenyves. Többször kilátunk a völgy felé, de sajnos nyugati irányba semmi... Ott totál felhő borítja a sziklákat és az egész tájat.

Ereszkedés

Nem haladunk nagyon gyorsan, utolér minket egy srác, aki magyarul köszön, kicsit beszélgetünk. Bükkszentkeresztről érkezett és az utóbbi napokban több túrát is tett feleségével, az Osztrava nyeregbe, és a Tengerszem csúcsra. Most egyedül haladt -, mintegy levezetésképp - a Nagyszalóki csúcs felé. Az eső hol eleredt egy kicsit, hol elállt, igazából inkább kicsit kellemetlennek mondanám nem pedig borzasztónak. Annyi, hogy minden jobban csúszik ilyenkor, meg nem lehet úgy megállni pihenni, mint mikor szikrázik a nap.

Na, ott szakad...

Innentől, hol a nyergen, hol törmelékmezőkön haladunk. Azért itt oda kell figyelni, mert a jelzés néhol elég nehezen kivehető, főleg, mikor néha köd borít mindent, ugyanis nem mindig a nyilvánvaló ösvényen kell haladni, aztán ha letérsz, itt igazán könnyű eltévedni, mivel minden totál egyforma sziklatömbökből áll. Van egy csodaszép kitettebb szakasz, de igazából csak pár méter hosszú, utána jön a monoton felfelé araszolás. A csúcs felé tekintgetve csak bízhatunk benne, hogy mire felérünk kicsit oszladozik majd a felhőzet. De innen már nincs visszaút, most már felmászunk, lesz, ami lesz.

Kis színes

Lassan elérjük a Király-orrot (Slavkovský nos), ami már elég közel van a célhoz, de még mindig kb. 200 métert kell leküzdeni addig... Az utolsó emelkedő előtt egy laposabb gerinc húzódik. A trükkös, hogy a csúcskeresztet csak akkor látod meg, mikor már alig pár tíz méter van hátra. Akkor viszont nagyon örülsz... Menet közben egyébként nem sok túrázóval futottunk össze, összesen vagy tíz ember lehetett. De ott tartottam, hogy ott volt a kereszt és hihetetlen szerencsével alatta a völgy, felhőktől megtisztulva! Ott volt alkalmi túratársunk is, ő egy 20 perccel hamarabb ért fel. (Ja, igen innen gratulálok a sikeres mozdonyvezetői vizsgájához, amit két napra rá csinált!) A kilátás természetesen pazar volt, de csak kelet felé. Sajnos a nyugati oldalból semmi sem látszott.

Itt már kissé felszakadozott

Alattunk alig kivehetően felsejlik a Hosszú-tavi menedékház (Zbojnícka chata), ahol még nem jártunk eddig, és akkorra tartogatjuk, mikor nem lehet magasabbra túrázni majd a téli időszakban (meg úgy általában, mivel a turista utak csak június 15. és október 31. közt vannak nyitva). A szél nagyon erősen fúj, ezért felvesszük a plusz rétegeket, utána pedig szendvicsek elfogyasztása következik az igen csodás kilátással fűszerezve. A szemközti csúcsokat sajnos nem lehet látni a felhőktől, amik,  egyre inkább közelednek felénk, ami nem sok jót jelent.

Háttérben Ótátrafüred. De innen még messze van...

Pár perc múlva már dől a jég, a kilátás sehol, ezért gyorsan összekészülünk és elindulunk lefelé. Többen épp ekkor érkeznek a csúcsra. Ez elég kiábrándító lehet... Úgy jártak, mint ahogy mi nem akartunk... A jég egy negyed órán át kísér minket, aztán eső váltja, de nem annyira vészes. Volt már rosszabb is. Felfelé majdnem tudtuk tartani a szintidőt, de lefelé lassabban haladunk. Viszont a kilátás egyre jobb, már nyugat felé is lehet látni valamit. Aztán egy nagy robaj. Mennydörgés. Na ez nem hiányzott. Az a szerencsénk, hogy az alattunk elterülő völgyben villámlik csak Poprád környékén, nem pedig ahol haladunk. (Itt egy jó összefoglaló arról, hogy mit kell tenni, ha viharba kerülünk a Tátrában) 

Kilátás a völgyre, középen ki lehet szúrni a Zamkovszki menedékházat, alul pedig a vízeséseket

A törpefenyveseknél párom türelme jelentősen lecsökken, úgyhogy sürgősen ennie kell egy energiaszeletet, hogy ne váljék díva belőle, mint a csokireklámban... A jó, hogy az ember tisztában van ezzel és csak mosolyog ilyenkor. Még a díva is. Hehe. Az eső eláll, a hőmérséklet kicsit emelkedik. Az erdőn át visszaérünk Tarajkára, ahol vár a felvonó. Szuper túra volt, persze lehetett volna jobb időnk, de nem panaszkodnék, mert volt kilátás is és az eső nem az az igazi áztató volt, hanem inkább csak kellemetlen... Azért a megérdemelt vacsorát jóízűen fogyasztottuk desszerttel megspékelve az egyik kisebb étteremben.

Csorba tó

Másnap ki nem találná senki, de szikrázó napsütésre ébredtünk. Tipikus... Mivel nem kellett sietnünk még átautóztunk Csorbatóra és sétáltunk egyet a tó körül a végre szép időben. Csorbató mindig gyönyörű. Ilyenkor tele van túristával, de még élhető. Ha valaki szeretne egy kicsit hűvösölni nyáron, akkor simán ajánlható egy kis Magas-Tátra kirándulás, akár túrázással. A csodálatos hegyek látványa tuti mindenkit megihlet! Amúgy épül a Miskolc-Tornyosnémeti autóút, ami már nagyon hiányzott. Legalábbis nekem, mert ha megépül még közelebb kerül hozzánk a Magas-Tátra.

Facebookon itt követheted a blogot! Instán meg itt!

 A viszontlátásig: hajrá kifelé fotózni!