Szóval itt a második rész! Igazából ennek is lehetett volna hasonló címe, mint az előzőnek (ITT) mondjuk „virágoskert 1200 méter magasan”, mert virágokból, meg növényekből itt sem volt hiány, de inkább ezt a levadás címet adtam. Miért? (Mert elég szellemi sivárság lett volna? Részben...) 
Inkább azért, mert, ha Madeira és túrázás, akkor levadák. De mi is az a levada? Nem bonyolult, a levada tulajdonképpen csatornát jelent. A 16. században kezdték építeni őket a szigeten, hogy a cukornád ültetvényeket el tudják látni elegendő vízzel a déli, dél-keleti területeken. Az utolsó levadát 1940-ben építették ki. A túrázás szempontjából ez azért fontos, mert mellettük futnak gyalogutak is, melyek néhol igen keskenyek, máshol rendes erdei utak. Mivel a vizet hegyeken is át kellett hozni, rengeteg kisebb-nagyobb alagutat fúrtak össze-vissza a szigeten. Ezek nagyrészt járhatóak. A leghosszabb állítólag 40 km hosszú!
A mi túránk is ilyen levadák mentén haladt. A szigeten rengeteg turistaút létezik, ezek közül a 25 Fontes ( ez 25 forrást jelent) az egyik legfelkapottabb. Ahhoz, hogy a sziget összes útját bejárja az ember gondolom hónapok kellenek, szóval, ha csak 11 napod van, akkor erősen szelektálni kell. A turisták által sűrűn látogatott helyek általában a legszebbek is egyben. Ez azt jelenti, hogy általában sok emberrel kell osztozni a látványban, ami sokszor igen kellemetlen lehet (ez gondolom ismerős mindenkinek...) 
Mivel ide rengeteg helyi kirándulásszervező vezet túrákat napközben temérdek túrázóval lehet találkozni. Hogy ezt elkerüljük, valahol a tripadvisoron olvasott vélemény alapján késő délutánra tettük a látogatás időpontját. Egy kisebb, de annál fárasztóbb túra után (felmásztunk a Pico Ruivo do Paul csúcsra, ahol iszonyat meleg volt) érkeztünk meg kb. fél 4 körül a völgy feletti parkolóba. Ekkor még viszonylag sok autó és busz parkolt itt. Ja, egyébként két napra húztuk szét a túrákat, mert a két vízesés két különböző útvonalon közelíthető meg, így első nap a Risco vízeséshez mentünk, és csak másnap a 25 Fonteshez, de a megérkezés ugyanabban az időpontban volt.)
A parkoló egy völgy felett terül el. Innen egy kb. 2-3 km hosszú aszfaltozott út vezet a túraútvonalak kezdetéig. Aki nem akar sétálni, az egy kisbuszjárattal is lemehet eddig. (Lefelé ez annyira nem nagy dolog, felfelé azonban hasznos lehet...) Az első látogatáskor a parkolóból csodás kilátás nyílt a völgyre és a környező hegyekre, másodjára pedig egy felhő trónolt épp a parkoló felett, ami a kilátást akadályozta ugyan, de marha jól esett a nyári melegben.
A lényeg, hogy nekiindultunk gyalog és egy 20-30 perc múlva már ott is álltunk a kis turistaháznál, ahonnan a túraútvonalak indulnak. Itt lehetett ivóvizet vételezni és volt egy igen lepusztult wc is.
A két vízeséshez egyfelé indul az út. Egy meredek lépcsősor vezet lefelé, majd az út ketté válik, itt lehet választani a célpontról, azaz a 25 Fontes, vagy a Risco vízesés felé vesszük-e az irányt. Mi első nap a rövidebb utat választottuk, ez pedig a Risco vízeséshez vezetett. 
Az ösvény igazából teljesen kiépített, hol hangulatos erdei szakaszokon vezet, hol a levadák mentén, ahol rendszerint keskenyebb a járható rész. A növényzet nagyon egzotikus, rengeteg páfrány és temérdek virág színesíti a túrát. Rövid gyaloglás után értünk a vízeséshez. Mivel nyár van, így kevesebb víz volt benne, mint ősszel gondolom, de még így is nagyon lenyűgöző volt a 100 méter magasból lezúduló víz látványa, amit az oldalsó sziklafalról permetként szitáló-csorgó víz tett teljessé. 
A kilátópont nem a vízesés aljánál van, hanem valahol ¾ úton lehet. Mögötte halad egy levada, de sajnos ez zárva volt, gondolom nincs olyan állapotban, hogy használni lehessen. A kialakított pihenőhelyen gondoltuk falatozunk egyet. Arra lettünk figyelmesek, hogy a körülöttünk levő kismadarak egyre közelebb ólálkodnak hozzánk...Kíváncsiságból letörtem egy kis darabot a szendvicsemből és leraktam. A kismadár pedig felkapta és elrepült vele. Ez eddig nem nagy szám gondolom. 
Az viszont meglepett, hogy az ujjaim közül is elvette a felé nyújtott darabkákat! A visszaúton kicsit kiléptünk, és így még elértünk egy taxit felfelé, hogy az utolsó két kilométert, ami aszfalton vezet ne kelljen megtennünk.
Másnap szintén délután három után érkeztünk meg a fenti parkolóba. Lentebb a völgyben már nem volt ködös idő. Ez az útvonal valamivel hosszabb, mint a Risco-hoz vezető szakasz, de nem gondolom, hogy annyira embert próbáló lenne. 
Az igaz, hogy itt lejjebb kellett ereszkedni a völgybe és a szintemelkedés visszafelé azért néha erős volt, de simán végigjárható bárkinek. Ami nagyon tetszett menet közben az a sok páfrány és a fákon lógó, az egész atmoszférát meseivé varázsló moha. Igen,talán a mesebeli a legjobb jellemző erre az egész útvonalra (amúgy az egész szigetre is!). 
A levadák mentén sokszor csak egy kb. 50 centiméteres kis utacska volt néhol, a csatornában erőteljesen áramlott a hegyekből a víz. A vízeséshez érve csak néhány túrázó volt jelen köszönhetően a késő délutáni időpontnak. A 25 Fontes maga egy u alakú szakadék, ahol minden oldalon csorog lefelé a víz... (A mesebeli szót már használtam, igaz?) 
A csendes csobogás mellett fogyasztottuk el szendvicseinket, kicsit maradtunk még, majd nekiindultunk. És hihetetlen szerencsével elcsíptük az utolsó járatot a parkolóig. (Ehhez azért eléggé siettünk).
Sokat tervezgettem a madeirai utazás előtt, de így utólag valószínűleg egy másik útvonalon vágnék neki ennek a túrának, mert sajnos itt nem találkoztunk alagutakkal, amire nagyon kíváncsi voltam. 
Van is egy másik útvonal, ez egy egy kilométeres alagúton vezet keresztül és egy alacsonyabban levő parkolótól indul. Ez hosszabb, mint amit mi használtunk és egyébként láttam is kitáblázva. Na, majd legközelebb!
Ha tetszett kövess facebookon ITT! További képek itt!
A következő részben egy kopár félszigetre látogatunk, ahol a száz méteres magasságú sziklaszirtekről fogjuk csodálni az óceánt!
A viszontlátásig: hajrá kifelé fotózni!
