Csak eljött a július, mostantól egyre hamarabb sötétedik majd és nem kell éjfélig várni a Tejutat, ha épp arra vetemedik az ember, hogy akkor most mindenképp meg szeretné örökíteni. (Ha szeretnél többet megtudni a Tejút fotózásáról, akkor kattints IDE)
Végre én is kijutottam az éjszakába kicsit, dacára annak, hogy mindig panaszkodni szoktam, hogy kevés az idő, amit fotózással tölthetek. Mondjuk ez most is aktuális sajnos, pláne, hogy a gépjárművem feladta és jelenleg még egy másik vásárlása előtt vagyok, aztán hiába van most egy bringám, nos azért pl. erre a helyre úgy éjszaka nem szívesen tekernék ki felszereléssel együtt. Úgy tetszik nekem, hogy míg éjszakai tájképet tulajdonképpen lehet készíteni a város közvetlen közelében, azért a tejút más tészta. Ahhoz kell a sötét meg a távolság.
Nyárikonyha. Volt.
A múlt hétvégén úgy tűnt, hogy éjszakára tiszta égbolt várható, és épp egy barátom volt látogatóban hétvégére, aki maga is csillagos ég rajongó (amennyiben van ilyen egyáltalán) Hosszas hezitálás után úgy döntöttünk, hogy az esti rozé fröccsöket felváltjuk fotózással. Tudom, tudom, hogy meredek, de tényleg ritkán jutok ki, szóval... A lényeg, hogy igazából a szokásos kedvenc helyemre autóztunk ki (nem, nem az én autómmal mert az ugye nincs). Még hétvége előtt az volt a terv, hogy a vendég távcsövet is hoz, de - mondjuk ki - kellő átgondoltság okán ez elmaradt. Így csak a fényképezéssel számoltunk. Kb. este 11-re értünk ki, igazából ilyenkor most még a horizont nyugati szélén fényképezéshez világos van, de lassan besötétedett. A hold az, ami igazán bekavart, mert fél hold volt kb. és az már elég erős ahhoz, hogy eléggé halványítsa a csillagokat. Viszont jó nagy szöget zárt be a tejúttal, így pedig lehetett reménykedni.
Kölyök napraforgók
Viszont légkör szempontból nagy szerencsénk volt, mert remek égbolt fogadott bennünket. Alig volt pára, a látótávolság remek, nem pulzáltak a csillagok (ez annak a jele, hogy a légkör "tiszta") És így a Tejút szépen kirajzolódott a kijelzőn még elég magas hold állásnál is. Szabad szemmel is lehetett látni a derengést és ahogy egyre lejjebb úszott a hold, egyre szebben látszott a milkyway. Tényleg jól esett gyönyörködni egy ideig a csillagokban végre. Ha az ember nem mozdul ki a városból, sohasem láthat igazán csillagos eget. Elég csak egy faluba elmenni, már sokkal jobb a helyzet. Ha meg kifejezetten sötét helyrejut el az ember egyszer csak, akkor konkrétan leesik az álla.
Éjféli stoppos.
Most próbáltam ki először tejútra a Nikkor 24 f 2,8 objektívem, ami kb. úgy 30 éves lehet, sima manuális, de gyönyörű a rajzolata. Mivel volt hold, így kicsit le tudtam rekeszelni, ami azért fontos, mert a kép szélein "pillangókat" csinál a csillagokból nyitott rekeszen... Ja, és nem múlt el hiba nélkül az este, mert nagy magabiztosságában az ember persze nem csekkolja minden képkockánál, hogy kellően éles-e, vagyis, hogy a fókusz rendben van-e, így egy csomó kép igazából nem lett éles. Úgyhogy jó tanács: ne rutinból fényképezz! (Ez olyan, minta vezetéses dolog a munkahelyre...) Telt az idő, de a holdnyugtára még vagy 1 órát kellett volna maradnunk, ezt viszont már nem tudtuk megvárni. Kicsit bánom, de ez fért bele.
Ez meg egy bámészkodó
A lényeg, hogy július 17-től a hold nagyon jól áll és nem zavarja az éjszakai eget, szóval, ha valaki tejutat fotózna, vagy csak megnézné, akkor induljon útnak! Ha ajánlhatom, akkor a Hortobágyra! (Itt egy régebbi poszt a csodás Hortobágyi csillagos égbolt parkból: KATT. Ígérem én is azon leszek, hogy valami szépet alkossak akkor. Ehhez pedig egy csodás helyszínt választottunk... Csak az időjárás legyen kegyes... De ez a következő beszámolóra tartozik ;)
Ha érdekel a blog kövess facebookon ITT!
A viszontlátásig pedig: Hajrá kifelé fotózni!
