Végre leesett az első hó itthon, vége a szürke novembernek és ez remek hír a túra kedvelőknek. Pár hete még egész Lengyelországig utaztunk egy havas túráért a Zawrat hágóba, most pedig a lábunk előtt hever. Ilyenkor teljesen más a természetben lenni. Zordabb egyfelől, de olyan tiszta is egyszerre, hogy nem lehet neki ellenállni. Na, nem is próbáltam meg... Olyan sok szabadidőm nekem sincs, de szerencsémre találtam egy fél napot, hogy túrázzak egy kisebbet a Mátrában december első hétvégéje után.
A háttérben Csókakő
Az időjárás nem volt nagyon kegyes, mert egész nap borult, szomorkás idő volt. Nem keltem nagyon korán, meg aztán nem is a közelben lakom, szóval olyan tíz órakor indultam útnak Mátrakeresztesről, az Óvár vendéglő melletti parkolótól. Az étterem megint zárva volt, nem tudom mikor van nyitva. Lehet hétvégén? (Sajnos a facebook oldalukról sem derül ki...) Tavaly novemberben túráztam erre utoljára (ITT elolvashatod) (jó, inkább mondanám fotósétának), akkor itt-ott még szép őszi színek uralkodtak. Most viszont igazi fagyos-havas volt a látkép.
Tél
Nem terveztem nagyon hosszú menetet, mert naplementekor akartam néhány képet. Honnan? Na ez volt még képlékeny, úgyhogy kis tartalék idővel számoltam az érkezést. A piros jelzést követve vágtam át a falun, aztán ahogy beértem az erdőbe hamar elkanyarodtam a zöld jelzés felé. Felraktam a csúszásgátlómat, - biztos, ami biztos -, csökkentettem a rétegszámot a ruházaton, majd öles léptekkel kezdtem mászni felfelé. Nem volt hideg különösebben, meg pár perc alatt az ember pulzusszámának emelkedésével párhuzamosan egyre komfortosabban érzi magát.
Ott valahol a ködben áll a Kékes gondoltam. Helytelenül
Nem volt nagy hó, szerintem csak az épp hétvégén leesett réteg, valami 5-10 cm talán. Mivel fagyott, a fák többnyire havasak voltak és csupasz karjaikkal groteszken nyújtóztak mindenfelé. A zöld jelzést kicsivel később elhagytam, mert mindenképp meg akartam látogatni Csókakövet, ami csak jelöletlen ösvényeken tehető meg. Ez gyakorlatban egy balos kanyart jelentett, ahonnan elég meredek emelkedő következett. Az ösvényt már itt is ránézésre, meg érzésre lehetett követni, mert ilyenkor, mikor mindent hó borít, igazából minden ösvénnyé válik a fák között…
Az "ösvény"
Ahogy egyre feljebb jutottam, egyre szebb kilátás tárult elém. A Csókakőnél egy sziklamászó hely is van, bár én fentről kerültem, így nem láttam egyben a nagy sziklafalat. A hegy oldaláról szép kilátás nyílt Mátrakeresztesre. Minél fentebbről néztem le a falura, annál több ház bukkant elő a dombok mögül. Sajnos a Kékest nem láttam, mert a felhők túl alacsonyan voltak – ami azt is jelentette, hogy az ágasvári kilátásom esélye aznap nagyon kicsi volt... -, de még így is remek téli panorámával jutalmazott a természet.
Mátrakeresztes
És akkor innen volt kalandosabb a helyzet, mert a sziklás oldaltól az erdő felé fordulva a bronzkori sáncot követve kellett a zöld jelzésre visszatalálnom. Itt pedig tényleg találomra próbáltam előre jutni, - ja, meg a szél is felélénkült a hegy ezen oldalán – néha a gps-en rápontosítva, hogy merre is orientálódjak. Na most a jelzést rendesen nehéz volt megtalálni, aztán követni is, mert egy darabon cserjék között haladt és a ritka felfestések, meg a járatlan fehér hó remek kombó, ha el akarsz rejteni egy ösvényt…
Irtás
Közben elszaladt mellettem két őz. Innen az Ágasvári turistaház már nem volt messze. A turistaház nagyon népszerű a csillagászok körében, mert magasan van, egy takaros mező van mellette és távol vannak a települések fényei, ergo remekül lehet az éjszakai égboltot tanulmányozni. Itt azért már mélyebb volt a hó, a turistaház – igazából két épület van - pedig csendben állt, csak egy kémény füstölt, barátságosan. Hét közben zárva tart, csak hétvégén nyit ki, gondolom olyankor a kb. egy órás sétára lévő Mátraszentimréről jönnek sokan.
A patakvölgy fentről
Itt találkoztam egy párral, akik pontosan Mátraszentimre irányából érkeztek a kék jelzésen. Velem összhangban ők is Ágasvárra igyekeztek. Aki járt már erre, az tudja, hogy innen egy elég combos kaptató következik, míg fel nem jutunk a csúcsra. Mivel a köd, vagyis a felhő kb. a turistaház magasságától indult már semmi esélyt nem láttam arra, hogy lesz kilátásom fentről. Fellihegtem magam Ágasvárra, higgadtan konstatáltam, hogy a fehér ködön kívül nem sokat láthatok, ezért hamar továbbindultam gerincen a Newton szikla irányába. (Azért az Ágasvári kilátásról posztolok egy képet, igaz ősszel készült vagy három éve, de kb. erre lehet számítani egy felhőtlen túra során. Csak hóval.)
Azért van kontraszt
Jó kis misztikus arcát mutatta az erdő ezzel a köddel, meg a nagy fehérséggel. Több helyen vastagon összehordott havat találtam, de gyorsan lehetett haladni, mivel lefelé ballagtam. Nem tartott soká és találkoztam is a kék jelzéssel, amin visszafelé indultam a turistaház irányába. A másik irányban nem messze Mátraszentimre van, ahol tuti van nyitva valami büfé szerintem minden nap. ugyan nem lett volna nagy kerülő, de időben akartam leérni a patakhoz.
Kissé ködösen a gerincen
A turistaház egyik padjánál kis időre megálltam, hogy egyek néhány falatot. És nem tudom ki emlékszik, mikor az egyik madeirai túrákról szóló beszámolóban írtam a gyíkokról, akik, - mint a Jurrasic Parkban-, ahogy megálltunk elkezdtek egyre közelebb somfordálni hozzánk egy pár falat reményében? Na, hát itt ugyanez játszódott le, na persze nem gyíkokkal, mert azok ilyenkor alszanak, hanem macskákkal! Három is rögtön körülöttem termett, ahogy megérezték a gyulai kolbász illatát... Így nem volt mit tenni négy felé kellett elosztani az ebédet...
Étkezés
Azt nem mondom, hogy jóllakottan, de kicsit feltöltődve folytattam az ereszkedést. Mivel jól álltam idővel, volt lehetőségem pár türelmesebben megkomponált képet készíteni a téli, itt-ott jeges patakról. Innen pedig már gyorsan leértem a parkolóhoz. Hazafelé átautóztam a Mátrán, de csak Galyatető után álltam meg fotózni, ahol a kék jelzés egy kilátóhelyen halad keresztül közvetlenül az út mellett. És láss csodát a hegység ezen részén felszakadozott a felhőzet. Nos ilyen az élet...
Jeges meder
Mi is a konklúzió? Hát az, hogy mindenképp érdemes ilyen zord időben is felkeresni hegyeinket. Megéri. Néhány dolgot máshogy kell szervezni, de a Csörgő patak völgye, akár egy Ágasvári felmászással, vagy Mátraszentimrére túrázással nem annyira megerőltető (a patakvölgy kifejezetten könnyű terep). Nem beszélve arról, hogy hétvégéken meg lehet pihenni a turistaházban egy teára, annak pedig remek a hangulata.
De nem ragozom tovább. Remélem tetszett a poszt. Ha igen, itt a Facebook oldalon követheted!
A viszontlátásig: hajrá kifelé fotózni!
(Addig meg itt van még néhány kép, csak a hangulat kedvéért:)
Alkony
A Csörgő patak völgye télen
Ez pedig maga a patak télen
