Ha tél, akkor hó és hideg. Elvileg. Az utóbbi években sajnos nem sok szerencsém volt hozzá, így igen nagy izgatottság vett erőt rajtam, mikor karácsony környékén az ország dél-nyugati részén „jelentős” havazás indult. Na, nem mintha arra laknék, viszont a szilveszter tervezésekor a Mecsek mellett tettük le a voksunkat, ami azt jelentette, hogy - igen, igen – találkozni fogok hóval hamarosan!
Lehet, hogy kissé túlreagálom az ilyen dolgokat, de minden vágyam évek óta, hogy havas tájakat fényképezzek éjjel, ehhez pedig a hó elengedhetetlen ugye. Az már csak hab volt a tortán, hogy a havat Óbányán, ezen a mesés apró településen sikerült elcsípnünk.
Hogy kicsit megvilágítsam lelkesedésem miértjét, megosztok egy videót egy Randy Harvelson nevű fotóstól, aki Dakotalapse néven oszt meg – mily meglepő – Dél Dakotában készült time lapse videókat az éjszakai égről (egy későbbi posztban majd lesz szó ilyen videók készítésésről is). Ez volt tulajdonképpen az a videó, ami után úgy éreztem, hogy én is akarok éjszaka fényképezni. Tehát íme: (vigyázat, elég ütős)
Ha a videó nem tetszett, szerintem ezt a posztot akár ki is hagyhatod a továbbiakban kedves olvasó. De az ömlengés után lassan vágjunk bele az utazás, minket leginkább érdeklő fényképezős részébe.
Mi kell a sikeres fényképhez télen a havas éjszakában?
- csillagok (hold, hogy a tájat megvilágítsa, de felhők, na azok nem, esetleg kis mértékben)
- hó (lehetőleg szűzen)
- fényképezőgép (meg állvány)
- meleg ruha
- jó helyszín
- idő az alkotásra
Hihetetlen, de mindezen feltételek egyszerre fennálltak az év utolsó előtti éjszakáján.
Az időjárás mindig kritikus tényező az éjszakai fotózásban, mert a felhőkön át nem lehet jó képet készíteni a csillagos égről, sőt konkrétan semmiről, mert olyankor tényleg teljesen sötét van éjszaka a természetben. A városokban nem feltétlen, mert az alacsony felhők vissza verik a város fényeit, vagy lehet fényfesteni, (light painting) de erről majd egyszer később. Ahhoz, hogy az ember ne potyára menjen ki fotózni, előre tudni kell a felhőzet alakulását. Ehhez alapvetően a www.meteoblue.com oldalt használom, mert elég pontos a felhőjelentésük. Appok közül jól használható az OMSZ meteora nevű programja, amit az Országos Meteorológiai Szolgálat készített, vagy az Astro panel nevű app is.
Azon az éjszakán nagy szerencsémre teljesen tiszta volt az ég. (És ezt előre tudtam is ugye…)
A téli éjszakákon, derült ég esetén azonban nagyon hideg is előfordul. Nos, esetünkben az is volt. Mintegy -16 °C fok. Ami higgyétek el, tényleg nem sok. Fel kell öltözni hát. Nem akarok senkit megbántani azzal, hogy elkezdem öltöztetni, szóval csak arra hívom fel a figyelmet, hogy a gyapjú zokni a legmelegebb, a két aláöltözet nem sok, a két sapka pedig alap. Szerintem.
A fotózás előtt érdemes tudni, hogy melyik égtájon milyen csillagok, bolygók vannak fenn éppen. Fontos, hoy mikor kel a Hold, vagy milyen épp a tejút, stb. Ezt ma már könnyen le lehet modellezni előre, így fel lehet készülni a várható látványra. Ehhez a Stellarium nevű ingyenes szoftvert használom. (alapvető kezeléséről majd egy másik alkalommal…) A képeken a Nagy Medve csillagkép, és az Orion csillagkép vannak (nameg a Hold), de nem teljes terjedelmükben (a Hold igen…).
A fényképezőgép ugye feltöltött akkuval kell, az sem baj, ha kettő van, ilyenkor az éppen nem használtat valami olyan zsebbe érdemes rakni, ahol a test melege tudja fűteni. Így tovább bírja a hidegben. Sokat olvasom, hogy stabil állvány kell a tájképekhez. Ez tuti igaz, de személy szerint inkább a saját könnyű állványom részesítem előnyben, mert, ha nem kocsival megy az ember a helyszínre, egy 5 kg-os állvány igen megkeseríti az ember lépteit. Ja, persze lehet venni 50.000 Ft felett is állványokat, amik könnyűek, meg stabilak, de szerintem ezt egy amatőr nem feltétlen teheti meg (én mondjuk tuti objektívbe raknám a pénzt helyette) Szóval marad a könnyű állvány, a lényeg, hogy legyen.
Miután már a hidegben álltam – először a bérelt házikó kertjében – az expozíciót úgy próbáltam belőni, (természetesen Manual mód!) hogy ne a maximum blendét használjam, hanem rekeszeljek kicsit, mert a használt objektívem képe úgy szebb. Ezt azért tehettem meg, mert a holdfény miatt nem kellett nagy érzékenységen fotózni. ISO 800-at használtam általában, néha 1600-at. A záridőnél azt kell figyelembe venni, hogy a csillagok ne nagyon mozduljanak be (persze van olyan amikor az a cél, de arról majd egy másik posztban). Ez 15-30 másodperc közt változik nagylátószögű objektíveknél.
Mi az, ami meg tud viccelni éjszakai fotózáskor? Az LCD kijelző. Annyira szép világos fényképeket mutat, - ha nem veszi le az ember a minimum fényerőre – a terepen, hogy aztán utómunkához feltöltve nem hiszel a szemednek, hogy hogyan lehetett ennyire alulexponálni a témát… Szóval LCD brightness -3. Amit érdemes figyelni még az a hisztogram, hogy ne legyen nagyon sok rész a bal oldalon (ne legyen alulexponált), mert akkor az több zajt jelent, ha utómunkánál világosítanád. 
Havas éjszakai képeknél meg amúgy is szebb, - a hó miatt, ami fehér - ha felül van exponálva kicsit (tehát nyitod a rekeszt, nyújtod a záridőt, emeled az érzékenységet), mert utómunkánál ha sötétíted a képet, az plusz zajt nem eredményez. Ha használsz távkioldót, az jó, de az 5-10 másodperces késleltetés is abszolút használható.
Most pedig a képekről.
A házról készült felvételeknél azt gondoltam, hogy egy alak a terasz ajtajánál lehet, hogy sokat dobna a rajtuk, mert segít térbe helyezni képet. Ez általában is így van szerintem. Nagyon „emberközelivé” válik tőlük a fotó. Mindkettő képet felraktam, mindenki döntse el, hogy melyik a jobb. Amit elrontottam a képen, az az, hogy az alany – aki nem mellesleg az engem és a hóbortomat mindenben támogató párom – nem az alsó lépcsőfokra állítottam, így kicsit poszter hatása lett az ajtónál… Too bad… Soha vissza nem térő alkalom…
A kertből a falu határába ballagtam, a lábam alatt szépen ropogott a hó. Már már túl idilli volt. Zseblámpa nem kellett egyáltalán, mert a Hold és a hó szépen derítette a sötétet. A focipályánál csináltam néhány „szellősebb” képet, itt a hó helyenként teljesen érintetlen volt. A kamerát alacsonyra raktam, hogy a hó textúrája szépen látszódjon. Visszafelé elragadott a kis falu kéményei füstjének nyugalmat árasztó csendje. Így készült a kép a faluról. Itt vigyázni kellett, hogy a közvilágítás lehetőleg ne nagyon égjen ki a képen. Maguk a lámpabúrák kiéghetnek persze, mert azokban nincs részlet, de a házak oldala, a fák nem szépek, ha színtelen formákká alakítjuk őket lightroomban ugye…
Aki elhiszi elhiszi, aki nem, nem, de visszaérve a házba a kezem meleg volt, dacára a több mint egy órás fagyoskodásnak. Ha azt mondom feltöltött a kintlét, nem adom vissza teljesen jól, amit éreztem. Lakóhelyemen pedig azóta sem esett „jelentős” mennyiségű hó, ez pedig még inkább emlékezetessé teszi a mecseki utat.
Másnap egy erdei séta várt ránk. De vajon az időjárás hogy alakult? Be volt- e fagyva a patak? Ez hamarosan kiderül a következő posztban.
Addig is: kommentelj, oszd meg a posztot, like-old a facebook oldalt és ossz meg hasonló képet a poszt hozzászólásában!
