Ezt mindenképpen ki kellett használni. Az a remek felhőmentes hét február elején már nagyon kellett. Mindamellett, hogy a felhőtlen ég napsütést is jelent, ami fantasztikus morál booster, számomra az esti fotózások lehetőségét hordozta. Ki is használtuk. Mert az egyik legfontosabb tétel, hogy mindent akkor lehet fotózni, ha alkalom nyílik rá. Akkor viszont muszáj. (persze, hogy nem muszáj, de jól hangzik).
Szóval több alkalommal is jártam kinn a csillagok alatt. Volt egy régi tervem, ami arról szólt, hogy ki kellene próbálni lehet-e portrét, vagy portré szerű képet készíteni a sötétben csillagos háttér előtt. Ok, lehet természetesen, de technikailag hogy jó, meg minőségre milyen lesz stb? Mivel a csillagos ég kitartott hétvégéig így bájos modellem rá tudtam venni, hogy dacolva a hideggel fáradjon ki velünk egy rövid fotózásra.
A velünk ebben az esetben egy barátot jelent, akivel szoktunk együtt fotózgatni és, ha épp ilyen jellegű fotózást tervezünk mindig segít benne. Van mit annyit mondhatok előzetesen… Azt semmiképp sem mondanám, hogy nagy tapasztalatokkal rendelkezem emberek beállított fotózása terén, de néha előfordul, hogy ilyet is csinálunk just for fun.
De milyen technikai nehézségekre gondoltam? Akkor azt hiszem kezdjük az elején… A helyszín kiválasztása nem volt nehéz, mert vannak jól bejáratott helyeim a környéken, ráadásul csak az volt a szempont, hogy egyáltalán legyen csillag, a helyzetük nem volt érdekes. Így lett egy szántóföld földútja a „műterem”. A technika, ami szükségesnek ígérkezett szimplán egy fehér ernyő, állvány, egy rendszer vaku, és egy távkioldó. Én Yongnuo vakut használok egyébként. Van egy kisebb kulcsszámú TTL képes – tehát a fényerejét automatikusan a fényképezőgép által mért fénymérési adatokhoz igazító – és egy magasabb kulcsszámú, ami viszont manuális. Ami macerásabb használat közben. Nem is igen volt ezekkel problémám eddig, így nem is ez jelentette a várható rést a pajzson, hanem ugyanennek a cégnek a legolcsóbb rádiós vaku távkioldója, ami eddigi használata során folyamatosan magas szinten hozta a megbízhatatlanságot. Nem hazudtolta meg magát most sem. Miután a fényt elhelyeztük és a modell is beállt jöttek volna a teszt képek, hogy lássuk hogy igazítsuk a vaku fényerejét. 
És akkor nyomom a gombot és nem villan a vaku. Még egyszer… Semmi. Amikor a technika nem hozza az elvárt működést általában ingerült leszek. Persze tudtam, hogy 1. hidegben általában nem működik rendesen, 2. nagyon érzékeny az elemek töltöttségére, de magának az adónak a lemerülésére nem számítottam. Mielőtt az elemcserét javasolná valaki hozzáteszem, hogy gombelemmel megy… Na, az nem volt nálam… Mit lehet tenni? Normál esetben semmit, hiszen a vaku kioldása kell a kép készítéshez. Azonban itt más volt a helyzet. Mivel csillagokat is szerettünk volna a képre, így hosszú záridőt kellett használni. Pontosan 15 másodpercet (35mm objektívvel, 1.8 rekesszel, ISO 1600 érzékenységen), ami azért volt jó, mert kézzel is ki lehetett oldani a vakut (ahogy a werkfotón is látszik).
(Mármint a szellemkéz az, ami épp oldja a vakut) Gondolkodtam, hogy egyáltalán a vaku az expozíció elején, vagy a végén villanjon, mert a modell szempontjából nehéz végigállni 15 másodpercet teljesen mozdulatlanul és a mozgás miatt fekete kontúr keletkezhet az alak körül. Mivel nem volt automata kioldás az expo elején villantottunk.
A hátsó szinkront nem is próbáltuk (mikor közvetlen az expozíció vége előtt villan a vaku) (mondjuk nem is tudtuk volna hiszen nem volt kioldó…), a módszer ugyanis működött. (Ide kívánkozik, hogy a fotózás előtt szétnéztem a neten, hátha találok tippeket, Ilko Alexandroff a leírásban a hátsó szinkron mellett érvel. Link:http://www.ilkoallexandroff.com/strobist-stars-portrait-opera-singer-ayako-tanaka-using-profoto-b1/#_ Legközelebb kipróbáljuk ígérem!) A vaku fényerejét végül 1/32 körülire állítottam, és kapott egy színszűrőt is. Narancssárgát. Azért olyat, mert így a vaku fénye narancssárgább lett és a fehéregyensúlyt ehhez lehetett állítani, ami azt jelentette, hogy az égbolt kicsit kékesebb lett. Szebb a szemnek, ennyi… (az én szememnek legalábbis). Mi okoz még problémát? Hát fókuszálni… Vörös fényt használtunk, hogy nem legyünk teljesen vakok, mikor épp nem használjuk. 
Ja, élfény! Az is van a képen. Na, nem volt kettő vakunk, szóval egy ledes zseblámpa szolgáltatta, ezért kékesebb a fénye. Csak egy pillanatra kellett bekapcsolni, mert nagyon hamar kiégett a kép tőle. És nem is jó alapvetően emberfotózáshoz, mert míg a vaku villanása 1/250 sec, és ez kimerevíti a képet, addig a zseblámpa fénye túl hosszan világít, így az alany bemozdul. Kb. mindenképp.
És akkor hogyan ment egy fotó elkészítése? 1. modell szeme becsuk, 2. lámpával modell megvilágít, objektív automata élességállítás, majd átállni manuálisra, 3. modell szeme kinyit, gép kiold, 4. Vaku kézi kioldása, 5. modell mögé ugrás zseblámpavillanás, 6. 5-10 másodperc várakozás. És kész is volt egy kép! Ja, pont pislogott? Újra!
Remekül el is szórakoztunk ezzel a dologgal, csak a hideg vetett véget a fotózásnak, ami kb. 1 órán át tartott egyébként. Azóta megérkezett az új Yongnuo márkájú kioldóm, ami a cég egy magasabb kategórájú darabja. Az eddigi tapasztalatok abszolút pozitívak, nem úgy, mint a réginél. De hát olcsó húsnak híg a leve. (Mentségére had írjam le, hogy készültek vele jó képek. Ha épp akarta…)
A lényeg, hogy igen lehet ilyen képeket készíteni. Mondjuk lehet, nem a tél a legmegfelelőbb időszak erre, de alig várom a jó időt, mikor melegben lehet bohóckodni a csillagok alatt…
Ezúton is köszönet Zsannának és Andynek, akik nélkül ez a poszt nem erről szólna.
Ha tetszett nyomj egy like-ot és kövesd az oldalt a Facebookon! Van tapasztalatod ilyen téren? Várom, és szívesen megosztom az oldalon!
Addig is: hajrá kifelé fotózni!
