Tihany mindenkinek eléggé ismerős hely. Van azonban egy szeglete, ami talán kevesebbet látogatott, mint maga Tihany település, ahol - főleg nyáron - hatalmas turistatömeg mozog a kis utcákon. És ezek a félsziget dombjai, erdejei, turistaösvényei. Többször jártunk már a kisebb, nagyobb túrákon itt, de a mostani útvonal csak részben volt ismerős. Amikor ez a poszt elkészül, már javában tapossuk 2018-at, viszont ottjártunkkor épp december 31-ét írtunk.
A Sajkodi öböl
Egy baráti párnál töltöttük a szilvesztert és együtt utaztunk a Balatonra. Budapest mellől indultunk, olyan 10 körül, szóval nem nagyon kapkodtuk el a dolgot. Ott épp felhős elég szutyok idő volt, de én megbíztam a meteoblue előrejelzésében, ami kissé borult, de lényegében napos időt jósolt. És így is lett, mert ahogy közeledtünk az autópályán, majd a balatoni helységeken autóztunk át a nap visszavonhatatlanul - arra a napra vonatkoztatva... De persze a nap mindig ragyog, csak a felhők takarják. Szóval lényegében inkább a felhők tűntek el aznap. Estig... - elkezdett ragyogni a nap.
Halkan morajló
A cél Sajkod település volt, ami Balatonfüred után következik és a Tihany felé leágazó út után kell lekanyarodni valahol. Igen valahol, mert igazából nem jelzi tábla nagyon... Túl is szaladtunk rajta először. Ez egy egysávos bekötőút, ami a település melletti strand irányába halad. Nos ott terveztük a parkolást, gondolva, hogy azért télen nem lesz zsúfolt nagyon a strand parkolója... Hát nem is volt. Összeszedtük magunkat, aztán ugyanazon a bekötőúton indultunk tovább, amelyiken érkeztünk. A műút a Balaton mellett néhány méterre kanyarog.
Ez még a műút. De milyen!
Gondolom nem kell mondanom, hogy a napsütés és a sárgálló nádas a fák közt kibújva, a balatoni hullámok morajával kísérve elég nyugtató hatású. Meg-megálltunk egy-egy fénykép erejéig útközben. Aznapra a tervek alapján a műútról az erdei iskolánál lekanyarodva - a műút addig tart - a piros plusz jelzésen az Apáti-hegyen nemrég épített, majd egy ideig lezárt, aztán 2017 júniusban újranyitott Őrtorony kilátóig gyalogolunk. Ez kb. 3-4 km lehet, szintben sem sok, vagy 200 méter összesen. A kilátót egyébként nagyon jóra értékelik a látogatók.
Az első kilátás a tóra
A Balaton partját elhagyva tehát felkanyarodtunk a piros plusz ösvényre és hamarosan nem csak a fák közt kandikált legnagyobb tavunk, hanem teljes rálátásunk lett. Fergeteges, de komolyan. Talán ez az egyik legszebb túraútvonal az országban. Hol máshol tudsz vízhez - most nem patakra gondolok... - ilyen közel túrázni, ilyen pazar kilátással? Persze sokat hozzátett a napsütés. De kétlem, hogy felhős időben ne lenne ugyanilyen csodás.
Panorámás turistaút
Hamar elértük a Gurbicsa-tetőt, ahonnan kicsit lefelé ereszkedtünk, kereszteztünk egy földutat, ami igen sáros volt, de hát ősz van, (ja nem, tél), ilyenkor ez ilyen... Gyaloglás közben alig tudtunk betelni a látvánnyal. Szebbnél-szebb kilátások váltakoztak. Egy gyors pihenőt tartottunk kis teázással, ahol az egyik termoszt természetesen sikerült úgy elfektetni, hogy az összes folyadék kiömlött belőle... A kilátáshoz amúgy sokat hozzátesz, hogy a növények kopaszok és nem gátolják sehol a panorámát. (Azért a színek hiányoznak...)
Hangulat
Ezután a Csúcs-hegy következett, ahonnan már nem csak a Balatonra volt kilátás, hanem a félsziget belseje felé is. Látni lehet a fenyők között a Belső-tavat és magát Tihanyt is az apátsággal. Útközben viszonylag sok emberrel találkoztunk, ez kifejezetten jó hír, nem is gondoltam, hogy ennyien járják a természetet szilveszterkor. Persze a jó idő sokakat kimozdít. Aki pedig a közelben lakik, annak ez remek lehetőség. Bár most gondolom sokan az ünnepeket töltötték a közelben.
Kilátás a Csúcs-hegyről
És ez volt az a pont, ahonnan legutóbb a félsziget belseje felé kezdtünk ereszkedni a zöld jelzésen, most viszont folytattuk utunkat a gerincen. A Sajkodi öböl és maga Sajkod felett jártunk. A sárral néha meggyűlt a bajunk itt is, de a víz kéksége, meg a nagy látótávolság bőven kárpótolt. A távolban Aszófő is látszódott, ahol várt minket a Nagyi kertje teaház. Ez a teaház tavaly még itt Tihanyban működött Teázó az erdő mélyén néven, és nekem ez rémlett, mikor rákerestem. Gondoltam igazán remek hangulata lenne egy teának Sajkod mellett az erdőben.
Aszófő a távolban
De el kellett költözniük és így a látótávolságnyi volt csárdaépületben találhatók meg Aszófőn. A biztonság kedvéért facebookon rájuk írtam 30-án, hogy nyitva lesznek-e szilveszterkor. És azt írták igen, úgyhogy izgatottan vártuk a remek teát! (Főleg miután a saját készlet emberi mulasztás áldozata lett...)
Csipkebokor a hegyen
Lassan a kilátóhoz értünk. Kifejezetten sokan voltak kíváncsiak a kilátásra, azt nem mondom, hogy tömeg volt, de tele volt a felső szint. A kilátás szuper jó. Az egyik irányban a Külső-tó nádasai, a Belső-tó, az Apátság, mögötte a Balaton hullámai, a másik irányba pedig egészen a Kab-hegyig el lehet látni. Impozáns na, meg kell nézni!
Az öböl, közel a kilátóhoz
Eljutni egyébként nem bonyolult a kilátóhoz. A tihanyi kereszteződés mellett van egy parkoló, ami direkt a kilátóért lett kialakítva, onnan kb. 15-20 perc séta lehet, vagy egy kilométer nagyjából. Fontos, hogy maga Sajkod település az összes utcába csak helyi lakosoknak engedi a behajtást, kivéve a strand felé, viszont annak parkolójában nincs olyan sok parkolóhely - csúcsszezonban biztos, hogy nulla -, szóval érdemes kívül parkolni. Mivel most nincs szezon, így tudtunk mi is a strand mellett parkolni.
Nádas ív
A kilátó alatt megettük a kacsazsíros-májas szendvicseket, aztán egy negyed óra alatt ereszkedtünk vissza a kocsihoz. Áthajtottunk Aszófőre, ittunk egy tényleg remek teát, amit egy kis süteménnyel egészítettünk ki. Nos, a Crumbs of Time nem gasztro blog, nem is mennék bele nagy elemzésekbe az ízek összetettségére vonatkozóan,de annyit totál szubjektíven meg tudok állapítani, hogy nekem mind a tea, mind a sütemény nagyon ízlett. (Nem, nem csak azért mert nagyon megéheztem!)
A Külső-tó a kilátóból, háttérben a Balaton
Alkonyodott, mikor visszaültünk a kocsiba. Már csak egy megpróbáltatás volt hátra - csak viccelek - meg kellett állnunk hazafelé Balatonakarattyán, hogy a Kisfaludy sétányról vessünk még egy pillantást az esti Balatonra. Ez a hely még mindig a kedvenc kilátóhelyem a tóra. Ha erre járok mindig útba ejtem, és megmutatom az aktuális útitársaknak.
Alkony a Kisfaludy sétányról
Miközben a panorámában gyönyörködtünk arra gondoltam, hogy a mai túrából talán egy dolog hiányzott, ez pedig a hó. Mert azért tél lenne nem pedig ősz meg tavasz... Nagyon remélem, hogy találkozunk még vele idén, ha más nem gondolom márciusban... És ez nem kívánság, hanem sajnos mostanában tendencia... Szubjektíven...
Balatonkenese, Balatonalmádi
Nos, ez volt a szilveszteri kirándulásunk története. Minden olvasónak innen kívánok Boldog új évet! Ha olvasnál hasonlókról, vagy tetszenek a képek, látogass el a blogra, ahol sok anyag várja, hogy felfedezd! Ha még nem követed a facebook oldalt, akkor itt követheted! Legközelebb a tervek szerint Börzsönyből jelentkezünk!
A viszont látásig: Hajrá kifelé fotózni!
