Szóval, ahogy múltkor ígértem, akkor most megint Montenegróba látogatunk, bemutatkozik a Durmitor nemzeti park. Az előző posztban a Prokletije hegységben jártunk (ITT), ami keletebbre van innen és nagyon kietlen tud lenni, értve ezalatt, hogy nagyon kevés túratárssal találkozik az arra járó. Nos, a Durmitor azért másabb. Sokkal jobban kiépített, vannak síterepek is, ez pedig természetesen magához vonzza a pihenni vágyókat, szóval nem kell tartani attól, hogy egész nap egyedül kering az ember a hegyek között. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne találni kevésbé felkapott útvonalakat!
Háttérben a Sedlo
De kezdjük az elején! A montenegrói nyaralásunkat úgy terveztük, hogy nem kapkodunk és kicsit könnyítve a hosszú autóút fáradalmain útközben megállunk a szerbiai Zlatiborban, ahova délután érkezve szépen körbe tudunk majd nézni. Na, hát ezt a ragyogó tervet egy röszkei cirka öt órás határátkeléssel sikerült meghiúsítani... Igen, jogos miért mentünk arra a nyár közepén? Mert elszámítottuk a dolgokat. Egy éve szeptemberben az éjszaka közepén nem kellett várnunk, gondoltam, hogy oké várni kell kicsit, de az belefér. Nos, öt óra már eléég nehezen fér bele. Attól még én is nyűgös leszek. Tehát a fő tanács, ha valaki dél felé indul el nyáron, akkor semmikép sem Röszkét, vagy Tompát (ez kicsit jobb) kell választani, hanem Bácsalmásig el kell autózni, ami ugyan kerülő az autópályáról, de bőven időmegtakarítás a nagyobb határátkelőkhöz képest!
A Meded a Fekete tótól
Na, azért csak elértünk Zlatiborba, de csak estére, szóval egy vacsorán kívül mást nem tudtunk csinálni. Ez a település nagyon szép helyen fekszik. Igazából helyi nyaralóhely, sok gyerekkel, kirakodóvásárral, mini vidámparkkal. Másnap innen már pár órára voltunk első célpontunktól. Egy gyors határátkelés és rá egy órára már Zabljak településen keresztül tartottunk a Crno Jezero felé. Zabljak egy kis üdülőváros, nagyon nem néztünk szét, mert nem itt szálltunk meg, de hangulatosnak tűnt első blikkre.
Fenyő és víz
A település szélén van a Nemzeti Park legnagyobb tava, a már említett, híres Crno Jazero, azaz Fekete tó. A Fekete tó 1907-ben kapott védett státuszt, maga a nemzeti park 1952 alakult meg, de nem csak a Durmitort, hanem a Tara folyó völgyének egészét magában foglalja. Mert itt van bizony a Tara kanyon is, amit sajnos csak autóból láttunk egy évvel ezelőtt. Parkolni nem könnyű, mivel nagyon populáris hely, így természetesen sokan vannak. A parkolótól kb. egy kilométert kell megtenni egy sétányon, utána elénk tárul a csodás látvány háttérben a hegység a két hatalmas csúccsal a mededdel és a Savin kukkal. Tényleg nagyon impozáns. A hegység neve alvó óriásokat jelent és valóban olyanok a hatalmas erdők fölé magasodó tömbök, mintha összekuporodott óriások lennének, akik bármikor felébredhetnek álmukból.
A csodálatos Prutas csúcs
Nos, amíg ott voltunk nem ébredtek fel és így simán körbe tudtuk barangolni a két tavat. Viszonylag tömeg volt, de ahogy egyre beljebb sétáltunk, azért nem éreztük kellemetlennek, sőt egy ideig nem is találkoztunk senkivel. A gleccser tó, igazából két tóból áll, a kis és nagy tavakból. 1416 méteres magasságban fekszik, szóval az idő még nyáron is kellemes. A kis tó a maga 49 méteres mélységével a mélyebbik. Egyszerű ösvény vezet körbe, főleg fenyvesek között. A kilátás viszont igazi idill a hatalmas, tiszta vízfelülettel és háttérben a csúcsokkal. Napokig elnézegetném... Olyan egy-másfél óra alatt kényelmesen körbe lehet sétálni a kb. 3,5 km-es távot. Amúgy innen indulnak a magasabb régióba induló turista utak is. Igazából egy ilyen „must see”, azaz a „muszáj megnézni” természeti képződmény, ha valaki a hegységben jár.
Úton a Skrcko Zdrielo felé
Aznap a séta után még hátra volt egy másfél órás autóút a szállásunkig Pluzine-be. A Durmitor déli felén keresztül vezet egy panoráma út, mindenképp azon akartunk végigmenni, mert előzetesen nagyon szépnek ígérkezett. Hát erre nem is cáfolt rá. Ha egy dolog van, amit Montenegróban megnéz az ember, akkor ennek kell lennie annak. (na jó nem csak ennek, (ennek is) de, huh…) Az út keresztül a hegységen vezet felkapaszkodva az 1907 méter magas Sedlo hágóba. Habár az út meglehetősen szűk, azért szerencsére nem kell túl nagy forgalomra számítani. Több kis megálló-, parkolóhely segíti az egyszeri utazót a panoráma minél teljesebb befogadásához. Igazi festői táj, a maga üde zöldjével, gyűrött felszínével, a kis pásztorszállásokkal… (Azért annak, aki nem szokott, vagy nem szeret hegyekben vezetni nem biztos, hogy ez a legjobb útvonal!)
A hágóban a viharos szélben
Nekünk abban a szerencsében volt részünk, hogy napokon keresztül ingázhattunk rajta. Amúgy ahogy Pluzine felé haladsz és egyszer csak a jó 1500-1700 méter magasból először látod meg a jóval alacsonyabban fekvő részeket, na akkor lehet igazán érzékelni milyen magasan is van a fennsík. Menet közben érdemes megállni az egyszerű kávékimérők egyikében, ahol török kávét lehet fogyasztani, meg lehet beszerezni mézet – hihetetlen sok virágot láttunk -, ja meg pálinkát.
Szélvédett pihenő
Pluzine egy mesterséges település,- abban az értelemben, hogy egy víztározó mellé építették, miután a környező völgyeket elárasztották vízzel, - mi ezt választottuk bázisnak. Általában egy éjszakára szállnak meg, akik erre vetődnek, aztán mennek tovább Zabljak felé. Igazából nem volt a legjobb választás be kell vallani. Na, nem mintha nem lenne csendes és szép a tóval, de a hegységbe való eljutáshoz minden nap kellett autózni, oké csodás útvonalon, de mégis…
Óriási tér
Túra szempontból nem meglepő módon elég gazdag a környék. Mi most csak kisebb túrákat tettünk, nem másztunk fel a Bobotov Kuk-ra például, így nagyon sok kiaknázatlan potenciált hagytunk ott, ami arra lesz jó, hogy jobb helyismerettel tudjuk folytatni felfedezést, talán jövőre. Most július elején jártunk ott, ami hegyi szempontból nem ideális, olyan értelemben, hogy az időjárás nagyon változékony. Esik, vagy nem, felhős, borult, napos... Ami mellette szól, hogy a hőmérséklet remek, ahhoz képest, hogy nyár közepe van. Már írtam, hogy nagyon sok túraútvonal a Fekete tó érintésével indul. A másik jó kiindulóhely a panorámaút. Több helyen van parkoló kialakítva, ahonnan a hegy belsejébe vezetnek a jelzések.
Ami vonzó lehet benne, hogy magasabban helyezkedik el, lásd fentebb az 1685 méter magasságú kiindulópontot, ami valamivel fentebb van, mint Zabljak. Az egyik napon a Prutas csúcs felé tartó útvonalon indultunk a Skrcko Zdrielo hágóba. Aznapra is jeleztek előre kisebb esőt, de még nem kezdte el, szóval nyugodtan indultunk el felfelé még meleg, napos időben.
A hágó felé
Az az igazság, hogy már emelkedés nélkül is nagyon döbbenetes az egész. Tényleg annyira tágas, hogy nehéz visszaadni képeken... A Prutas csúcs, amit említettem egyébként egy nagyon jellegzetes hegy teteje. A panoráma úton haladva egyszer csak van egy nagy sziklatömb, aminek a gyűrődései tökéletesen látszanak, ami extra benne, hogy ezek vertikális gyűrődések! Vagyis annyira gyűrődések, hogy már függőlegesek.
Birkák!
A zöldellő tájon keresztül soakt mentünk kb. tartva a szintet, utána a gerinc előtt elkezdtünk kaptatni. Nem egy vészes a dolog, maga a Skrcko hágó 2114 méter magasan van. Felérve a hegység belseje tárult elénk. Felhőtlen időjárási viszonyok között a legmagasabb csúcsokban lehetett volna gyönyörködni, de aznap a felhők eltakarták őket. Azért így is gyönyörű látvány, sőt a felhők gyors mozgásukkal valahogy mindig vadregényesebbé teszik a tájat. Hófoltok természetesen voltak még, elég nagy számban. Fogyasztottunk egy kis elemózsiát és gyönyörködtünk, amennyire a viharos szél engedte.
A panoráma út a Sedloból
A Prutasra már nem másztunk fel innen, hanem visszafordultunk az út felé. Nem sok túrázóval futottunk össze. Volt vagy hat útközben, így nem kellett sorban állnunk sehol, hogy keresztülhaladjunk... Esőt amúgy nem kaptunk szerencsére, csak néhány csepp esett. Jaj, amit még szeretek itt, hogy vannak birkák ugyanúgy, mint a Prokletijében. Kolompolnak halkan, majd a pásztorok kiabálnak... Idilli.
"a Durmitor annyira szép, hogy az Opelünk Volvónak nézett ki a tájban!" ;)
Másnap a panoráma út hágójából indultunk el körbemászkálni. Na, itt jól kinéztem egy útvonalat, ami még a térképen is fenn volt, aztán a valóság rácáfolt erre, mert semmi jelzést nem találtunk, és bár követtük a Locusban a helyzetünk, egy idő után feladtuk a dolgot és visszafordultunk, mert nemhogy jelzés, de ösvény sem volt. De mindegy, take it easy. Így az maradt, hogy kicsit fentebb mászva körbenézzük a fennsíkot. Na, ez így is impresszív és kitölti az érzékszerveid...
Virágok háttérben a Prutassal
Összegezve azt mondanám, hogy tényleg megéri elutazni ide. Ha valaki szereti a hegyeket nem csalódhat. És nem is jártuk be egyáltalán, mégis lenyűgözött. (Ne felejtsük el, hogy a Durmitor és a Tara kanyon összefügg és 450 méter és 2522 méter közt helyezkedik el, számos tóval, forrással) Egy tengerpartra tervezett montenegrói nyaralásból néhány napra érdemes meglátogatni, kicsit hűsölni a napfényes part után. Kiinduló állomásnak talán Zabljak környékét jobban ajánlanám, mert autó nélkül is lehet túrázni indulni. Zárszónak meg annyit írnék, hogy a Durmitor annyira szép, hogy az Opelünk Volvónak nézett ki a tájban!
És megint a Panoráma út
Ha tetszett, akkor kövesd a blogot, vagy kövesd a facebook oldalunkat még több fotóért! Érdemes hangolódni, mert a legközelebbi posztban már a bolgár hegyekben járunk majd, igazi csúcsokkal felejthetetlen tavakkal és esővel!
A viszontlátásig: Hajrá kifelé fotózni!
Kilátás a Skrcko hágótól
