Jó régen nem jelentkeztem, igazából elég eseménydús időszakon vagyok túl mind magánéleti, mind munka viszonylatában, szóval nem volt időm kb. semmire… Viszont ez az időszak is véget ért és most értünk haza Montenegróból, ahol megint fantasztikus élményekkel lettünk gazdagabbak!

A Volusnicán

Valójában körutaztunk, de túra szempontból két jelentős helyen jártunk, ezek pedig a Durmitor és a Prokletije nemzeti parkok voltak. A Prokletijében már tavaly jártam, több beszámolót is írtam róla (meg itt), a Durmitor viszont új helyszín volt. Most is több beszámolót írok majd (meg videókat is készítettem) a helyszínekről tervezetten.

A völgy végében estefelé

Elsőnek a Prokletijébe, annak is csodálatos Grbaja völgyébe utazunk! Mivel néhány beszámolót már írtam, így inkább arra koncentrálok majd, hogy konkrétan a völgyből gyalogszerrel milyen túracélpontok érhetők el.

Kezdjük azzal, hogy a Prokletije szó jelentése elátkozott. Hogy miért kapta ezt a nevet? Valószínűleg azért, mert hatalmas vonulata nemcsak tekintélyt parancsoló, de szinte leküzdhetetlen akadályként tornyosul az ember előtt. És itt nem arra kell gondolni, hogy itt valami csoda képességekkel kell rendelkezni a túrázáshoz, de arra mindenképp, hogy nincsenek nagyon könnyű túrák benne.

A varázslatosan zöld erdő

A Grbaja völgy 1100 méteren található, Gusnije településtől délre. Egy szál kis hegyi út vezet bele. Néhány turistaszálló, valamennyi pihenőház és egy „nyári szállás” található benne (Az állattartóknál ahol finom házi sajtot, joghurtot lehet venni)

Ez pedig egy 2 perces hangulatvideó

A nemzeti parkba jelképes egy eurós áron juthatunk be, amit a völgy közepe felé álló bódénál kérnek el. Ha az ember megérkezik a Katun Maja Karanfil nevű vendégházig/étteremig, ahol le tudja rakni a kocsit, tényleg döbbenetes méretek tornyosulnak fölé. Konkrétan 2100-2400 méter magas csúcsokról van szó körben. Ami engem nagyon megfogott, hogy nincs tömeg. Annyira kiesik még montenegrói viszonyaltban is és annyira nincs kiépítve, hogy egyszerűen elkerülik a tömegek. Szóval, aki igazi vadregényes helyre vágyik, annak itt a helye!

Visszafelé

Kocsival az út 12 óráig tart ide. (Szolnokról) Szállást bármelyik szállás foglaló portálon lehet találni. Ha Gusinje városában száll meg valaki, akkor a másik nagy völgyet könnyebben elérheti (Ropojana). Viszont, ha nem akarunk autót használni, akkor érdemes itt ebben a völgyben foglalni. Ezek a szállások mondjuk úgy elég nyugodtak…

Taljanka

Tehát nem meglepő módon a völgyből több túraútvonal is indul. A legnevesebb közülük a Talijanka nevű csúcsra visz fel (ezt ajánlotta figyelmünkbe a pincér az étteremben is). Az útvonal lényege, hogy a háztól jobbra indulva először kb. 600 métert kell leküzdeni egy csodálatos erdőben, majd az erdőből előbújva még egy darabig a hatalmas sziklák látványa nélkül kell folytatnunk utunkat, de még 2-300 méter magasság megtétele után egy valódi katarzis, mikor a Volusnicára (1873m) felérve eléd tárul a hihetetlen szépségű sziklavonulat a völgy másik oldaláról.

Nos a sziklák felhőkbe öltözv,e

Innen szépen kivehető a későbbiekben ismertetett Severni vrh-re tartó útvonal is. Látni lehet a híres „Kissing cats” sziklaformációt is. Továbbindulva a gerincen haladunk. Balról a már említett hatalmas sziklák, jobbról a sokkal szelídebb völgy látszik zöld füves kárpitjával. Szebbnél szebb kilátások után az ösvény elfordul és a Taljanka (2057m) csúcsra visz. Innen visszatekintve páratlan a kilátás… És ez komoly.

A "Kissing cats"

Innen kétfelé indulhatunk tovább. Vagy a völgyet körülvevő gerincen haladunk, mely visszavisz az erdőszélre, ahol a már ismert útvonalon ballagunk le, vagy mehetünk kelet felé, ami az albán területen haladva kanyarodik vissza a völgybe. (Ja, mert a völgy legvége már Albánia!) Erre nem jártam, de épp ahogy most másztunk fel egy család arra ment le és épségben voltak, mikor az étteremnél összetalálkoztunk velük újra. Annak az útvonalnak a vége tűnik térkép alapján elég meredeknek. Az útvonal szépen fel van festve végig, jól követhető. Most nem mentünk fel a Taljanka csúcsra, mert éjszaka egy elég erős eső esett és a csúcs előtt pár száz méterrel elkezdett esni az eső és mivel viharokat jósoltak, nem akartunk a gerincen villámok közt szaladgálni... Sajnos... Mert végül nem volt akkora eső... De safety first! (Ja, nem a kávé a first...)

A túra útvonala

Severni vrh

Mint írtam ez a túra a völgy átellenes oldalában indul. Kissé beljebb érve a völgybe, egy kissé nehezen észrevehető ösvényen kezdjük meg a kaptatást. Egy nehéz kaptatón… Ugyanis kb. 2 km alatt jutunk el 2000m-es magasságba. Először fák között, majd nagy sziklák között kell haladni, majd 2000 méter után egy hatalmas kötenger mellett/felett haladunk.

Az irdatlan sziklafal alatt

Jobbról a hegy hatalmas tömbje egy függőleges sziklafallal határolja a látómezőt. Visszanézve páratlan a látvány. Innen már jól látszik az előző túra útvonala a Volusnicával. Az útvonal itt elágazik. Ha jobbra tartunk, akkor a kőtengeren keresztülvágva egy szűk hágóig jutunk. Sajnos mikor ott jártunk, mint később kiderült elnéztük az útvonalat és egy olyan helyen kezdtünk el felmászni, ahol a sziklák elég megbízhatatlanul kötődtek a földhöz, így hamar feladtuk a továbbjutást, mert elég kitett helyről beszélünk.

Kötenger

A helyes út a szikla bal oldalán vezet. Ott van kötél is kirakva, azon kell felkapaszkodni a hágóba. mivel ott már nem jártam, csak leírásokból és a youtube-ról tudom, hogy utána egy lankásabb rész jön, majd megint egy mászósabb, de nem sziklamászó nehézségű. Ekkor lehet elérni az első csúcsra. Innen már nagyon kitett helyen lehet továbbmenni a többi csúcsra (mert három van egymás után). Mindenesetre annak ajánlom, aki biztosan mozog a sziklákon.

Ez itt elég meredek

Egyébként a The Mountains of Montenegro útikönyv szerint ez a legnehezebb útvonal Montenegróban… Visszatérni az érkezési útvonalon lehet. Vagy a már említett elágazásnál balra fordulva. Itt a hegyoldalban haladva, elég gyér jelzésellátottság mellett hamarosan a Kissing cats” sziklaformáció következik. A boltív alatt egy néhány méter magas sziklafalon keresztül lehet továbbmenni. Mikor ott jártunk egy hegymászó kötél volt felkötve, az könnyítette a továbbjutást. Mi ott nem mentünk tovább, hanem a visszafordultunk, de aki átmászik, az elvileg kényelmesen ereszkedhet lefelé az Ocnjak csúcsot érintve vissza a völgybe.

A túra útvonala

Karaula

Az utolsó útvonala karaula (1915m) csúcsra vezet. Itt még nem jártunk, a nyomvonal a Taljanka felé vezető úton kezdődik, ami az erdőben kettéválik. Innen egy erős kaptató vezet a hegygerincre az erdőn át.

A Karaula a Volusnica előtti emelkedőről

A csúcs maga egy sziklakiemelkedés és remek körpanorámát nyújt a környékre, lehet látni a közeli Plav települést és a hasonló nevű tavat is. Visszatérés ugyanazon az útvonalon.

A túra útvonala

Ha az ember tanulmányozza a térképet, akkor láthatja, hogy a szomszédos Ropojana völgybe is át lehet kelni gyalogszerrel, majd abban a völgyben is lehet túrázni. Viszont ez már hossza miatt nehezen kivitelezhető, jobb autóval átgördülni a másik völgybe és onnan indulni. Ott is remek csúcsok mászhatók meg. (Itt írtam egyről)

A völgy vége

Remélem csináltam kedvet a túrázáshoz! Sajnos Montenegró nem a szomszédban van, de akár egy tengerparti nyaralás utolsó napjaira is beiktatható a látogatás. Vadregényes, csendes zéró stressz zóna…

Ha tetszett a poszt és érdekelnek továbbiak – merthogy legközelebb a másik nagy montenegrói nemzeti parkról írok majd – kövesd a facebook oldalunkat, vagy a blogot!

 A viszontlátásig: Hajrá kifelé fotózni!