A Magas-Tátra szerencsére nincs messze még az Alföld közepétől sem, így simán el lehet utazni akár egy hétvégére is, kicsit kikapcsolódni. Tudom, hogy a bolgár utak beszámolójával is tartozom még, de a Tátra most a legaktuálisabb, mert november 01-el lezárnak sok turistautat és addig érdemes menni (nem csak addig persze), amíg sok túracélpont közül választhatunk. Meg, aztán itt az ősz, ami a magasabb régióban már akár havat is jelenthet és így csodálatos tájakban gyönyörködhetünk az ősz és a tél találkozásakor. Szóval a lényeg, hogy mi is elutaztunk egy hétvégére, hogy gyönyörködhessünk a csodálatos csúcsok panorámájában és mozgassuk át magunkat az őszi levegőn. (A túravideó, mert az is van itt található és nem is olyan rossz)
A Téry-menedékház
Azzal tisztában voltunk, hogy ilyenkor hétvégén telt házas a Magas-Tátra, pontosabban majdnem az. Így történhetett, hogy a tátralomnici célpontunkban már csak négy szálláson volt elérhető szoba, vagy lakosztály. Persze, ha előre foglal az ember nem kerül ilyen helyzetbe, de most sajnos nem tudunk előre tervezni, így marad az alkalmazkodás. Egyébként, ha az ember nem a Tátra aljában néz szállást, hanem kicsit távolabb, akkor olcsóbb szállásokat is talál és kicsit nagyobb választékot. Ennek viszont az a hátulütője, hogy valahogy el kell jutni a turistautak elejéhez, tehát autó, parkolás, vagy tátravasút.
A Kőpataki tó háttérben a Lomnici csúccsal
És ha már tátravasút, akkor jegyezzük meg, hogy remek rendszer üzemel a hegység aljában. A vonatok modernek és Poprádtól egyszerűen el lehet jutni Csorbatótól (nyugat) Tátralomnicig (kelet) az összes ismert üdülőhelyre. Szerencsére találtunk megfelelő szállást Tátralomnicon, ahová pénteken munka után indultunk. Mostanában az autópályát használjuk, mert így kb. 4 óra hosszára rövidül a menetidő (Szolnokról). (Info: amúgy nem működött a szlovák autópályamatrica vásárló oldal, úgyhogy a határ átlépése után egy konténernél kell matricát venni.)
A Kőpataki -menedékháznál
Este 10 előtt érkeztünk meg, lepakoltunk, majd reggel a reggeli után elindultunk a lomnici felvonók felé. Ugyanis úgy döntöttünk, hogy a Kőpataki tóhoz felvonóval megyünk és onnan fogjuk délről megkerülni a hegyet, útba ejtjük a Zamkovszky-menedékházat és felmászunk a Téry-menedékházhoz. Onnan pedig Tarajkára megyünk és vonattal vissza Tátralomnicra. Ezt is nagyon szeretem itt amúgy, hogy nem csak körtúrákat lehet tenni, hanem vonattal vissza lehet jutni a kiinduláshoz.
Kilátás a Magistráléról hófelővel
A Zamkovszky-menedékháznál jártunk télen is, akkor épp onnan terveztünk a Kőpataki tóhoz eljutni, de menetközben feladtuk, mert nagyon nagy volt a köd és nem lehetett messzire ellátni. (Meg begyalogoltunk a Kis-Tarpataki völgybe is, ami a Téry-menedékház völgye, de ott meg szakadt a hó, meg fújt a szél és jobbnak láttuk visszafordulni. (ITT elolvashatjátok a beszámolót) Akkor lényegesen máshogy alakult a táj képe. Most ugye itt az ősz, már sok helyen sárgulnak a fák. Igazi romantikus időszak. Akkor pedig a méteres hó mindent betakart.
A Nagyszalóki csúcs a kilátó ponttól a völgyben pedig a Reiner kunyhó
A felvonó kb. 40 Eur két főre, szóval nem mondanám kevésnek, bár mindenhol ennyi. Ezzel ki lehet váltani egy 2-3 órás 800 méteres szintemelkedést. Kinek-kinek vérmérséklete és túratársai szerint választhat a két opció közül. Mivel már viszonylag hamar sötétedik, mi biztosra akartunk menni (meg nem is hajnalban indultunk…), hogy még világosban leérjünk, vagyis este hatig Tarajkán legyünk, mert onnan akkor indul az utolsó járat lefelé.
Igazi őszi hangulat
A felvonóval olyan 20 perc alatt értünk fel egy átszállással. A Kőpataki tónál aztán erős szél fogadott minket, de a nap akkor még sütött. Kicsit sétáltunk a tó körül, aztán elindultunk a magistralé úton, ami a piros jelzés. Elhaladtunk a Kőpataki-menedékház mellett (INFO), ami az első ilyen jellegű épület volt annak idején. Ahogy a páratlan panorámával kísért ösvényen haladtunk, hátunk mögül egy hófelhő emelkedett fel és ilyen hódara-szerű csapadék kezdett esni, miközben a nap ragyogott. Hát, páratlan élmény! A Zamkovszky-menedékház nincs messze, útközben van egy kilátóhely, ahol télen is jártunk és ahonnan rá lehet látni Tarajkára, valamint a Reiner kunyhóra is a völgyben. Így az őszi színekkel káprázatos…
A Zamkovszky-menedékház
A menedékházhoz érve, (INFO) sőt már azért előtte is érezhető volt a hétvége az emberek számában. Nagyon sok túrázóval találkoztunk, a menedékházba pedig nem is próbáltunk meg bemenni, mert hosszan kígyózó sor állt előtte. (Ezt a menedékházat Tarajkáról kb. egy óra alatt el lehet érni) Így kis pihenő után tovább is indultunk a Kis-Tarpataki völgybe a zöld jelzésen. A völgyben egy darabig fenyők alatt haladtunk, mellettünk a sebes patak zúgott és hamarosan találkoztunk A rókával, aki a kedves turisták által neki adományozott elemózsián él. Amúgy cuki, de végérvényesen ránk kényszerül már szerintem…
Ne etesd a rókát
A völgy tovább emelkedett, már törpefenyők között, aztán hamarosan megérkeztünk a monumentális falhoz, ami a völgy alsó és felső részét választja el egymástól. Az utunk erre folytatódott. A távolban látszott a többi túrázó apró alakja, ahogy araszolnak felfelé. Nem írtam, de itt ugyancsak elkapott minket a havazás, amivel szerencsénk volt, mert másnap beszélgettünk egy szlovák hölggyel, aki mesélte, hogy ezen a napon a Bélai-Tátrában túráztak, ami innen légvonalban nincs messze és ott eső esett, amiben eléggé eláztak. A hó az jobb ilyen szempontból, meg szebb is ugye... De ez csak hózápor volt amúgy, ahogy jött el is ment.
A völgy, végében a hatalmas fallal
A hőmérséklet itt drasztikusan csökkent már, köszönhetően a szélnek. A felfelé vezető út innen meredekebbé vált, sokat kellett kerülgetni a szembe jövő túrázókat, ami nem valami komfortos, de hát tetszettek volna hétköznap jönni... Néhol már voltak rövidebb havas szakaszok. Nem voltak nagyon síkosak, nem kellett felrakni a csúszásgátlót, de aki ebben az időszakban ide látogat, azért saját biztonsága érdekében vigyen valamilyen csúszásgátlót! (pl: Itt, vagy Itt) Mert jobb félni mint megijedni, akármennyire elcsépelt. Az ösvény elhalad egy csodálatos vízesés mellett is, sőt folyamatosan látszik és dübörög a magasból érkező víz.
A fal előtt
Lassan elkanyarodtunk a sziklák közé és a szerpentinen haladva elénk tárult a Téry menedékház (INFO). Csodás helyen áll, majdnem a sziklafal szélén, pompás kilátással az alul elterülő völgyre. Na, de itt már igazi téli idő fogadott minket! A hőmérséklet fagypont felett volt, de viharos szélben nagyon hidegnek tűnt. Gyorsan bementünk a házba, hogy kicsit szusszanjunk. Nos, azt gondoltam, hogy itt kevesebben lesznek, mint a Zamkovszky-menedékháznál, de ebben csalódnom kellett, mert tömve volt a ház. Szerencsénkre azért nem annyira, hogy talpalatnyi hely se legyen, így a megrendelt fokhagyma levest ülve tudtuk elfogyasztani, igaz csak a lépcsőn ülve. Namost ugye van egy terasz is, remek kilátással, de azt hiszem belátható, hogy annak használhatósága erősen korlátozott volt épp...
A völgy
A leves nagyon jólesett, rettentően fokhagymás volt és volt benne sajt is pluszban. Kicsit melegedtünk, aztán kissé feljebb sétáltunk a tavakhoz. A környező csúcsok felhőbe burkolóztak, a havas sziklák abszolút zord hangulatot árasztottak. Imádom. Fotóztunk, amíg a szélben meg nem untuk, utána elkezdtünk ereszkedni a völgy felé. Szemben ekkor már kevesen jöttek, nyugodtan lehetett haladni. A völgyben aztán normalizálódott a hőmérséklet, a Zamkovszky-menedékházhoz érve le is vettük a plusz réteget. Hát, itt már nem álltunk meg, bár csábító volt, hogy már csak néhányan tartózkodtak a háznál, viszont szerettük volna elérni az utolsó felvonót Tarajkán, ami pontban este 6-kor indul.
Zordan
Nos, erre egyre kevesebb esélyünk volt, mert innen még azért vagy egy 45-60 perc és ekkor már elmúlt 17 óra. Viszont a fények kezdtek egyre szebbé válni a hegyek fölött. Az ösvényről szép kilátás nyílik a Nagyszalóki csúcsra és az alatta elterülő völgyre. Elhaladtunk az Óriás vízesés mellett, amit eddig csak befagyva láttunk. A nyári esőzések alkalmával ebben a völgyben is keletkeztek károk, a hidakat elvitte a víz, de mostanra már új hídon lehet átkelni a patakon. Tarjakára érve 18:07-et mutatott az óra, szóval csak gyalog kellett lesétálnunk. Páran még vártak az állomás mellett, de nem tulajdonítottunk neki jelentőséget.
A tavaknál a menedékház mellett
Aztán lefelé menet már kezdett sötétedni, de azért itt egy 20-30 perces útra kell gondolni, nem sötétedett ránk teljesen (ja, igen zseblámpa is mindig kell, pont ezért ugye). Ahogy gyalogoltunk a sín mellett egyszer csak elkezdett mozogni a kábel, ami a szerelvényeket mozgatja és elhaladt mellettünk egy utolsó-utolsó járat... Szóval jobb lett volna, ha az internet mellett meggyőződünk saját szemünkkel a menetrendről... Bosszantó, de csak magunkat okolhatjuk. Viszont így láttunk két őzet kb. 5 méterről, meg aztán ahogy a nap leereszkedett a horizont alá a fények csodásak voltak.
És ereszkedünk lefelé
Az Ótátrafürdei vasútállomás igazán nincs messze a felvonó állomásától. Vettünk jegyet és épp elértük a Tátralomnicba tartó vonatot, ami kb. 10 perc alatt szállított el bennünket a szállásunkig. Vacsorára remek sülteket fogyasztottunk és természetesen ittunk egy Tátra teát is. Ja, a teát egy nagyon menő bögrében szolgálták fel, úgyhogy olyat be is szereztem. És épp abból iszom a teát, ahogy ezeket a sorokat írom.
Félig téli
Másnap reggel kipakoltunk a kocsiba, leadtuk a kulcsot és még felvonóval felmentünk egészen a Lomnici nyeregig, ahová ma már nem vezet jelzés – út igen, de nem lehet használni elvileg, csak vezetővel. Mivel aznap már tényleg szikrázó napsütés volt szuper kilátásunk volt a tegnap bejárt völgyre. A gerinc kb. fél kilométer hosszú, a Lomnici csúcs innen már csak röpke 500 méter felfelé. Összefoglalva, azt írhatom, hogy csodálatos, bár változatos időben tudtunk két napot tölteni lélekregenerációval. Tényleg nincs messze a Tátra, a szállások változatosak, lehet találni olcsóbbat, drágábbat, az étkezés olyan, mint itthon. Mindamellett, hogy imádom hazai hegységeinket, a friss őszi erdőségeket, ilyen magashegyi élményeket legközelebb itt lehet találni. (Oké, aki nagyon a nyugati országrészen lakik, annak ott az Alpok ugye...) Az itt leírt túra amúgy november elseje után is járható, azonban, aki szeretne csúcsra felmászni, annak sietnie kell, mert ez után a dátum után már nem lehet felmászni rájuk egészen jövő nyárig.
Esteledik a Tátrában
A következő alkalommal remélem már kész leszek a következő bolgár túrás poszttal. Addig ha követsz Facebookon ITT, vagy Instagramon ITT, majdnem minden nap új képekkel találkozhatsz!
A viszontlátásig: Hajrá kifelé fotózni!
A Téry-menedékház a Lomnici nyeregből fotózva. Pazar.
