Tudom, hogy egy kissé vitaindító, ha azt írom, hogy szerintem Magyarország legszebb tája a Balaton-felvidék, de az a szitu, hogy nekem valamiért - és itt gondolom nagy szerepet játszik, mintegy kellemes emlékfoszlányokból összeállva maga a Balaton is - ez a kedvenc országrészem. Valamikor régen laktam hat évet Veszprémben és ez a vonzódás úgy látszik megmaradt... És ha ez így van, akkor nem is történhetett volna jobb dolog velem, mint hátizsákkal és sátorral a háton bejárni egy részét, ugye? Ha pedig a Balaton-felvidéken szeretnénk keresztül vágni, akkor erre a legjobb útvonal a Balatoni kék turistamozgalom, ami Pétfürdőtől egészen Badacsonyig húzódik 103 km hosszan. 

Balatonalmádi a Csere-hegyi kilátóból

Valójában az is közrejátszott a túra összeállításában, hogy azért szintben viszonylag baráti marad végig, szóval nagy hátizsákkal könnyebben teljesíthető. Alapból nem úgy terveztük, hogy egyszerre megyünk majd végig, mert a Pétfürdő Balatonalmádi közti részt egy későbbi időpontra tartogatjuk, mivel logisztikai szempontból sokkal kézenfekvőbb volt Balatonalmádiból elindulni, hiszen a kiindulópontra visszajutni akár Badacsonyból, akár korábban befejezve a túrát, Balatonfüredről, Zánkáról, vagy Révfülöpről is vissza lehet vonatozni. Pétfürdőt ennél nehezebb megközelíteni. De ez nem jelenti azt, hogy nem fogjuk végigjárni azt az etapot is.

Maga a kilátó

Főleg, hogy mivel nyomtattunk igazolólapot, ezért mindenképp be kell majd szereznünk az összes bélyegzőt, hogy bizonyíthassuk, végigmentünk az egész útvonalon. Nade vágjunk bele magába a túra élménybeszámolójába! Mivel több napra indultunk, ezért most kicsit komolyabban kellett venni a felszerelés összeállítását, ráadásul még egy sátorvásárlás is időszerű volt, mert a régi sátor már igen megkopott a használatban. Szerencsére ezt nem nekem kellett abszolválni, hanem Lala barátom igen hosszas mérlegelés után tette meg. Ami már a kezdetekkor látszott, hogy nekem meg igen időszerű lenne egy másik hátizsák beszerzése, mert a jelenlegi csak 60 literes és olyan fullra pakoltam, hogy szerintem nem lehetett volna már semmi egyebet beleszuszakolni...

Alsóőrs református temploma a Török ház kertjéből

Pedig szerintem sok felesleges dolgot nem cipeltem, de mivel esős időre kellett készülnünk nem lehetett kihagyni jó pár cikket a zsákból, meg az étel is sok helyet fog, valamint ha nem is egy ruhásszekrényt visz az ember, azért nem is egy pólóban akarja végigtolni a távot... Elég az hozzá, hogy összesen olyan 20 kg-ot nyomott a zsákom, Laláé egy két kg-mal még többet is - ja, ebből azért 5 kg víz! Mert az nem csak ivásra, hanem főzésre és alap tisztálkodásra is kell. Az ételek tekintetében most kipróbáltunk valami újat, mégpedig, hogy saját készítésű, majd dehidratált ételt vittünk magunkkal. Hogy ez miért jó? Mert rengeteget lehet vele spórolni a különböző cégek hasonló hegyi ételeivel szemben. (Ok, azért vittük olyat is egyet-egyet... Amúgy, ha van igény rá szívesen elmesélem, egy posztban, hogy hogyan is érdemes készíteni ezeket az ételeket. Tényleg nagyon praktikus!)

Kilátás észak felé a záporos dombokra a Somlyó-hegyi kilátóból

De térjünk végre rá a túrára. Nos. Balatonalmádiban parkoltunk le a városközpontban. Még nincs szezon, így simán találtunk helyet. Az első pár száz méter után már ott is voltunk a kezdő pecsételő helyen, a főtér közepén, ahol be is kerültek az első igazolások a kis füzetünkbe. (Mondjuk kicsit utána elgondolkodtatott, hogy az első bélyegzőt nem itt kellett volna, hanem a következő állomáson... De mindegy...) Vidáman, igen feldobott hangulatban indultunk a településről az első kilátóig, ami a Csere-hegyi kilátó volt. Szépen emelkedtünk felfelé, bejutottunk egy erdőbe, ahol találkoztunk két túrázóval, akik ugyanúgy a kék túrát járták, csak a napi etapokra fix helyről elindulva. És szerencsétlenségükre a pár férfi tagja épp akkor vesztette el bakancsa talpát... Van, aki emlékszik, mikor Bulgáriában Andy barátunk ugyanígy járt?

Régi temető

Ott egy régi, itt viszont egy vadonatúj bakancs hagyta cserben a gazdáját. Nos azért nem mindegy, milyen bakancsot szerez be az ember... Egyébként elmesélték, hogy ők már megtették az EGÉSZ kék kört Magyarországon gyalog, ami hatalmas teljesítmény, respect! A kilátónál kicsit elidőztünk, a gondnok mindenképp szerette volna, ha a totál friss azt hiszem zöld csúcs jelzésen ereszkedünk le Alsóőrsre, de mi ragaszkodtunk a kékhez, mert azon kellett haladnunk, ráadásul egy vörös kő bánya is útba esett, azt pedig meg szerettük volna nézni. A bányánál voltak információs táblák, körbejártuk, aztán tovább ballagtunk Alsóőrsnek.

A túravideó. KATT! 

Alsóőrs nagyon szép, mint az összes balatoni település. A túra következő bélyegzője a Felső kocsmában van, úgyhogy a hasznosat összekötöttük a kellemessel és ittunk egy pohár sört, ilyen frissítő gyanánt. Az időjárás változékony volt, de az eső elkerült minket. Alsóőrsön megnéztük a Török házat, ami a legrégebbi épület helyben, utána felmásztunk a Somlyó-hegyi kilátóba. Ezek a kilátók nagyon szép panorámával rendelkeznek, egytől-egyig. Ha nyugat felé tekintettünk még elég messze látszott Balatonfüred, aznapi éjjeli szálláshelyünk települése. Áthaladtunk Lovason, ahonnan már a présházak és üdülők közt nagyon szuper balatoni panoráma mellett izzadhattunk Meg kell jegyeznem, hogy itt igazából még nem volt fizikailag nehéz a haladás, de a nem várt meleg azért igyekezett lelassítani minket. 

A Csákány-hegyi kilátó

Mondjuk éppen ráértünk, hiszen a napi kb. 20 km-es távok nettó ideje olyan 5 óra hossza, persze ezt megnyújtja, ha minél többet pihenünk, vagy bámészkodunk, de mivel este 9-ig világos van, tulajdonképpen valóban időmilliomosok voltunk. A Csákány hegyi kilátót erről az oldalról egy nagyon szűk ösvényen értük el. Általában is elmondható, hogy sok olyan résszel találkoztunk a túra útvonalán, ami igen ritkán használt lehet, mert ez azért látszik abból, hogy mennyire veszi vissza a növényzet. A kilátókig a településekről sokkal "használtabb" utakon lehet feljutni, míg a távolabbról érkező utak járatlanabbak. Nah és itt kapott el minket egy ici-pici eső. Szerencsénk volt. Messze néhol látszott, hogy szakad, de nekünk csak a szele jutott.

Kilátás a Péter-hegy oldalából balatonfüredre

Ekkor tulajdonképpen már Csopakon voltunk. Itt találjuk a következő bélyegzőt, nem messze a Csonkatoronytól.  Mivel közben kicsit jobban kezdett esni beálltunk egy buszmegállóba, majd, mikor elállt megnéztük a helyi vízimalmot, ami egyébként is az útvonalon mellett áll. Nagyon szeretem, hogy itt minden település olyan kis tip-top. A házak egész magasra felnyúlnak a hegyek alá, a kilátás pedig ugye magáért beszél... Mi is a hegy alatt haladtunk tovább, a legfelső utcában. És egyszer csak, egy olyan ösvényen voltunk, ami vagy tíz méterrel feljebb haladt, mint a kék jelzés.

A Tihanyi apátság alkonyati fényben a távolban

Nos, ez nem nagy gond, gondoltuk, aztán ahogy egyre inkább vadcsapás jelleget öltött az ösvény és esélyünk sem volt lejutni a jelzésre már nem nevettünk annyira. Ok, nem a világ vége volt, de azért akkor már eleget gyalogoltunk, hogy a vércukor szintünk kissé leessen, ez a féloldalas bujkálós haladás totál leizzadva kicsit már kezdett sok lenni... De lassan visszataláltunk a kékre és kapaszkodtunk felfelé a Péter-hegyre, ami már Balatonfüred felett magasodik. Elérve a tetőt, amit egy megszokott beton gúla jelzett azonban még nem voltunk az aznapi úti célunknál, mert egy közeli domboldalt kerestünk, ami műholdképen simán kivehető, itt viszont árgus szemekkel kellett figyelni a fákat, hogy megleljük azt a maszek jelzést, ami elvezetett minket a néhány száz méterre lévő tisztásig.

Sátrunk este

Jó volt megérkezni. Gyorsan kerestünk egy viszonylag sík területet a sátornak, felállítottuk, utána elkezdtünk vacsorát készíteni. A menü kuszkusz volt és kolbász. Mennyei. Komolyan. A város felett ücsörögve fogyasztottuk el a vacsorát. Elég idilli volt. Szép lassan sötétedett, egyre több lámpa gyulladt ki, felkapcsolták a Tihanyi apátság díszkivilágítását, majd az összes utcai világítást is. Mivel lassan kezdett ránk sötétedni elraktuk magunkat másnapra. És micsoda remek  éjszakánk volt! Mivel a leglaposabb hely sem volt az, így éjszaka elég sokat csúszkált mindkettőnk a matracon.... Ébredés után Lala elmesélte, hogy hajnalban valószínűleg őzek és egy vaddisznó is meglátogatott minket, amiből én nem hallottam semmit. (Mondjuk füldugóval nehéz)

A Tamás-hegyi kereszt

Reggelire müzlit ettünk, ugyanazon fantasztikus panorámával, mint este. Összepakoltunk, felszedtük a sátrat, amiről annyit mondanék, hogy nem könnyű, viszont remek, tágas, simán lehet benne felülve tevékenykedni és szerintem elég nagy viharokat is kibír, nagyon elégedett voltam Lala választásával. Főleg, hogy a sátrat ő cipelte... (Ok, ezt viccnek szántam!) A Péter-hegyről nagyon meredeken ereszkedtünk le. Épp a Koloska völgy bejáratához értünk le róla. Még sohasem jártam ebben a völgyben és sajnos most is kihagytuk, mert erre a napra olyan 22-23km-t terveztünk és ez épp elégnek ígérkezett kitérő nélkül is. Utunk a Jókai-kilátóhoz vezetett a völgy bejáratától. Viszonylag hamar felértünk. Erős szél fogadott minket, de ragyogó napsütés. Rajtunk kívül csak egy család volt fenn, aminek kislány tagja először elég erősen kapaszkodva mert csak a kilátó felső szintjére kilépni, de később ő maga kérte apukáját, hogy menjenek fel még egyszer. Aranyos.

A Papsokai templomrom, Balatonfüred

Ami engem meglepett, hogy milyen fantasztikus panorámájú útvonal vezet fel a kilátóhoz Füredről! Mivel ritkás a növényzet, elképesztő a látvány. Verőfényben ereszkedtünk lefelé, elhaladtunk a Tamás-hegyi kereszt mellett, ahonnan ugyancsak rálátni a városra. Mikor beértünk Füredre a tervünk az volt, hogy 1. szerzünk vizet, 2. szerzünk valami kis extra elemózsiát. Ehhez kinéztünk egy boltot a kék útvonalán. De mivel nem számoltunk? Hát az idősávokkal! Úgyhogy kész szerencse, hogy nem kapkodtunk reggel és ezért nem kellett sokat várnunk, mikorra bemehettünk kicsit vásárolni. (Maszkra külön figyeltem becsomagoláskor, nehogy elfelejtsem.) Balatonfüreden van a következő pecsét, rögtön a plébániatemplom mellett, ami a helyi vörös kőből épült egyébként 1926-ban. 

Mediterrán hangulat

Balatonfüredet észak-nyugati irányban hagytuk el, ahol a Papsokai templomrom található. Ahogy elhagytuk a várost, egy simán mediterrán vidéknek is beillő fennsíkra jutottunk. Fenyők, elszórtan bokrok, fantasztikus hangulata volt! Az egész útvonalra igaz, hogy nagyon változatos a növényzet, meg maga a táj is, hiszen városon keresztül, szőlők mellett, erdőkben, réteken stb. halad az ember. Káprázatos. A nap kitartóan égetett minket, nyoma sem volt a változékony esős időnek. Namost ez annyira nem volt gond, mármint az eső hiánya, de tisztán emlékeztem, mikor Lala még otthon megkérdezte, hogy vigyünk-e naptejet. - Á, minek nem mond jó időt - válaszoltam flegmán...

Valahol útközben présházakkal szegélyezve

Azért az embert kikezdi a nagy zsák, a meleg, így a táv felénél kb., mikor egy aszfaltút következett már elég fáradtak voltunk. De élveztük. Én legalábbis. (Szokták mondani barátaim, hogy igazából nekem akkor jó, ha nem jó... Ami NEM igaz...) Amikor végre betértünk egy erdei útra a Nagy-Gella és Kis-Gella felé, a kettő között valahol elkavartuk az utat és visszajutottunk a Tótvázsony felé vezető műútra és kerültünk egy jó nagyot... Ami érdekes, hogy visszafelé egy helyen láttunk kék jelzést azon az úton, ami a Cseri Kastély és szálloda felé vezet... Nem tudom, nem lehet, hogy régebben más volt a nyomvonal? Mindegy, mi kavartuk el nem vitás.

Tótvázsony. De legalább szép volt...

A kastély kertjén keresztül folytattuk utunkat és ahogy áthaladtunk kicsit megálltunk pihenni. A lábamon már ekkor volt vízhólyag. Ne kérdezzétek, nem szokott lenni, szóval érdekes... (Legközelebb erre is jobban kell figyelni, van pár ötlet, miért alakult ki.) A Zádor vár felé kellett továbbindulni, ami már közel volt a tervezett éjszakai szálláshoz. A Zádor vár festői helyen van rengeteg tiszafát láttam az ösvény mellett. Mivel ekkor már nagyon fájt a lábam, felvetettem, hogy éjszakázzunk a romok között, mert remek hely, padokkal, sima talajjal, de Lala rábeszélt, hogy menjünk tovább, hogy másnap rövidebb legyen a táv, úgy, ahogy terveztük.

A Zádor vár romjainál

Nem egy, hanem kettő km volt a Hideg-hegyig, de odaérve minden gond elúszott. Egy kellemes mezőre értünk, ahonnan Pécselyre láttunk le, háttérben a Balatonnal. Este a saját szárított bolognai tésztánkat fogyasztottuk a nyárillatú réten és hamar lefeküdtünk, mert ez a nap eléggé kivette az erőnket. Éjszaka jól aludtunk, nem volt csúszkálás. Kinn nagy szél fújt, de a sátor simán állta. Reggeli készülődés és már úton is voltunk a Kossuth-kilátó felé. Szerencsére itt nem egy meredek lejtő vagy emelkedő volt az első leküzdendő akadály, hanem sima kellemes erdő, amiből egy mező és egy szántóföld közé kerültünk. 

Réten

Itt az igazi Balaton-felvidéki hangulat uralkodott. Lankás dombok, legelők, festői falvak, házak, szőlő. Nincs páratlanabb, mint egy zöld mezőn átgyalogolni, itt pedig ebben nem volt hiány. A Kossuth kilátóhoz már egy erdőn át értünk fel. Szépen kialakított tisztáson áll, padok és egy Balaton településeit sematikusan ábrázoló kőből kirakott terepasztalt is találni. Magából a kilátóból pompás a kilátás. Innen már teljesen kivehető Hegyestű, amerre a kék folytatódik és látni a Badacsonyt, ahol a túra véget ér. Ettünk egy kis datolyát és pihentünk egyet. Szantantalfa már nem volt messze. addig a táj nem sokat változott. Egy részt azért kiemelnék, mégpedig ahonnan Balatoncsicsó jellegzetes templomával kíséri utunk jó darabig.

Kilátás a Hideg-hegyről

Szentantalfán várt minket a Rock Street pizzéria és a a falu közepén a bélyegző. Mikor elindultunk a túrára. amúgy úgy voltunk, hogy akár Badacsonyig is elmehetünk, terveztünk "kiszálló" helyeket is és Szentantalfa volt az egyik, ahonnan Zánkára átgyalogolva be lehet fejezni a vándor túrát. Mivel mindkettőnknek volt már vízhólyag a talpán úgy döntöttünk, hogy bár nincs sok hátra, inkább visszatérünk néhány hét múlva és a maradék távot akkor teljesítjük. A pizza finom volt amúgy. A belőle nyert energiával pedig legyalogoltunk a 6 km-re fekvő Zánkáig. Persze a nap addig végig perzselt minket és csak a vasútállomáson bújt el a felhők mögé, igaz akkor a távolban már valahol egy zivatar verte a határt.

Kilátás a Kossuth kilátóból Badacsony felé

Összegezve az átélt eseményeket elmondhatom, hogy nagyon változatos a Balatoni Kék. Ami nagyon jó benne, hogy több helyen megszakítható és vonattal vissza lehet jutni a kiindulópontra. Azért ez nem mindenhol ilyen egyszerű. Fontos a víz feltérképezése, azaz honnan tudunk beszerezni útközben, mert Füred és Szentantalfa közt használható kút nem volt. Lehet esetleg kérni vizet egy présháznál, vagy bárhol, ahol vannak emberek, de a víz az ott is nagy kincs, nem biztos, hogy sok felesleg van. Szóval inkább több legyen nálunk, mint kevesebb! Pláne most nyáron. És a meleghez még az is erősen kapcsolódik, hogy sok nyílt terepen kell áthaladni, szóval fényvédő krém, kalap szükséges lehet melegben.

Balatoncsicsó

Viszont nagyon szép végig - ok, a műutas részek nem olyan jók, a talpnak sem amúgy, de egy hosszú túraútvonal az ilyen... Remélem hamarosan folytatjuk, a tervek szerint egy-két hét és igen, aztán ember tervez ugye... Ha érdekel, hogy akkor merre járunk, kövesd a blogot! Iratkozz fel a Youtube csatornánkra, vagy a Facebookon kövess be minket!

A viszontlátásig: hajrá kifelé fotózni!