Eljött a karácsony, talán lassan vége ennek az igen - khm.. - furcsa évnek és bizakodhatunk benne, hogy a következő szerencsésebben alakul. Mostani beszámolómat nem is fogom hosszan elnyújtani, hiszen karácsonykor nem rabolnám senki idejét, de az a helyzet, hogy mivel a fehér karácsony idén is elkerül minket egy csokor zúzmarás erdő talán kicsit fokozza az ünnepi hangulatot! Irány Dobogókő!
Téli csoda Dobogókő előtt
Szóval hetek óta ez a szürkeség van mindenütt és azt sem lehetett jósolni, hogy túránk napján ez változik, ergo nem lesz kilátás sehol, ahova mehetnénk - ja, és itt megemlítem az előző esti Budapest esti fényekkel tervezett fotózásunk totális kudarcát a köd miatt... - mi jöhet számításba? Hát a szurdok! Hiszen ott nem a távoli kilátás a lényeg. És akkor legyen hazánk ultimate szurdoka: a Rám-szakadék! Nosza a terven felbuzdulva vettük az irányt Dömös felé egy fél hatos kelés után. Igen, elég rossz hétvégén ennyire korán kelni, de tudjátok, ha el akarjátok kerülni a tömeget, akkor muszáj... Ugyanis ez egy nagyon felkapott kirándulóhely.
A Rám -szakadék elején
Viszont a szurdokon végigmenni magában nem egy egész napos elfoglaltság, így a webkamera képek alapján zúzmarás Dobogókőt is beleterveztük az útvonalba. Ha kilátás nem is lesz, legalább fehér erdőt láthatunk! Megérkezve Dömösre az önkormányzat melletti parkolóban álltunk meg. Még nem volt sok jármű, reggel kb. nyolc óra volt, viszonylag nyirkos, kellemetlen idő. Viszont, mivel hetek óta sehova nem tudtam kimozdulni, abszolút lelkesen indultam el a Dömösi-malom patak mentén a völgy felé. Ugye itt a völgyben kétfelé érdemes elindulni. Az egyik lehetőség, hogy a páratlan kilátású Prédikálószék felé vesszük az irányt - erről itt írtam pár éve -, vagy jobbra fordulva a szurdokot célozzuk meg.
Magas falak között
Ha csak a szurdok kört szeretnénk megtenni, akkor - ja igen a túra egyirányú! Vagyis javasolt, hogy a létráknál a bosszantó sorállások minél rövidebbek legyenek, meg lefelé menni egy ilyen sziklás terepen annyira nem biztonságos. Még akkor sem, ha azért annyira nem vészes a hely. Hiszen egy ficam is elég kellemetlen, de a bokatörés biztosan az... - akkor a zöld jelzésen kell bemenni, de ez egyértelmű, hiszen a tanösvényt ismertető táblák is jelölik. Aztán a szurdokból kiérve a sárga jelzésen lehet visszaereszkedni a völgybe.
A legikonikusabb létra a szurdokban
De vissza a szakadékba! Lenyűgöző, ahogy egyre szűkebb sziklafalak közt, patakkal a lábunk alatt haladunk egyre beljebb és beljebb. Mivel ez a patak a lábunk alatt valós, ezért vízálló cipő, főleg ilyen hideg időben nagyon fontos! A bejárattól a felső részig összesen 112 méter szintkülönbséget kell leküzdeni és a legmagasabb sziklafal 35 méter magas. De ezt a szintet nem veszi észre az ember, mert annyira leköti a sziklák kavalkádja. Rajtunk kívül nem voltak túrázók ilyen korai időpontban, így nagyon kényelmesen tudtunk fotózni, és egyáltalán gyönyörködni.
Kapaszkodás
Hamarosan már a létrákkal biztosított szakaszokhoz értünk. Hát igen, ilyen hely nincs még egy az országban. Melletted vízesés zubog, kapaszkodsz a jéghideg korlátokba... Szuper! De sajnos elég hamar vége szakad. A kőfalak kiszélesednek és egy erdei pihenőhöz lépcsőzünk fel. Ahogy említettem, innen a sárga jelzést követve juthatunk vissza a völgybe, vagy, ha a másik irányba indulunk, akkor Dobogókő a végállomás. Mi ugye most az utóbbi mellett döntöttünk és nekivágtunk a változó intenzitású és állagú sárban.
Dagonya
Nem mondom nem a legszebb ilyenkor az erdő, de az a jó párás illat, az nagyon megnyugtató. Terepfutók siettek el mellettünk a dagonyában, hátuk közepéig sárosan. Mi is jó tempót mentünk, megálltunk egy kilátópontnál, ahonnan csak a ködöt láthattuk ugyan, de az nagyon érdekes volt, hogy pont ezen a magasságon kezdődött a deresedés, szóval hegyoldal kitettebb fái már fehérek voltak, de mellettük még sima szürkésbarnák. Aztán lassan egyre több túrázóval, majd kirándulóval futottunk össze és hirtelen már a Dömös Dobogókő közti Téry úton találtuk magunkat, ahogy a piros jelzésre tértünk rá, közvetlenül Dobogókő előtt.
Tél
A zúzmara olyan mennyiségben volt a fákon, hogy látványosan meghajoltak az ágak. Ez nem egy veszélytelen dolog. Már mi is láttunk kisebb letört ágakat, de másnap, igaz nem innen, hanem a szomszédos Börzsönyből rakott fel valaki egy videót, ahol egy nagyobb ág épp előttük törik le. És bár a látvány tényleg hihetetlen, azért az óvatosság nem árt ilyenkor, mert még elugorni sincs idő, ha törik egy ág. Szóval érdemes az erdőgazdaságok figyelmeztetéseire figyelni!
A Thirring körút eleje
Itt már rengeteg turista volt persze, hiszen autóval könnyen elérhető és nagyon szép hely. Gyerekek szaladgáltak és csodálták a fehér ágakat. Sajnos ugye a menedékházba bemenni nem lehetett, de úgy láttam, voltak, akik forralt bort, vagy teát iszogattak egyszer használatos poharakból,így feltételezem, hogy valamiféle kiszolgálás azért van. (És meg is néztem, tehát hétvégenként bográcsételek is készülnek, meg kürtőskalács, forrócsoki!) Mi a magunkkal hozott forró teát kortyolgattuk el az igen csípős időben a kilátónál, ami most kilátás híján csak közösségi térként funkcionált.
A Thirring-sziklák között
Nem is időztünk sokat, hanem a Thirring-körút nevű ösvényen elindultunk lefelé. Tavaly egy esős őszi napon végigjártuk ezt az ösvényt. Nagyon menő sziklák vannak rajta, és kikandikáló kilátások, mintegy 3 km hosszan (szint kb. 100 méter) Most csak érintettük, mert hamarosan a zöld kocka jelzésre tértünk át. Több helyen a meredekebb részeken a sárral kombinált ösvényen trükkös volt a haladás... Gyorsan ereszkedtünk. A következő kihagyhatatlan pont a Rám-hegy tetején lévő Ferenczy szikla. Innen már volt kilátás is, mert 496 méteren áll és a felhő olyan 600 métertől borított mindent. Tiszta időben látszódna a dobogókői kilátó is, helyette most ködbe vesző, de annál sejtelmesebb fehér hegyek látszottak. Már ezért is megérte volna eljönni...
Kilátás
Továbbgyalogoltunk és óra (?) múlva már a völgyben ballagtunk. Szerencsére itt vannak nyitva különböző kis bódék, ahol lehet inni egy meleg italt, vagy enni valami kisebb ételt. Mi is így tettünk. Aztán parkoló, majd menet haza. összességében ez egy laza napos túra ilyenkor télen, mert nyolcas indulással délután kettőre értünk vissza. Kb. 15 km és olyan 600 méter szint, szóval rövidített nappalokkal is végigjárható, élményfaktora pedig kifejezetten magas. Ezzel búcsúzom is, minden kedves olvasónak nagyon boldog karácsonyt kívánok, még akkor is, ha ez most kicsit más lesz idén... A két ünnep közt pedig mindenkit várnak hazánk remek túraútvonalai, szóval:
Hajrá kifelé fotózni!
Arra van Dobogókő a Ferenczy-szikláról
