Az új év első teljes hetében végre megérkezett hazánkba is az igazi tél. A Dunántúlon erősebb havazás volt, míg keleten csak a hegyeinkben esett, ott is csak olyan 800 méter feletti régiókban. A bánkúti webkamera képét tanulmányozva és a várható fagyos időjárást figyelembe véve egyértelművé vált, hogy szombatra is megmarad a hó, szóval végre lehet egy kicsit igazi télben túrázni! Biztos sok olvasó látta a hírekben, hogy megteltek a hegycsúcsok. A Kékes, Bánkút, vagy az Eplényi síaréna mind tömve volt. Kékes és Bánkút vonatkozásában biztosan kijelenthető, hogy a parkolás egy igazi rémálom lehet, ráadásul tömve van minden, ami a vírushelyzet miatt sem a legjobb, de igazából a szabadtéren inkább csak maga a tömeg ami zavaró. De van egy jó hírem! Nem kell mindenképp sok ember között élvezni a havas tájat és a tél szépségét! Ha van bennünk egy kis kitartás egész magányosan is bandukolhatunk a meseszép tájon!
Pazar kilátás Tar-kőről
Szóval mi kell ahhoz elsősorban, hogy stressz nélkül tudjuk élvezni a természetet? 1. Kelj korán. Nos, ez elég népszerűtlen szombaton én totál tisztában vagyok vele, sőt velem is előfordult már, hogy egyszerűen nem tudtam rávenni magam a korai indulásra, de ezzel a life hack-el tényleg igazán elkerülhető a tömeg... Egyfelől biztos le tudsz parkolni valahol (én itt nem a csúcsok melletti parkolókra gondolok, de amúgy ott is lehet) és az egész nap a rendelkezésedre áll, hiszen télen rövidek a nappalok, most meg kijárási korlátozás is nehezíti a dolgokat... Extraként megemlítem, hogy reggel sokkal szebb tud lenni a táj, mint a nap folyamán. Ez részben a nap állása, részben az éjszakai hideg miatt van, mármint napkelte után száll fel a pára pl. (Érdemes összevetni a reggeli és délutáni képet a Tar-kői panorámáról)
Felfelé a jól ismert ösvényeken, itt még nem annyira télies...
Esetemben a korai kelés fél hat körül volt. Kikászálódtam az ágyból. készítettem szendvicseket, főztem teát, felöltöztem és az előző nap összekészített hátizsákkal elindultam az autóhoz. Tipp 2.: olyan helyet vegyél célba induláshoz, ami kívül esik komfortzónán. (Itt nem extrém dologra kell gondolni, csak olyan helyre, amihez kell egy kis erőfeszítés...) Nos esetemben ez a Hereg-rétet jelentette, ahol fél kilenc körül parkoltam le. Mivel hó csak a magasabb részeken volt, így mindenképp mászni kell a szépségért, ami nekem ugye igazából öröm, de aki nem annyira érzi ezt kellemesnek, az tegyen egy próbát! Ugyanis amikor ilyen nagyon fagyos az idő a sár is megfagy, szóval nem kell dagonyázni. Azt senki sem szereti annyira (még én sem). Meg vannak olyan "beszállópontok a Bükk-hegység körül, ahonnan egész kis szintkülönbséggel el lehet érni a fennsíkot. Érdemes böngészni a térképet!
Kezdődik! Itt már igazi téli a hangulat
A fennsík az amúgy, ami tökéletessé teszi ezt a téli túrát, ugyanis pl. a Mátrával összehasonlítva a fennsík sokkal nagyobb és változatosabb, több útvonalon lehet barangolni és mindenhol csodás téli táj fogad minket. (Legalábbis mikor van hó). Sajnos a gyors reggeli pakoláskor vétettem egy durva hibát: a fényképezőgépem SD kártyáját nem raktam vissza előző este a gépbe... Ez eléggé szíven ütött, hiszen ilyen pazar napot régen fogtam ki fotózásra. Emiatt csak a mobiltelefonom maradt, szóval a mostani beszámoló képei minőségre nem túl jók, de az élményátadás céljának talán megfelelnek... (Érdemes letölteni a telefonunkra valami olyan applikációt, amivel manuálisan lehet beállításokat végezni fényképezéskor. Azt nem mondom, hogy bajnok minőséget lehet kihozni a parányi érzékelőből és a pici objektívből, de azért lehet a minőséget növelni kicsit)
Ez a látvány minden fáradságot megér!
A parkolóban úgy öt autó parkolt, mikor elindultam onnan. Először a Tar-kőre igyekeztem. Oda erőnléttől függően 1-2 óra alatt lehet felérni. Sokáig a hóhatár alatt mentem és kb. 700-800 méteres szintnél kezdett fehéredni az erdő. Mivel igazából csak egy lepel volt ez a hó, így nem volt nehéz haladni benne, de ha nagyobb, akkor azzal számolni kell, hogy lassabban tudunk benne gyalogolni. Felérve Tar-kőre szinte elállt a lélegzetem... Nem viccelek, sokszor jártam már itt, de most a kristálytiszta levegő, a távoli kék hegyek, a Mátra és Bükk közti területen lévő felhők fantasztikussá varázsolták a tájat. Felértemkor egy túrázó és egy terepfutó volt fenn, majd ők is távoztak és öt percre csak én voltam ott... Szuper érzés. Mondtam, hogy időben kell kelni...
A két "kő" között. A távolban a Három-kő.
A téli túrákban az a nehéz, hogy megállni sokkal macerásabb, mert hamar elkezd fázni az ember, ezért érdemes vinni plusz kabátot a pihenőkre. Emiatt én sem maradtam sokáig. Lenn a völgyben -6 Celsius volt a hőmérséklet, itt gondolom kevesebb, de a napot már lehetett érezni kicsit. A következő megálló a Három-kő volt. Ide viszonylag hamar át lehet érni, olyan 1 km a távolság. Itt már útközben azért találkoztam másokkal is, de tömeg az nem volt... A Három-kőről is szép volt a panoráma, összesen hat ember volt ott... Élveztem kicsit a látványt, aztán elindultam a fennsík belseje felé.
Téli fák
Ahogy gondoltam, a hó összefüggő volt, a fákon is megmaradt a fehérség, hiszen kemény fagy volt éjjel. Szikrázó napsütésben haladtam, több kirándulóval is találkoztam, sokan jöttek Bánkút felől. (Ugye Bánkúttól nem nagyon van szint és azért az ugye egyszerűbbé teszi a dolgokat) Sokan voltak gyerekkel,szánkóval, de idősebbek is szép számmal taposták a havat.
A Tar-kő a távolból
Egy ilyesmi túrát pár éve csináltam már. Akkor Bánkútra gyalogoltam el. Viszont a kilátás akkor elmaradt, amit részben kárpótolt, hogy nyitva volt fenn az étterem és lehetett enni egy jót... Nos igen, azért minden túrát feldob, ha van egy kis plusz evés, vagy egy tea valahol, amolyan kényeztetésként... Remélem hamar túljutunk ezen a mostani víruson és visszatérhetünk a régi kerékvágásba... Nade most nem Bánkút volt a cél, hanem a Kőrös Lyuk-barlang, ami nagyon érdekes, nyitott tetejű barlang. Évek óta nem jártam ott, jó rég sátoroztunk mellette egyet, de nyáron. Az eső sokat esett, de hó azért nem volt persze...
A fennsíkon
A barlanghoz jelzés vezet, amit a kék kereszt jelről lehet elérni a Fekete sár nevű rétről lekanyarodva. A barlang fokozottan védett, kb. 40 méter hosszú. Senki nem volt ott, mikor odaértem, megcsodáltam, körbejártam és elindultam visszafelé. Innen nem messze van Istállós-kő, amit sokáig a Bükk legmagasabb pontjának tartottak és a 2014-ben legmagasabb ponttá vált Szilvási-kő is. (Egy méter különbség van kettejük között) Sajnos kilátás nem nyílik róluk, de magáért az élményért érdemes lehet meglátogatni őket. Nos lehetett volna másik utat is választanom a vissza útra, mert lehet tenni egy kört is vissza a Hereg-réthez a zöld jelzésen, de arra már nincs kilátás, így úgy döntöttem, hogy inkább visszafelé is vetek egy pillantást a Tar-kőről. Kicsit megpihenek, élvezem a napot!
Csipkebogyó
A nap egyre csak sütött, rendesen lehetett érezni a melegét. Kicsit le is égtem... D vitamin feltöltés volt, az most úgyis nagyon fontos. Jókedvűen baktattam a rétek mellett, tulajdonképp hamar visszaértem a Tar-kőre, ahol lényegesen nagyobb volt a látogatószám, mint reggel. Nem mondom, hogy telt ház volt, de legalább húszan egyfolytában voltak. A Hereg-rét parkolója is látszik fentről és ott is sok autó parkolt már, sokan gondolták úgy, hogy ezt a napot kár lenne kihagyni. És igazuk volt.
Esőbeálló a Zsidó-réten
Elővettem a kis ülőpárnám, felvettem egy vastag kabátot. Kibontottam a szendvicsem, megettem, majd a hozott forró teámat kortyolgatva gyönyörködtem a tájban hosszasan. Voltak, akik újévi koccintásra másztak fel egy kis pezsgővel, voltak egészen kis gyerekek is és tényleg minden korosztály képviselte magát. Azt mondják, hogy tavaly többen jártak a természetbe, mint az előző években, mert igazából ide lehet kimozdulni otthonról veszély nélkül, meg úgy egyáltalán a léleknek nagyon jó feltöltődés a bezártságból. És mivel a külföldi utak nem lehetségesek, szerintem sokan a hazai hegyeket keresik fel inkább.
Kilátás a Kőrös Lyuk-barlangból
A napon nem volt hideg, de azért 20 perc után már kezd áthűlni az ember. Főleg a végtagok. De a téli túra ezzel jár ugye. Innen lefelé már nem volt csak egy óra hátra. Még egy utolsó pillantást vetettem az ország egyik legszebb panorámájára és elkezdtem az ereszkedést lefelé. A turista jelzésen itt-ott össze lehetett találkozni emberekkel, de lényegében szinte végig egyedül mentem lefelé. Nem volt nálam csúszásgátló (más szóval hómacska, nem tudom miért, de nagyon szeretem ezt a szót), mert nem számítottam nagyon jeges szakaszokra, ami nagyjából igaz is lett, de amikor sokan járnak egy ösvényt, az nagyon le tud jegesedni, szóval érdemes felszerelkezni vele.
Kilátás a Kőrös Lyuk-barlangból... Felfelé...
Ahogy a tengerszint feletti magasság csökkent, úgy tűnt el a fehérség is. A napnak köszönhetően a fagyott talaj is felengedett kissé így volt egy-egy sárosabb rész, de igazán nem olyan vendégmarasztaló fajta. A kocsiba beülve és elindulva hazafelé az motoszkált bennem, hogy a jövő héten is el kell jönni. Mert egy dolgot tanított az elmúlt év nekem is, mégpedig azt, hogy nem szabad halogatni a dolgokat. Ha valamit megtehetsz, akkor azt tedd meg! Szóval én ott leszek a fennsíkon valahol a hétvégén. És te?
Délutáni kilátás a visszaúton
A viszont látásig: hajrá kifelé fotózni! (És nem otthon hagyni a memóriakártyát!!!)