Immár ha jól számolom negyedik alkalommal vágtam neki a híres Dancon marchnak Koszovóban. 2016-ban írtam már az akkori menetről, de mivel az utóbbi időben igen kevés alkalmam volt túrázni, gondoltam ez is érdekes lehet, ha másért nem egy kis betekintésre a koszovói mindennapokba. Mert azt azért már most leszögezhetjük, hogy a menet nem a felkapottabb turista régiók egyikében halad, hanem Koszovó középső részén, ami inkább a mezőgazdaságról szól.
Őszi táj Koszovóban
Amikor a koszovói mindennapokat írom nyilván a vidékre gondolok. Egészen más képet fest pl. Pristina a maga teljesen urbánus jellegével. Itt vidéken szegényebbek az emberek, más ad megélhetést. De a mi szempontunkból szerencsére ennek a tájnak is megvan a szépsége. Annak idején a Bakony Várpalota környéki részét juttatta eszembe, de akkor egy másik útvonalon haladtunk, ez a mostani menet nem annyira emlékeztetett semmilyen itthoni vidékre. Nyáron is volt egy menet, akkor csak 21 km-t kellett megtennünk, gondolom a hatalmas hőség miatt (sőt reggel hatkor startolt el a csapat) és annak nyomvonala is eltérő volt.
A mistery box és sok zászló. Mondjuk a magyar épp fordítva van... Megesik.
Mondjuk az a nyomvonal kissé kiakasztott, mert a végén, mikor már az ember látja a célt, belép a kapun és közlik vele, hogy még egy két km-es kört tennie kell a táboron belül, nos az kiábrándító, sőt kifejezetten szívatás jellege van. Nem egy versenyzőt láttam szaladni a vélelmezett utolsó 30 méteren, majd elképedve tovább gyalogolni a plusz egy körre... Dehát ez benne van a pakliban. A mostani táv 26 km megtételét irányozta elő és természetesen nem maradhatott el a legalább 10 kg-os hátizsák sem, ami az egyik sarkalatos szabály. Igen ennek érdekében kacatokkal teli zsákkal kell menni...
Tömeg az indulásnál
Maga a menet 1972-ben került először megrendezésre Cipruson, aztán hagyomány lett belőle és ahol dán csapatok állomásoztak, ott szerveztek ilyen menetet. Pl. Észtországban, vagy még Afganisztánban is, igaz ott a táboron belül kellett a távot megtenni ami azért nem lehetett nagyon ingerdús... Mi viszont itt Koszovóban mindig érdekes helyeket látogatunk meg a túra alatt.
Dánok a Dán meneten
Az indulás előtt úgynevezett mistery box-okra lehet licitálni, amiben értékes (?) ajándékokra bukkanhat a győztes licitáló. A befolyt összeg, a nevezési díjjal együtt a dán veteránok segítésére van felhasználva és mivel északi országról van szó biztosak lehetünk benne, hogy ez így is van. A megnyitó után reggel 8-kor rajtoltunk el, a KFOR honlapja alapján kb. 800 résztvevővel. A hangulat mindig remek, sokan zászlókkal menetelnek, legtöbben hátizsákkal, de van aki repeszálló mellényben vág neki.
Reggel
Sőt a mostani meneten láttam olyanokat, akik gázálarcban gyalogoltak... Nos ízlések és pofonok. Ja, igen még 2013-ban nem volt jellemző, de mióta a kis hangszórók elterjedtek többen is saját zeneközpontként ballagnak igen változatos zenékkel. Van itt finn, vagy lengyel népzene, Tankcsapda, elektronikus zene, vagy épp chill out. Nos egy szokványos túrán ezt nagyon utálnám (emlékszem Bulgáriában találkoztunk egy sráccal, aki így jött lefelé a Vihrenről...), de itt megy a fesztiválhangulathoz.
Traktor modern házzal
Az elején mindenki nagyon lelkesen siet. Vannak szűkebb helyek, ahol kisebb torlódások jönnek létre, de alapvetően simán lehet haladni. Ami kissé idegesített, hogy a műúton gyalogoltunk. Aki szokott gyalogolni az tudja, hogy ez a legrosszabb a lábnak. Még olyannak is lesz vízhólyagja, akinek egyébként ennyi gyaloglástól nem lenne. Mondjuk én megúsztam, de azért ezek a katonai bakancsok meg tudják kínozni a viselőjüket alkalomadtán.
Tipikus utca az egyik faluban
Az útvonal sajnos végig szfalton maradt. Egyik faluból ki, a másikba be. Közben a termőföldeken és az úton hemzsegtek a kis traktorok. Azt gondolom, hogy ezek a kis trakik lehetnének jelképek is itt annyira sok van belőlük. pirosok, kékek, amit csak akarsz. Ez egyébként egyet jelent: sok föld lehet családi kézben, amihez elég ez a kis, kevés karbantartásigényű eszköz.
Vegyesbolt
Ami nyilván mindenkinek feltűnik, mikor ezen a vidéken mászkál, hogy rengeteg a szemét az út mellett, az utcákon, patakokban... Ezzel erős kontrasztban állnak azok a kertek, ahová beláttunk. Még a mezőgazdasági jellegűek is rendezettek voltak. Sok házhoz nagy kapukon lehet bejutni és persze a magas kerítés is alapvető itt. Harmadmagammal indultunk egyébként Gézával és Imivel. Mindketten szeretik az ilyen túrákat. Iminek ez volt az ötödik danconja, szóval egyel többször indult már, mint én, na nem mintha verseny lenne.
Menetelők mecsettel
Apropó verseny! Nyilván itt is célba ér valaki elsőként, ehhez természetesen futni kell. Mivel mi nem elsőként értünk célba, így nem tudom, hogy ki lett győztes, de az egyik kollégánk 3 óra 17 perc alatt tudta le a távot. Respect. Az útvonalon egyébként nagy szintek nem voltak. Egyszer kellett erősen kaptatni, de az sem lehetett több 100 méter szintnél. Folyamatosan voltak frissítőpontok, ahol ez alkalommal a helyi Golden Eagle energiaitalt, banánt és vizet lehetett magunkhoz venni.
Az egyetlen igazán kemény emelkedőn
Habár az energiaital "Only eagles fly" mottója kissé bugyutának tűnik, az íze van annyira jó, mint bármelyik nagyobb energiaitalé. (Mondjuk nem erős a mezőny...) Ahogy a rengeteg katona ballag a házak előtt, annak gyorsan híre megy a gyerekek közt emiatt mindig lehet találkozni mosolygó kicsikkel, akik integetnek, vagy csak figyelnek, vagy épp megrohannak, hátha kapnak valamit a katonáktól.
Idilli tájrészlet
Erre az alkalomra direkt vettem is egy jó adag csokit, hogy elosztogathassam. Aztán úgy esett, hogy a menet felénél már nem maradt egy darab sem... Egy kislány kérdezte tőlem, már a vége felé egy kereszteződésben, hogy Csoki, csoki?? Mondtam neki, hogy már nincs mert elosztogattam. Erre ő széttette a kezét és vicces felháborodással kérte számon, hogy WHY???
Állatorvosi rendelő az egyik faluban
Közben igen meleg lett, ragyogóan sütött az októberi nap, méghozzá annyira, hogy le is égtem kicsit. Ez azért elég érdekes. Viszont a hangulatunk remek volt. Nincs is jobb, mint jó időben gyalogolni! A célnál már sokan voltak, mi ugye most nem siettünk annyira, igazából 8 óra a szintidő és inkább arra mentünk, hogy élvezzük a napot. Még így is sikerült 4 óra 50 perc alatt végig menni, ami nem olyan rossz idő. A beérkezés után átvettük az oklevelünket és a medált, aztán visszatértünk a táborunkba.
Egy UCK emlékmű az egyik településen plusz szedelőzködő katona
Nos, a Dancon marchon úgy lehet részt venni, ha az ember ott van, ahol a dán katonák, szóval nem árt, ha az embernek van köze az egyenruhához. Bár civilként is részt lehet venni, pl. ha valaki egy NGO-nak dolgozik Koszovóban. Itthon hasonló túrát Debrecenben rendeznek a Bocskai Portya névvel. Erről nyilvánvaló okokból kifolyólag idén nem tudtam részt venni, de akit érdekel, az legyen figyelmes augusztus környékén, általában akkor hirdetik meg. És ezen civilként is el lehet indulni! 40 km és 70 km a választható táv. Erről is írtam pár éve: KATT!
Párás tájkép
Ezen a meneten mindig felvillanyozó részt venni. találkozni lehet külföldi kollegákkal, mindenki kedves, mindig jó a hangulat. ha még valaha erre járok biztos, hogy megint nevezek. De most a menet után pár nappal végre hazatértem Magyarországra, szóval a lehetőségek kitárultak túraszempontból. Bár most, hogy megszületett a kislányom júniusban a túrákat majd úgy kell alakítani, hogy őt is tudjam vinni. Hordozó már van, már csak ki kell várni, amíg stabilan ül! Kalandra fel!
A viszontlátásig: hajrá kifelé fotózni!
Csak lazán
Egy szép sziklarészlet
Majdnem a célban
Fás szakasz
Magyar katonák
Tipikus táj
Gyerekek, traktor, menetelő katonák a túra esszenciája
