Ha nyár akkor vízpart! Hogy miért mégis a Zemplént szemeltük 
ki pihenésre? Na, nem kell arra gondolni, hogy valami mazochista vagyok, aki szereti, ha a rekkenő hőségben nem tud egyet csobbanni, ha kedve úgy tartja, hanem egy olyan combót raktam össze, ami még a vízpartnál is jobb. Ez pedig, a következő szempontok figyelembevételével alakult így: a hegyekben hűvösebb van, a szálláson van medence, nincs tömeg, lehet kirándulni és túrázgatni. A lényeg, hogy aki olvasta a pünkösdi hétvégéről szóló zempléni beszámolónkat (Zemplén, meseország) az tudja, hogy tervek közt volt visszamenni oda, mivel gyönyörű hely tele számtalan érdekességgel. Ezek után a mostani pihenésre is a Regécen található Veronika panziót választottuk, mert jók voltak a benyomásaink a múltkor és most – a múltkori tartózkodással ellentétben - ki is tudtuk használni a medencét és a kerti sütögetést is. (Galéria itt)
Azért ilyen hőségben a hegyekben sem sokkal jobbak a hőmérsékleti viszonyok, de éjjel kicsivel jobban lehűl a levegő. Viszont 30X fokban még így sem a legjobb túrázni. Így a napi program a hidegfront megérkezéséig úgy alakult, hogy délelőtt, kora délután lazítás víz mellett, majd mikor már nem volt akkora a hőség délután 5-6 körül, akkor indultunk el kisebb túrákra. A hidegfront érkezése után viszont olyan kellemes idő lett, hogy tudtunk tenni egy egész napos, hosszabb túrát is.
De vágjunk is bele a túrák leírásába.
Az első utunk a Regécről könnyen elérhető Óhutára vezetett, ahol a Babuka tó nevű pihenőhelyet szemeltük ki célpontnak. Turista térképeken nincs jelölve a kis ösvény, mely a falu közepétől indul, - autóval Regéc felől - közvetlen egy kis vashídon történő áthaladás után, azonban a Locus-on megnyitható túrautak térképen szerepel. A (Mi a Locus?) Nem kell nagy és hosszú menetre felkészülni, a látogatáskor, mert igazából a falu feletti részt járjuk be. A tóhoz – amit mestreségesen, egy forrás felduzzasztásával hozott létre Bődi Gábor úr és családja – jelzett úton juthatunk fel, közben több kedves névvel jelzett pihenő, rét, 
padocska segíti a meredek domboldalon való kapaszkodást. Mikor a tóhoz értünk annak „alkotója” épp a tavat algátlanította, így tudtunk vele pár szót váltani. Nagyon kedves volt és látszott, hogy örömet okoz neki mások öröme, azaz, hogy olyan helyet hozott létre, ami mindenkit elgyönyörködtet. Az ő ajánlására nem a már a végigjárt úton ereszkedtünk vissza a faluba, hanem még egy a Babuka tó felett található kilátóhelyhez is elballagtunk, majd jelöletlen utakon, a falu másik végénél értünk vissza a településre. Nos először ekkor éreztem, hogy az ilyen kora esti séták milyen remek dolgok. Miért? Mert kora este már a vadak is előjönnek, így nagy eséllyel sikerül meglátni őket. Aznap egy borzot(!) láttunk, úgy 15 méter távolságra. Nem is nagyon tudtam megállapítani, 
hogy micsoda, mert nagy volt, és teljesen idegen a szememnek... De a napok alatt rókát, nyulat, vaddisznót, szarvast, muflont és szalamandrát is láttunk! Vadon élő állatokat mindig élmény lakó környezetükben megpillantani, a Zemplén erre kitűnő hely, mert nem túl sok a túrázó, a vad viszont igen. Persze sokat segít, ha nem jelölt turista úton haladunk, ahol az ember ritka. Aznap a Bődi úr által ajánlott útvonal felét jártuk végig, aztán másnap folytattuk tovább. Igazából az útvonal a falu körül található és a későbbi tervekben szerepel, hogy jelölt úttá teszik, megkönnyítve a bejárását. Nos, a túra másik fele a Pálos kolostor romjai felé indul. Maga a kolostorrom mára szinte teljesen eltűnt, nagyjából az alapjai látszanak csak. Viszont maga a rét, ami 
körülveszi! Kb. maga a paradicsom. Van egy forrás, szépen kaszált rét, tó, fák, kilátás a környező magaslatokra. Nagyon feltölti az embert, gyönyörű! Megközelítése Regéc felől az Óhuta tábla mellett egy kis parkoló található a jobb oldalon, ahol már egy viszonylag nagy felirat jelzi, hogy a Pálos forrás merre található. Innen viszont megint jelöletlen úton kellett haladni, a – turistatérképen is jelzett – Kis királyos csúcsra. Az ösvény egy ideig elég könnyen követhető, aztán kissé nehezebben, a Locus ilyenkor nagy segítség irányt tartani. Na de miért volt érdemes ide felmászni a nagy melegben? A panoráma miatt. 
Látni lehet a falu fölé emelkedő hegyeket, és itt épp szemben vagyunk a Babuka tóval, ami a völgy másik oldalán emelkedő hegy oldalában bújik meg. Igazán festői. A lefelé vezető út nehezen követhető, - a Locussal persze nem annyira... - és Óhuta másik végén köt ki. Van egy fontos dolog ilyenkor nyáron, ami banálisnak hangzik, tudom. A víz. Inkább megéri cipekedni, minthogy elfogyjon, mert ráadásul a források bizonyos része is kiszárad a nagy melegben. Ilyenkor 
főleg hegymenetben azért igen megizzad az ember fia, konkrétan rengeteg vizet veszítünk, szóval óvatosan! Nem írtam még, de az első nap után öt kullancsot kellett kiszednem magamból, ezért javaslom a hosszú, zárt nadrágot, vagy valamilyen kullancs riasztót. (Hozzáteszem, hogy a jelölt utakon nincs akkora derékig érő fű, - ahol folyamatosan olyan érzésem volt, hogy jönnek a velociraptorok -, mint amin átgázoltunk az első nap, rövidnadrágban. Hibáztam, tudom)
Van még egy igazi gyöngyszem a környéken. (Több is van, ok, de ezt sem jelölik a térképek.) Ez pedig a Czárán pihenő. (Pontos hely) Megközelítése Óhuta végétől lehetséges, épp az Újhuta és Erdőhorváti felé elágazó út kereszteződésnél. Itt egy apró tábla jelzi merre is induljunk. Ez a kilátó sincs messze, kb. 30 perc könnyű séta, kis szintkülönbséggel. Útközben láttuk a képen szereplő muflonokat. Maga a kilátóhely Czárán Gyuláról, a magyar turisztika atyjáról lett elnevezve, emlékét egy kis tábla őrzi. Nagyon romantikus hely, nekem ez lett a kedvencem, ide még egyszer felsétáltunk néhány 
nappal később, hátha szebbek lesznek a fényviszonyok. ( Nem lettek, viszont láttunk avarban gázoló vaddisznókat.) A kis tisztást fenyők övezik, - az meg ugye a gyengém (Mátra, fenyők, túra) – és a szemben lévő hegyoldal méltóságteljesen tárul az ember elé... Ezt a helyet külön ajánlom. A kis piros paddal készült fénykép készült ott.
Azért nem csak túráztunk. 
Meglátogattuk a Sárospataki várat, ahol nemrégiben nyílt egy új kiállítás, ami az ágyúöntésről szól, eredeti méretekkel helyreállított ágyúöntőműhelyben. Elég jól néz ki. Voltunk a sátoraljaújhelyi kalandparkban is, ezt is ajánlom mindenkinek. Idén készült el a két csúcs közti átcsúszópálya, és a kabinos libegő is, ráadásul a kilátóból az egész Zemlént lehet látni, Még a Füzéri és Regéci várakat is! (Zempléni kalandpark)
De térjünk vis
sza a túrázáshoz. Az első napok kánikulája után megérkezett a hidegfront, így úgy döntöttünk, hogy teszünk egy hosszabb túrát. Az útvonal Újhutától indult és Regécig tartott. Nagy vonalakban: Kék négyszög, kék háromszög, kék, zöld. És már ott is vagyunk. A valóságban ez azért az Endomondo szerint 25 km volt összesen... Ez a túra igazából egy olyan útvonal, ahol a Zemplén nagyszerű kilátóhelyeiből hármat is útba lehet ejteni. De menjünk sorjában. Újhutától aszfaltos úton indultunk útnak, ami később erdei útban folytatódott. Olyan egy 
óra alatt voltunk fenn a Kerekkőnél. Múltkor is írtam róla, hogy gyönyörű, na ez nem változott semmit. Egy kb. 270 fokos panoráma, körben hegyekkel. Festői. Innen a Mlaka rét felé követtük a kéktúrát. Itt várt minket a Sólyom bérc. Ez a hely sziklamászó hely is, jó magas sziklafallal. A panoráma itt is lenyűgöző, látni a Regéci várat is. Kicsit trükkös megtalálni, mert a rét sarkából indul. Igazából ez volt az egyetlen hely - a rét és a Sólyom kő -, ahol emberekkel találkoztunk, amúgy teljesen magányosan haladtunk, Persze nem a nyár a túraszezon ugye... Az István kúti turistaház innen már nincs messze. Itt van forrás, és lehet pihenni egyet a rét melletti faház teraszán. Innen egy 
nyírfás erdőn keresztül folytattuk utunk, ami nagyon tetszett, lévén nem gyakori a tiszta nyírfaerdő. A nagy Péter Mennykőnél tt hosszabban megpihentünk. A kilátás itt is pazar, bár szűkebb a másik kettőnél, viszont el lehet látni egész Füzérig és itt észak felé lehet ellátni. Az útvonal innen már lejtett egész Regécig. Ami kissé kalandos, hogy a zöld jelzést nagyon könnyű elveszíteni egy helyen, mert a kékkel ellentétben, amit idén festettek újra, a zöld elég kopottas és van benne egy olyan hirtelen befordulás az útról az erdőbe, hogy észre 
sem vettük, továbbmentünk, majd nagy nehezen a Locussal találtuk meg, de úgy, hogy három méterről nem lehetett látni az ösvény kezdetét. Amúgy ez a zöld szakasz, ami a kis ösvényen kezdődött, olyan volt, mint egy mese. Szűk utacska, néhol kövekkel, amiken csordogál a víz, páfrányok, alattunk a patak egy kis szurdokban. A legszebb útvonal eddig számomra itt, pedig ősszel lehet igazán szép, mikor több a víz.
Másnap Telkibányára autóztunk át, ahol az aranyásók útját jártuk végig. Ez nagyon érdekes hely. Megvannak a régi bányászfalu romjai, meddőhányók, horpák, bányabejáratok. Az információs táblák jól követhetően magyarázzák végig az arany útját, történetét a területen. Az egyetlen bosszúságot az okozta, hogy kissé követhetetlen volt az útvonal az elágazásoknál. Ezután 
Telkibányán ebédeltünk, az újonnan nyílt Pitvaros pihenőben. Azért emelném ki ezt az éttermet, mert régen ettem ennyire finom, különleges, mégis magyaros ételt. Tényleg egy gasztro élmény, ajánlom mindenkinek! A hely maga nagyon ízléses, letisztult, modern, de mégis őrzi a hagyományos jegyeket.
Nos, kb. ennyi fért bele a hétbe. Mostanra nyilvánvalóvá vált, hogy a Zemplénbe minden évben vissza kell menni. Annyira töményen található itt minden, ami a kikapcsolódáshoz kell. A gyerekeknek ez maga a paradicsom. Minden nap lehet egy újabb várat megnézni, vagy túrázni egyet, elmenni a kalandparkba...
Ezt az írást követi majd még egy másik is a Zemplénből, ahol az éjszaka készült képekkel mutatom meg, mennyire szép a Tejút és az éjszakai égbolt arrafelé!
Mivel egy hét alatt sok képet készítettem, így most csinálok egy galériát a facebookon, ahol a képek alá írok kis leírást is, arról, ami nem egyértelmű, hogy hol készült.
És most Ti jöttök! Szavazásra bocsájtok egy kérdést:
Ha tetszett a cikk, like-old, vagy kövess facebookon!
A következő találkozásig: hajrá kifelé fotózni!
