Akkor most kicsit pusztaságba látogatunk! Igazából régóta terveztem, hogy visszamegyek a homokhátság-tanyavilág cikk által lefedett területre. Mondjuk így tél végén azért nem egy színkavalkád amit ott találunk, de nem is akartam nagyon másnak láttatni, mint ami, úgyhogy elhatároztam, hogy fekete-fehérben készítek képeket. Egyébként is teljesen fakó minden, csak a friss szántóföldeken épp kihajtott növények visznek kis színt a tájba, már ahol szántóföld van, mert ez túlnyomórészt egy lápos, füves terület. Tavalyi látogatásomhoz képest, mintha még kevesebb tanyán lenne élet. Amik a képeken szerepelnek mind lakatlanok... Van valami melankolikus ebben a tájban, olyan magyaros borongós főleg ebben az időszakban... Úgy két-három órát töltöttem el itt. Nyugalom, tavasz eleji hűvös szél, néhány őz és egy egy messze serénykedő traktor társaságában. Szerencsém volt az időjárással, mert az általában vastagon a táj felett elterülő jellegtelen felhőtakaró helyett hol beborult, hol ragyogott a nap. Tónus és forma gazdag világ. Ahogy a járművem felé tartottam a visszaúton három kerékpáros húzott el a műúton nagy csendet húzva maguk után. Mivel elkezdődött a "tejút szezon" így legközelebb éjszaka jövök ide! Ja igen, aki korai tejutat fotózna, annak március 9-től nyílik rá jó esély legalább egy hétig! Ha gondolod kövesd a blogot itt a Facebook oldalon! A viszont látásig: hajrá kifelé fotózni!
