Mindamellett, hogy a hófödte hegyek látványa magával ragadó, az Alföld sem panaszkodhat, ha beborítja a hótakaró. A blog visszatérő olvasói nagyon jól tudják, hogy szeretek a hegyek közt lenni, viszont azt is, hogy Szolnokon az Alföld közepén lakom. Így legtöbbször a környéken fotózgatok, mert - evidens - azt érem el könnyen. Amikor a hó lehullott a környékünkre nem voltam otthon még egy hétig. És láss csodát szerencsémre most hetekig megmaradt a hó a város körül. Így volt lehetőségem néhány alkalommal elővenni a fényképezőgépet és sétálni a pusztában. Meg persze volt, hogy vezetés közben kaptak le olyan fények, hogy muszáj volt megállni és kattintani párat.
Hogy mi tetszik ilyenkor? Az egyszerűség. Tisztább, egyszerűbb minden. A végtelen, ahogy a horizont sokszor beleolvad az égbe, a párás levegő, a téli naplemente rózsaszínje...
Ezekért érdemes kimozdulni a városból hideg téli napokon errefelé is. Most pedig a képek:
Ez meg a személyes kedvencem.
A viszontlátásig: hajrá kifelé fotózni!
