Szóval az előző posztban az Alföldi táj téli szépségeit próbáltam bemutatni - ITT olvasható -, most pedig majdnem 2000 méterrel magasabbra törünk majd az Alacsony Tátra legkeletibb csúcsára való felkapaszkodásunkat bemutatva.
Már régóta kacérkodtam a gondolattal, hogy kellene egy próbát tenni a hótalpazással, mert egyre több helyen szerveznek is rá túrákat különböző túravezető cégek (lejjebb majd linkelek be párat, amit találtam.)
A célpontunk, a tv torony itt még elég távol
Mivel egy hótalpra azért nem akartunk beruházni úgy döntöttünk, hogy inkább bérelünk majd, legalább kipróbáljuk, hogy milyen, aztán eldöntjük érdemes-e egy sajáttal rendelkezni. Végül az Amigo snow man-tól szereztük be őket. Szállás a booking-on foglaltam - mint általában -, Garamfő (Telgárt) településen a Király hegy lábánál. Nem indultunk túl korán, és kb. négy óra múlva már ott is voltunk. Azokban a napokban hatalmas köd, meg borultság lepte be a hazai tájat, így még jobban esett a szikrázó napsütés, ami fogadott minket arrafelé. Ez viszont azt is jelentette, hogy a hótakaró nem tűnt túlságosan vastagnak a tájon.
Garamfő naplemente után
Mivel még volt néhány óránk sötétedésig, elindultunk, hogy kicsit körbenézzünk a település határában. A hó azért a naptól védett erdei ösvényeken igen jól összegyűlt, viszont ekkor még nem volt nálunk a hótalp, így néha igen mélyre is süllyedtünk, a múltkori őr-kői túrán tapasztalt hónál itt nagyobb volt a hó, azon gondolkodtam, hogy valószínűleg jó ötlet lesz ez a hótalp dolog holnap... Ahogy kavarogtunk találtunk egy szép, falura néző kilátóhelyet, ahol épp elkaptuk a naplementét. Cool.
Faházak egy dombtetőn
Este remek vacsorát készítettek nekünk a háziak. (A szállás neve Penzion u Hanky, megérdeli, hogy megemlítsem) Este még kimerészkedtünk egy kis éjszakai fotózásra, de erről majd külön írok legközelebb.
Nah, másnap reggel korán keltünk, mert egyben biztosak voltunk. Ha itt a faluban a táblán az van, hogy a Králova hora (király hegy) 2 óra 45 percre van, akkor nekünk ennél tuti sokkal több idő kell majd, mert mondjuk így, "nem ideálisak" a viszonyok... Mikor elindultunk még mínusz 12 fok körül alakult, aztán ez napközben a napsütésben szerintem - persze magasabban-, olyan fagypont körül lehetett.
Igen, ugyanazok a faházak, más szögből, napkeltekor
A faluból a zöld jelzést választva indultunk el, mert ez az útvonal útba ejti a Králova Skala, azaz Király sziklákat is. Ahogy az erdő alá értünk fecsatoltuk a hótalpakat, beállítottuk őket hegymenetre és elindultunk. Gondolom mással is megesett már, hogy egy-egy túra alkalmával egy kutya szegődik a nyomába, aki végig kíséri az egész útvonalon. Nos azt nem tudom, hogy pontosan mi hajtja erre az ebeket, de itt is került egy eb, aki úgy döntött velünk kívánja eltölteni a napot valahol a hegyen. Így lett egy kísérőnk, legalábbis egy darabon.
A falutól a hegyek mögül épp kibukkanó nap első sugaraiban búcsúztunk. Nem kell mondanom, nagyon szép látvány volt. Lala barátom, akivel együtt keltünk útra, egyébként készített néhány 360 fokos panorámaképet egy-egy szakaszról, ezeket sajnos csak a facebook-ból lehet megnyitni, de belinkelgetem őket. Ez szerintem ma egy még nem annyira elterjedt módja ugyan az "élményátadásnak", de ha valakinek van VR szemüvege egész jól körbe lehet nézni! Én ajánlom, hogy kattintsatok! Most pl. ide.
Lala és a vendégszereplő kutya
A túra útvonal fenyők közt vezetett és folyamatosan emelkedett, a hideggel nem nagyon kellett foglalkoznunk, mert elég jól kimelegedtünk. A hótalpakkal nagyon gyorsan nem haladtunk, meg azért ez a felfelé tényleg izzasztó. Aztán egyszercsak kibukkantunk az erdőből és megpillantottuk a sziklákat. A nagyobb pihenőt terveztük eltölteni ott némi szendvics és meleg tea társaságában. Hajrá, gondoltam és nekiveselkedtünk. A sziklák alatt viszont már levettük a talpakat és a bakancsban folytattuk. De micsoda kilátás volt már onnan! Látni lehetett a település sípályáját, meg ráláttunk a Szlovák paradicsomra is, a Magas Tátra viszont innen még nem látszott. 360-as panoráma ITT.
A Király sziklákon, a távolban Garamfő és a sípálya
Miután kifújtuk magunkat nekiindultunk az utolsó kilométereknek. Az már innen látszott, hogy a szemben lévő emelkedő kicsit húzós lesz. De csak rajta kapaszkodva éreztük át igazán. Ja igen, akkorra a vendég szereplő kutya már nem volt velünk, mert egy erdei csapáson visszafordult. Azért remélem hazaért rendben... Itt a szikláktól nem messze fut az a műút, ami a Király hegy tetején lévő TV toronyhoz visz. A forgalom elől lezárt úton sokkal lankásabban lehet feljutni a csúcsra, igaz cserébe sokkal hosszabb úton. Ezt a műutat kereszteztük és elkezdtük az ekkorra már gondolom a megtett táv miatt, de mindenképp a legerősebb emelkedőt.
Ugye nem tűnik meredeknek? Pedig az volt. Háttérben a Király sziklák.
Azért felértünk rendben persze... A csúcson egy 100 méter magas TV torony és hozzá tartozó épület található. Itt van a hegyi mentők állomása is. Az épület előtere nyitva áll, hogy a hegyre felmászók kicsit átmelegedhessenek, meg persze vész esetén lehet használni menedékként. Az otthoni tervekben szerepelt, hogy itt majd tudunk kicsit pihenni mi is, de szerencsére a gyönyörű napsütés feleslegessé tette ezt. Ha az ember kicsit szétnéz a neten, azért itt jóval nagyobb hó is előfordul, mi most egy nagyon békés arcát kaptuk el a hegynek. Körben csodálatos panoráma terült elénk. A Magas Tátra vonulata teljes egészében, remekül látszott.(360-as panoráma itt)
A Magas Tátra
Két szlovák sráccal találkoztunk, akik a gerincen értek el ide és azt kérdezték, hogy szerintünk dél felé elnézve, vajon a Kékes tetőt látjuk-e? Merthogy dél irányában a távolban a felhőtakaró felett két kisebb sziget körvonalazódott ki. Aznap a Kékesről is szépen lehetett látni a Tátrát, mert az időkép facebook oldalán voltak fent képek. Mi meg hazanéztünk a Király hegyről.
A távolban a Kékes és a Mátra látszik
Elidőztünk fenn, nehéz ilyenkor betelni a panorámával. Az Alacsony Tátra legmagasabb csúcsa, a Gyömbér (Dumbier) is kirajzolódott nyugati irányban. (Nyáron jártunk itt, ha érdekel ITT elolvashatod) Miután megettük a maradék kajánkat elindultunk lefelé. Azért ez már lényegesen könnyebb volt! A két srác, akivel találkoztunk persze sítalppal érkezett és így gyanítom sokkal hamarabb leértek, mint mi. (Miután hazaértem nézegettem videókat a hegyről és ott akadtam rá erre a videóra ITT , ahol sível mennek le a hegyről. Itt gyorsítva meg lehet nézni az útvonalat!)
Az Alacsony Tátra gerince
Lefelé a piros jelzést követtük, de csak miután leértünk a műútig. Itt aztán egy kisebb völgyben mélyebb hóval találkoztunk. Ide fújja össze a havat a szél. A hó teteje fagyott volt, itt-ott beszakadt alattunk, de a hótalp itt bizonyult igazán nagy előnynek a bakancshoz képest. Egyébként szerintem a piros útvonal kevésbé attraktív, mert majdnem végig villanyvezetékek alatt vezet, és ezért veszít az erdei bájából az egész... Szóval a zöldet érdemes inkább választani, még akkor is, ha ez kb. 100 méter szinttel emeli a leküzdendő magasságot.
A meredek lejtőn immár lefelé
Végül már naplemente után értünk Garamfőre. Ez azt jelenti, hogy több, mint öt óra alatt értünk fel, aztán egy órát töltöttünk fenn, majd kb 2-3 óra alatt lefelé. Szóval igazam lett, az elején jól éreztem, hogy így hóban nem leszünk túl gyorsak... Oké én azért megállok fotózni itt-ott... Lefelé menet még kaptunk el csodás fényeket egy tisztáson. Ha nem iparkodtunk volna annyira, akkor biztos észreveszem, hogy rossz helyre fókuszál a gépem és sikerülnek a képek a 35-össel, így csak nagylátószöggel sikerült... Sebaj.
Tisztás, fények. Fókuszálva.
Ilyen volt a túránk az Alacsony Tátra legkeletibb csúcsára. Ha össze akarnám foglalni azt mondanám, hogy a hótalpazás jó dolog, bár most több helyen nem volt annyira indokolt szerintem. Gyönyörű időnk volt, de mielőtt az ember elindul erre az időjárás előrejelzést azért nem árt figyelni, mert nem mindig ilyen egyszerű a hely(zet).
Lefelé, boldogan. Jobbra a Király szikla
Aki szert egyébként is túrázni, annak egy ilyen téli trekking is be fog jönni. Írtam, hogy vannak cégek, akik indítanak hótalpas túrákat. Mindjárt jönnek a linkek is, csak annyit akartam írni még, hogy azokban az az igazán jó, hogy mivel a Tátra nincs annyira messze a határtól így ezek egynapos túrák. Nem kell mondanom, hogy amennyiben haza kellett volna vezetnem még a túra után, azt nehezen viseltem volna... Így viszont busszal kényelmesen egy nap alatt is csodás élményeket lehet szerezni.
A teljesség igénye nélkül, ezeket találtam:
rolitúra, utazom.com, trekking tours, europolisz, alfatours, baraka, trekwolf
Válogassatok kedvetekre, vagy vegyétek saját kezetekbe az irányítást, a lényeg, hogy most van az idénye ennek a remek sportnak, szóval:
Hajrá kifelé hótalpazni! (és fotózni)
