Áprilisi havazás. Ez valami vicc? Tettem egy kört a Mátrában a havazás után. Tavaszi tél. Mesevilág.... Milyen a hó odafenn? mindjárt kiderül, csak olvass tovább... Annyit előzetesen, hogy ha a hétvégén a Kékesre készülsz hótalpat, vagy sít vigyél!
Namost ugye arra készültem, hogy pénteken teszek majd egy kellemes, virágfotózós madárcsicsergős kis kört a Mátrában. Nem gondoltam, hogy addig a héten majd hó(???) esik április végén. Viszont, mivel elterveztem neki is indultam reggel a Mátrának, rendesen téli cuccokkal is felvértezve.. Mint rendesen, azért előre szerettem volna valami fogalmat szerezni róla, hogy mégis mekkora a hó, de a Kékes webcam napok óta nem működött, a híreket hallgatva meg kicsit túlzottnak találtam az 50 cm-es hóról szóló beszámolót, szóval nagy nyugodtan indultam el.
A tervek szerint Sástóig autóztam, ahonnan a sárga plusz jelzésen kezdtem el túrámat. Ez azért a Kékesig nem egy nagy tűz, azért igazán baráti táv, meg szintemelkedés. Gondoltam ezt csak be tudom húzni könnyedén. És ekkor ez még úgy is tűnt. Sástónál a hó nem volt nagy, olyan 5 cm maradhatott csak. Az árusok, éttermesek azért még szorgosan tolták a havat ez pedig feltételezi, hogy jóval nagyobb eshetett le korábban.
Szóval átvágtam a réten, ahol a jelzés vezetett és hamarosan már kissé mélyebb hóban gyalogoltam. Valamiért az jutott eszembe, hogy a sok fa így zölden a hóval olyasmi, mint amikor az animékben egyik pillanatban minden virágzik, aztán egyszer csak full hó borít mindent. Vagy mint a Kill Billben, mikor a főhős O-ren Ishii-vel harcol... Valami furcsa benne. Ezért mesés. Erre rátett, hogy hihetetlen szerencsém volt az idővel, mert ragyogóan sütött a nap, nem foglalkozva vele, hogy igazából itt kérem tél van.
Aztán Farkaskút környékétől kissé változott a helyzet. A pihenőre egy hatalmas fa rádőlve, letört ágak össze-vissza mindenfelé. A hó még itt sem volt nagyon mély, de az előrejutást az nehezítette, hogy nem lehetett követni a jelzést, mert sok helyen a fiatalabb fák ráhajoltak a turistaútra, ilyenkor ki kellett kerülni őket, de aztán, mivel az erdő is ritkásabb a jelzés eltünedezett. Oké, az irányt tartottam, de össze-vissza kanyarogtam. És így jutottam el Farkas kőre is, mert elhagytam a jelzést és mivel a Locus azt mondta már nem vagyok messze, gondoltam kinézek a fák közül.
A hó itt már azért mélyebb volt, az előrejutás meg arányosan nehezebb, de bírható. A szirten találkoztam néhány muflonnal, akik ahogy észrevettek gyorsan el is iszkoltak. Ja, azt nem is mondtam, hogy ami furcsa volt ebben a téli tavaszban, hogy a madarak folyamatosan csiripeltek, ez még adott egyet a fura helyzetnek. A fákról folyamatosan esett le az olvadó hó, így kapucniban haladtam. Vagy három alkalommal csattant a fejemen nagyobb darab, de szerencsére nem volt fagyott a hó.
Eljutottam a Tetves rétig. Itt már a hó eléggé akadályozott az előrejutásban. Ettem egy energiaszeletet az esőbeállóban, közben két srác futott belém, akik elmondásuk szerint jó ötletnek találták, hogy futnak egyet a óban. De nem gondolták, hogy ekkora lesz... Én sem. És akkor innen következett a nehezebb rész. Mikor elértem a szanatóriumig(?) annak kerítése mellett kellet volna továbbhaladnom. Nos. Ott egy sétány van, lámpatestekkel. Általában. Most viszont egy áthatolhatatlan bozótos, ami a kidőlt, bedőlt és letört ágakból állt össze. Elég sok időt töltöttem el mire kikecmeregtem belőle. Gondoltam is, hogy ha ez így megy tovább felfelé akkor sok értelme nem lesz a dolognak.
De nem így lett. Megérkezve Mátraházára a parkolóban sok autó állt, de közülük legtöbb katasztrófavédelem, rendőr, Eon, tv meg különböző mentőszolgálatok voltak nem turisták. Arra jutottam, hogy a piros kereszten mászok fel a csúcsig, mert a kéken a sípályán nem akartam, hiszen akár síelhetnek is ilyenkor ugye... Szóval ittam kicsit, aztán elindultam. Egy szálló mellett mentem el, ahol pótkocsin egy aggregátor üzemelt, szóval áram nem igen lehetett a környéken.
Ez a piros kereszt egy ideig egész jó volt, mert jártak már előttem és volt egy letaposott sáv. Igaz az alján már olvadt hólé gyűlt össze, aztán néhol bokáig a vízben jártam, de nem gondolnám, hogy ez megállíthat. Az idővel számot vetve kiszámoltam, hogy a hártalévő kb. 2-3 km-t már csak megteszem 1 óra alatt, ami lehetővé teszi, hogy időben visszaérjek Sástóra.
Mikor a piros jelzés és a kereszt szétvált és rákanyarodtam a felfelé vezető útra azért kicsit elbizonytalanodtam. Ez egy erdei út, amit már jól kijártak a járművek szépen nyomvályúsra. Nos ez ahhoz vezetett, hogy az itt már térdig érő hó mellett, ahogy a vályúban lépkedtem oldalt a könyökömig ért a hó. Előttem ugyan voltak nyomok, de annyira lassan tudtam haladni, hogy átfutott az agyamon a visszafordulás lehetősége.
De feladni nem jó a dolgokat, így szenvedtem tovább. Minden egyes lépés nehéz volt. Alul néhol itt is vízben lépkedtem és nagyon lassan tudtam haladni. Egy idő múlva eltűntek az előttem menők nyomai, onnan ha lehet még nehezebb volt az előrejutás. A gps-t figyelve szomorúan konstatáltam, hogy iszonyat lassan fogynak a méterek én meg egyre feszültebb vagyok. Na igen. Ez egy igazán hótalpas, vagy sízős útszakasz volt...
És sajnos ekkor elfogyott a türelmem. Annyira lassan haladtam, hogy nem is tudtam időt kalkulálni se a felérésre, sem a lejutásra, mert az sem lett volna könnyebb. És mivel ekkor már 3 óra körül járt az idő a visszafordulás mellett döntöttem... Majd legközelebb felmászok ugyanerre...
Mátraházára visszaszenvedve magam ittam egy teát, meg egy kávét az egyetlen nyitva tartó büfében, ami csak azért lehetett nyitva, mert az ő áramellátása nem a többivel van egyben, így nála az említett aggregátorról ment az áram. Innen már lefelé valamivel könnyebb volt, bár a sárga háromszögön mentem, ahol előttem még senki, így megint vadászni kellett a jelzéseket.
Mindenesetre ilyen környezetben még eddig nem jártam, elég bizarr a sok üde zöld a fehérrel, viszont emiatt elég mesébe illő az egész. Aki a hétvégén arra menne a leírtakat vegye figyelembe, mármint a hótalp, sí combót, mert tényleg keserves térdig, combig érő hóban botladozni. Még annyit, hogy a károk annyira nem nagyok, mint pár éve a Pilisben az ónos eső miatt voltak, legalábbis szemre egyelőre... De sajnos sok fa károsodott, az turistautak kitisztítása el fog tartani egy ideig.
Ha tetszett kövesd facebook oldalunkat (Itt), ahol sok új képet rakunk fel napról napra!
A viszont látásig: Hajrá kifelé fotózni!
