Nemrég jöttünk haza a csodálatos Börzsönyből, (itt elolvashatod) és a hegyek után most csak annyi történt a hétvégén, hogy több alkalommal is kint jártam a Zagyvától nem messze Szolnoknál. Igazából a hegyek-völgyek látványával nehéz versenyre kelni, de állítom, hogy a sík vidék is tud élményt adni az embernek. Nem is beszélve arról, hogy az ország éléskamrájában járunk ugye... Búzamezők, parlagon hagyott, vagy pihentetett földek mellett sétálgattam és gondoltam megosztom a hangulatot. Valamiért a régi, kb. 40 éves Helios objektívvel amúgy is "hangulatos" képek születnek. Inkább apróságokra és részletekre koncentráltam, abban van most az esszencia. Még nincs az az igazi kánikula, de már inkább az árnyékban érzi jól magát az ember (ezzel el is tudtam kerülni, hogy hó kerüljön a posztba, már ha valaki az előzményeket ismeri ugye...). A fene gondolná, vagyis mindig megdöbbent, hogy ilyenkor már mekkora a gabona. Virágok szerteszét a gát oldalában, a madarak össze-vissza cikáznak. Esténként gyönyörűek a naplementék... Jó ez most... Itt a nyár!
Jó képnézegetést!
Én most két hétre offolom magam, addig is (főként a nyárra való tekintettel): hajrá kifelé fotózni!
