Erre már nagyon készültem. Igazából a legutóbbi nagyobb meteorhullás decemberben volt, a Geminida meteorraj érkezésekor, az pedig jó négy hónapja… Akkor sikerült egy tűzgömböt lencsevégre kapnom, de a meteorhullás csúcsakor (mármint, amikor a legtöbb meteort lehet látni) sajnos masszív felhőtakaró takarta el az eget, ez pedig ugye nem kedvez sem a látványnak, sem a fotózásnak…
Vártam tehát, hogy újra jöjjön egy nagyobb meteorraj, de a télutó és a kora tavasz nem bővelkedik ilyen látványosságokban. Az első igaz nagy raj a Lyridák, melynek tetőzése 23-ra virradó hajnalban volt. Szerencsére az időjárás azt jelezte, hogy nem lesznek felhők, sőt a páratartalom is mérsékelt lesz. A Hold szerencsére hamar nyugovóra tér - úgy éjfél tájékán - , ezzel is segítve, hogy minél több meteort láthassunk.
A helyet már jó előre kinéztem, mostanság amúgy is erre Kocsér környékére járok ki, ha épp fotózni van kedvem, gondoltam egy romos tanya az előtérben mutatós lesz. Olyan este 11 magasságában indultam neki az éjszakának, ekkor még nem volt várható nagyon nagy mennyiségű hullócsillag, mert a Lant (Lyra) csillagkép még a horizonttól nem távolodott el nagyon. Miért érdekes ez? Mert látszólag a Lant csillagkép felől érkeznek a meteorok, és minél inkább belemegyünk az éjszakába, annál inkább kerül egyre magasabbra ez a csillagkép, ez pedig segíti, hogy több meteort láthassunk.
Ahogy megérkeztem, kiszállva az autóból, rögtön láttam is egy hullócsillagot. Gondoltam is magamban, hogy ez elég jónak tűnik, ezek szerint ma éjjel csodás látványban lesz részem. Tudni kell, hogy ebből a meteorrajból óránként kb. 18 meteort kerül a légkörbe, amit láthatunk is. Ez úgy három percenként egy meteor. Jól hangzik. Azonban ez elméleti szám és az egész égboltra vonatkozik és mivel mi nem látjuk egyszerre az egész égboltot nem is fogunk látni ennyit valószínűleg. Ami bizakodással töltött el, hogy vannak évek, mikor a Lyridák kimagasló csúcsot produkálnak: 60-80 meteort óránként. Na, ez már igen látványos lehet!
Feltettem a fejlámpám, bekapcsoltam a vörös fényt – a felszerelésről lásd legutóbbi írásom: (KATT) – és kerestem egy megfelelő helyet az állványnak, szem előtt tartva, hogy nagyjából délkelet felé nézzen az objektív. Jöttek a próbaképek, és szinte rögtön horogra akadt egy hullócsillag. Sajnos a fejlámpám bekapcsolva maradt, így van egy nem túl attraktív vörös folt a képen… Kezdtem igazán örülni, hogy itt aztán ma éjjel olyan dolgok mennek majd végbe, hogy az valami csoda lesz. Na, nem lett. Amennyire sokat sejtetett az első 10 perc, azért annyira nem sikerült a „csoda”.
A meteor fotózást folyamatosan fényképezve érdemes csinálni. Mivel amúgy is szeretek timelapse videókat készíteni, így kitaláltam, hogy olyan 1-1,5 órát felveszek, majd pozíciót váltok, cserélek memóriakártyát, meg az akkut kicsit felmelegítem – közben készítek néhány képet szabadon – majd folytatom a timelapse-et. Sajnos a hőmérséklet nem volt magas, kb. 3 fok lehetett, és erős párásodást figyeltem meg a talajközeli növényeken, így tartottam tőle, hogy az objektív is bepárásodik. Merthogy jártam már így és ez elég bosszantó, mikor észreveszed, hogy a képek X százaléka kuka. Ma éjjel szerencsém volt, 1 méter magasan már nem volt párásodás.
Amíg vártam, hogy a gép dolgozik, addig elővettem a horgász székem – igen, ez nagyon hasznos, nem kell nevetni! Sokkal kellemesebb ezen ülni, mint a vizes füvön… - forró teát kortyolgattam a kollegáimtól frissen kapott termoszból, és kémleltem az eget. Óránként kb 12 meteort számoltam össze. Ez nem valami sok. Sajnos mindegyikük elég gyors volt és csak kis nyomot hagyott. Közben feljött a Tejút is… Minden szép volt és nyugodt. Őzek riasztottak valahol a közelben, különféle madarak hangoskodtak néha, békák brekegtek… És akkor elhatároztam, hogy
megpróbálkozom egy panoráma képpel, amit még sohasem készítettem ezelőtt. Kilenc képet lőttem, déltől észak-nyugatig. Otthon pedig egy programmal összeraktam. (A későbbiekben majd írok egy posztot az utómunkárül, abban leírom hogy milyen programmal és mit hogyan.) Ez szerintem szép is lett. Ezután folytattam a timelapse-et. Az éjszaka vége felé már kezdett felhősödni, így a tervezettnél hamarabb hazaindultam, ja, mert az akkum is lemerült – az, amelyiket, csak timelapse-re használom. Azon kívül van még két régebbi is, amikkel ezt már nem lehet timelapsezni, mert hamar lemerülnek, de ilyenkor egy-egy kép készítéséhez jók. – és így a második videó nem is lett csak 5 másodperc… Na sebaj, gondoltam, talán néhány hullócsillagot sikerült lefotózni. A képeket másnap feldolgoztam, és összesen 4 meteort kaptam el, ezeket látni a képeken. Vigyázat! Nem szabad összetéveszteni a meteort a repülőgépek által hagyott fénycsóvával. Az egyik képen kettő repülő és egy meteor látszik. A repülők nyoma egy sima fénycsík, vagy szaggatott fénycsík, míg a meteor egy vékonykezdőponttal és végponttal rendelkezik és néha színes.
Ha valaki figyelmesen megnézi az egyik képet, akkor láthatja, hogy nincs rajta meteor, viszont helyette van egy bagoly a ház sarkán! (Ez a bagoly amúgy a frászt hozta rám hirtelen, mikor kb. 1 méterrel a fejem felett elrepült halálos csendben.)
A képeket elküldtem a space.com oldalnak, ahol másnapi beszámolójukban több kép között szerepelt az egyik képem is, egy kis leírással, hogy hol is készült stb. Ha érdekel: (http://www.space.com)
Ha tetszett a cikk, akkor nyomj egy like-ot, vagy kövesd a facebook oldalt: https://www.facebook.com/pages/Crumbs-of-time/.
Ha érdekel, hogyan érdemes a Tejutat fényképezni, olvasd el a sorozatot itt a blogon!
Nem elfelejteni, itt a május, itt a Milky Way szezon! Hajrá kifelé fotózni!