Az előző poszt a távoli Izlandra repítette az olvasót (ITT), a következőkben azonban szelídebb hazai tájakra látogatunk.
Az őszt nagy becsben tartják a fotósok. Ez azt hiszem mindenkinek nyilvánvaló, hiszen a színek hatalmas kavalkádja csak néhány hétig élvezhető, szóval le kell csapni rá, mikor kezdődik! Na igen, ez mind igaz, ha épp nem vagy odakötve hetekre egy olyan dologhoz, ami mellett egy "fotóséta" vagy egy könnyed túra egyáltalán nem jöhet szóba. Sajnos így esett meg, hogy mire eljutottam a Csörgő patak völgyébe már nagyjából hűlt helyét találtam a csodás színeknek. November elejére a levelek már nagyrészt avarként vannak jelen, kisebb részt pedig néhány kitartó utolsó mohikánon.
Mindenesetre a lényeg, hogy akadt egy szabadnapom és reggel eldöntöttem, hogy elugrom a Mátrába egy laza sétára, hátha nem maradtam le teljesen a színes őszről. Nem indultam korán, így elég későn érkeztem meg Pásztó felől Mátrakeresztesre. A Csörgő patak völgy a piros jelzésen érhető el, ha Ágasvár felé indul az ember az Óvár étterem melletti parkolótól. Mivel nem is terveztem mást, csak elsétálni a Csörgő patak szurdokhoz meg vissza, szép lassan haladtam. Sokszor álltam meg képeket készíteni, kutattam a sárga szín után, mert természetesen még az ég is teljesen felhős volt, szóval nem sok esély volt szép fényekre. A szurdok egyébként a patakhoz hasonlóan lenyűgöző. Itt fogyasztottam el ebédem, ami egy chilis bab konzerv volt a patak hangos morajlása mellett. Mivel hétköznap volt egy teremtett lélekkel sem futottam össze, csak visszafelé két tájfutóval (tehát ők futottak velem össze ugye...)
A visszaúton kitaláltam, hogy megnézem a sziklamászó helyet, ami a patak másik oldalán magasodó sziklákat jelenti. Ez elég közel van a településhez, - egy táblát lehet észrevenni a patak túloldalán, ott a feljárat - a mászáshoz pedig engedély kell, legalábbis a kiírás szerint. Nos én nem másztam sziklát, hanem megkerültem és mennyire megérte! A sziklák tetejéről bámulatos kilátás nyílt a Mátrakeresztes feletti hegyekre és magára a falura is. Mondjuk ez a rész nem kijelölt turista út, de a Locus térképen voltak csapások jelölve, így végig mentem a sziklák tetején. A legutolsó szikla a Bárány kő, hasonló adottságokkal, mint a többi, azaz szép kilátással.
Aki szeretne egy jót sétálni (ez az egész volt vagy kb.6 km összesen) közben pedig patakon átgázolni, vagy csak figyelni hogy zubog, örvénylik a víz, annak nagyon ajánlom ezt az egyáltalán nem megerőltető, ám annál látványosabb útvonalat. Kedvcsinálónak pedig következzen egy galéria!
A lényeg, hogy a Mátrába ilyenkor is érdemes ellátogatni, szóval hajrá!
Ha tetszett kövesd a blogot, vagy a facebook oldalunkat!
A viszont látásig pedig: hajrá kifelé fotózni!
