Hogy milyen a Magas Tátra lengyel oldalának tripadvisor szerint legfelkapottabb célpontja? Elöljáróban annyit, hogy az egyik legszebb hely, ahol valaha jártam. Olyan monumentális szépség.
Szóval: a Morskie Oko-nál jártunk.
A tó előtt utolsó nagy rét, előtérben a lovasszánok
Végre még egyszer eljutottunk a Magas Tátrába, ezért arra gondoltunk, hogy mindenképpen érdemes lenne egy próbát tenni a Lengyel oldallal is. Még utazás előtt nagyjából feltérképeztem (hehe tényleg térképen) a szóba jöhető célpontokat, szem előtt tartva, hogy, egy: télen elég rövidek a nappalok, kettő: a téli lezárások miatt sok hely egyáltalán nem látogatható. (A téli lezárásokról a rendkívül informatív magastátra info oldalon lehet bővebben olvasni, meg az egész Tátráról rengeteg hasznos info van fenn, ide KATT)
Útközben
Így esett a választás a Morskie Oko-ra, ami magyarul Halas tavat jelent. Ez a Magas Tátra legnagyobb méretű tava és 1393 méter magasan fekszik hegycsúcsok szoros ölelésében. Kilenc kilométeres gyaloglással lehet eljutni hozzá a legközelebbi parkolótól, ami szinte rögtön a Szlovák-Lengyel határ után található. A parkoló nagy, sok autó elfér benne, de ahogy olvasgattam a helyről, azért nyáron ez a méret is kevés, ezért hosszú sorokban parkolnak a bekötőúton is a kirándulók autói. Mi egy téli hétköznapot céloztunk meg és reménykedtünk, hogy sokkal kevesebben lesznek majd.
Lovasszán
Kb. egy órás útra van a hely a szállásunktól. Leparkoltunk a fizető parkolóban, majd a park bejáratánál megvettük a Tátrai Nemzeti park belépő jegyet. Itthon a Hortobágyi Nemzeti park hasonló mert oda is szükséges napijegy a parkban való tartózkodáshoz. Ez egyébként szerintem jó dolog, hiszen a befolyt pénzből fent lehet tartani az egész parkot. (Elviekben)
A jeggyel a zsebünkben aztán célba vettük a lovasszánokat! Mert az ugye oké, hogy mondjuk lovaskocsival hajtasz el valahova, de azért a lovasszán elég nagy kuriózum. Itthon nem sokszor van elég hó hozzá, nem is igen találkozol ilyennel. Nos én nem is találkoztam eddig egyáltalán.... Így nem volt kérdés, hogy felfelé kipróbáljuk ezt a hagyományos utazási formát. Ezzel pedig két legyet ütöttünk egy csapásra, mert így nyertünk legalább fél-egy órát ahhoz képest, mintha gyalog mentünk volna, így több időnk maradt odafenn. A szánon végül összesen kilencen utaztunk.
A piros jelzésen kb. 40-50 percet siklottunk a szánnal, míg meg nem érkeztünk ahhoz a réthez, ahonnan már csak gyalog lehet továbbmenni. A kilátás már útközben is magával ragadó volt, de itt ahogy a nap kisütött, de még erősen párás is volt az idő, valami hihetetlen atmoszférája volt az egésznek. És innen már tényleg nincs messze a tó. A szánon azért kissé áthűltünk, mert vagy -5 fok volt és ugye, ha ücsörög az ember, akkor bizony átfagy. Innen gyalog egy 10-15 perc alatt elértünk a tó mellett álló Halas Tavi menedékházig, ami természetesen önkiszolgáló étteremként is működik. Azért is nagyon népszerű ez a menedékház, mert a Tengerszem csúcsra kiváló indulóhely, hiszen a kilenc kilométeres bevezetőt nem kell csúcshódítás előtt megtenni. És akkor már csak ezer méter marad felfelé :D
Útszéli fenyő
Nos, ugye azt azért tudtam, hogy mi vár, de ott állni a hatalmas csúcsok alatt... A befagyott tavon csöpp emberek haladtak, a nap sugarai épp érintették a hegytetőket. Azt hiszem erre mondja a bankkártyareklám, hogy megfizethetetlen. Én speciel elálltam volna ott estig is akár....
A Halastavi menedékház
A menedékháznak van egy elég nagy terasza, értelemszerűen most nem voltak kirakva asztalok meg székek, ami viszont igen hamar szembetűnt, hogy rengetegen vannak... Nem tudom, hogy csúcs időben hány látogató jön el ide, de a turistaházban annyian voltak, hogy várni kellett üres helyre. Rendesen kényelmetlenül tömve volt az étterem. Szerencsére a szánon megismert pár kettesben üldögélt egy négy személyes asztalnál, így lett helyünk. Igazából egy csésze teára ugrottunk be. Az épület nagyon tetszett. Masszív fa épület, jó tágas, magas terekkel és a külső részében hatalmas ablakokkal. A hátsó részében van a turistaszálló.
A háttérben a Nagy-Menguszfalvi csúcs
A tó teljesen befagyva várt minket. Nos lejutni rá nem volt egyszerű, mert a lejáró igazából egy jégcsúszdává tömörödött a sok látogató talpa alatt. Szerencsére volt csúszásgátlónk, az meg sokat segített. (Ez a csúszásgátló dolog nagyon hasznos ilyen téli túrákra. Mi a Yaktrax változatot használtuk, de számtalan alternatíva létezik!)
Leereszkedtünk hát és ott álltunk a tavon. Én egy Holt Tisza ág mellett laktam gyerekkoromban és emlékszem milyen jó volt a nyáron jól ismert holtágon sétálni télen. Ez is olyan érzés, legalábbis a látvány teljesen biztosan másabb, mint nyáron, mert ebből a szögből akkor biztosan nem látható a környék. A tó hatalmas, szerintem 500-600 méter az átlója. Akinek van VR szemüvege, az a facebook oldalon IDE kattintva talál innen készült panorámaképet,de akinek nincs, annak is érdemes oda kattintani, hogy 360 fokban szétnézhessen a tóról!
Felfelé
Azt terveztük, hogy felmászunk a következő tóig, így átvágtunk a tavon és elkezdtünk felfelé gyalogolni. Egyetlen probléma volt, hogy azért még a full besötétedés előtt le akartunk érni. Ehhez pedig a lefelé úttal két órát számolva legkésőbb négy körül indulni kellett vissza. Tanakodtunk, hogy mi is legyen, aztán úgy döntöttünk, hogy csak egy darabig mászunk fel... Viszont megígértük magunknak, hogy legközelebb felmászunk... Becsszó...
KIlátás a tóra
Csodás kilátás nyílt a tóra fentről. A menedékház felől jött befelé a pára, a nap pedig már elég alacsonyan állt. Pazar na. (ITT egy másik panoráma! KATT) Innen visszatértünk a menedékházba, gyorsan ettünk két melegszendvicset hogy kicsit feltöltsük a készleteinket, aztán nekivágtunk a lefelé útnak. Ekkorra azért már oszlott a tömeg. Azt nem írtam, hogy a turistaút igazából egy behavazott aszfalt út. A szerpentineket a jelölt út több helyen átvágja, ezeken viszont többen igen érdekesen közlekedtek, lévén ezeket a rövidítéseket jég borította.
Az egyik átvágás alkonyi fényekkel
Lefelé menet a Hold épp a hegyek mögül jött elő. Sajnos nem volt nálam teleobjektív, de azért egy képet készítettem róla. Végül sokkal gyorsabban leértünk a tervezettnél, de ránk sötétedett. Nos ennyi fért bele a kirándulásba. Feltöltődni azért sikerült vele...
Ha valaki a Magas Tátrában jár, akkor a Morskie Oko egy kötelező látnivaló. Egy szépséghibája van ez pedig a tömeg... Aki nem szeretne ilyen tömeget maga körül, az elgyalogolhat az Öt tó völgybe is, ami párhuzamos ezzel. Mivel az valamivel nehezebben megközelíthető, gondolom kevésbé felkapott.
Megköszönöm, hogy elolvastad a cikket. Ha gondolod a facebookon követheted a blogot, ahol hetente több friss fényképpel jelentkezünk! Ha érdekelnek más havas beszámolók, akkor kattints ide a linkekre: Bükk, Alacsony Tátra, Alföld.
A végén pedig közzéteszek még néhány ott készült fényképet. Mert csodaszép a hely!
Kelő Hold
A kis hegyes csúcs a felhők mögött a Barát csúcs
A tó északi oldala
Csúcsok mindenfelé
