Nos, mostanában igen sok havas, jeges, hegyes beszámolót írtam - Tátra, Király hegy - és épp itt volt az ideje, hogy kicsit lágyabb, melegebb és tavaszibb írás is megjelenjen. Mert ugye nem csak, hogy itt a tavasz, de már a fele lassan el is telik. Végre friss, üde zöldben pompáznak az erdők. Konkrétan jutalom minden perc, amit kint tölt az ember.

A holtág a strand(?)ról

Sok olyan gyönyörű hely létezik, mely csak a környéken lakók számára elérhetők, mert nem országos hírűek, így igazából nem forognak közszájon. Mert persze mindenki ismeri a Kékestetőt, vagy tudja, hogy milyen a Prédikálószék, de fogadnék rá, hogy Mártély neve elég ismeretlen a többség számára. Nos, eddig én is a többséghez tartoztam...

Viszont, mivel jósorsom Hódmezővásárhelyre vezetett egy rövidebb időre, természetesen utánanzéztem, hogy milyen számomra érdekes helyek vannak a környéken. Így került a képbe Mártély, pontosabban a Mártélyi üdülőterület. (Térkép itt)

Pókhálós idill

Mártély ugyanis egy Tisza holtág mellett fekszik, ahol kiépített tanösvények várják a látogatókat, ami emellett egy elég jól kiépített nyaraló-pihenő övezet is gyönyörű környezetben. És akkor lássuk milyen ez a holtág áprilisban. Több alkalommal utaztam el oda, most áprilisban. Először kora este indultam útnak Mártélyra, ami Vásárhelytől szinte karnyújtásnyira, kb. 10 km-re fekszik és akár kerékpárral is könnyen megközelíthető mert kiépített kerékpárút is vezet hozzá. (Ja igen, azt elfelejtettem, hogy jósorsom nem először irányított erre a környékre, így télen is voltam már itt, de akkor csak sötétben láttam mindent, mínusz 10-15 fokban... Az más jellegű volt... Majd azért arról is rakok be képeket, csak a kontraszt kedvéért …)

Tavasz és tél

Elég az hozzá, hogy már az odaúton is rengeteg autó jött szembe velem, ami nyilvánvalóvá tette, hogy egy erősen felkapott kirándulóhely felé vezetek. Így is volt, nekem ugyan így késő délután már sikerült jó helyre parkolni, de látszott az itt-ott út mellett hagyott autókból, hogy napközben nehezen lehetett parkolóhelyet találni. Mindjárt, ahogy átérünk a gáton elénk tárul a strand (?) bejárata, ahol egy Üvegtigris Maxi fantázianevű lakókocsi várja a vendégeit, mögötte egy homokos partszakasszal.

Azért írtam, kérdőjelet, mert amellett, hogy strand kinézetű, fövenyes a part, nagy számban állomásoznak csónakok rajta. Szóval nem tudom igazán, hogy lehet-e fürödni ott nyáron? Ha tudja valaki a választ kommentelje be, ne tartsa magában! Még ekkor is viszonylag sokan sétáltak a parton, remek alkonyati fények borították a friss zöld leveleket a part menti fákon. A két tanösvényből az egyik innen érhető el. Most nem mentem végig rajta, mert ezeket a csodás fényeket mindenképp a víz mellett akartam megörökíteni, így csak egy darabon sétáltam be. Maga a tanösvény a vízparti élővilágot mutatja be nagyon hangulatos hatalmas nyárfák közt kanyarogva.

Totális nyugalom

A holtág mellett kimondott sétány nincs, de hosszan követi a partot, először egy játszótéren áthaladó járda, majd egy aszfaltút. A játszótér illeszkedik a parkos tájképbe és jó állapotú. A tavon több helyen stégek, mólók nyúlnak be és temérdek csónak ringatózik a vízen, meg jó pár téli álmát aluszva fekszik a parton. Az állapotuk vegyes, hol jó állapotban, hol félig a vízbe süllyedve várják a horgászokat. Mert ez láthatóan egy horgászparadicsom! Ott jártamkor is volt a vízen csónak, később pedig éjszakai horgászokat is láttam.

Horgászok a tavon

Ami igazán bájossá teszi az egészet, hogy láthatóan hagyják a természetet dolgozni. Arra gondolok, hogy számos fatörzs csonkja kandikál a vízből. Látszik, hogy ha egy part menti fa megadja magát és beledől a vízbe, akkor az ott fog elbomlani az idők során. Természetesen a nyugodt vízfelületet a madarak is kihasználják. Hattyúk, vadkacsák nagy számban úsznak a vízen.Erről jut eszembe, hogy mikor télen jöttem ide, a holtág be volt fagyva. Ami érdekes volt, hogy valami hasonlót figyeltem meg, mint a most télen híressé vált balatoni fotón, ahol az látszott, hogy a kacsák nem engedték befagyni a vizet. Namost ehhez tényleg nem értek, de érdekes volt, hogy a vízen levő nagyon vastag jég ellenére volt egy szakasz – a strand(?) - részen, ahol nem volt befagyva a víz. És ott úszkáltak a kacsák.

Stégen télen

Arra emlékszem még, hogy hihetetlen hangos rianásokat produkált a jég, míg rajtam sétáltam. Többször éreztem a talpam alatt a jégtábla remegését... Az is élmény, de azért kicsit ijesztő is egyben az éjszakában. Akkor csak este, sötétben voltam itt így csak láttam a korcsolyák nyomait ami azt sugallta, hogy télen is életteli lehet a hely napközben. Feltételezve, hogy be van fagyva a tó.

A tanösvényen, krokodilokra várva

És akkor a másik tanösvényről még nem is ejtettem szót. Aznap nem jártam arra, mert sötétedett és mindenképp szerettem volna esti képeket is lőni, de már jártam ott korábban (igen, télen). Mivel ez a legérdekesebb része a tanösvényeknek pár nap múlva még vissza mentem kifejezetten oda. Ez az útvonal nagyon különleges. Ha végimegyünk az aszfalt úton, egy idő után az elkanyarodik. A tanösvényhez viszont tovább haladunk egyenesen (tábla is jelzi) és az erdőben haladva, jutunk el a lápig. A tanösvény elvezet a Tiszáig. Ami különlegessé teszi, hogy kiépített fahidakon, pallókon gyalogolhatunk a mocsaras, láp felett. Körben pedig korhadó fák, fatörzsek szerte-szét. Kicsit világvége hangulatú, de mindenképp látványos.

Tanösvény az OrionnalA képeket alkonyatkor készítettem, remélem még eljutok nappal is valamikor, mert ezt jó lenne látni nappali fényben is. Ahogy nézelődtem, már csak azon gondolkodtam, hogy mikor találkozok valami krokodillal, mert hangulat alapján bármikor jöhetett volna, persze, ha élne itt egyáltalán... Ja, igen, ártérrel van dolgunk és ez azt is jelenti, hogy gondolom szúnyogok is nagy tömegben támadnak mikor szezonjuk van, szóval szúnyogriasztó jó, ha van nálunk! Bár látogatásomkor nem találkoztam vérszívókkal. Amúgy este ez a láp is ijesztőbbé válik. Minden hang felerősödik és egy ártatlan kacsa mozgása a nádasban is a frászt tudja hozni az emberre, nem is beszélve a madarakról, amik egyszer csak elhúznak az ember feje felett egy méterrel.

Hattyús

Ami még kimaradt, hogy étteremben sincs hiány. A Hullámtér étterem a parton fekszik, hatalmas fák ölelésében, kilátással a víztükörre. Hogy milyen a színvonala azt nem tudom, de hangulatból ötös és mozgáskorlátozottak számára akadálymentesített. Nincs tehát más hátra, mint felkeresni ezt a rejtőzködő, romantikus holtágat az Alföld déli felén! És, hogy nekem miért tetszik annyira? Egy szóval: természetközeli. Tele van fákkal, növényekkel és a nyugodt vízen csendben ringanak a csónakok...

A holtág a strand(?)ról este

Ha tetszett a poszt kövess facebook oldalunkon, hátha a következő beszámoló is szeretni fogod! Ha ismersz ilyen bájos helyeket oszd meg mindenkivel a kommentben, hogy más is megismerhesse!

A viszontlátásig: hajrá kifelé fotózni!