Még mindig Montenegró a beszámolónk alanya, azon belül is az egyedülálló Prokletije nemzeti park, az albán határvidéken. Az előző poszt után - Itt elolvashatod, ha érdekel a csodás panorámatúra - folytassuk utunkat egy magas sziklákkal övezett völgybe! Megint lesznek a posztban 360 fokos panorámaképek, amiket nem csak VR szemüveggel érdemes megnézni, bár azzal az igazi tudom...
A völgy bejáratánál
Valahol ott hagytam abba múltkor, hogy előzetes terveink szerint a Maja Jezerce csúcsra terveztünk felmászni, egy éjszakát az alatta lévő tavaknál töltve. Ehhez azonban szükségünk lett volna írásos engedélyre, hogy a montenegrói-albán határon átkelhessünk és legálisan tartózkodjunk Albániában. Nem mintha sok lenne 2000 méteren a határőr, de nekem jobb az ilyet nem félvállról venni. Engedély viszont nem érkezett, ezért kicsit át kellett gondolnunk, hogy "b" tervnek mit húzzunk elő a kalapból.
A Skakavice Oko. A víz máskor jóval magasabb.
Így döntöttük el, hogy mivel mindenképp tervben volt a Ropojana völgy és az azonos nevű tó meglátogatása, egy napot szánunk arra, hogy felmérjük a vízállást a tóban, mert útikönyvem szerint az a legtutibb hely kempingezésre a környéken. A vízállással egyébként úgy voltunk, hogy nem vártunk túl sokat, mert ilyenkorra a tavak többsége kiszárad. De ez a legnagyobb tó a hegyek közt szóval: "csak lesz benne valamennyi..."
Zápor után a kiszáradt tómeder
A Ropojana völgy egyébként a Peaks of the Balkans hosszútávú túraútvonal egyik etapja, ezen keresztül lehet eljutni átkelve a határon a montenegrói Vusinje településről Tethi albán településig. (Engedéllyel ugye...) Mivel ez a völgy párhuzamos a Grebaje völggyel és kb. 10-15 km választott el minket attól a helytől, ahonnan indulni szándékoztunk, a kiadós reggeli után - amúgy hihetetlen milyen jókat ettünk minden este, de ez csak mellékesen... - autóba ültünk és nem valami korán, de egy füves parkolótól elkezdtük a völgy felfedezését. A parkoló amúgy egy vízesés mellett van, amit nem néztünk meg... Én kérek lenézést...
"Ilyeneket rajzoltunk kiskorunkban"
A murvás, köves úton igen kényelmesen lehet haladni. Az itt megszokott kövekkel körbevett legelők közt haladtunk. Itt-ott tehenek, kecskék legeltek nyugodtan. (360 fokos kép itt!) A parkolótól nem messze már el is érkeztünk az egyik csodás természeti értékhez egy forrás formájában. Az útról fapallókon lehetett megközelíteni és annyira kék volt a vize, hogy ha nem lettem volna ott azt gondolnám, hogy photoshop... A neve Skakavice oko, azaz szem. Ahogy nézegettem később fényképeken, hát igencsak kevés víz volt most benne, mert az egész medence vízzel teli általában, egészen a képen látható személy lábáig. Ittunk egyet a hideg vízből és tovább ballagtunk. (A tóról 360 fokos lép itt!)
A mai menü pasta carbonara
A forrásnál egy brit házaspárral találkoztunk, akik ugyancsak a völgy végében lévő tóhoz igyekeztek. Szállásuk Vusinjében volt és kölcsönösen elmondtuk, hogy ki mit tervez a következőkben, mit érdemes megnézni... Szintemelkedéssel nem nagyon kellett bajlódni, viszont az út néhol hatalmas kövekből állt össze, ahova már nem hiszem, hogy hétköznapi jármű be tudna hajtani, mert a víz annyira alámosta, hogy méteres gödrök keletkeztek. Autóval amúgy max. azért hajtana be valaki, mert a Zastan nevű helyen egy pásztorszállás van, ahol télen nem, de tavasztól őszig laknak is fenn és nem mindegy hogy megy az utánpótlás odáig.
Itt ez éppen a határon készült
A Zastannál majd amúgy járunk a következő beszámolóban, mert ott van az elágazás a Maja Jezerce és a Maja Rosit felé. (És az egyikre felmentünk). Kb. 1,5 óra múlva érkeztünk meg a festői fekvésű tóhoz. Ami előzetes kalkulációinknak ellentmondva csontszárazon várt minket... Mert oké, hogy a kisebb tavak kiszáradnak, de ez? A mérete impozáns, legalább egy km hosszú és a másik vége éppen nem éri el az albán határt.
A tómeder Albánia felől
A csalódásunkat azért ellensúlyozta, hogy fantasztikus csúcsok vettek körbe minket! (360 fokos pano itt!) A tó jobb oldalán az előző nap látott Karanfilok másik arca magasodott. Mivel nagyon nem kapkodtunk, mert esélyünk sem volt a Jezerce tavaihoz eljutni, majd visszatérni még világosban, szépen komótosan nekiálltunk ebédet "főzni". A távolban ugyan gyanús felhők gyülekeztek, de mégis kicsit váratlanul ért, mikor egyik pillanatról a másikra nyakunkba szakadt az égi áldás. Kivártuk, míg eláll és a hihetetlen panoráma mellett fogyasztottuk el a menüt.
Fenyves
Ebéd után átgyalogoltunk a tómedren, elmentünk a határig és csak élveztük a csendet. Nem kell mondanom, hogy a két brit turistán kívül nem találkoztunk senkivel, ugye? Na jó a visszafelé úton két nagyzsákos pár fős csapattal is találkoztunk, akik vélhetően Teth felé igyekeztek a Peaks of the Balkans-on. De a hely nem volt zsúfolt még így sem... (Azért ezt az engedély dolgot megkérdezhettem volna...)
Kis erdei etap
A visszaút hasonlóan telt. Van valami nagyon zord ezekben a hegyekben. Sok helyen a magasban hatalmas barlang nyílások tátonganak. Pont sárkányoknak valók. Ha épp lennének olyanok. Közben már azt latolgattuk, hogy mit is csináljunk így, hogy a tóparti kempinget elvetettük? A Jezercére nem lett meg az engedélyünk és ez eléggé frusztrált... A döntést későbbre hagytuk, másnapra pedig a legnehezebbnek tartott Severni vrh-re való felmászást választottuk, ami a szállásunktól gyalog indulva elérhető több, mint 1000 métert kaptatva.
Bukolikus
Ja amúgy mindenhol 3 cm-es a fű a sok legelésző állat miatt. Ahogy a völgyből autóztunk át a szállás felé, több helyen láttuk, ahogy a tehenek bőgnek a kapu előtt, meg a birkák is tömegesen vonultak az utcákon. Bukolikus a hangulat eléggé. A szállásunkon aznap is szinte telt ház volt. Vacsora, aztán a következő posztban a magasba törünk!
Helló idegen!
Ha érdekel, melyik csúcsot másztuk meg, kövess a facebookon ITT! Ha tetszett a cikk, akkor nyomj egy like-ot!
A viszont látásig: Hajrá kifelé fotózni!
