Az új évet szerettük volna egy kisebb túrával kezdeni, ezért elterveztük, hogy a Börzsönyt célozzuk be. Folyamatosan figyeltem az időjárás jelentést, hogy érkezik-e hó a túra előtt, mert azért valljuk be, hogy a havas téli túra az igazi! A Nagy-Hideg hegyi turistaház webkameráját is meg-meg látogattam, hogy legyen valami képem a hóhelyzetről. (kamerakép itt) Aztán végül felcsillant a remény a túra előtti napon, mert érkezett csapadék. Ami fenn szerencsére hó formájában landolt. Meglátjuk mire lesz elég...
A Sasfészek bérc
Reggel viszonylag korán keltünk, de csak 8 körül tudtunk nekiindulni a Börzsönynek Pilisborosjenőről. Ez azt jelentette, hogy kilenc múlt, mikor a kocsitól búcsút vettünk Királyházánál. Akkor még nem tudtam, hogy a fotó állványomat a kocsiban felejtettem... A tervezett útvonal a Csóványoson át a Nagy-Hideg hegyi turistaház volt. Meg vissza. Vagy csak másnap vissza. Ezt az időjárásra és a terepviszonyokra bíztuk.
Tűzköves forrás
A túra tulajdonképpen a Rózsás patak völgyében kezdődött. Frankón sáros úton kanyarogtunk a meglepően bővizű patak mellett, amíg a Tűzköves forráshoz nem értünk. Na, ha van különleges forrás az országban, ez biztos köztük van! Képzeljen el a kedves olvasó egy meredek domboldalt, talpánál sziklával, (igen, nos a képen igazából látható...) olyan 20 méter hosszúságban, ahonnan a forrás vize függönyként csöpög, folyik lefelé. Biztos, hogy kell a jó nedves időjárás, hogy látványos legyen a jelenség, de ez adott volt aznap.
A Rózsás patak. Hol a hó?
Az út párszor a patakon átkelve folytatódott. A nap sütött ugyan, de itt a völgyben ebből semmi sem érződött. Az első nagyobb emelkedő elkanyarodott az erdei úttól. Felérve egy kis emlékmű mellett haladtunk el. Ja igen, a piros jelzésen haladtunk. Ez fontos, mert több jelzés is fut nagyjából párhuzamosan. És miért a piroson? Aki olvasta a tavaly májusi börzsönyi túrabeszámolónkat, az tudja, hogy ezen a részen nem jártunk a három nap alatt. Pedig terveztük, hogy a Nagy-Mánához is elmegyünk, viszont az már nem fért bele az időnkbe.
Az első emelkedő után remek fények
Az erdő itt még teljesen hómentes volt. A téli erdő hó nélkül is szép persze, ilyenkor lehet látni, hogy a fák törzse, ágai milyen alakokat öltenek "ruha" nélkül. Csendesen haladtunk, aztán elég hamar meg is érkeztünk a már említett Nagy-Mánához. Tudom, hogy sokszor írom ezt, és igen engem könnyű ámulatba ejteni ilyenekkel, de higgye el mindenki, hogy az a hely csodálatos! Nem beszélve arról, hogy itt már nyomokban azért volt egy kis fehérség - főleg magán a turista úton -, meg hogy az emelkedőről felérve kibukkant a nap!
Egy csodás fa "ruha nélkül"
Meg is álltunk egy időre kifújni magunkat és gyönyörködni a tájban. Lala barátom pedig elkezdte életre kelteni az új mini drónját. Merthogy videót is terveztünk a túráról, drón felvételekhez pedig ez a hely tökéletes. Amúgy bámulatos, hogy hol tart már a tudomány, mondhatnánk Gyalog-galopposan. Egy tenyérnyi eszközt kell elképzelni, ami abszolút stabilan képes mozogni és remek a képminősége. Fura... (Az elkészült videót majd később belinkelem!)
Ismét a bérc
Végigballagtunk a Sasfészek Bércen, ahonnan végig leláttunk az alattunk kanyargó völgyre és később a Csóványos tetején álló kilátót is megpillantottuk. Ezután újra erdőben haladtunk. Az ösvényen itt már a magasságnyerés következtében több volt a hó. Nem csak az út, hanem az egész erdő havas volt. Egyébként az ösvény eléggé csúszott, köszönhetően annak, hogy az előző hóesésből megmaradt letaposott hó a friss hó alatt jéggé állt össze. Szépen haladtunk egy vélhetően róka nyomában, aki az ösvényen haladhatott néhány órával előttünk. Aztán folymatosan felfelé haladva hamarosan a Csóványosra értünk.
A nyomot követve
Itt a Csóványoson találkoztunk az első túratársakkal. Egy idősebb férfi épp szendvicsét fogyasztotta a padon, egy fiatalabb srác pedig a kilátó tetején nézelődött. Lepakoltunk és elővettem a termoszt az előre elkészített teával. Jóízűen kortyoltam az elsőt. Aztán kicsit visszavett a lelkesedésem, mert nem nagyon volt íze... Gondoltam is, hogy Lala biztos egy filtert rakott a két fél literes teába, azért ilyen híg. De nem. Az én teámban konkrétan nem volt filter. Mert azt gondolta, hogy majd én rakok. Aha. (Igen kb. olyan volt, mint múltkor a Tátrában, ahol a reggeli maradt el hasonlók miatt) Nos, utána elég sokat kellett hallgatnia, hogy milyen jól tud esni egy remek ízes tea, milyen jó annak,aki megteheti, hogy fogyasztja ilyen hidegben stb...
Kilátás a csóványosi kilátóból
Aztán felmásztunk a kilátóba a rengeteg lépcsőfokon. Szerencsénk volt a kilátással, mert igaz, hogy a Tátráig nem lehetett ellátni, de a pára nem ült a kilátó köré szorosan. Elég erős szél fújt, de ez itt általános. Készítettem pár képet, néztem a távolba kicsit, utána pedig Lala a kilátó aljában melegített vizet az ebédhez. Ami már igen időszerű volt, a gyomrom eléggé korgott... Az erős szél eléggé kihűtött bennünket, úgyhogy jó volt újra nekiindulni. Úgy kalkuláltunk, hogy a Nagy-Hideg hegy még belefér, max. egy kicsit majd a sötétben megyünk lefelé.
Az erdő havasan
A Nagy-Hideg hegyi turistaház igen vonzó célpont volt amúgy. Egy ott elköltött leves gondolata sok erőt adott a két csúcs közti kb. egy órás gyalogláshoz. Itt én már csúszásgátlóval mentem. Mert én elraktam. A csapat többi része ezt nem tette meg, így elég csúszkálva haladt. Most kitűnően látszott, hogy egy ilyen néhány ezer forintos eszköz mennyivel komfortosabbá tehet egy túrát. (Ajánlom télre.) Elhaladtunk közben a Haramia lyuk és a Hangyás bérc mellett is. A Hangyás bércre most nem mentünk ki, hogy egy kis időt spóroljunk.
Bükkös
A sípálya melletti emelkedőt leküzdve hamarosan a turistaház mellett álltunk. Kicsit. Utána bementünk, rendeltünk egy babgulyást, teát, kávét és pihentünk egy kicsit. Nem sok vendég volt, de hát hétköznap nem is gondolom, hogy nagy lehet a forgalom. Végül nem aludtunk fenn, mert nem várhattuk, hogy éjszakára kiderül az idő és hó sem sok volt. Az éjszakai fényképezés - ja igen főleg, hogy az állványom is a kocsiban pihent... - nem tűnt kivitelezhetőnek. Úgyhogy jóllakottan megindultunk lefelé.
Hoppá ki az a kettő ott? :D
Az útvonalat a piros háromszögön folytattuk a sípálya után. Ezzel a Csóványosra való visszamászást akartuk elkerülni. Akkor még nem tudtuk, hogy az egyik legszebb sziklaképződménnyel is ezen az ösvényen fogunk találkozni. Ballagtunk az egyre szürkülő erdőben és hirtelen megláttuk az Oltár követ. Annyit írok csak, hogy lenyűgöző. Lehet a szürkület is tett hozzá valamit, de egy sziklakaput kell elképzelni elég masszív sziklatömbök közt. Nekem nagyon bejött.
A Nagy-Hideg hegyi turistaház
Ezután felkerültek a fejlámpák és sötétben folytattuk tovább az utat. Egyszer találkoztunk 3 szarvassal. Vagy őzzel. Csak a szemük villogott, mint a Vukban a rókának. Néztük egymást egy darabig, aztán elsiettek. Azért örültem, hogy nem vaddisznók... Sötétben menni amúgy agyban fárasztó. Mivel nem látsz csak néhány métert előre, meg körben fatörzseket, sokkal nehezebb követni a jelzést, de ami rosszabb, hogy nagyon monoton.
Az oltár kőnél
Van egy éjszakai emléktúra itt a Börzsönyben, amit a Szépkilátás blog egyszer végigcsinált. Erről készítettek egy videót is. Azóta is vágyom rá, hogy kipróbáljam. A lényeg, hogy ott is gondolom fejben nehéz (jó fizikálisan is, persze, hiszen kb. 45 km és 2500m szintkülönbség. Az meg azért erős...), mert nagyon monoton a fák közt, a fejlámpa fénynénél a rebegő árnyak közt hosszú órákat menetelni. Oh igen, mindezt télen, nagyjából végig hóban... Azért itt meg lehet nézni a videójukat. Megéri!
Fejlámpát fel!
És ha már videóknál járunk, következzen a túravideónk! Kb. 2 perc szóval hajrá:
A túra végén már újra a sárban haladtunk a patak mellett. Na nem ez volt a kedvenc részem... Olyan párás volt a levegő, hogy a fejlámpa fényében a kilehelt pára rendesen zavaró volt, mert nem lehetett látni tőle. 24 km és kb. 6-700 méter szintkülönbség után végül az autóban ülve hagytuk magunk mögött a hegységet úton a nagyváros felé.
Most épp van hó odafenn köszönhetően a csapadékosabb időjárásnak, úgyhogy bakancsot fel, úgyis hétvége van! Most egy darabig rádiócsend lesz, aztán érkezem az új beszámolókkal!
Ha tetszett nézz szét a blog többi beszámolója között, hátha találsz még érdekeset! Itt követhetsz facebookon: cotime facebook.
A viszont látásig: hajrá kifelé fotózni!
