Most csak egy rövid írással jelentkezem. Igazából nem is terveztem, hogy írni fogok erről a kis túráról, de aztán csak ez az egyik kedvenc helyem, ahová gyerekkori emlékek is fűznek, meg annyira szép az erdő ilyenkor, hogy szerettem volna megmutatni, úgyhogy úgy döntöttem mégis írok egy pár sort a csodálatos Hór völgyről. Merthogy ott kirándultunk.
Őszi erdő. Itt már ereszkedünk
A Hór völgy Cserépfalu és Bükkzsérc között kezdődik. Az elmúlt években épült egy látogatóközpont a bejáratánál, ahol parkolót is találhatunk és egy étterem is várja a vendégeket. Ez a környék egyébként a boráról híres, meg a környéken nagy számban megtalálható kaptárkövekről.
Kerékpárral is remek
Az én kötődésem ide gyerekkoromban kezdődött. Mihály nevű nagybátyámék a 80-as évek elején vettek egy telket a völgy bejáratánál, később pedig Cserépfalu másik oldalán egy házat, amit az évek során újítottak, szépítettek folyamatosan, szőlővel és borkészítéssel is foglalkoztak/nak. Mindkét helyen nyaraltam szüleimmel többször is. Legélénkebben talán az első élményeim, az első utazásunk maradt meg. Úgy 4-5 éves lehettem és vonattal mentünk Mezőkövesdig, majd onnan busszal tovább… Arra emlékszem, hogy sokat kellett gyalogolni a busztól…
Őszi fák
Egy lakókocsi és egy sátor volt, ahol aludtunk, és igazi kerekes kútból kellett a vizet hozni... És akkoriban még működtek a mészégetők. Egy idős bácsira emlékszem, aki rakta a fát, - a gyermeki méretemhez képest - hatalmas mészégető kemencébe. Meg a nagy hőségre a tűz mellett… Meg a szódára, amivel megkínált… Sokat csatangoltunk a völgyben és a környéken, úgyhogy mindig nagyon jó érzéssel látogatok ide.
A völgyben
Most egy rövid kb. 10-12 km-es körre indultunk párommal és öcsémmel, aki elég ritkán csatlakozik ilyen outdoor eseményekhez, de ez a környék neki is kedves, szóval nem volt nehéz rábeszélni. A völgyön a kék kereszt jelzés fut végig és, ha a Balla völgynél elkanyarodunk Répáshutára jutunk. (Jártunk is a völgy másik végén tavasszal ITT) Kerékpárral is remek hely, bár az út nem a legjobb állapotú.
A Suba lyuk
Már a Hór völgyének bejáratánál láthatók sziklaképződmények. Kicsit beljebb az első izgalmas hely a Suba lyuk, azaz az ősemberbarlang. Gyerekként arra emlékszem, hogy nagyon nehezen lehetett felkapaszkodni a barlanghoz. Csúszott a talaj, elég meredek is volt… Azóta viszonylag kiépült, lépcsőszerű feljáró vezet egy darabon, utána sziklákon lehet feljutni. Maga a barlang a neandervölgyi leletei miatt híres és impozáns méretekkel rendelkezik. Annyi a változás 30 év alatt, hogy a barlang hátsó kürtője beomlott, itt egy falat húztak fel, gondolom, hogy ne legyen veszélyes.
Az Oszlai tájház
Mi csak visszafelé másztunk fel ide. Nem voltak sokan, de folyamatosan váltották egymást a kirándulók. Zseblámpa nem rossz ötlet, mert a barlang vége, ahol ki lehet bújni egy kis kilátóponthoz elég sötét. Mondjuk úgy, hogy totál. Egy dolog nem fért a fejembe, hogy a kialakított tűzrakó hely miért van tele szeméttel. Azaz oké tudom, mert oda dobálják, a szalvétát, meg a palackot, meg ami nem kell már. De miért gondolja úgy bárki, hogy itt jár kukásautó? Mármint hogy majd leviszi valaki? Régi nóta, de ha odáig sikerül elvinni, akkor üresen szerintem tuti sikerül visszafelé is. You can do it!
Az emelkedő után egy tar vágott oldalban
Tovább haladva egy kőbánya következik, aztán az Oszlai tájház, ami a kiírás szerint szerdától szombatig délelőtt nyitva áll. (Az internet szerint minden nap kivéve vasárnap és hétfő, 10-16 óra között, május 01-től szeptember 30-ig) A Hór patak most teljesen ki van száradva, amúgy is nagy a szárazság mindenhol, vízfolyást csak egy helyen láttunk. A fák csodálatosak most, minden színes, az avar csörög az ember lába alatt… Szuper. Lassan elértünk az Ódor várhoz vezető elágazáshoz, ahonnan a Kék L jelzésen kellett tovább menni. Na, hát innen egy kicsit kaptatós az út, de csak 250 méter a szintkülönbség és voltak odafenn idősebbek is, szóval simán leküzdhető.
A Hór völgy északkelet felé
A vár előtt egy pihenőhelyet alakítottak ki. Esőbeálló is van, sőt a padlásán még aludni is lehet! A vár kb. a 13-14. században épült, a végén rabló várként funkcionált,akiket Mátyás fekete serege űzött el. Utána lerombolták. Nem is nagyon maradt meg semmi belőle. Az ember inkább szikláknak nézné. Viszont a kilátás igen remek. Észak felé látszanak bükki kövek, a Tar kő, Három kő, kelet felé a völgy fut tova, dél felé pedig a völgy bejárata és a tájház látható. Ebédeltünk a fantasztikus panorámában gyönyörködve, majd elindultunk lefelé.
És dél felé az Oszlai tájházzal
Vissza nem a jelzett úton mentünk, hanem egy erdőgazdasági úton, ami szerintem a régi kék L jelzés, mert láttunk nagyon öreg, kopott jelzéseket és a térkép is jelöli, de nem mutatja végig az útvonalát. Ami nagyon jó volt ezen a nyomvonalon, hogy hamarosan remek kilátásunk nyílt az Ódor várra, utána pedig egy fantasztikus ritkás erdőrészen is elhaladtunk. A völgybe visszaérve kisétáltunk és megkóstoltuk a Hórvölgyi Remete étterem ízeit. Pár éve tavasszal jártunk itt utoljára és azt kell mondanom, hogy most sokkal jobb a konyhája.
Bámulatos. Nem nagyon látszik, de balra ott a Tar kő is
Az utolsó ittjártunkkor amúgy elkapott minket egy eső, utána pedig rengeteg szalamandrát láttunk cserébe. Ami nagyon jó ebben a völgyben, hogy teljesen könnyű sétától kisebb túrán keresztül bármit lehet választani. Van egy tanösvény is, ami elvisz a híres kaptárkövekig a völgyből. Szerintem érdemes meglátogatni, szóval hajrá!
Legközelebb a bolgár kalandokról írok, ha minden igaz! tartsatok velünk! És, hogy ezt hol lehet megtenni? Facebookon, vagy Instagramon, vagy a Youtube csatornánkon!
A viszont látásig: hajrá kifelé fotózni!
A völgy felé
