Hát ez is eljött, nyakunkon a karácsony, ami túrázás szempontjából azt jelenti, hogy akár még hóban is lehetne gyalogolni a hegyekben. Nos, ideális esetben ez így is lenne, de jelenleg simán valami novemberi időjárás uralkodik, szóval mikorra végre összejött volna egy kis havas túra, már nem volt igazán hó még a legmagasabb hegyeinkben sem... Mert ugye esett a Mátrában, meg a Bükkben is, de hamar el is olvadt. Viszont az utóbbi időben csak kisebb köröket mentünk a Pilisben párszor és már jó lett volna valami hosszabb túra végre. És akkor egy Várpalotán élő ismerősöm posztolt a Facebookon néhány képet a Bakonyból, pontosabban a Mórocz tetőről. A képek hatása alatt el is dőlt, hogy a következő túrát hol kell megejtenünk...
A világ tetején-(szerű)
Namost, az tiszta gondolom, hogy a november az egyik legsiralmasabb látványvilágú túrahónap? Minden totál szürke és nagyrészt szügyig kell a sárban küzdeni bárhova megy az ember. Épp ezért lett volna szuper, ha van hó, akkor ugyanis a legvarázslatosabb a túrázás, amellett, hogy sármentes is. Elég az hozzá, hogy gyorsan terveztem egy útvonalat, kinéztem, hogy a közelben milyen érdekes pontok találhatók a tetőn kívül és egy reggel 5-ös keléssel elindultunk Tés irányába.
A fennsíkon
Tés mellett több szép túralehetőség is van. Én eddig csak a Római fürdő nevű vízeséseknél jártam ugyan, de sokszor terveztem, hogy jobban szétnézek majd a környéken. Ezt persze akadályozza, hogy elég messze lakom, sóval az ilyen egynapos kiruccanások ide nem valami időhatékonyak... Tés majd 500 méteres szinten helyezkedik el. Két csodaszép szélmalom van a településen, ezeket már egyszer láttam régebben megéri a látogatást szép állapotban vannak.
Jellegzetes növényzet a Mórocz-tetőn
És ha már szélmalom, akkor mire lehet következtetni? Természetesen arra, hogy azért itt rendesen jár a levegő, úgy általánosságban szerintem minden nap. Veszprémben laktam régebben néhány évet, ami ugye a Bakony alján van és ott is remek szeles idő volt sokszor. (Mellette meg a repteret mindenki a vízszintes havazás jelenségéről ismerte...)
Nem, nem ez nem árnyékszék, hanem les
Habár megérkezésünkkor a hőmérséklet ideális volt, a szél azért erősen csökkentette a hőérzetet. De erre számítottam. Sál fel, aztán minden ok. A temető mellett parkoltunk, ami épp a követésre kijelölt piros jelzés mellett található. A településről déli irányba indultunk el. Hatalmas legelők és szántóföldek övezték utunkat. Már ekkor látszott, hogy a vadászat errefelé igen jelentős, mert rengeteg vadászles volt mindenfelé. A vadászatok miatti esetleges korlátozásokról (Ez a Királyszállási vadászterület) a Veszprémi Erdészet honlapján lehet tájékozódni.
A háttérben a Balaton tükröződik
Reménykedtem benne, hogy ezen az útvonalon talán kevesebb lesz a sár, mivel nyílt terep, de azért már itt is lehetett kerülgetni a sarat rendesen. A szél szembe fújt és végül akkor lett komfortosabb, mikor elkanyarodtunk a piros csúcs jel irányába. Nagyon fontos, hogy a fennsíktól délre van a Központi Gyakorló- és Lőtér, ami azt jelenti, hogy csak korlátozással látogatható a terület! A lövészetmentes időszakokban is csak a jelzett turistautakon lehet közlekedni. A piros csúcs jelzés egész a tetőig halad, ahonnan elvileg visszafelé is ugyanazon az útvonalon tud haladni a túrázó. Amúgy ahogy olvasgattam nem is Tés felől van a fő irány a Mórocz-tetőhöz, hanem Alsópere településtől javasolják.
Csodálatos panoráma
Ez nem jelenti azt, hogy erről ne lehetne megközelíteni persze, hiszen itt is van jelzés. Ahogy befordultunk az erdőbe a sár rosszabb lett természetesen. A jelzést figyelni kell, mert főleg a sorompónál, ahol bekanyarodik, nehezen észrevehető. Az erdő nem a legfelemelőbb látvány így kora télen. Színek sehol, viszont annál könnyebb a vadakat megfigyelni. Már, amennyiben csendben mozgunk, mert még így is hamarabb észrevesznek minket, de a kopár cserjék között mindenképp könnyebb megpillantani őket.
Gomba!
Az útvonal egy geodéziai mérőtorony mellett is elhalad az Öreg futóné magaslatnál, innen pedig már közel van a tető. Téstől úgy két óra alatt értünk idáig, a szint nem volt nagy, hiszen magasról indultunk és a tető maga is csupán 515 méter magasan van. És ez a magasság nem tűnik nagynak, azonban, mikor kiérsz a fák közül a kopár magaslatra, ami hosszan elnyújtózik kelet felé... Nos ígérem, hogy eláll a szavad. Valaki azt írta egy fórumon, hogy olyan, mintha a világ tetején állna az ember. Ez azért sántít, de pazar valóban. Alul a lőtér egy hatalmas völgyben, a háttérben a Balaton csillog, dél-keletre ott van Várpalota, meg Pétfürdő gyárkéményei füstölnek.
A lőtér széle
Habár az időjárás elég zord volt a szél tekintetében, sokáig időztünk. A tetőn keletre továbbhaladva egy egész unikális vadászlest is találhatunk, ami egy bódé ablakokkal. Magányosan áll a tetőn és szuper hangulatos! Sok varjú lakik a sziklák között, legalábbis elég sok repdesett felettünk. Kicsit ettünk a bódé szélárnyékában, meg ittunk jó meleg teát termoszból - mindig is mondom, hogy az egyik legjobb dolog a világon hidegben meleg teát inni. Főleg termoszból...
Vajon hol lehet ma Karcsi és Misi? Mindenesetre nem tesz jót a fának...
Aznapra még egy látnivalót terveztünk ez pedig Bátorkő vára. Mivel a tetőtől kelet felé áll, így ösvényeken indultunk abba az irányba, hogy becsatlakozzunk a piros jelzésbe. Sok vadászles és hatalmas sár volt az útitársunk. A völgyek, amikben haladtunk sok helyen sziklákkal vannak szegélyezve. Vad nyomok mindenhol. Valószínűleg sokkal szebb, mikor van növényzet is... Távolságra nem voltunk messze a vártól, meredekebb emelkedők nélkül gyalogoltunk, aztán, mikor a piros jelzésre rátértünk már csak egy karnyújtásnyira voltunk.
Bátorkő vára
A vár is egy völgyben áll. A 13. század végéről származik. Régen jóval nagyobb lehetett, mint most, hiszen mára egy csonka torony jelzi csak, hogy itt valaha éltek emberek. A török hódoltság idején pusztult el és pusztapalota néven is ismerik. Petőfi is járt itt 1843-ban és itt írta szeget szeggel című versét. Elhagyatott hely és nagyon romantikus az erdő közepén. A vár körül a magaslatokon egy tanösvény vezet végig, ahonnan szép a kilátás a várra.
A vár közelebbről az ebédlőnkből
Miután kigyönyörködtük magunkat elindultunk vissza Tés felé a piros jelzésen. A sárral még sok helyen meggyűlt a bajunk, viszont nagyon sok öreg fát láttunk. Sokszor olyan érzésünk volt, hogy Középföldén vagyunk és Entek között gyalogolunk. Főleg így csupaszon voltak nagyon látványosak, a kisebb fák között. Mire visszaértünk a fennsík nyitottabb tájára már majdnem lenyugodott a nap fantasztikus színeket festve az égre. Na, legalább ekkor volt szerencsén színekhez.
Egy a millió lesből
Mire Tésre értünk épp felkapcsolták a világítást a településen. Valójában elég kevés a nappali órák száma, nem is lehet ennél hosszabb túrát tenni, ha még világosban vissza akarunk érni. Összességében gyönyörű helyeken jártunk. Talán, ha leesik a hó, vagy ősszel, vagy ha van növényzet még szebb a környék, de ahhoz képest, hogy mekkora sárban kellett menetelni, meg figyelembe véve a színtelenséget remek túra volt. Kevésbé karácsonyi, mint terveztem, de az utóbbi években inkább februárban van hó sajnos.
Színek. hihetetlen.
Összességében 20 km-t tettünk meg és 400 méteres volt a szintemelkedés, szóval épp a jó elfáradás határán maradtunk. Sajnálom, hogy nem tudtam havas beszámolót hozni idén... Mindenesetre Boldog Karácsonyt mindenkinek! Ha pedig elég volt a sültekből, meg a bejgliből, akkor:
Hajrá kifelé fotózni!
Mondjuk a Bakonyba...
Esteledik a határban...
