Szóval ott ültem csütörtökön este és azon tűnődtem, hogy az előrejelzett szikrázóan napos szombaton vajon merre induljunk túrázni. Nos tudvalevő, hogy a téli túrázás hó nélkül nem az igazi, de ha arra várok az idei télen, hogy hó is legyen a napsütés mellé, akkor lehet, hogy az egész téli szezon skippelnem kell... Olyan négy túracélpontot azonosítottam lehetségesként és végül amellett döntöttünk- ekkor már közösen péntek este túratársammal -, hogy a lehető legegyszerűbbet választjuk és a - hozzá - közeli Budai-hegységbe látogatunk.
Normafa a háttérben az Erzsébet kilátó
Pár éve már megfordult a fejemben, hogy mivel még sohasem jártam a Budai-hegységben jó lenne valamikor megnézni, de akkor nem fért bele az időbe (meg nyilvánvalóan azóta sem...) Aztán a Szépkilátás blog posztolt a Budai sárga útvonalról, ami még jobban meghozta a kedvem, ráadásul télen, hóban járták végig az útvonalat, ami még adott hozzá az egyébként is látványos útvonalhoz. Az biztos volt, hogy a túra végpontja Pilisborosjenő lesz, hiszen itt volt a "bázis". Már csak azt kellett kitalálni, hogy az egyébként valahonnan Budaőrsről induló sárga útvonalba hol csatlakozzunk be.
Az Erzsébet kilátó alsó szintjén
Szeretem, ha egy túra lineáris és A pontból B pontba visz nem pedig kört ír le, vagy ne adj' isten még ugyanazt az útvonalat is kell használni visszafelé. Ez pedig egy lineáris túra terv volt. A csatlakozás pont Normafa lett. A budapesti olvasóknak nagy titkot nem árulok el vele, de aki nem annyira ismerős annak segítség lehet, hogy a 21A busszal lehet eljutni Normafára a Déli pályaudvar mellől (ahol a kirakaton találkoztam a szürreális, de mindenképp aktuális "Vietnamiak vagyunk" felirattal egy ázsiai bolton.... )
A Mátra a távolban
Mi reggel ötkor keltünk Pilisborosjenőn, ahonnan egy korai busszal utaztunk Budapestre. Villamos, majd az említett busz és kb. nyolckor már el is rajtoltunk. Az igazat megvallva nem a sárga nyomvonalat követtük végig, hanem tulajdonképpen intuíciónk alapján haladtunk, minél több remélt kilátópontot felfűzve a város felett kanyargó útvonalra. A Normafán rögtön egy hatalmas rét fogadott bennünket. Mivel szuper tiszta idő volt, a reggeli fényben minden nagyon tisztának tűnt. Többen futottak, kutyát sétáltattak az általunk is járt kék kör ösvényen.
Fény árnyék csontvázak
A nagy téli szürkeségben csak a fák erősen kontrasztos árnyéka jelentett némi izgalmat. Sajnos hó nélkül, levelek nélkül annyira nem látványos az erdő ilyenkor. Az igaz ugyan, hogy a kilátás sokszor élvezhetőbb, mivel át lehet látni az ágak között. Az első megállónk a János-hegyen álló Erzsébet kilátó volt. Egyszer jártam már itt, de akkor csak a libegőn ugrottunk fel. (Aki szemfüles, az most jegyzetelheti is, hogy akár itt is lehet a túrát kezdeni ugye...) Túrázva izgalmasabb. Szerintem. A korai órán szinte üres kilátó 1910-ben épült, kb. 100 lépcsőfokon lehet eljutni a tetejére. És nem meglepő módon ez igen meg is éri. Fantasztikus körpanoráma tárul az ember szeme elé. Természetesen Budapest uralja a látóhatárt, de nyugat felé eltekintve Budakeszi felett eltekintve is nagyon messze ellátni.
A Nagy Kevély Pilisborosjenő felett
A tiszta időben, egész a Mátráig elláttunk. a fényképeken még a Kékesen álló torony is kivehető volt. Látszott a Hármashatár-hegy és még a Pilisborosjenő felett magasodó nagy-kevély is. Pazar. van egy kávézó a kilátóaljában, de itt még nem használtuk ki a luxustúra - olyan túra, ahol nem kell a civilizáció nyújtotta örömökről teljesen lemondani... - előnyeit. Azért időztünk vagy fél órát, majd leereszkedtünk egy átjáró barlang felé (piros barlang jelzés). A barlang pici, de valóban át lehet menni rajta, cool. Különféle zöld jelzéseket követve haladtunk tovább az erdőben, ami sokkal szebb lehet - tudom, hogy már említettem, de ez visszatérő megfigyelés volt... - mikor nem minden ilyen kopasz.
Visszatekintve az Erzsébet kilátóra a Kaán Károly kilátóból
Hamarosan a Szépjuhászné étterem és gyermekvasút megállónál voltunk. (Igen, itt is be lehet csatlakozni!) Itt már kihasználva a luxustúrázás kínálta lehetőséget, elfogyasztottunk egy presszót, közben a falon kiállított rengeteg retro úttörővasutas fényképeket vizsgálgatva. A következő állomást, a Hárs hegyen található Kaán Károly kilátót már a sárga jelzésen közelítettük meg. A kilátó alatt egy kis teraszos rész van kialakítva padokkal, ideális piknikező hellyé varázsolva azt. A kilátó fából készült. remek kilátás nyílik az Erzsébet kilátóra, valamint természetesen az előttünk álló további csúcsokra is.
A futók egy kisebb csapata
Miután innen is körbepillantottunk megindultunk lefelé a sárga jelzést követve. Itt találkoztunk először a Balboa körnek nevezett terepfutáson résztvevőkkel. (A futás a János hegyig tart és onnan vissza a Szépvölgyi útra) Jó sokan voltak, úgyhogy a tervezett útvonalat meg is törtük, tulajdonképpen kicsit rövidítve azt, hogy ne zavarjuk egymást a szűk ösvényen. Így jutottunk el a Hűvösvölgyig. Amúgy ezen a túrán az tetszett nagyon, hogy a város és a természet határán mozog az ember. Egyik percben még hatalmas fák közt, a csöndben gyalogolsz, aztán hirtelen egy villamos halad el alattad, vagy keresztezel egy forgalmas utat... Mindenképp egy unikum a maga nemében.
A Hármashatár-hegy teteje előtt
Itt a Hűvösvölgyben (Újabb csatlakozási lehetőség...) áll egy büfé állítólag nagyon-nagyon rég. És mivel már igen ebédre járt az idő, ismételten teret engedve a luxustúra nyújtotta lehetőségnek, a csomagolt szendvicsek ellenére úgy döntöttünk, hogy egy lángos elfogyasztása mindenképp emelné morálunkat. Zotya a büfés - ahogy bemutatkozott - remek lángost sütött nekünk, mi pedig nyugodtan elmajszoltuk, miközben a terepfutáson résztvevők legjobbjai már a visszafelé úton futottak el mellettünk ki frissen, ki pedig már erősen zihálva. Innen mondhatnám, hogy már csak egy ugrás a Hármashatár hegy, de azért ez erős csúsztatás lenne. Egy kb. 300 méteres szintemelkedő várt ránk. Az erdőben sorban előztek meg minket a futók, akiknek ez már a célegyenes környéke volt. Ezen a környéken már sokkal több túrázóval futottunk össze, lévén erősen benne voltunk a napban és gondolom ez egy nagyon vonzó környék.
A Duna vonala a Hármashatár-hegyről
A sárgán kerültük meg a Nyéki-hegyet, majd nem sokkal később a kék körön másztunk felfelé. A Hármashatár hegy csúcsa előtt sziklás terepen keresztül visz az ösvény, majd egy hatalmas mezőre jutunk. Itt már sokan voltak: bringások, sárkányeregetők, fiatalok, idősek, túrázók és turisták, egyaránt. Ezt erősen elősegíti, hogy autóval is fel lehet jutni. A hegytetőn van egy kilátó is a három rádiótorony mellett. A Guckler kilátó az Országos kéktúrán helyezkedik el, remek panorámával a környékre. Erős szél fújt odafenn, de szépen sütött a nap, úgyhogy teáztuk a termoszokból és szívtuk magunkba a remek időt. A kilátó mellett nem messze van egy szikla is, ahonnan nyugatra van csodás kilátás. Ezt útba ejtve a kéktúrát követve indultunk. A Nagy Kevély, túránk végállomása egyre közelebbről látszott.
A Guckler kilátó mellett
Solymár előtt értünk le a völgybe. Egy darabon a vasúti sínt követtük, aztán átvágtunk a 11-es úton és felkapaszkodtunk az utolsó emelkedőn a köves bércre. Ezzel pedig lényegében meg is érkeztünk Borosjenőre. Jó volt az egész túra. nagy szintek nincsenek, összességében kb 23 km és 700-800 méter volt a szintkülönbség. Szerintem Budaörstől is végig lehetne gyalogolni egy nap alatt. Jó hír, hogy amennyiben mégsem menne bárhol meg lehet szakítani ugye...
Megérkezés Pilisborosjenőre
Összességében látványos túra, tényleg pazar kilátással több helyen is. A levelek, vagy egy kis hó azért hiányzott, de a nap legalább végig kitartott. A fővárosban lakók egyszerű helyzetben vannak és gondolom sokan jártak is már a túra egyes pontjain, akik viszont vidéken laknak, azoknak mindenképp ajánlom, kicsit más oldalát mutatja meg a városnak. Meg ellátás szempontjából egy luxustúra...
Ha tetszett kövess Facebookon!
A viszont látásig: hajrá kifelé fotózni!
