Az eredetileg nem két részesre tervezett beszámoló második részében még mindig az Aggteleki karsztvidéken barangolunk. Rettentő sok látnivalót nem tudtunk meglátogatni két nap alatt, de így is bőséges élményanyaggal szolgált a hihetetlenül békés és nyugodt környék. Az előző részben egy napos túra keretében felkerestük a Hucul ménest és a Szelce-völgyet és azzal fejeztük be, hogy sötétedéskor a szállásunkra érve megvacsoráztunk, majd nyugovóra tértünk, mert másnap várt minket egy remek, bár rövid körtúra, melynek különlegessége, hogy nem kizárólag földfelszín feletti, szóval elég egyedülálló a maga nemében.
Kilátás a Rudabányai bányatóra
Természetesen, ha azt írom, hogy Aggtelek, akkor mindenki, vagyis gondolom a legtöbben a barlangra, mint jelenségre asszociálnak. És nem is véletlenül, hiszen az Aggteleki Nemzeti Parkban nyíló Baradla-barlang hazánk legismertebb barlangja, amit már 1806-os kiépítése óta látogatnak. Mi is ugyanezt terveztük. Bár már jártam a barlangban korábban, de nem igen lehet megunni, mert azért nem minden héten látogatja az ember... Kényelmes reggeli készülődés után először is kipakoltunk az autónkba és rögtön onnan indultunk neki a különleges túrának. Hűvős, ködös őszi időnk volt.
Őszi erdő
A barlangnak három olyan bejárata van, amin keresztül látogatható. Aggtelek felől van a természetes, Jósvafőn - emellett van a Tengerszem hotel, ahol megszálltunk, ezért írtam, hogy ideális a fekvése - és a Vörös-tónál pedig egy-egy mesterséges bejárat. Jelenleg ahhoz, hogy körtúrát tudjunk tenni, csak a Vörös-tói bejárattól indulhatunk a barlang látogatására. Sajnos az úgynevezett hosszú túra, ami Aggtelektől indulva jut el a Jósvafői bejáratig nem opció... Rá is kérdeztem a vezetőnktől a barlangban és talán a közeljövőben újra lesz lehetőség arra is. (Mondjuk most a Covid-19 miatt amúgy az összes barlang bezárt... Reméljük utána valamikor...) De nem kell kétségbe esni, mert egy laza néhány kilométeres testmozgásra így is nyílik lehetőség. Ehhez a Jósvafői bejárattól először el kell gyalogolni a Vörös-tói bejáratig, ez kb. 2-2,5 km, majd a barlangon át vissza. Nem bonyolult, de igen egyedi, hogy a föld alatt is kell menni.
Pihenő a ködben
De térjünk vissza az ösvényre. Szóval elindultunk a ködös reggelen, ami annyira nem is volt korán, tekintve, hogy a barlangtúra 11-kor indult, szóval a 10 órás indulás simán elég volt... Az útvonal először az aszfaltutat követi, majd egy lépcsősoron bevezet az erdőbe és tulajdonképp az autóutat néhol keresztezve jut el a másik bejáratig. Szuper szerencsések voltunk, mert ugyan ködös volt a reggel, de az őszi erdővel ez annyira hangulatos volt, hogy nem lehet rá panasz. A barlang jelzést követtük, aztán, mikor már majdnem megérkeztünk, a túra legmagasabb pontján a nap itt-ott áttört a ködön amivel nagyon különlegessé varázsolta az erdőt, gyönyörű volt...
Arrafelé van Aggtelek a Vörös-tói bejárat alsó részétől. Izgalmas lenne végigmenni...
A hatalmas parkolóba érve azért az nyilvánvalóvá vált, hogy ide sok turista szokott ellátogatni. Írtam, hogy 1806-tól vannak látogatók. Nos, érdekességképp: a Baradla barlangot az 1830-as években évente kb. kétszáz ember kereste, ez a szám az 1900-as évek elején már meghaladta az ezret, ma pedig - ez a ma elég relatív, mert 2008-as adatot találtam... - 130.000 fő látogat el ide, a csúcs pedig 1978-ban volt, amikor is 250.000-en voltak kíváncsiak rá. Most a járvány biztos nagyon betett, bár a 11 órás indulásra így is összejöttünk olyan 30-an. Vezetőnket követve, plafonon függő denevérek közt indultunk el a hegy gyomra felé.
Változatos cseppkőformák
A jó hosszú lépcsőn leérve a kiépített, villanyvilágítással ellátott terembe jutottunk. Balra a barlang sötétségbe veszett, ez az irány vinne minket Aggtelekre. Biztonsági és viselkedési instrukciók után indultunk el a barlang felfedezésére. Biztos majdnem mindenki tudja, a cseppkövekhez nem szabad nyúlni, stb. (Van egy érdekes sztorim Koszovóból, ahol a Gadime barlangba látogattunk el, hát vagy jó 5-6 éve és ahol ugyanígy vezetett túrán lehetett végigballagni a cseppkövek között, viszont itt a vezető külön kihangsúlyozta, hogy érjünk hozzá a cseppkövekhez, hogy milyen a tapintása... Nos nem győztem mondani társaimnak, hogy ezt annyira ne kövessék, ha nem muszáj, mert a kezünkről a kőre jutó szennyezés akár meg is állíthatja a növekedést... Vicces volt, meg főleg riasztó...)
Sztalagmit
A barlangban stabil 10 celsius a hőmérséklet, a páratartalom pedig nagyon magas. Különleges klímája miatt épp a közelmúltban nyilvánították gyógybarlangnak is. Meg-meg állva sétáltunk a pompás cseppkő formák mellett. Sztalaktitok, sztalagmitok és sztalagnátok közt haladtunk. Ez így egy kicsit erős, igaz? Lefordítom: tehát függő, álló és oszlop cseppkövek szegélyezték az utat. Amúgy nagyjából emberi ésszel felfoghatatlan, mikor olyanokat hallunk, hogy a barlang 230 millió éves kőzetben alakult ki, meg hogy egy méteres cseppkő kialakulásához olyan 5000 ezer évre van szükség... Csak jelzem, hogy a Csillagvizsgáló nevű cseppkő, mely a legmagasabb a Baradlában 20 méter magas, így közel 1 millió éves... (Hivatalosan 800.000) Na, ezt tényleg nem tudjuk befogadni, inkább továbbmegyünk...
Ő itt a Csillagvizsgáló maga
Az emberi fantázia aztán természetesen neveket adott a köveknek, így fűzfától kezdve sárkányfejen keresztül minden van itt. Talán a legmonumentálisabb élmény - nem is talán - az óriások terme. Itt először nem érzékeljük a terem nagyságát, csak mikor minden világítás felkapcsolódik. A méret: 440.000 m3. 200 méter hosszú és 60 méter magas... Csodálatos. Csak állsz ott és próbálod befogadni... M.O.N.U.M.E.N.T.Á.L.I.S...
Az óriások terme
A hatalmas terem után lassan visszaérünk a felszínre. Mielőtt viszont újra a világosságba érnénk még egy nagyon érdekes dolgot elmesélek. Ugye a barlangban egy patak fut végig. Nos, ez a patak időnként megárad és árvizet okoz a járatokban. Egyfelől több, hatalmas állócseppkő is kidőlt fatörzsként fekszik a járatokban emiatt, másfelől az előző részben a Jósvafői tengerszem mellett észrevett rácsos kapuval elzárt kapunyi nyíláson ömlik a víz kifelé olyankor. Érdemes megnézni a linkelt videót és megnézni élőben a nyílást. Szinte hihetetlen, hogy tényleg ennyi víz jön ott kifelé...
A jósvafői bejárat 1938-ból. A ház még ma is áll
Fortepan / Buzinkay Géza
És még maradt pár érdekesség. Az egyik, hogy nem csak túrázni lehet ám itt, hanem van egy Baradla trail nevű futóverseny, ahol a felszínen és a barlangban is vezet az út! Ha épp futó vagy, akkor mindenképp ajánlom. A másik pedig, hogy egyik legnépszerűbb költőnk, Petőfi Sándor is megfordult a Baradlában 1845-ben. Álljon itt szellemes magyarázata arra, hogy hogyan is alakulhatott ki ez a barlang: "Mikor a mennyországból kiebrudalták a pártos angyalokat, itt kezdték jövendőbeli lakásukat, a poklot, ásni; azonban itt nem boldogulván, másfelé fordultak. Képzelhetni, mint fáradtak a szegény ördögök e sikertelen munkában, izzadságuk még most is csepeg e félig kész pokol oldalairól és tetejéről." Még azt is írja, hogy kifelé ő is felvéste a nevét a sziklafalba. Ezt azért nem kell utána csinálni...
Kilátás a fotópontról a bányatóra
Szóval lassan kiértünk a barlangból. Érdemes tudni, hogy aki a Vörös-tói bejáratnál parkol, azt visszaszállítják busszal a parkolóhoz, így nem kell visszasétálni. Én mondjuk inkább ezt a Jósvafőn parkolunk, elgyalogolunk, majd vissza dolgot erőltetném, de ízlések és pofonok... Mivel ebédidő volt, ettünk egy jó levest az étteremben, aztán elindultunk hazafelé, de útba ejtve Rudabányát is. Ki ismeri az ottani bányatavat? Én 2014-ben jártam ott utoljára és a mostani látogatáskor sok újdonsággal szembesültem. De kezdjük a parkolótól.
Vörös nyugalom
Mikor az a bizonyos előző látogatáson voltam egy kollégám vendégeként, még nem volt kijelölt parkoló a bányató felett, hanem egészen a bányató mellé lehetett bemenni. Most a kijelölt parkolótól tanösvények indulnak és több kilátópontot, valamint egy látványtárat lehet megtekinteni. Egy kb. 5-10 perces sétával, jutunk le először a fotópontra, ahol fantasztikus kilátás nyílik az egész tóra, ami 60 méter mély, ezzel hazánk legmélyebb tava. Innen lementünk a partra, aztán oldalt felkapaszkodtunk az egyik kilátóba. És akkor megragadom az alkalmat és írok kicsit az építményekről.
Az egyik legmenőbb kilátó az országban
Azt gondolom, hogy ennyire tájba illő épületeket ritkán látni Magyarországon. Nagyon találó a színválasztás, a geometriai formák pedig nagyon egyszerűvé teszik őket. Imádtam! A fő építészeti látnivaló, a látványtár a Rudapitecus Hungaricus, az 5-10 millió évvel ezelőtt élt előember maradványainak lelőhelyén áll. Sajnos most nem volt nyitva, pedig építészetileg tényleg nagyon egyedülálló. A terület történetéről és érdekes információkról beton lapokra helyezett táblák mesélnek. Ezek is az időtlenséget sugározzák, kicsi olyanok, mint a 2001 Űrodüsszeia Monolitja... Most remek esti fények festették meg a sziklafalakat és épp az utolsó napsugarakat csodálhattuk meg...
Színorgia
Ami kisebb hiányérzetet hagyott, hogy nem igazán követhetőek az információk a bányató körüli tanösvényekről. Visszamentünk az autóhoz és azzal mentünk át a másik oldalra, mivel gyorsan sötétedett. Azt hiszem az aszfalt úton kellett volna gyalogolnunk, az a tanösvény része... Mivel a látványtár zárva volt egy másik kilátópontra mentünk, ahonnan a lenyugvó nap épp szemben volt és épp lebukott a fák koronája alá. Közben a köd szép lassan kúszott befelé a tóra... Festői volt. Ezen az oldalon is le lehet menni a partra, de oda már csak sötétben tudtuk volna lemenni, úgyhogy kihagytuk. Beszálltunk az autóba és egy laza 2,5 órás éjszakai sűrű ködben vezettünk haza.
Jön a köd
A konklúzió, hogy hatalmas potenciál van Aggtelek környékén túra és természet témakörben. Aki teheti látogasson el ide. Sajnos eléggé periférián van, így - főleg ezen a korán sötétedős időben - egy napos túrával nem nagyon lehet számolni, most meg ugye a hotelek bezárva, de lesz még ez másképp is, szóval lehet a bakancslistához hozzáadni a bemutatott helyeket. Persze csak, ha valaki szereti a szépet... (Szarkasztikus hangon)
Ha érdekel más túraleírás is, akkor böngéssz nyugodtan a blogon! Számos hazai és - a most kevésbé aktuális - külföldi túraleírást találhatsz! Bükk, Mátra, Bakony, Mecsek, Zemplén, Pilis, mind ránk vár! ha pedig követed a Facebook oldalunkat, akkor tuti nem maradsz le az újabb írásokról és videókról!
A viszont látásig: Hajrá kifelé fotózni! (még mindig csak reggel 5 és este nyolc között!)
