A gigantikus tájseb. A hegy, amiből 7 millió köbméter kő hiányzik.
Nos, valahogy úgy fejeztem be az utolsó írásom, hogy akkor a következő szombaton ismét a Bükk-fennsíkon túrázunk majd, remélve, hogy minél többen teszik ugyanezt. Mert a felkapott helyeken hatalmas tömegek gyűltek össze – ok., azért azt nem felejthetjük el, hogy mivel most nem lehet külföldön síelni, ezért minden síelő a hazai pályákat ostromolja, hiszen ott tudna siklani, ugye ezt pályán kívül nem nagyon lehet folytatni máshol, tehát ez a helyzet azért valahol érthető… -, viszont a fennsík hatalmas, tehát tömeg nélkül lehet a havas táj szépségeit csodálni. És mi így is tettünk szombaton. Ha érdekel egy gyönyörű, kvázi egyszerű túraútvonal, ahol garantáltan nem lesznek tömegek, olvass tovább!
Hideg reggel a hegy felé bandukolva
Mivel szállásokat még mindig nem lehet igénybe venni és a kijárási korlátozás is él, sajnos maradt a hajnali kelés – 04:45 -, hogy időben odaérjünk a túra kezdőpontjára (angolul van egy szép kifejezés erre: a trail head, sajnos nekünk nincs ennyire frappáns). Ez praktikusan 06:00-ás indulást jelentett a mínusz 8 fokban. Ketten két helyről indultunk el és a túratársam, Lala egy az M3-on történt baleset miatt sajnos késett is, így majdnem 9 volt, mikor nekivágtunk a túrának a dermesztő -13 fokos időben a Bélapátfalva melletti Lak-völgyi tó melletti parkolóból.
A mai képekkel összehasonlítva látszik, hogy milyen sok hiányzik a hegyből. (Fortepan/Divéky István)
Tömören a túra terv a következőképpen nézett ki: Lak-völgyi tó – Apátság – Bélkő-hegy kilátó – Őr-kő – cserepes-kő, majd másik útvonalon vissza. Jó terv. Ami pedig igazán jó benne, hogy ez lehet hosszabb és rövidebb attól függően, hogy honnan fordul vissza a túrázó. Ha csak az első kilátó és a bánya a cél, akkor az kb. 8-10 km, olyan 2-3 óra összesen. Az Őr-kőig elmenni már kicsit több, a Cserepes-kői kör pedig több, mint 20 km, az inkább egész napos. A lényeg, hogy itt meg lehet találni azt a távot, ami leginkább megfelel az embernek.
A bányában
Nade miért is érdekes a Bélkő-hegy? Mármint azon kívül, hogy mikor felérsz ilyen ragyogóan napos időben, akkor kb. eláll a lélegzeted és csak bámulsz a hatalmas méretek láttán, amik a kilátóba érve bontakoznak ki igazán? Áh, semmi... De félre a tréfát. Azért nagyon érdekes, mert a mészkő kitermelés következtében először a hegy oldala, vált lépcsőzetessé, majd a hegy tetején bányászva tovább, tulajdonképpen megskalpolták a hegyet. Ez egy elég szomorú sztori, viszont egy hatalmas sziklatenger maradt a hegytető helyén, ami abszolút egyedi hazánkban. A bányát 2000-ben hagyták fel, akkortájt zárt be a közelben álló cementgyár, ahol a kitermelt mészkövet dolgozták fel az aktív időszakban.
Nekem ez a kép olyan, mintha egy teljesen más jellegű hegységben készült volna...
A hegy tetejére egy lankás aszfalt út vezet, ami most hóval fedve várt minket. Még a túra elején raktunk fel csúszásgátlókat, amik nélkül simán lehet közlekedni természetesen, de a jó tapadás azért jól jött szinte végig. (Ja, és most elhoztam az SD kártyát így tudtam használni a fényképezőgépem!!!) Lelkesen gyalogoltunk, sztorizgattunk és Lala mesélt néhány történetet gyerekkorából, ami a Bélkő-hegy környékéhez kötötte. Tette ezt azért, mert a közeli Mikófalván nagyszülőknél töltött vakációk alkalmával mindig messziről szemlélte az akkor még aktív bányaként funkcionáló torzót. Ami nagyon megmaradt neki, hogy sokat robbantgattak (így bányászták a mészkövet) és sohasem látták a felszálló füstöt, ami folyamatos találgatásra adott okot a gyermek fejekben, hogy vajon hol történt a robbantás???
Száraz virágok
Ropogott a hó a talpunk alatt, az árnyékban kifejezetten hideg volt, olyannyira, hogy a háti víztartályom csöve totál befagyott olyan 20 perc alatt (nos a taktika az, hogy mindig vissza kell fújni a vizet a csőből, csak, khm... Induláskor ezt elfelejtettem... Szerencsére a hátamnál kiengedett, így tudtam inni a nap folyamán...) A tetőn lévő felső bányához könnyen fel lehet sétálni. Van egy tanösvény, ami a hegy lábánál lévő 1250-ben alapított ciszterci apátsági templomtól indul és a bányászattól elkezdve a helyi élővilágig mutat be érdekességeket.
A Mátra tömbje a Kékestetőn jól kivehető toronnyal
Olyan egy óra alatt értünk fel a Lak-völgyi tótól a bányáig. És milyen pompás látvány fogadott minket! Vicceltünk vele, hogy ugyan teljesen "makett" amit látunk, tehát egy mesterséges képződmény, de monumentális méretei, a pucér sziklák nagyon garndiózus élményt adnak. Kimentünk a peremre, ahonnan felsejlett az Alacsony-Tátra (talán), aztán felmásztunk a kilátópontra, ami 815 méter magasan van. Érdekelt, hogy eredetileg milyen magas lehetett a hegy és a Tanösvények a Bükki Nemzeti Parkban – 3. - Bélkő tanösvény című 2003-as nemzeti parkos kiadványban meg is találtam, hogy ez 817 méter volt. No, hát ez nem sokkal magasabb, de azt érdemes valahogy elképzelnünk, mikor a csúcson állunk, hogy a hegy tátongó belseje a korlátig ért hajdanán... Elképesztően nagy mennyiségű kőről beszélünk...
Csodás téli rét
Hogy mennyi emberrel találkoztunk? Nos, a kilátóban voltak páran és mikor elindultunk lefelé is találkoztunk egy nagyobb csapattal, valamint alattunk is mászkáltak a bányában de tumultus, nos az nem volt... Olyannyira nem, hogy az Őr-kő felé vezető útvonalon kizárólag egy Suzuki Samurai-al találkoztunk... Csak az Őr-kő előtti tisztásnál jöttek szembe és négyen - mint később megtudtuk - főztek kávét a padokon a pihenőhelyen. Útközben a egy fantasztikusan fehér réten haladtunk keresztül, ahol a napsütéstől olvadó hó csillámporként szállt alá. A kőre megérkezni megint csak igazi kibukkanás élménnyel gazdagított minket. Leültünk ebédelni, ittunk teát és meglepetésemre a nap annyira erősen sütött, hogy nem is fáztunk egyáltalán.
D vitamin töltés Őr-kőn
Látni lehetett innen a Tar-kő és a közelebbi Pes-kő jellegzetes sziklaformáit. A lefelé vezető út kissé meredek volt, a nyomokból látszott, hogy volt aki gatyafékkel oldotta meg. A Cserepes-kői barlangszállás és a mellette lévő tisztás volt a következő úticél. Elhaladtunk a Pes-kő mellett, amit egy szép kilátóhely előzött meg. A Pes-kő szigorúan védett terület, így bármekkora is volt a kísértés nem mentünk ki a sziklákhoz, kérlek ti se tegyétek. Kevés háborítatlan hely maradt az élővilágnak, a többi "kő" felkereshető, legyen ez az övék!
A közelebbi a Pes-kő, a távolabbi pedig a Tar-kő
Nos, menet közben itt sem sok túrázóval futottunk össze. A barlang szállásnál viszont nagy élet volt. Páran épp ebédet melegítettek a "teraszon", ketten pedig begyújtottak a barlangban és épp tüzelőt gyűjtöttek a környéken. Mi is aludtunk már itt egyszer, de az még a blog indulása előtt volt. A benn lakó pelére kifejezetten emlékszem, mert egész éjjel a fejemnél matatott. Néhány priccs és egy kályha a puritán berendezés. Mondjuk egy jó hálózsákkal szerintem fűteni sem érdemes, annyira nem lehet benn hideg. (Kiindulva a cirka egy évvel ezelőtti Magos-kő melletti barlangszállás stabil 10 fokos hőmérsékletéből)
A "híres pelekutató állomás". A Cserepes-kői barlangszállás bejárata.
A szállás melletti tisztásról még egy pillantást vetettünk a Bükk-hegység elénk táruló domborulataira, majd visszafordultunk a fennsík felé, hogy egy helyen rossz irányba kanyarodva kicsit vágjunk ez eredetileg tervezett távból. Elgyalogoltunk egy szép fenyves mellett, a Kálmán-hegynél, majd a piros jelzést követve ereszkedtünk vissza a tóig. Ekkor már a nap elbújt és újra kezdett hűlni az idő. Mielőtt visszaértünk volna a tópartra, egy giga-elágazáshoz jutottunk, ahol sok színű jelzéseken lehet folytatni utunkat. Itt áll egy ismeretlen katonasír. Hogy valóban itt vannak-e eltemetve a II. világháborúban elesett német katonák, azt nem tudom, viszont hihetetlennek tűnik, hogy a Bükkben is folytak harcok a világháború idején. Pedig de.
Alkonyi idill
A Lak-völgyi tó befagyva várt minket, a nap épp lebukott és szelíd színeket varázsolt az égre, olyan igazi téli, havas, esti fényeket. Elábrándoztunk egy jó meleg levesen a parton álló Szomjas Csuka étteremben, de persze most nincs nyitva... Reméljük lassan kilábalunk ebből a vírushelyzetből és visszatérhet minden a régi kerékvágásba.
Innen már csak a hazaút volt hátra, egy igazán varázslatos téli túra lezárásaként. Sajnos az időjárásról a téli túrázáshoz kedvezőtlenül alakul, így a következő hétvége kimarad a túrázásból. De azért mindenki készüljön, mert reméljük lesz még egy-két havas hétvége, amikor érdemes kimozdulni a hegyekbe, pl. ide a Bélkő-hegy sziklarengetegébe.
A viszont látásig: hajrá kifelé fotózni!
Visszatekintés a Lak-völgyi tótól a Bélkő-hegyre