Ha a Nagy-Kevély nevet kiejtem, akkor ezen blog olvasóknak nagy eséllyel megjelenik az emblematikus hegy alakja, ahogy Pilisborosjenő felett őrködik. Amennyiben nem jelenik meg semmi, akkor most egy nagyon kellemes kirándulóhely kerül kicsit közelebb. De akik ismerik a hegyet, talán azok is találnak majd érdekes részleteket a hegy múltjából, szóval érdemes tovább olvasni.

Kereszt a Teve-szikla mellől

Én először 1995 táján láttam először. A beszámolókban sokat szereplő állandó túratársam Lala ugyanis itt lakik és itt is lakott gyerekkorától. Mindig irigyeltem, hogy ilyen közel a házukhoz már az erdő kezdődik, meg hegyek, emelkedők, sziklák, barlangok vannak szétszórva viszonylag kis területen. Nem is tudnám megszámolni hányszor másztunk fel már. Mentünk fel nyáron hőségben, ősszel esőben, ballagtunk hóban és még aludtunk is a hegyen. Persze én kispályás vagyok arra: Lala állandóan arrafelé kerékpározik, meg ha csak gondol egyet már úton is van.
Ezután a nosztalgikus felütésű kezdés után kis kedvcsinálóként gondoltam, hogy az utolsó rövid túrám apropóján kicsit felvillantok néhány érdekességet a hegy turistatörténetéből. Miután végre lett egy kis szabadidőm elutaztam Borosjenőre. Úgy volt, hogy pénteken elindulunk a Nagy-Fátrába (erről majd később fogok posztolni), de sajnos Lala munkaügyei nem engedték el, szóval keletkezett egy luk és hát mit is csinálhatnék, hát gondoltam kis bemelegítő túrát teszek a hegyen és környékén.

A Teve-szikla

Nem indultam nagyon korán, csak olyan fél kilenc körül. Napsütés és sokkal melegebb idő fogadott, mint gondoltam volna, ez persze nagyon lelkesítő. Igaz, hogy az igazi őszről vagy két héttel lemaradtam, de nem esőben kellet bolyongani és ez már egy remek dolog így novemberben. A falut hamar elhagytam és már a legelők, meg a nemrég kialakított levendula mező mellett haladtam. Sokat változott amúgy ez a környék is. Régen a falu nem terjeszkedett ilyen látványosan ebbe az irányba. Ma szépen villanypásztorral elkerített legelők vannak itt.
Első megálló természetesen a Teve szikla volt. Ez egyfelől ki van táblázva, másfelől olyan 50 méterre van egy mezőn, balra letérve az útról, szóval eltéveszthetetlen. A szép sziklaalakzatok látványát egy reggeli futóval osztottam meg. Nem olyan hatalmasak ezek a sziklák, de nagyon látványosak. Nem ereszkedtem le az aljára, azt majd visszafelé, gondoltam. Tovább mentem, majd egy rövid idő múlva elkanyarodtam jobbra a kék jelzésre, ami egészen a gerincig visz. Útközben a Gyopáros barlang mellett is elhaladtam, ez egy kis sziklaüreg, megéri felmászni hozzá.

A kevély nyereg. Valaha ezen a tisztáson állt a turistaház (kicsit arrébb)

Amit szeretek itt, hogy több helyen remek kilátás nyílik a környékre. Még nem is voltam magasan, de már látszott a táj itt-ott a fák között. Bár a színek már kissé kopottasak, azért a párás levegő szépen rétegelte a látóhatáron a távoli hegyeket. A gerincre érve a jól ismert pihenő fogadott. Itt állt annak idején a Nagykevélyi turistaház (eredetileg Természetbarát turistaház), melyet később Stromfeld Aurél turistaháznak hívtak a rendszerváltás előtt - ugyanis ő maga is részt vett annak építésében. A turista mozgalom a felkutatott irodalom alapján melegágya volt a munkásszervezkedésnek annak idején...

Képek a Pesti Napló 1926.október 9-ei számából a bokréta ünnepséfről, és ugyanazon  újság 1926 november 5-ei számából. (Mivel a cikk több turistaház akkori építéséről szólt az építők nem biztos, hogy ezt a turistaházat építik a képen! De valahogy így csinálták.)
A telket 1922-ben vásárolta meg a Természetbarátok Turista Egyesülete. 1925-ben kezdték el építeni. A munkában nagyon sok önkéntes vett rész, pl. helyi bányászok, akik az alap kirobbantását végezték. A főváros is támogatta anyagilag a beruházást. A menedékház bokrétaünnepe 1926-ban volt (Pesti Napló 1926. októberi száma alapján) és a ház két évvel később nyerte el végleges formáját. Az 1928-as avatáskor 3000 turista látogatott ide. Érdekesség, hogy a Pesti Napló azt írja, hogy: "Fekvésénél fogva — pontosan a Kis- és Nagykevély közti nyeregben áll — gyönyörű kilátása, van úgy a budai hegyekre, mint a Pilis északi és északnyugati részére is." Tehát akkoriban a nyereg ezen része valószínűleg nem volt ennyire benőve fákkal.

A Természetbarát turistaház - Fortepan A R

Nos a menedékház nagyon sokáig szolgálta a turista társadalmat. Megépültekor öt hálóteremben 120 fekvőhelye volt. 1979-ben 51 főt tudott fogadni, volt meleg konyhája és aggregátorral szolgáltattak áramot. Aztán a rendszerváltás után üres lett a ház és 1992-ben leégett (valószínűleg felgyújtották). Ha jól emlékszem még láttam a romokat a 90-es évek végén, aztán 2000-ben bedózerolták az egészet. Ma egy kellemes erdei pihenőhely van itt a csendben és nehéz elképzelni a hajdani házat és a sok látogatót... Milyen jó lenne újra itt a turistaház!

Szép kilátás a nyeregről

Miután kifújtam magam elindultam a Kis-Kevély felé a kék háromszög jelzésen. A tisztástól nem messze egy kis kőépítmény van ez a Stromfel Aurél emlékpad. Elég romos és az emléktábla is hiányzik. A Kis- Kevély kilátópontja  nincs nagyon messze és simán el lehet kerülni, mert elég szűk kis ösvény vezet mellette. De ha nem vétjük el igen pazar panoráma fogad minket. Látszik innen Pilisvörösvár, Csobánka a Hármashatár-hegy. Ebben a remek őszi időben jó volt elücsörögni kicsit a napon, mint a gyíkok egy szelet csokival. Elgondolkodtam, hogy leereszkedjek-e a Mackó barlanghoz, vagy induljak el visszafelé? Hát - gondoltam - ki tudja mikor járok erre megint, legyen kicsit hosszabb az élmény -, ezért Csobánka felé indultam el a nem jelzett ösvényen, tulajdonképpen az eddigi ösvény folytatásában.

A Kis-Kevélyen. Alattunk kicsit látszik Csobánka, háttérben a Pilis.

Egy remek kis kilátás után Csobánkára és az felette álló Oszolyra jobbra elkanyarodva egy elég meredek és az északi fekvésből adódóan sárosabb, csúszósabb szakaszra jutottam. Itt kellő odafigyelés szükséges. De nincsenek itt nagy távolságok, hamarosan a barlangnál voltam. A mackó barlang. Nos itt egyszer aludtunk egy népesebb csapattal, de ez tényleg nagyon rég volt. Ahogy a jelekből kivettem, a hegy egészére jellemző amúgy, de itt is volt nyoma táborozásnak. Na, szerencsére ezt nem pet palackok és szeméthegyek sokasága mutatta, hanem egy tűzrakóhely.

Csobánka a hegyről

A barlang előtt egy pihenőpad áll, és egy információs tábla. Innen megtudhatjuk a barlang méreteit: 11 méter széles, 3-5 méter magas a bejáratnál. Elég impozáns. Sok régészeti emléket emeltek ki belőle, úgy emberi, mint állati jelenlét nyomait, tehát egy erősen több tízezer éves történetünk egyik mozgalmas területén vagyunk. Miután nyugodtan körbejártam a barlangot, elindultam vissza a nyereg felé a sárga jelzésen. Szerintem egy negyed óra lehetett és megint a pihenőhely mellett álltam.

A nagyon régi Mackó-barlang

A hajdan itt álló turistaházzal kapcsolatban had osszak meg még egy sztorit, amit a Magyar Ifjúság 1961 december 23-ai számában találtam. A történet a turistaházban éjszakázó fiatalokról szól, akik épp lefekvéshez készülődtek, mikor egyszer csak Király Tibor erdész ajtódörömbölése riasztotta meg őket, aki erősen lihegve segítséget kért, mert kigyulladt az erdő! Természetesen mindenki a tűzhöz sietett zseblámpákkal világítva az ösvényen és mivel víz nem volt a közelben ágakból rögtönzött tűzcsapókkal oltották a tüzet. Szerencsére sikerrel is jártak, bár közben az erdész is elájult a kimerültségtől, akit szintén el kellett látniuk. Mivel a csapat 1,5 millió forint értékű vagyont mentett meg, mindenki oklevelet kapott és egy külföldi nyári vakáció lehetőségét. Igazi happyend.

Őszi erdőrészlet

Szép történet. És mennyi-mennyi, talán ennyire nem izgalmas, de az egyes turisták emlékeiben kiemelt fontosságú momentumnak lehetett tanúja a turistaház... Most, mikor ott jártam alig találkoztam valakivel. Persze péntek volt, hétvégén sokkal nagyobb a forgalom.  A nyeregből 100 méter szintemelkedést kell leküzdeni, hogy elérjünk a Nagy-Kevély csúcsához. Az ösvény mentén számos kilátópont, valamint egy siklóernyős starthely is van.

Kilátás a Nagy-Kevélyről

És aztán megérkeztem a csúcsra. Hogy milyen a kilátás? Álljon itt ehhez Thirring Gusztáv leírása 1889-ből: "a hosszú út ért bőven kárpótol a valóban meglepő, mondhatjuk bátran: nagyszerű kilátás, melyet csúcsáról élvezünk. Nemcsak a Duna óriási lapályát, az Alföld nagy részét látjuk, egészen a nógrádi hegyekig s a Mátráig, de — s ez a kilátás egyik fénypontja — teljes pompájában fekszik előttünk az egész Pilis hegység, határolva egyfelől az esztergomi, másfelől a szt.-endrei Duna ezüst csíkja által. " (Turisták lapja 1889). És ez a mai napig így van. A távoli pára ugyan elrejtette a messzebbi hegyeket és Budapest is elég fátyolosan látszott, de nagyon jól esett gondtalanul elücsörögni egy sziklán és élvezni a napsütést egy ilyen táj fölött.

A Nagy-Kevély az Ezüst-hegy felől. Jól látható a kopár ma már erdősített nyereg - Fortepan Berkó Pál

Innen nem az Ezüsthegy felé haladtam tovább, azaz folytattam utam az ösvényen, hanem visszafelé a nyereghez indultam. Viszont egy érdekességet megosztanék az ezüsthegyi úttal kapcsolatosan. Mégpedig azt, hogy ez a rész régen abszolút kopár volt, amit bizonyít a mellékelt fotó, valamint több leírás is. Teljesen más képe lehetett a környéknek emiatt. Az ötvenes években nagy erdősítés kezdődött az országban, aminek ugye volt egy "majd mi megmutatjuk a világnak - lásd magyar narancs, vagy gyapot, stb... - felütése is, de tény, hogy ezt a tájat nagyon megváltoztatta. Azóta ezeket az erdősítéseket itt-ott kritizálják, hiszen nem őshonos fafajok kerültek ültetésre általában. A Pilisben rendszerint feketefenyőt ültettek, mert a kietlen, sziklás talajon csak ez a növény bírta ki a nyári nap 50 fokos melegét. Sőt fenyő magot vetettek, ami egy újítás volt, elvileg azért, mert ugyan az éves csapadékmennyiség kevés, de az éjszakai lehűlés jelentős, ami harmatképződéssel jár, így tartva életben a friss növényeket. (Népszabadság 1958. április 22)

A Nagy-Kevélyen

Visszatérve 2021-be, én a nyeregtől már lefelé vettem az irányt. Mivel időmilliomos voltam, úgy gondoltam belefér, ha még teszek egy kis kitérőt az Egri vár makettje felé is. (Ez egy tanösvény része) Eléggé köztudott, hogy az Egri Csillagok című filmet részben itt forgatták. A forgatásról jó néhány fénykép van a Fortepan gyűjteményében. Ma a díszletvárnak csak kisebb része áll. De hangulatos hely, érdemes megnézni.
Aztán a tanösvényt követve a Teve szikla alsó része, majd a kálvária domb következett. És ekkor már igazából a falu sarkánál voltam, ahonnan hamar visszaértem a kiindulási ponthoz. Ez a kör kb. 12 km és 550 méter szintkülönbség. Én sok megállással 5 óra alatt jártam végig ezt a nagyon kellemes rövid túrát. Ajánlom mindenkinek! A Teve szikla felé van egy kis büfé is, gondolom hétvégén van nyitva, mikor nagyobb a forgalom. Információ még, hogy a falu Üröm felőli bejáratánál egy parkoló lett kialakítva, hogy a turisták ne a falu szűk utcáit árasszák el a gépjárműveikkel. Amúgy busz is indul ide Budapestről, talán az a legpraktikusabb, nyilván aki messzebbről jön annak nem. Természetesen Csobánka, vagy Üröm felől is megközelíthető a hegy, de az igazi, ha Pilisborosjenőtől ballag fel az ember...

Az ikonikus hegy távolról

Túra után délután már csak pihentem, készültünk a másnap hajnal négyes kelésre, hogy időben elindulhassunk az Osztredok felé a Nagy-Fátrában. De erről majd legközelebb, remélem hamarosan.
Kérlek, ha tetszett kövesd az oldalt Facebookon, hogy ne maradj le a következő posztról és nyomj egy like-ot, is, hiszen tudod, hogy akkor rakja feljebb az algoritmus a posztot, ha van sok interakció! Köszönöm!

A viszontlátásig: hajrá kifelé fotózni!

Extra:  A Mackó barlang belülről