A téli hónapok alatt a Tejút nem nagyon látszik Magyarországról. Tulajdonképpen február az első hónap, mikor meg lehet próbálkozni a fotózásával. Mivel napok óta nincs felhő az égen többször is kimentünk fotózni esténként, de a Milkyway nem este, hanem hajnalban kel… Ez mit jelent? A stellarium nevű program képernyőmentésén látszik… Ez hajnal 4… Az elég korán van. Ha látni akarjuk, akkor áldozatot kell hozni. A tervezéshez tartozik, hogy ha már úgyis rászántam magam a korai kelésre, akkor megnéztem, mi mást tartogathat az este (hajnal). Ez a második képernyőmentésen látszik. De mi is? Egyfelől, hogy felkel a Hold, - ami most szerencsére egy vékonyka sarló lesz csupán – és igen, talán a Merkúrt is sikerül megpillantani…Amúgy, ha valaki elolvassa azt a cikket, amit egy igazán kiváló asztro fotós írt az idei első Milkyway fotózásáról, akkor talán megérti, hogy miért is annyira izgalmas ez az egész számomra. (Mondjuk a környék, ahol lakom más természeti adottságokkal rendelkezik, mint ahol ő fényképezett. Khm..)

http://www.bencoffmanphotography.com/2015/02/reclamation-scenes-night-sky-panoramic-mt-hood/

Mindenesetre a ruhát, felszerelésemet szépen kikészítettem, és hajnal 3 után megindultam célpontom felé, amit természetesen ismét google maps-on néztem ki. (Persze nem először fogok arra járni, ismerem a helyszínt futólag legalábbis. Szóval 3-kor csörgött az óra. Gyorsan (nem, nem gyorsan…) felkaptam a ruháimat. Kicsit rétegesebben öltöztem, mert számítottam rá, hogy olyan -3-4 fok lehet és az üstökös vadászaton (http://cotime.blog.hu/2015/01/28/ustokos_vadaszat_193) kicsit kihűltem, nem akartam megint úgy járni (mondjuk akkor szél is volt.)

Sajnos a páratartalom magas volt, ezt rögtön megláttam, mikor a deres tetejű autómhoz értem. Ennek nem örültem, bár tudtam előre, mert az “Astro panel” nevű app-om ezt is jósolta (ingyen letölthető okostelefonra).

Kiérve a tervezett helyszínre, megpróbáltam készíteni néhány próba képet. Vagyis csináltam is. De a Tejút sehol sem mutatkozott. Bajba kerültem az iránnyal is és hiába használtam a “Skyeye” programot, (ingyenes ez is) nem lett meg a Milkyway… Elég párás volt minden körben és ez a képeken is látszott. Maga a helyszín egyébként remek volt, a kép az úttal ott készült és a másik is , ahol a facsemeték között a Jupiter figyel. A beállítások ISO 6400 az utasnál és ISO 3200 a másik képen, f 2,8-as blende és 25 másodperces záridő. Ha használtam volna világítást, akkor az ISO 3200 is elég, de most valahogy természetesebb hatást szerettem volna elérni, ahhoz pedig magas ISO kell, így a sötét részek is tartalmaznak részletet, cserébe zajos.

Miután kezdtem letenni a vállalkozásomról, gondoltam hazafelé még megállok a jól bevált éjszakai fotós helyemen, hátha onnan több szerencsém lesz. Ez egy földút becsatlakozás egy kanális mellett, (nem egy Mount Hood ugye, de itt ez van kérem). Szeretem, mert le lehet parkolni normálisan, meg nincsenek tanyák a közelben, ahol az őrületbe kergetném a kutyákat (mert a kutyák kilóméterekről kiszúrnak ám, és folymatosan ugatnak, ha úgy érzik közel vagy. Mondjuk ezért vannak ugye…)

Miután kipakoltam a felszerelést, és megnéztem az első képet, volt valami hurrá a bensőmben, mert igen ott fénylett a Tejút, pont ott, ahol lennie kellett. Hell yeah. Megvan. A probléma cask az volt, hogy nem itt terveztem fotózást és a sötétben, mikor kb. 30 perced van fényképezni, nem könnyű hasra ütve komponálni a képeket, főként, hogy itt konkrétan egy hatalmas távvezeték tartó oszlopon és a kanálison kívül nemigen van semi… Aztán a fényképen szereplő csinos kis fát gondoltam felhasználni, és ez egész jól működött. A gép beállításom annyit változott, hogy ISO 4500-on fényképeztem.

Már írtam, hogy az LCD kijelző nagyon meg tud viccelni éjjel és ez fokozottan igaz a Tejútra. Ugyanis a kijelzőn nagyon szépen ragyog akkor is, ha otthon betöltve lightroom-ba igazából semmit sem lehet látni. Szóval ezzel vigyázni kell. Érdemes a hisztogramot figyelni és ha nagyon a balszélen van a görbe (mert sötét a kép) akkor emelni kell az ISO-t. Ez van. Közben feljött a Hold is, igazából már a fás képen is ott volt és arra gondoltam, hogy mivel nagyon vékony sarló volt csupán, majd 35mm-es objektívvel csinálok egy közelit a Hold és a Tejút együtt… Oh… Na, ez technikailag létrejött ugyan, de a légkör a horizontnál nem volt jó egyáltalán és nem lettek szépek a Tejút részletei a nagy fényerőkülönbség miatt. Utómunkával sem igazán tudtam javítani, de azért megosztok egy képet, amin egy közeli van a galaxisunkról. Mellette meg a Hold. (Igazából benne)

És mi lett Merkúrral? Arra már nem vitt rá a lélek, hogy kivárjam, míg megjelenik, szóval sajnos a Merkúrról lemaradtam… Majd legközelebb.

Na, szóval ez volt az idei első találkozásom – vizuálisan – galaxisunkkal, februárban még nem próbáltam eddig, most megpróbáltam és sikerült.

Ha tetszett a beszámoló, kedveld a facebook oldalt, hogy ne maradj le az új bejegyzésekről!

Te is készítettél képet mostanában a Tejútról? Küldd el a facebook oldalra, hogy megoszthassuk!

A következő posztban a csillag fényképezés és a portré fotózás keverékét fogom bemutatni fagyponton. Jó lesz megígérem!

Addig pedig hajrá kifelé fotózni!

Elolvadt a hó az Alföldön. A meteoblue-nak igaza lett végül, és áldom az eszem, hogy a vasárnapi meleg szobából végül is rábeszéltem magam a kiruccanásra. De erről már beszámoltam (http://cotime.blog.hu/2015/02/09/breaking_esett_a_ho_az_alfoldon)

A mai napon egy kis trükköt (ami nem is trükk, de minek nevezzem, ugye?) osztanék meg itt, hátha valakinek hasznos lesz.

Sötétben fényképezni azért sokszor kihívásokkal teli mondjuk úgy. Nincs esetleg állványunk, meg a vaku is csak a gépen van, - azt meg minden fotós tudja, hogy ritkán lehet jól használni a beépített vakut (mondjuk kicsit derítésre, árnyékok eltüntetéséhez) – tehát egy olyan szituációban vagyunk, mikor fényképeznénk, mert a hangulat adott de bajban vagyunk, mert az eredmény csak nem jön össze. Valami kicsit drámait, vagy ilyesmit szeretnénk plusz eszközök nélkül. Nos ekkor jöhet jól, ha agyunk hátsó részéből rögtön előugrik egy gép beállítás, amit rögtön meg is osztok, csak előbb húzom az időt egy fontos dologgal.

 Ez pedig az objektív kérdése. Arra szeretnék kitérni igazából, hogy ez egy olyan eset, – vagy ez IS egy olyan eset –, mikor egy nagy fényerejű fix fókusztávolságú objektív használata elengedhetetlen. (Majd kitérek rá, hogy mi nehezíti, ha mondjuk 3,5, vagy 4 az objektív legtágabb rekeszértéke.) De nincs baj, mert mind a Canon, mind a Nikon objektív palettáján találunk olcsó 1,8-as objektíveket (és az új 20.000 ft-osYongnuo 50mm f 1,8-ról nem is beszéltem…). Ezek kiválóak ilyenkor. Személy szerint dx-en a 35mm-t jobban kedvelem, mint az 50mm-t, de ez ízlés kérdése. Mikor full frame-re váltottam, és a 35mm végre valóban annyi lett, na abba meg teljesen beleszerettem. De tényleg amelyik jól esik, azt kell választani. Használtan jó áron lehet hozzájutni ezekhez. És nagyon meghálálják a befektetést.

De vissza a topikhoz a beállítás: ISO 1600-3200, f 1,8,  1/15sec. Ebből látszik, hogy azért határon mozog a dolog, viszont épp ettől izgalmas (nekem).

És miért fontos az f 1,8, ha mondjuk van képstabilizálás a kit objektívben

A válasz egyszerű, mert ahhoz, hogy f 3,5-ön ugyanazt a fényértéket elérjük vagy az ISO-t kellene nagyon megemelni (mondjuk 6400-ra) vagy a záridőt ¼-ig levinni. ¼-en azonban nem csak maga a gép bemozdulása miatt lehet gond (ez 1/15-nél is az lehet!) hanem a téma bemozdulása miatt is. A téma ugyanis ember lesz. Az meg mozog állandóan. Beállított képnél ez nem akkora gond, de ha el akarunk kapni egy pillanatot, akkor igenis probléma.

Technikailag hasznos, ha a gép sorozatfelvételre van állítva és egyszerre kb. 3 képes sorozatokat készítünk. A háromból egy éles lesz. (általában…). A telefon fényereje pedig legyen maxon.

A technika után kis apróságok. Az ilyen képek akkor szépek, ha mondjuk az ég bele van komponálva a képbe. Ahhoz, hogy az ég ne legyen túl világos, a kékóra vége felé érdemes fényképezni (persze, ha nem terv alapján megy az ember valahova, akkor jó tudni, hogy kékóra vége felé lesz egy ilyen 20 perc, mikor ezt lehet alkalmazni.)

A képekről csak röviden írok. Az első kép Koszovóban készült 2014 elején, magyar katonák vannak rajta, egy koszovói városban, éppen pihenőt tartanak egy hídnál. Itt nem nagyon tudtam volna tervszerűen fényképezni, ilyenkor jó az 1,8, meg az 1/15-ös záridő.

A másik képen egy katona látszik, szintén Koszovóban, a járőrfeladat előtt a számítógépen dolgozik. Csak azért raktam ide, hogy látszódjon nem kizárólag okostelefon lehet a fényforrás.

Az utolsó előtti kép már a Balaton partján készült. Ez beállított kép, de jól látszik, hogy a színek milyen szépek az égen, ellentétben a z utolsó képpel, ahol a technika ugyanaz, de a hatás teljesen más, mert az ég nincs bele komponálva a képbe. Kevésbé látványos, legalábbis szerintem…

Remélem van olyan, akinek hasznos volt a poszt. Ha van képed, amit így készítettél küld el a facebook oldalunkra, hogy közzétehessük! És ha már arra jársz kedveld az oldalt!

Csak egy kattintás és nem maradsz le a következő posztokról.

Addig is: hajrá kifelé fotózni!

Különös természeti csodában gyönyörködhettünk vasárnap délután. Leesett a hó végre itt az Alföld közepén is, oké nem az az igazi de egy éjszakára velünk maradt a fehérség. Mit is lehet tenni ilyenkor? Kimenni és fotózni, mert estére a csillagok is megjöttek, holnapra pedig nyoma sem lesz a hónak, meg a csillagok is felhők mögé bújnak - gondolta a meteoblue -. (Igaza lett) 

Szóval meleg ruha fel, állvány, gép elő és irány a puszta. A sarat eltakarta a hó, de nem volt teljesen fagyott, szóval vigyázni kellett hova lépek. Kb. egy órát lehettem kinn, közben feljött a Hold - 21.35-kor, mint előtte megnéztem gyorsan egy holdnaptárban (daff moon nevű app-pal). Technikailag ISO 3200-at használtam végig 25 másodperces záridővel, és f 2.8-as rekesszel. A bozótost egy zseblámpával világítottam meg kicsit. 

Tehát: vasárnap, hó, csillagok, fotózás. Tökéletes együttállás.

Ha tetszett kövesd a facebook oldalt! És még mindig várom a képeket a facebook megosztás alá sztorival, vagy anélkül, ha van hasonló léped és megosztanád! 

A következő posztig pedig hajrá kifelé fotózni!

Van már hó? Nincs, persze hogy nincs. Az Alföld ezen a télen nem kápráztat el téliességével. Tudom, tudom, a régi nóta, és kényszeresnek tűnhetek, de télen legyen hó. Meg napsütés. Lehetőleg egyszerre.

Aztán mikor elkezded szervezni, hogy egy hétvégét magasabban fekvő régióban tölts, és a hétvége, nem jön össze, és eltolod egy héttel, és akkorra esik hó azon a környéken mikor végre eljutsz oda. Na az szerencse. Vagy valami olyasmi.

Már napokkal az utazás előtt folyton a meteoblue.com-ot, meg a met.hu-t lestem, vajon tényleg kitart-e a jóslat, miszerint szombatra igenis hó lesz a Cserháton. Nem árulok el titkot, ha azt mondom kitartott és volt hó. Bár az esti érkezésnél konkrétan szakadt az eső, éjszaka valamikor – nem voltam fenn, nem tudom mikor – átváltott hóba, így reggelre a völgy, ha nem is skandináv jellegűvé, de téliessé vált.

Na, de nem időjárás jelentés a blog célja, szóval téma váltásként – bár valahol azért kapcsolódunk még ehhez – kicsit a tervezési folyamatra koncentrálnék, ami megelőzte az utazást.

Aki olvasta már valamelyik posztot, az tudja, hogy betegesen szeretek tervezgetni fotózás, utazás, fotózáshoz-utazás előtt. Mert akkor azt érzem, hogy uralom a témát. Ami amúgy egyáltalán nincs így, mert a helyszín 90%-ban nem is olyan, meg nem is úgy olyan, meg nem is sikerül, amit eltervezek. De valami általános képet lehet szerezni a célpontról.

Amit fontosnak tartottam, az az, hogy a naplemente mikor és milyen irányban lesz, hogy előre tudjam és ehhez alkalmazkodhassak(sunk). Persze amennyiben nem lesz felhős az ég ugye…

 Most a legjobb segítségnek a http://photoephemeris.com/ oldalt tartom. Ingyen lehet a használni a programot, csak az okos telefonra letölthető verzió fizetős. De mi is ez? A képen, amit mellékeltem látszik, hogy ki lehet választani a napot, amire kíváncsiak vagyunk. Ha a gombostűre kattintunk, akkor az a kép közepére kerül,
ahonnan tovább mozgathatjuk. A google maps-et használja térképnek. De mik is azok a vonalak? A Hold és a Nap keltének és nyugtának iránya. Az alsó részen éppen lemaradt, hogy akár percről-percre lehet állítgatni az aktuális Hold és Nap helyzetet.

Nos ez arra jó, hogy előre le lehessen modellezni, milyen irányból várjuk
az égitesteket, hiszen a legszebb színek, hangulatok keltekor és nyugtakor történnek. (Meg ezekben az órákban) A mellékelt képen a Hollókői vár melletti domb a középpont. Elképzeltem, ahogy a várat sziluettként lefényképezem… Aztán el sem mentünk Hollókőre…

Jó, jó, persze, hogy nem csak ezt a helyet néztem ki előre, de ez olyan emblematikus, hogy tervezed, majd teljesen mást csinálsz…

A tervezéshez ezen kívül a stellarium programban (ami ingyenesen letölthető) megnéztem, hogy a Hold milyen pozícióban lesz a szombati éjszakán és mikor kel egyáltalán. Mivel majdnem telihold volt várható, ami ráadásul egész éjjel fennmarad az éjszakai fotózásnak nem igen volt esélye látatlanban.

A Cserhátról csak annyit írnék, hogy gyönyörű. Tényleg szerencse, hogy havasan láthattuk, mert a tél elég színtelen egyébként, de ez nem újdonság.

Ha a fotótechnikai részét nézem a hétvégének, akkor az egyik előző posztomban leírtakat alkalmaztam napközben. (http://cotime.blog.hu/2015/01/23/fagyott_patak_fazos_lab) Szóval állvány, kicsit felülexponálás, meleg ruha, bár itt napközben olvadt, tehát nem volt olyan hideg, mint a Mecsekben. Ja, ehhez kapcsolódik, hogy kipróbáltunk egy új zoknit – mert a jó kis kémiai melegítő kifogyott a hipermarketből… -, gondoltam ugyan nem gyapjú, de mivel fél áron adták, egye fene… Ez a zokni a Heat holders, amit ugyanabban a hipermarketben árulnak, mint a kéz-, és lábmelegítőt. Hihetetlen, de nagyon jól teljesített. Igaz ugyan, hogy nem egy több tíz kilométeres túrán használtam, de kényelmes, meleg, szellőzik.
Majd, ha lesz tapasztalat hosszabb túra után, és mégsem olyan kiváló, akkor azt is megosztom, nehogy valaki rém kiabálja, hogy megfázott a lába.

De vissza a fotózáshoz. Azért este is kimentem kattintgatni egy órára, mert igaz, hogy telihold volt, és – a képeken is látszik szerintem – ilyenkor az előtér szép világos lesz, de az égen alig lehet meglátni a csillagokat, de ugye voltak fenyők és hó. Mit is kívánhattam volna tö

bbet ennél? Szóval a http://cotime.blog.hu/2015/01/17/holdfeny_a_mecsekben_v2 című poszt az irányadó,mindent
hasonlóan csináltam, mint akkor.Feltöltöttem egy stellarium képernyőmentést, hogy a tervezésnek azért visszaadjam a rangját (hogy látszódjon nem csak a tervezés kedvéért tervezek, hanem oka van). Jól látszik, hogy a Jupiter este 7 körül szépen fényik a keleti égbolton. Majd utána a valóségban fényképemen is, a Bujáki vár mellett. Másnap a sasbérci kilátóhoz mentünk el. Na az tényleg mesés volt… Minden hófehér, csak állati lábnyomok a hóban… A kilátó ilyenkor nincs nyitva, így a kilátás korlátozott, de így is gyönyörű volt, ahogy a pára mozgott a völgyben, háttérben a Szandai várral… 

És, hogy még szebb legyen, egy halo jelenséghez is szerencsénk volt... (http://hu.wikipedia.org/wiki/Halojelens%C3%A9g)

A lényeg, hogy mindenki utazzon a Cserhátra, csodaszép környék és szerintem méltatlanul mellőzött. (mondjuk a Mátra és a Bükk mellett).

Ha tetszett kövesd a blogot, és kedveld a facebook oldalunk.

És a legfontosabb, hogy hajrá kifelé fotózni!

Üstökösök nem minden nap jönnek velünk szembe. Ezért is izgalmas, hogy decemberben megjelent a várva várt Lovejoy üstökös, ami ha nem is jött szembe, de igen közel haladt el bolygónk mellett. Van neki becsületes neve is: C/2014 Q2. De miért is érdekes ez?

Nos igen egyszerű a válasz, mert fényképezhető objektum, aminek az ad különleges bájt, hogy mikor legközelebb erre jár majd, már biztosan nem mi fogjuk lefényképezni, ugyanis ez 8000 év múlva lesz. Ugye kicsit sok? Viszont van jó hírem, mégpedig, ha az ember rászánja magát, akkor még hetekig próbálkozhat a vadászattal, mert igaz egyre halványabban, de látható lesz az üstökös. Színe nagyon szép zöld egyébként.

Szóval hogyan is vadásszunk fényképezőgéppel? Először is elolvassuk, hogy merre találjuk meg a kicsikét. Ehhez az információhoz gyorsan hozzáférünk, ha beütjük a “Lovejoy 2015” keresőkifejezést. De hogy könnyebb legyen: http://www.skyandtelescope.com/astronomy-news/observing-news/spot-comet-lovejoy-tonight-122920141/

A poszt alján lesz a térkép, ami kell nekünk. Tehát az Orion és a Fias
tyúk határozza meg a helyet legjobban, mint látjuk. Azért mielőtt nagyon erős izgalomba jönnénk, kicsit lehűtv
e a kedélyeket hozzáteszem, hogy az üstökös nem olyan látványos szabad szemmel, mint ahogy a
mellékelt képeken szerepel… Igazából szabad szemmel egy kis paca, ha épp látható valamennyire. De majd a fényképen! Több technika is van asztrofotózásra. Én a leg egyszerűbben álltam neki, azaz egy exponálás, egy kép, úgynevezett “vezetés” nélkül, tehát olyan állvány nélkül, ami követn
i tudja óraműve által a föld forgását. (Ez azért jó, mert hosszan lehet exponálni és nagyon sok részlet jön elő ezáltal. De nekem nincs ilyenem, szóval maradt az egyszerű módszer.)

Az első képem az C/2014 Q2-ról Budapest mellett készült, és sajnos épp Budapest felett volt az objektum, tehát a fényszennyezés – erről még nem nagyon ejtettem szót, mondjuk nem bonyolult dolog: ha sok embert összerakunk kis helyre, akkor hajlamosak este az utcákat kivilágítani. Meg az üzleteket is és még sorolhatnám… Ez remek dolog, mert nincs sötét éjszaka sem. Meg szempontunkból igen remek kékórás képeke
t lehet készíteni esténként.Viszont sajnos asztrofotózásnál ez nem ilyen pozitívan jelentkezik, mert a nagy fény egy masszaként homályosítja el előlünk a csillagos eget. Ebből már sejthető, hogy Budapest asztrofotózásra finoman szólva sem a legjobb hely.- elég zavaró volt. Ja persze ehhez hozzájött, hogy egy fél óra fotózás után megjelentek a felhők is. Azt pedig már írtam, hogy nem kedvező hatású ilyen esetekben. Tehát mivel tudtam, hogy merre kell keresni az üstököst, így egy sima távcsővel meg tudtam keresni az égbolton. Amúgy kicsit borzongató érzés volt, mikor megtaláltam… (Vagy csak a hideg volt ugye…) Ezután felpakoltam a 70-200-as teleobjektívem az állványomra – na, igen, eddig arról papoltam, hogy milyen sikeresen elvagyok a könnyű állványommal, itt azonban meg kell jegyeznem, hogy egy robosztusabb állvány sokkal jobb szolgálatot tett volna…- és 70mm-en a nagyjából belőtt irányba fordítva a gépet egy elég hosszú 20-25 másodperces exponálással készítettem képet, ISO6400-n 2.8 rekesszel. Ez azért fontos, mármint a világos kép kinyerése, mert ebből lehet kiindulni, azaz egy ilyen képen, még ha nagyon zajos is, könnyű a tájékozódás, azaz látszik mi van a képen. Elsőre nem találtam meg,de kb. a harmadik képen már ott volt. Ezután kezdődött a “finomhangolás”, azaz a helyes expozíció megtalálása. Mivel minél hatalmasabb, nagy csóvával rendelkező üstökös képe lebegett előttem, így 200mm-en próbálkoztam. A záridő ilyenkor 5 másodperc lehet kb., mert ha hosszabb, akkor bemozdulnak a csillagok. Mondjuk az sem olyan nagy baj, de szerintem szebb, ha pontszerű
ek maradnak. Az érzékenység ISO1600-6400-ig terjedt, természetesen teljesen nyitott rekesszel. Az érzékenységet azért kellett emelni, mert az 5 másodperc és a 10 másodperc között éppen kétszer annyi fény van, amit a megemelt ISO-val lehetett kompenzálni. Zajos lett. És? Ott a célpont a képen? Akkor hurrá. Ezen az estén a legjobb fotó a felhők bejövetelekor készült, ezt mellékeltem is.

A következő nekifutásra már szűkebb otthonom, sokkal kevésbé fényszennyezett területén került sor. Várni kellett néhány napot, mert az időjárás télen nem sokszor engedi meg az éjszakai fotózást. Igen, a felhőkre gondolok. Mint már írtam a Holdfény a Mecsekben bejegyzésben, az időjárás el
őrejelzése az éjszakai fotózásban nagyon fontos. Én a OMSZ Meteorát használtam elsősorban, ami legalább 2 óra felhő nélküli eget jósolt.

Szedtem tehát felszerelésem, sapka, sál stb., és kimentem városomtól déli irányba, egy erdősáv mellé. Igen kellemetlen szél fújt, ami valahogy jobban kihűtött, mint a -14 Celsius a Mecsekben, dacára a +3 foknak. Összehasonlítva a képeket, szerintem nagyon jól látszik a különbség. Oké, oké itt sem annyira szembetűnő
az üstökös csóvája, de azért valamennyire kivehető, mindenképpen jobban, mint a főváros mellett készült felvételeken. Szóval tetszett is, hogy ilyen frankón sikerült lefotózni a témát, de hiányzott valami. Az 

én ízlésemnek sokkal inkább megfelel, ha az égi objektumokat valami földi, emberi tárgyhoz, köthetem. Ezt megnehezítette, hogy a pusztában – ja, mert nagyon magasan járt már az üstökös és magas tárgy kellett – nem sok minden van. A távvezeték oszlopa volt az egyetlen értelmes lehetőség, a fákkal sokat nem tudtam kezdeni. (Mellékeltem) A képeket itt is a 70-200-as objektívvel csináltam, a beállítások itt is hasonlóak voltak. Az állványról szólva csak annyit, hogy a szél miatt nem állítottam fel teljesen, csak alacsonyra nyitottam, így stabilabb volt. Ahhoz, hogy látványosabb legyen a kép szerintem jobban el kellett volna távolodnom az oszloptól, hogy azonos fókusztávolságon az e
gész a képbe kerüljön. Viszont itt jött be a sár kérdése… Tényleg nem mozogtam sokat, de már kisebb malac csülök kinézete volt a bakancsomnak, szóval a további szántóföldre merészkedést skippeltem. Helyette 35mm-es objektívvel ugyanonnan próbálkoztam. És jé, egész jó lett. Miért? Mert 1.8-as rekeszen lehetett fotózni és akár 15 másodpercig is… Az meg kb 3-4szer több fény pluszban. Remélem kedvcsinálónak jó volt ez a kis beszámoló, még lehet próbálkozni a hetekben. Én is fogok, ha az időjárás engedi. Ha készítettél képet a Lovejoy-ról, akkor oszd meg velünk a facebook oldalon a bejegyzés linkje alatt hozzászólásban. Ha tetszett nyomj egy like-ot az oldalra!!

A következő alkalommal valami nappali témánk lesz. Addig meg hajrá kifelé fotózni!

Az előző poszt fagyos hangulatától ez sem fog eltérni, csak annyiban, hogy most már világosban fagyoskodunk. Na, de félre a tréfát, nem ezért vagyunk itt, hanem valami hasznos tippért ugye. Mit is csinál a az ember, ha tájképet , vagy természetet szeretne fotózni? Vagy várost, állatot. Vagy bármit. Hát tervez. Mert tervek nélkül csak a vakszerencsére bízhatja magát és a drága időnket nem pazarolhatjuk, mert akkor soha nem készítünk szép képeket. A mecseki pihenést azonban nem előzte meg tervezés, tőlem szokatlan módon. Ennek egyszerű oka, hogy annyira szépnek és különlegesnek írták le majdani útitársaim a helyet, hogy nem volt szívem saját magam meglepését elrontani, és kihagyni a „hűűű, ez brutális, ezt nem hiszem el, csodaszép” mondataimat. Ja, és nem fotótúrára mentünk, hanem pihenni, így a fényképezés teljesen járulékos időtöltés volt. Google Maps-en is csak azt néztem meg, hogy merre kell odahajtani autóval. De miért is beszélek a tervezésről? Mert fontosnak tartom. Ha otthon vagyok, és saját környékünkön készülök fényképezni, mindig bejárom a helyet virtuálisan, amennyire lehet. A régi maps-et jobban szeretem, mert azon a panoramio-ba kiválasztott képek helyhez kötötten vannak feltöltve, így elég jól fel lehet készülni egy-egy helyszínből. Ha van idő, azaz elérhető távolságban van a kiszemelt terület, akkor ki lehet várni a kívánatos évszakot, időjárást. Összefoglalva: tervezni jó. Szeretek is.

Persze mondjuk az Alföldön, ahol van szerencsém élni, finoman szólva is elég sok az „érintetlen” terület. Ilyenkor meg kénytelen vagyok felderíteni. Mondjuk azt is szeretem. A Mecsekre viszont nem terveztem. 19-re húztam lapot mondhatnánk. És bejött.Ugyanis a havas időben sokszor felhős az ég, ami nagyon „semmilyenné”, egysíkúvá, unalmassá teszi a környezetet. Főleg, ha a felhőzet teljesen be van simulva… Ilyenkor jönnek a részletek, és az eget kihagyó képek. De esetünkben napsütéshez volt szerencsénk. Épp olyanhoz, amire a ragyogó címkét szokták használni. Vagy a káprázatost.

Egy rövid 8 km-es sétát terveztünk be Óbányától Kisújbányáig a patak völgyön keresztül. Kamásli, bakancs, két sapka, stb, ahogy múltkor leírtam. A lányok próbaképp még kaptak kémiai elven működő lábmelegítőt is. Ami nagyon modern és hasznos. Viszont olcsó, hátránya, hogy csak ritkán kapni felénk.De megint elkalandoztam a fontos fotós tippektől. Az előző posztban szóltam az akkuk melegen tartásáról, valamint az állványról. Az állványról ahhoz képest csak annyit tennék hozzá, hogy valójában igen kellemetlen cipelni, még akkor is, ha nem nehéz. (Abba nem is gondolok bele, ha nehéz. Nyáron egy bükki túrán túratársam két napig cipelte a „stabil” Manfrotto állványát. Ha egy szóval kellene jellemeznie az élményt, nem a jó oldalát emelné ki azt gondolom…) Kellemetlen, mert ha felkötöd a zsákodra – mondjuk egy fotós hátizsák lehet megoldaná, hmmm – nehéz állandóan levenni onnan, majd visszatenni. Ekkor fordul elő a „majd kézből is jó lesz” gondolat. Nem lesz jó. Ne áltassuk magunkat. Ha a jó minőség, a nagy mélységélesség és a tűélesség számít, akkor az f 11-16-ot jelent. Fák között, főleg erdőben zársebességben akár 1/30-al is lehet fotózni…. Na azzal nem lesznek élesek a képek kézből, garantálom. Én akkor fényképezek kézből, ha kis mélységélességet szeretnék, és f 1.8 – 2.8-as rekesznél.

Esetünkben, azt gondoltam, hogy ez a gyönyörű táj, napsütés igazán állványt érdemel, így maradt a kézben cipelés. Ez mezőn nem is lenne gond. Fagyott patakon átkelni vele viszont annál rosszabb. És a kezed is ráfagy -9 fokban, úgy meg főleg, ha a kesztyűidet a fázók közt szétosztod, mint én tettem. Ha a készült képeket nézitek, szembetűnő lehet, hogy majd mindegyiken csillag alakú napkiégések vannak. Tudom, hogy egy idő után ez unalmas, de komolyan nem tudtam neki ellenállni, mert a hó, mivel fehér és világos, olyan lágy árnyékokat eredményezett, amiket az f 11-16, 1/125-250-ed ISO 200-on (miértnem ISO 100? Mert a D700 alapértelmezetten 200-ról indul, a 100 kiterjesztés, mint pl. a high1 felfelé) com
bóval csodásan lehetett fényképezni. Ezek az értékek egyébként is általános érvényűek a szembe napos képekhez. Jól jön, ha a napot valami ág, vagy tárgy mögé rejtjük félig, mert a kiégés szebb lesz, mert nem annyira tolakodó, azaz nagy. Azt lehet még figyelembe venni, hogy az előtérbe vagy olyan tárgy kell, ami átereszti a fényt, vagy világos tárgy, mert a sötét témákat ilyenkor sziluettekké alakítjuk, amit utómunkánál világosítva zajos, részlettelen masszát kapunk. A hó így tehát tökéletes alany.

Összehasonlításként a képek közé csempésztem egy régebbi felvételt, ahol a leírtakat hó nélkül látni egy kápolnával.Kisújbányára megérkezve örömmel nyugtáztuk, hogy a „Klumpás konyha” büfé nyitva van. Felmelegedés, evés, kiengedés. Visszafelé indulva a nap már lefelé ment, na nem mintha magasan tanyázott volna egész nap, de a völgyben hamarabb bukik a horizont alá. Volt egy megérzésem közben – mert a stellarium program nem volt nálam, tehát nem tudtam alátámasztani – mégpedig, hogy a patakvölgy elején a pisztrángos tavaknál a nap ilyenkor épp keresztbe világítja a völgyet. Na, n

em éppen így alakult, de nagyjából így alakult. Lett is egy jó kép. A tavas az, amelyiken a jég olyan szépen az előtérben van. De mi a hiba? Nyilvánvaló… Mondjuk, ha az objektívet megtisztítottam volna előtte, akkor nem lennének a szépséges fényfoltok a napsugaraknál ugye… Amúgy is tapasztalatom, hogy a szép tiszta lencsék nagyon sokat dobnak a képminőségen. Amatőr hiba. Megint.

Végül egy kis tanács. Hideg időben fényképezés után hazaérve a gépet hagyni kell „akklimatizálódni” a táskában, mert nagyon lehűl és az összes pára kiül rá, ahogy a meleg szobával találkozik. Tudom, tudom, én is rögtön fel akarom tölteni az új képeimet a számítógépre. Nos, ehhez segítség a kártyaolvasó. Vagy a türelem.

A következő bejegyzésben Üstökös fotózáson veszünk részt. Mármint azzal, aki velem tart. Addig is oszd meg tapasztalatod, vagy írd le, ha valamivel nem értesz egyet. Esetleg ossz meg hasonló képet a facebook oldalon a bejegyzés alatt saját történeteddel.

 És ha tetszett, nyomj egy lájkot, és kövesd az oldalt facebookon.

Ha tél, akkor hó és hideg. Elvileg. Az utóbbi években sajnos nem sok szerencsém volt hozzá, így igen nagy izgatottság vett erőt rajtam, mikor karácsony környékén az ország dél-nyugati részén „jelentős” havazás indult. Na, nem mintha arra laknék, viszont a szilveszter tervezésekor a Mecsek mellett tettük le a voksunkat, ami azt jelentette, hogy - igen, igen – találkozni fogok hóval hamarosan!

Lehet, hogy kissé túlreagálom az ilyen dolgokat, de minden vágyam évek óta, hogy havas tájakat fényképezzek éjjel, ehhez pedig a hó elengedhetetlen ugye. Az már csak hab volt a tortán, hogy a havat Óbányán, ezen a mesés apró településen sikerült elcsípnünk.

Hogy kicsit megvilágítsam lelkesedésem miértjét, megosztok egy videót egy Randy Harvelson nevű fotóstól, aki Dakotalapse néven oszt meg – mily meglepő – Dél Dakotában készült time lapse videókat az éjszakai égről (egy későbbi posztban majd lesz szó ilyen videók készítésésről is). Ez volt tulajdonképpen az a videó, ami után úgy éreztem, hogy én is akarok éjszaka fényképezni. Tehát íme: (vigyázat, elég ütős)

Ha a videó nem tetszett, szerintem ezt a posztot akár ki is hagyhatod a továbbiakban kedves olvasó. De az ömlengés után lassan vágjunk bele az utazás, minket leginkább érdeklő fényképezős részébe.

Mi kell a sikeres fényképhez télen a havas éjszakában?

1. csillagok (hold, hogy a tájat megvilágítsa, de felhők, na azok nem, esetleg kis mértékben)
2. hó (lehetőleg szűzen)
3. fényképezőgép (meg állvány)
4. meleg ruha
5. jó helyszín
6. idő az alkotásra

Hihetetlen, de mindezen feltételek egyszerre fennálltak az év utolsó előtti éjszakáján.

Az időjárás mindig kritikus tényező az éjszakai fotózásban, mert a felhőkön át nem lehet jó képet készíteni a csillagos égről, sőt konkrétan semmiről, mert olyankor tényleg teljesen sötét van éjszaka a természetben. A városokban nem feltétlen, mert az alacsony felhők vissza verik a város fényeit, vagy lehet fényfesteni, (light painting) de erről majd egyszer később. Ahhoz, hogy az ember ne potyára menjen ki fotózni, előre tudni kell a felhőzet alakulását. Ehhez alapvetően a www.meteoblue.com oldalt használom, mert elég pontos a felhőjelentésük. Appok közül jól használható az OMSZ meteora nevű programja, amit az Országos Meteorológiai Szolgálat készített, vagy az Astro panel nevű app is.

Azon az éjszakán nagy szerencsémre teljesen tiszta volt az ég. (És ezt előre tudtam is ugye…)

A téli éjszakákon, derült ég esetén azonban nagyon hideg is előfordul. Nos, esetünkben az is volt. Mintegy -16 °C fok. Ami higgyétek el, tényleg nem sok. Fel kell öltözni hát. Nem akarok senkit megbántani azzal, hogy elkezdem öltöztetni, szóval csak arra hívom fel a figyelmet, hogy a gyapjú zokni a legmelegebb, a két aláöltözet nem sok, a két sapka pedig alap. Szerintem.

A fotózás előtt érdemes tudni, hogy melyik égtájon milyen csillagok, bolygók vannak fenn éppen. Fontos, hoy mikor kel a Hold, vagy milyen épp a tejút, stb. Ezt ma már könnyen le lehet modellezni előre, így fel lehet készülni a várható látványra. Ehhez a Stellarium nevű ingyenes szoftvert használom. (alapvető kezeléséről majd egy másik alkalommal…) A képeken a Nagy Medve csillagkép, és az Orion csillagkép vannak (nameg a Hold), de nem teljes terjedelmükben (a Hold igen…).

A fényképezőgép ugye feltöltött akkuval kell, az sem baj, ha kettő van, ilyenkor az éppen nem használtat valami olyan zsebbe érdemes rakni, ahol a test melege tudja fűteni. Így tovább bírja a hidegben. Sokat olvasom, hogy stabil állvány kell a tájképekhez. Ez tuti igaz, de személy szerint inkább a saját könnyű állványom részesítem előnyben, mert, ha nem kocsival megy az ember a helyszínre, egy 5 kg-os állvány igen megkeseríti az ember lépteit. Ja, persze lehet venni 50.000 Ft felett is állványokat, amik könnyűek, meg stabilak, de szerintem ezt egy amatőr nem feltétlen teheti meg (én mondjuk tuti objektívbe raknám a pénzt helyette) Szóval marad a könnyű állvány, a lényeg, hogy legyen.

Miután már a hidegben álltam – először a bérelt házikó kertjében – az expozíciót úgy próbáltam belőni, (természetesen Manual mód!) hogy ne a maximum blendét használjam, hanem rekeszeljek kicsit, mert a használt objektívem képe úgy szebb. Ezt azért tehettem meg, mert a holdfény miatt nem kellett nagy érzékenységen fotózni. ISO 800-at használtam általában, néha 1600-at. A záridőnél azt kell figyelembe venni, hogy a csillagok ne nagyon mozduljanak be (persze van olyan amikor az a cél, de arról majd egy másik posztban). Ez 15-30 másodperc közt változik nagylátószögű objektíveknél.

Mi az, ami meg tud viccelni éjszakai fotózáskor? Az LCD kijelző. Annyira szép világos fényképeket mutat, - ha nem veszi le az ember a minimum fényerőre – a terepen, hogy aztán utómunkához feltöltve nem hiszel a szemednek, hogy hogyan lehetett ennyire alulexponálni a témát… Szóval LCD brightness -3. Amit érdemes figyelni még az a hisztogram, hogy ne legyen nagyon sok rész a bal oldalon (ne legyen alulexponált), mert akkor az több zajt jelent, ha utómunkánál világosítanád.

Havas éjszakai képeknél meg amúgy is szebb, - a hó miatt, ami fehér - ha felül van exponálva kicsit (tehát nyitod a rekeszt, nyújtod a záridőt, emeled az érzékenységet), mert utómunkánál ha sötétíted a képet, az plusz zajt nem eredményez. Ha használsz távkioldót, az jó, de az 5-10 másodperces késleltetés is abszolút használható.

Most pedig a képekről.

A házról készült felvételeknél azt gondoltam, hogy egy alak a terasz ajtajánál lehet, hogy sokat dobna a rajtuk, mert segít térbe helyezni képet. Ez általában is így van szerintem. Nagyon „emberközelivé” válik tőlük a fotó. Mindkettő képet felraktam, mindenki döntse el, hogy melyik a jobb. Amit elrontottam a képen, az az, hogy az alany – aki nem mellesleg az engem és a hóbortomat mindenben támogató párom – nem az alsó lépcsőfokra állítottam, így kicsit poszter hatása lett az ajtónál… Too bad… Soha vissza nem térő alkalom…

A kertből a falu határába ballagtam, a lábam alatt szépen ropogott a hó. Már már túl idilli volt. Zseblámpa nem kellett egyáltalán, mert a Hold és a hó szépen derítette a sötétet. A focipályánál csináltam néhány „szellősebb” képet, itt a hó helyenként teljesen érintetlen volt. A kamerát alacsonyra raktam, hogy a hó textúrája szépen látszódjon. Visszafelé elragadott a kis falu kéményei füstjének nyugalmat árasztó csendje. Így készült a kép a faluról. Itt vigyázni kellett, hogy a közvilágítás lehetőleg ne nagyon égjen ki a képen. Maguk a lámpabúrák kiéghetnek persze, mert azokban nincs részlet, de a házak oldala, a fák nem szépek, ha színtelen formákká alakítjuk őket lightroomban ugye…

Aki elhiszi elhiszi, aki nem, nem, de visszaérve a házba a kezem meleg volt, dacára a több mint egy órás fagyoskodásnak. Ha azt mondom feltöltött a kintlét, nem adom vissza teljesen jól, amit éreztem. Lakóhelyemen pedig azóta sem esett „jelentős” mennyiségű hó, ez pedig még inkább emlékezetessé teszi a mecseki utat.

Másnap egy erdei séta várt ránk. De vajon az időjárás hogy alakult? Be volt- e fagyva a patak? Ez hamarosan kiderül a következő posztban.

Addig is: kommentelj, oszd meg a posztot, like-old a facebook oldalt és ossz meg hasonló képet a poszt hozzászólásában!

Nos, akkor elindult blog.

Ez kezdésnek nem is rossz, de felvetődik a kérdés: miről is szól a Crumbs Of Time? Miért kellett létrejönnie?

Alapvetően egy olyan oldal készítése a célom, amiben apró tippek, élménybeszámolók vannak egy-egy kép készítése kapcsán. Amatőrként úgy gondoltam, hogy másnak is segítség lehet, ha a hibáim látva, olvasva esetleg elkerüli azokat, vagy egy jól sikerült kép kapcsán valami kis pluszt kap, akár csak egy apró ötlet morzsát.. .Inspirációt... .

Na nem mintha mindig hibázna az ember, persze vannak jobb napok, amikor minden stimmel, de az esetek nagy százalékában az élet átírja a terveket. Maradjunk annyiban, hogy az élet ebben elég jól is teljesít általában. Ez a blog tehát terveim szerint nem arról szól majd, hogy képeket töltök fel és megosztást gyűjtök, hanem az alkotás folyamatáról, amit a fotózásban személy szerint a leginkább szeretek. És itt most nem csak az exif adatokra gondolok - záridő, blende beállítások, stb. -, hanem az ottlétre és a felkészülésre, tehát az Útra leginkább.

Aztán, ha egy poszt elkészül várom a kommenteket, képeket, hasonló élményeket, kritikát, vitát. Együtt gondolkodást.

Ha nem teljesen tiszta, hogy akkor miről is fogok itt írogatni, akkor mindenképp fel kell iratkozni a blogra, mert néhány bejegyzés után nyilvánvaló lesz. Ja, és persze a facebookon is követni kell a blogot természetesen. Deal? Remek :)

A következő posztban fázni fogunk havas, éjszakai tájképek készítése alatt.

Addig meg szedegessük a morzsákat.