A téli hónapok alatt a Tejút nem nagyon látszik Magyarországról. Tulajdonképpen február az első hónap, mikor meg lehet próbálkozni a fotózásával. Mivel napok óta nincs felhő az égen többször is kimentünk fotózni esténként, de a Milkyway nem este, hanem hajnalban kel… Ez mit jelent? 
A stellarium nevű program képernyőmentésén látszik… Ez hajnal 4… Az elég korán van. Ha látni akarjuk, akkor áldozatot kell hozni. A tervezéshez tartozik, hogy ha már úgyis rászántam magam a korai kelésre, akkor megnéztem, mi mást tartogathat az este (hajnal). Ez a második képernyőmentésen látszik. De mi is? Egyfelől, hogy felkel a Hold, - ami most szerencsére egy vékonyka sarló lesz csupán – és igen, talán a Merkúrt is sikerül megpillantani…Amúgy, ha valaki elolvassa azt a cikket, amit egy igazán kiváló asztro fotós írt az idei első Milkyway fotózásáról, akkor talán megérti, hogy miért is annyira izgalmas ez az egész számomra. (Mondjuk a környék, ahol lakom más természeti adottságokkal rendelkezik, mint ahol ő fényképezett. Khm..)
http://www.bencoffmanphotography.com/2015/02/reclamation-scenes-night-sky-panoramic-mt-hood/
Mindenesetre a ruhát, felszerelésemet szépen kikészítettem, és hajnal 3 után megindultam célpontom felé, amit természetesen ismét google maps-on néztem ki. (Persze nem először fogok arra járni, ismerem a helyszínt futólag legalábbis. Szóval 3-kor csörgött az óra. Gyorsan (nem, nem gyorsan…) felkaptam a ruháimat.
Kicsit rétegesebben öltöztem, mert számítottam rá, hogy olyan -3-4 fok lehet és az üstökös vadászaton (http://cotime.blog.hu/2015/01/28/ustokos_vadaszat_193) kicsit kihűltem, nem akartam megint úgy járni (mondjuk akkor szél is volt.)
Sajnos a páratartalom magas volt, ezt rögtön megláttam, mikor a deres tetejű autómhoz értem. Ennek nem örültem, bár tudtam előre, mert az “Astro panel” nevű app-om ezt is jósolta (ingyen letölthető okostelefonra).
Kiérve a tervezett helyszínre, megpróbáltam készíteni néhány próba képet. Vagyis csináltam is. De a Tejút sehol sem mutatkozott. Bajba kerültem az iránnyal is és hiába használtam a “Skyeye” programot, (ingyenes ez is) nem lett meg a Milkyway… Elég párás volt minden körben és ez a képeken 
is látszott. Maga a helyszín egyébként remek volt, a kép az úttal ott készült és a másik is , ahol a facsemeték között a Jupiter figyel. A beállítások ISO 6400 az utasnál és ISO 3200 a másik képen, f 2,8-as blende és 25 másodperces záridő. Ha használtam volna világítást, akkor az ISO 3200 is elég, de most valahogy természetesebb hatást szerettem volna elérni, ahhoz pedig magas ISO kell, így a sötét részek is tartalmaznak részletet, cserébe zajos.
Miután kezdtem letenni a vállalkozásomról, gondoltam hazafelé még megállok a jól bevált éjszakai fotós helyemen, hátha onnan több szerencsém lesz. Ez egy földút becsatlakozás egy kanális mellett, (nem egy Mount Hood ugye, de itt ez van kérem). Szeretem, mert le lehet parkolni normálisan, meg nincsenek tanyák a közelben, ahol az őrületbe kergetném a kutyákat (mert a kutyák kilóméterekről kiszúrnak ám, és folymatosan ugatnak, ha úgy érzik közel vagy. Mondjuk ezért vannak ugye…)
Miután kipakoltam a felszerelést, és megnéztem az első képet, volt valami hurrá a bensőmben, mert igen ott fénylett a Tejút, pont ott, ahol lennie kellett. Hell yeah. Megvan. A probléma cask az volt, hogy nem itt terveztem fotózást és a sötétben, mikor kb. 30 perced van fényképezni, nem könnyű hasra ütve komponálni a képeket, főként, hogy itt konkrétan egy hatalmas távvezeték tartó oszlopon és a kanálison kívül nemigen van semi… Aztán a fényképen szereplő csinos kis fát gondoltam felhasználni, és ez egész jól működött. A gép beállításom annyit változott, hogy ISO 4500-on fényképeztem.
Már írtam, hogy az LCD kijelző nagyon meg tud viccelni éjjel és ez fokozottan igaz a Tejútra. Ugyanis a kijelzőn nagyon szépen ragyog akkor is, ha otthon betöltve lightroom-ba igazából semmit sem lehet látni. Szóval ezzel vigyázni kell. Érdemes a hisztogramot figyelni és
ha nagyon a balszélen van a görbe (mert sötét a kép) akkor emelni kell az ISO-t. Ez van. Közben feljött a Hold is, igazából már a fás képen is ott volt és arra gondoltam, hogy mivel nagyon vékony sarló volt csupán, majd 35mm-es objektívvel csinálok egy közelit a Hold és a Tejút együtt… Oh… Na, ez technikailag létrejött ugyan, de a légkör a horizontnál nem volt jó egyáltalán és nem lettek szépek a Tejút részletei a nagy fényerőkülönbség miatt. Utómunkával sem igazán tudtam javítani, de azért megosztok egy képet, amin egy közeli van a galaxisunkról. Mellette meg a Hold. (Igazából benne)
És mi lett Merkúrral? Arra már nem vitt rá a lélek, hogy kivárjam, míg megjelenik, szóval sajnos a Merkúrról lemaradtam… Majd legközelebb.
Na, szóval ez volt az idei első találkozásom – vizuálisan – galaxisunkkal, februárban még nem próbáltam eddig, most megpróbáltam és sikerült.
Ha tetszett a beszámoló, kedveld a facebook oldalt, hogy ne maradj le az új bejegyzésekről!
Te is készítettél képet mostanában a Tejútról? Küldd el a facebook oldalra, hogy megoszthassuk!
A következő posztban a csillag fényképezés és a portré fotózás keverékét fogom bemutatni fagyponton. Jó lesz megígérem!
Addig pedig hajrá kifelé fotózni!
