Ugye milyen jó ez a tavasz végre? Azért még egy beszámoló erejéig csak visszarepítenék mindenkit a télbe, ha nem gond. Vagyis nem teljesen a télbe, hanem egy ilyen tavaszias téli hangulatba, ahol már megjelenik a sár is, mint hangulati elem, de azért nagyrészt fehér még a táj. Túra a Mátrában március végén.
A távolban a Kékes rejtőzködik
Mielőtt eldöntöttük, hogy merre is fogunk indulni túrázni, igyekeztem figyelembe venni, hogy az olvadás miatt a hazai terepek már dagonyásak lehetnek így kora tavasszal, ezért inkább az Alacsony Tátra felé kacsintgattam, ahol biztos, hogy még a hó az úr. Mert a sarat nem nagyon állhatom… De aztán jött az egy hetes szibériai időjárás és újra esett a hó a hazai hegyekben, meg fagyott is egész héten, így a Mátrára esett a választás, pontosabban egy Mátraháza-Kékestető-Galyatető túrára.
Mielőtt belekezdenék a beszámolóba szeretném figyelmetekbe ajánlani túravideónkat, ami vizuálisan még inkább kiszélesíti a leírtakat. Van benne minden érdekes. De inkább kattintsatok rá!
Most az egyszer elég időben keltünk útra Szolnokról - olyan fél 7-7 lehetett -, mikor már a kocsiban reggeliztünk. Fél 9 körül már a mátraházi parkolóban szedelőzködtünk és nagyon jókedvűen konstatáltuk, hogy végre napsütésben fogunk gyalogolni a sok borult-párás-felhős túra után. Tavaly, mikor áprilisban Sástótól kapaszkodtam fel ide épp a nagy havazás után érkeztem. (itt olvasható) Most ott parkoltunk, ahol akkor egy teherautónyi hóbucka trónolt. Ebből látszott, hogy a tavasz azért ide is elérkezett.
Végre napsütés és hó egyszerre!
A sárga jelzésen indultunk, nem a sípályán felfelé, bár épp pár nappal előtte ért véget a síszezon, így nem lett volna gond, ha arra megyünk, de a választott útvonalon egy évvel ezelőtt győzött a hó és nem jutottam fel a Kékesre. Most viszont erre minden esély megvolt. Az erdő teljesen más arcát mutatja, ha napsütés van. Ez igaz még akkor is, ha történetesen nincs lomb a fákon így tél végén. Csodás a hó, ahogy csillog a felülete, meg a csupasz fák mögül kikandikáló nap. Most mondhatnám, hogy végre megérdemeltük ezt, de ez természetesen nem így működik…
Árnyjáték
Nem tartott sokáig felérni a Kékestetőre. Viszonylag sokan voltak fenn, dacára a síszezon végének. Egy sráccal beszéltünk, akivel még a Kékes előtt találkoztunk, ő azt mondta, hogy arra a napra ugyan mást tervezett, de ahogy kinézett az ablakon reggel – Hatvanban – úgy döntött, hogy egy ilyen Pazar napon muszáj kimenni a természetbe. Úgyhogy nem nagy varázslat megmondani miért volt sok ember, persze turisták jelentős része azért a könnyebb utat választotta, tehát a Kékes parkolójából sétált, de nincs ezzel gond.
A távolban Galyatető, a Kékes adótoronyból
Ha már Kékes természetesen felmentünk a TV toronyba is és persze, hogy ittunk egy forralt bort Magyarország legmagasabban fekvő presszójában! Aznap különösen szép volt a körpanoráma, a felhők még nem foglalták el a Kékest, de folyamatosan próbálkoztak – ez szép jelenség -, nyugati irányban pedig a felhőtakaró felett voltunk… Lehetett látni Galyatetőt is szépen. Hát elég messzinek tűnt… Amúgy nem, hogy a presszó, de a kilátó is szinte üres volt. Értem ezalatt, hogy elég sokan voltak a hegytetőn, és csak kevesen jöttek fel ide. Oké, a presszó árai nem a legalacsonyabbak, de ha figyelembe vesszük, hogy hol van máris érthetővé válik… De mindenki döntse el maga persze.
A TV torony a Sas-kőre vezető ösvényről
A forralt bort egy jó fél órás gyaloglás követte a Sas kő irányába. A hegy ezen oldalán mélyebb volt a hó, de ami a legjobb, hogy visszanézve a TV torony hol felhőkbe burkolózott, hol kikerült belőle. A Sas-kő Pazar. Egy emlékmű áll rajta a világháborúban elesett túrázók emlékének szentelve. Észak felé messze ellátni, Parádfürdő és Mátraderecske is a lábaink előtt húzódnak. A másik irányban felhő takarta a látképet. Viszont a közeli hágón keresztülbukó felhő nagyon szép volt. Amúgy a drón felvételünk itt különösen gyönyörű látványt örökített meg, érdemes a videóra kattintani!
Csodás felhőjáték Sas-kövön
Az ebéd elkészítését és elfogyasztását követően indultunk tovább. A helyzet az, hogy az északi oldalon még nagyobb volt a hó, ami lefelé menetben remek, mert jó puha és lehet jó gyorsan suhanni benne. Mondjuk mikor már felfelé kellett haladni rajta annyira nem nevettem. Itt már néha kikandikált Galyatető a fák között, ahogy a sárga jelzésen gyalogoltunk. Sípálya alsó végénél találtunk egy nagyon szép részt, ahol az olvadás a fatörzsek alatt jégcsapokat gyűltek össze, egy egész jégfal keletkezett.
A sípálya alja
Hamarosan elértük a kék jelzést, ahonnan még vagy 10 km várt ránk. Itt kicsit elbizonytalanodtam az este hatos érkezést illetően (ekkorra terveztük az érkezést, mert csak 19.30-ig lehet vacsorát rendelni a turistacentrumban) Innen a Mátra bérc túra vonalát követve először a Hidasi vendégház mellett, majd a Mátrát kettészelő műutat követve haladtunk, havas, saras ösvényen. A Galyatető elágazásnál keltünk át az úton. Itt azért a sár volt az úr, ilyen rendes erdei gépek által felhasított erdei utas sár… Ez a rész nem igazán tetszett… De hamar feljebb értünk, ahol már újra hóban haladhattunk, kényelmesen. Innen hátrapillantva csodás panoráma tárult elénk a Kékesről. Megálltunk pihenni kicsit, beszélgettünk egy túratárssal, bámészkodtunk egyet.
Galyatető, még mindig messziről, a Kékes oldalából
Itt, meg egyáltalán egész Sas-kőtől elég kevés turistával találkoztunk egyébként. Ezek a részek már nem annyira nyilvánvalóan könnyen elérhetők, meg nem is annyira ismertek. Bár azért mindig fel-feltűntek hátizsákos emberek, vagy kisebb csoportok. A hőmérséklet gyorsan csökkent, ahogy a nap már alacsonyabban állt a horizont felett. El kell mondanom, hogy ez a szakasz egészen Galyatetőig nagyon élvezetes. Sok helyen panorámás az útvezetése, amiknek persze jót tesz, hogy nincsenek levelek a fákon, de nyáron is sok helyen lehet a távolba merengeni útközben.
Egy úgynevezett jellegzetes fa
Nagyon szép Parádsasvár látképe erről a szakaszról és elég hosszan kíséri a gerincen húzódó útvonalat. Párszor még felengedtük a drónt is, egyszer megálltunk egy nagyobb teázásra, de utána már szinte megállás nélkül gyalogoltunk. Elhaladtunk a Galyatetőre vezető műút melletti kis kilátóhely mellett is. Furcsa is volt, hogy most nem autóval érkeztünk... Aztán csak kisebb lihegésekkel szakítottuk meg a menetet. És láss csodát, mikorra értünk Galyatetőre? Hat előtt tíz perccel. Yeah. A tetőt teljes köd borította, nem is mentünk fel a kilátóba. Majd később, gondoltam.
A Mátrabércen
A szálláson a foglalás alapján rögtön beazonosítottak minket, megkaptuk a kártyáinkat és elkísértek a hálóteremig. Nagyon modern lett a turista centrum a felújítás után. Látszóbeton, meg egyszerű berendezés, minimál stílus. Nekem nagyon bejött! Van külön fűtött bakancs/sítároló, meg hogy mindenhova a kártyával lehet bemenni, azzal nyitod a szekrényed is pl. Több szállástípusból lehet válogatni náluk. Néhány privát szoba, egy nagy apartman – na az nagyon jól néz ki képeken – és két hálóterem. (Meg kint a bivak szállások a kilátóban) Mi a hálóteremben éjszakáztunk, ahol két emeletes ágyanként vannak kialakítva kisebb terek, ahol zárható szekrény is van, meg éjjeli lámpa is minden ágy mellett.
Parádsasvár alkonyatkor
Gyorsan lepakoltunk, kicsit kifújtuk magunkat, utána pedig lementünk a bisztróba. Meg kell mondjam, hogy nagyon finom a konyha, - én szarvasburgert ettem – és ami fontos, a reggeli is nagyon bőséges, szóval lehet vele indulni túrázni bátran! Egy út közbeni találkozás során egy túrázó mesélte, hogy ő drágának tartja a helyet és azzal sem ért egyet, hogy nem lehet a saját ételt elfogyasztani odabenn, pedig a túrázáshoz az is hozzátartozik. Ami kicsit érdekes nekem is, bár szerintem az jó, hogyha főznek valamit egy turistaházban, aztán, ha mondjuk másnap már ott jársz ahol nem főznek, ott megeszed a sajátot. Oké kicsit ambivalens dormitóriumban aludni és szarvasburgert enni elismerem...
Galyatető és köd
Mindegy. Én szerettem a helyet, az ágy kényelmes volt, a vizesblokkok rendezettek... És volt fűtés. (Jó ez olyan alap, de végül is ez a legfontosabb télen, nem???) Ébredés és reggeli után felmentünk a kilátóba. A nap nem sütött ugyan, de szépen körbe lehetett látni a tetőről. Innen már csak a buszmegállóig gyalogoltunk, ahonnan 15 perc alatt elrepített minket a távolsági busz Mátraházára a parkolóig. Most elég sokat kell majd várni a havas túrákig, de azt hiszem épp elég hosszú volt a tél, szóval hajrá tavasz!
Ha tetszett a beszámoló kövesd a blogot! Facebookon is megtalálsz minket! ITT
Legközelebb elvileg a tavaszi Bükkből jelentkezem!
Addig is: Hajrá kifelé fotózni!
Kora reggel a Galya kilátóban
