Fél év kihagyás után május utolsó napjaiban végre újra hegyek között izzadhattam. Az utolsó alkalommal a Bükkben található Hór völgyben barangoltunk még októberben, de az már tényleg rég volt szóval már nagyon hiányzott egy kellemes túra. Tulajdonképpen több opció is létezett arra, hogy merre induljunk meg, mintegy szezonnyitó túrázás keretében, de számot vetve a várható időjárási nehézségekkel az időpont előtti napokban a magyar célpontok kiestek, így az a döntés született, hogy Ausztriába látogatunk a legközelebbi magasabb hegyre a Schneebergre.

Kora reggel a Schneebergen

A Schneeberg mészkő hegység, Bécs fő ivóvízbázisa 1873 óta, csodálatos alpesi tájon fekszik és Budapestről kb. 4 óra alatt elérhető. Magassága 2071 méter, több menedékház található a tetején és szezonban hétvégéken rengetegen látogatják az osztrák fővároshoz való közelsége okán. De ennyit a száraz tényekről, inkább lássuk mi hogyan éltük meg ezt a kétnapos utazást. Nos volt benne csavar rendesen.

Az erdőhatár fölé érve. Itt már esett.

Azt már írtam, hogy a magyarországi időjárás nem volt kedvező, ami alatt azt értem, hogy mikor elindultunk Pilisborosjenőről azt esőben tettük meg, ami el is kísért minket kb. az osztrák határig. Nem számítottunk szikrázó napsütésre a Schneebergen sem, de mivel a front épp elvonulóban volt arra igenis számoltunk, hogy másnap tiszta időnk lesz, kilátással, meg minden, így megéri akár rosszabb időben is felmenni. Az utazás nem nyúlt hosszabbra, mint terveztük így olyan délután egykor már a Losenheim feletti hatalmas parkolóban váltottuk le a cipőket bakancsokra.

Panoráma a Fadensteigről

A Schneeberg paltójára, vagyis a platón lévő csúcsra nagyon sok túraútvonal vezet. Ezeknek általában saját nevük is van. Vannak köztük egyszerűbbek, és igazi kihívást jelentő utak is, ahol hegymászó gyakorlat szükséges. Na, meg szédülésmentesség ugye. (Bár ez a kettő valószínűleg erősen korrelál). A legegyszerűbb feljutás a Schneebergbahn, azaz a Salamander vasút, ami Puchbergből indulva – ezen a településen is át kell hajtani, hogy Losenheimbe jusson az ember – egész 1800 méter magasra repíti az embert, ahonnan már tényleg nem távolság és magasság a csúcs.

Köd, hó, szél. Hiányzik valami?

Mi az egyik klasszikus utat választottuk a Fadensteiget, ami a parkoló mellől indul. Itt a parkoló mellett van a felvonó állomása is egy étteremmel. Számomra érdekes volt, hogy a felvonó nem folyamatosan működik, hanem ha valaki fel szeretne jutni a felső állomásra, akkor elindítják neki a felvonót. Bölcs. A felvonóval egyébként 200 méteres szintkülönbséget lehet áthidalni az Edelweishüttéig, ami egy szép menedékház a túraútvonal lábánál. Az ég amúgy borult volt és a hegytető nem is látszott az alacsony felhőalap miatt, viszont ami látszott, az az erős szél, mert a felhők csak úgy száguldoztak sziklák felett.

Nehéz tájékozódási pont

Kihagytuk a felvonót, hiszen igen erős kilométerhiányban szenvedtünk már, így a jelölt turistaúton indultunk meg az említett hütte felé. Még nem sokat haladtunk magasságban, mikor elkezdett esni az eső. Na nem az az igazi áztatós, ami katasztrófa, hanem kellemesebb vízszintes csapadék, ami jó erősen kopog a kabát arcodra préselt kapucniján, viszont nem áztat el. De nem panaszkodtunk, tényleg nem volt elviselhetetlen. Az Edelweishütténél nem álltunk meg, mert minél hamarabb szerettünk volna felérni a Fischerhüttéhez a csúcs közelébe, ahol az éjszakát terveztük eltölteni. A Fischerhüttének van honlapja, meg a facebookon is fent vannak, ott lehet foglalni náluk. 

Kora reggel az Edelweishütte fölött, háttérben a főcsúcs

Találkoztunk néhány szembejövő túrázóval, kicsit érdeklődtünk, hogy milyen a helyzet fentebb, azt mondták, hogy jég nincs, de csúsznak a sziklák, ezért visszafordultak. Na, mondom ez remek hír, mivel még nem jártunk erre nem tudtam, hogy milyen sziklákon kell felkapaszkodni és mennyire gond, hogy csúsznak. Mindegy, ha úgy ítéljük maximum visszafordulunk és az Edelweishüttében éjszakázunk. Csak lesz hely... Mondjuk azt azért hamar konstatáltuk, hogy nincs nagy tolongás a hegyen aznap, szóval nem volt alaptalan a szabad helyekkel kapcsolatos reményünk egy B terv esetén... (Azért itt a honlapjuk)

A lager az Edelweishüttében

Na, a találkozást követően végre igazán erősen emelkedett az ösvény és hamarosan elértünk a karácsonyfáig is - Lásd a képen! - majd az erdőhatárra. Innen a terep sziklásra váltott, volt ahol kicsit mászni is kellett, vagy használni a köteleket, amik biztosításképp vannak a sziklába erősítve, de nem volt nagyon vészes, még így síkos állapotban sem. A szél azért itt már elég erős volt. Kifejezetten vártam, hogy a sziklákon felkapaszkodva végre a platón legyünk, ahol majd könnyebben haladunk. Igazából nem hosszú ez a szakasz, nagyon gyorsan lehet nyerni a magasságot és pikk-pakk fenn is voltunk 1700 méteren, ahol a plató kezdődik. És itt viszont már a felhőbe értünk, szóval a kilátás már nem létezett számunkra, kísértetiesen, mint tavaly Bulgáriában, ahol állandóan felhőben voltunk, mikor a legszebb kilátások vártak volna ránk...

Korai kilátás

Ahogy a nagy szélben araszoltunk előre – szerencsére nem szemből fújt – egyre több hófoltot találtunk. Ezzel párhuzamosan a hőmérséklet is drasztikusan csökkent. Az esőt lassan felváltotta a hó, aztán a hófoltokat az egybefüggő hótakaró. Szerintem nem lehetett csak kb. nulla fok körül, de a 20-50 km/h szél sokat rontott a hőérzetünkön. Felkerültek a sapkák, kesztyűk is lassan, mert a túrabot nyelén már totál elgémberedett a kezem. Na, hát ez igazi kis téli hangulat volt, aminek azért örültem mert az idei télen nem volt szerencsém ilyen remek időjárásban túrázni. (Mondjuk sehogy sem volt...) A látótávolság nagyon alacsony volt, csak az egyik cölöptől láttuk meg a következőt, így kisebb meglepetésként ért, hogy egyszer csak a hütte előtt álltunk.

Átkelés egy hófolton

Azért már jó volt megérkezni és felmelegedni a havas kaland után. Lepakoltunk az előtérben és bementünk a Fischerhütte éttermi részébe. Rendeltünk egy remek, forró levest és pillanatok alatt elfogyasztottuk. Namost az a helyzet, hogy minden németül van kiírva egyébként így az angol nyelvtudással elég keveset lehet elérni. Még szerencse, hogy Lala beszél németül így le tudta fordítani az étlapot, meg tudott kommunikálni a hütte vezetőjével. Mondjuk erős tájszólással beszélnek a helyiek szóval még német tudással is kalandos megérteni állítólag. Azt, hogy a személyzet többi tagja beszél-e angolul nem tudom, mert mindig a némettel próbálkoztunk.

Útban a fogaskerekű állomása felé, háttérben az Elisabeth Kirchlein

Felpakoltunk a lagerbe, ahol 30 fekvőhely várja a túrázókat. Saját hálózsák kell, de vannak pokrócok, meg párna is. Ezen kívül még 2 szoba is van a menedékházban, azok 2 és 3 személyesek. A zuhanyzás pénzbedobós, hiszen a víz itt is a legnagyobb érték, lévén egy hegytetőn vagyunk. Mivel a fűtés csak a közösségi helyiségekben igazán jó az este hátralévő részét az étteremben töltöttük. Leszaladt egy sör, még ettünk kicsit és elbeszélgettünk. Kevés vendég volt. Rajtunk kívül egy pár és két három tagú család. Beszélgettünk a szállásadónkkal, elmondta, hogy remek időzítéssel érkeztünk, még nincsenek sokan – bár hetek óta a jobb időben bíznak, ami vonzza a tömegeket - mert ezzel szemben nyáron olyan a csúcsra vezető ösvény, mint a Mariahilfer strasse Bécsben... Na ja el is hiszem. Most viszont béke honolt. Igazán otthonos volt a kandalló mellett a csöndben beszélgetni, a nagy fehérségben a hegy tetején... (Pontosabban majdnem a tetején...)

(Nem annyira) törpefenyők

Reggel hatkor ébresztett az óra. Gyorsan nagyon kevés zajjal – gondolva a többi lakótársra - megnéztem a webkamera képét, vajon van-e kilátás és mikor láttam, hogy tiszta az idő gyorsan kipattantam az ágyból és kimentem fotózni a kunyhó közelébe. Sajnos a felhők eltakarták a napot, így a napkelte szép fényei nem tudtam lencsevégre kapni, de így is szuper volt a hegytető szélénél állni és figyelni az alant elterülő völgyeket... A szél még mindig nagyon erős volt, de az esti hó nagyrészt elolvadt, csak a nagyobb hófoltok maradtak meg.

Azt reméltük Edelweis, de nagyon nem az, hanem Alpine anemone, azaz havasi kökörcsin. Mindenesetre szép.

Reggeli után összeszedtük magunkat és elindultunk a csúcs felé, ami pár száz méterre van a kunyhótól. A neve érdekes, mert egy térképen az a pont a Schneeberg, a keresztre a Hoch Schneeberg van írva, de elvileg a Klosterwappen a neve... Bárhogy is, a kilátás gyönyörű, bár van fenn egy időjárás állomás, vagy valami hasonló épület, ami kicsit kitakar. Sokat nem időztünk, mert a szél a tegnapihoz hasonlóan drasztikusan csökkentette a hőérzetünket – rendesen dobált is néha -, úgyhogy gyorsan ereszkedni is kezdtünk. Át kellett vágnunk néhány hófolton, amiben könnyebbség volt, hogy olvadt a hó és nem volt jeges, szóval csúszásgátlót – hómacskát – nem kellett használni. Lassan elértünk a Dambackhaushoz, ami 1810 méteren állva várja vendégeit. (Egy étterem.) Innen a Salamander fogaskerekű állomásáig sima murvás út vezet.

Fenyők és hegyek

Miután megcsodáltuk az Elisabeth Kirchleint, ezt a hegyormon álló kis templomocskát a fogaskerekű állomásánál, belevetettük magunkat a meredek törpefenyős ösvénybe. Ahogy ereszkedtünk találkoztunk a vonattal is. Egyszer egy mesterséges alagútban haladt, mi meg felette, majd a Baumgartner megálló előtt - ahol az ösvényről rákanyarodtunk az északi Grafensteigre -, végre meg is pillanthattuk ezt speciális szalamandra festésű vonatot. Csinos. Ettől az elágazástól még három órás út várt ránk. Mikor a Bécsi-Alpok túrakönyvet lapozgattam, akkor találtam ki, hogy ne ugyanazon az útvonalon térjünk vissza a kiindulópontunkhoz, hanem ezen a könyv által gyönyörűnek tartott Grafensteigen ami északon és délen egyaránt körbefonja a hegyet. És nem is bántuk meg! Az ösvény nagyrészt fenyők közt haladt, fel-le hullámzott, a levegő csodálatos, itt már a szél sem zavart minket, szóval kényelmesen haladtunk a cél felé.

És ilyen pazar részlet igen sok volt...

És akkor először érkeztünk meg egy törmelékmezőhöz, ahol már látszott a Schneeberg monumentális északi fala... Bámulatos. Sokszor megállapítottam már magamban, hogy a legszebb útvonalak, meg úgy az egész hegy érzés talán nem is a magasból, mármint hegytetőről vár az emberre, hanem mikor ilyen hatalmas falak mellett áll és érzi azt a nagyságot, amit ezek a hegyek képviselnek. Meg-megálltunk gyönyörködni, meg persze fotózni, befaltunk egy energiaszeletet és szép lassan bandukoltunk tovább. A grafensteigről több ösvény vezet a tetőre, nem tudom, hogy ezek mennyire mászósak, ha az ember kicsit utánanéz youtube-on meg mondjuk pár hegyes oldalon, lehet, hogy ezek közül is választhat a több felfelé vezető út – vagy épp az általunk is használt klasszikus Fadensteig – helyett.

Vad, sziklás oldal

Több omladékos oldal és hófolt után elértünk a felvonóig, ahonnan pár perc alatt visszaértünk a parkolóba. Ettünk egy finom levest, ittunk Almdudlert, ahogy illik, majd megugrattuk a lovakat és meg sem álltunk hazáig. Képletesen... Most egy darabig nem nagyon kell tartani azért ilyen havas élményektől, de most kezdődik az igazi magashegyi szezon szóval ajánlott a Magyarország közeli magashegyek meglátogatása!

Sávok

Összegzésként azt gondolom, hogy érdemes felfedezni a Bécsi-Alpokat, a vendéglátás remek, nagyon sok gyerekeknek szóló program, játszótér van a természet pedig parádés! Ideális lehet nyáron, mikor a nagy hőség kicsit elviselhetőbb a magasabb régiókban. Aki pedig a Schneebergre menne, az vegye figyelembe, hogy magashegyről beszélünk - még akkor is, ha egy fogaskerekűvel pikk-pakk a csúcs közelében vagyunk -, ahol mint a példánk is mutatja simán előfordulhat extrém időjárás is, ami ha felkészületlenül éri az embert, az nagyon kellemetlen tud lenni. (Lásd a tavalyi bolgár tapasztalatokat néhány túrázó esetében.) Szóval esőkabát, nadrág, víz, sapka mindig legyen a zsákban. Ja, meg nyáron a naptej is fontos. Engem viszonylag könnyen fog a nap és még így is barnultam, hogy nem volt folyamatos napsütés.

A Schneebergre visszatekintve hazafelé menet

Nos, ennyi fért a beszámolóba, legközelebb még nem tudom, hogy honnan jelentkezünk - még nekem is meglepetés lesz - de ha érdekel, mindenképp tarts velünk! Követhetsz a Facebookon az oldalunkon, vagy kövesd magát a blogot! Készül majd túravideó is, de az azért lassabb folyamat...

A viszontlátásig: hajrá kifelé fotózni!

És akkor az extra, amit ígértem a karácsonyfa :)