Balaton. Nyár, strand. Kb. ez jut az ember eszébe először. Pedig a Balaton és környéke egész évben remek célpont lehet. Voltunk már nyáron, és télen is (akkor Tihanyban). Nem kizárólag túrázásra gondolok kikapcsolódásként, de itt a blogon persze most erről lesz szó. Szóval itt az ősz és minden arra csábítja a túrázásra hajlamosakat, hogy minél több időt töltsenek a természetben. Számtalan remek desztináció van az országban, vagy a szomszédos országokban (Pl. Tátra, ahol néhány hete jártunk). Mi viszont a Balaton környékén eddig ősszel nem túráztunk, így adta magát, hogy kössük össze a gyaloglást finom borokkal, szóval irány Badacsony!
Erről a kilátásról még lesz szó. (a Ranolder keresztnél)
Badacsony a Balaton nyugati részén található, a 71-es úton lehet megközelíteni, ami hétvége előtt elég forgalmas. Szállás temérdek van, legalábbis, míg nem indul be a fűtési szezon, mert a legtöbb apartman télire bezár. Viszont idén ragyogó az időjárás így ősszel, úgyhogy van elég szállás. Mi egy apartmanban szálltunk meg (majd írok róla pár jó szót), késő este értünk csak oda és sajnos már csak arra volt időnk, hogy egy-két laza fröccsel engedjük ki a gőzt a másnapi túra előtt...
Kora reggeli szőlőtőkés
Reggel - annyira azért nem korán – keltünk, mert a tervezett túra annyira nem volt se távban, se szintben erősre tervezve, hogy ne tudtunk volna napnyugtára visszaérni. Szóval bőséges reggeli, aztán irány a hegy! Nem messze a hegyre vezető, sokak által ismert Szegedi Róza utcától laktunk, erre is indultunk felfelé. Nyáron itt hatalmas a tömeg, nem véletlenül, hiszen a könnyen elérhető kilátópontoktól fantasztikus panoráma tárul az ember elé. Meg aztán fel lehet menni terepjáróval vagy „kisvonattal” is, sőt lehet, hogy régen is így volt, de nekem 10 évvel ezelőttről nem rémlik, hogy ennyi parkoló lett volna odafenn.
Felsejlő Balaton 
A szőlőtőkék között a sárga jelzést követve haladtunk, amíg a Laposa pince melletti parkolóhoz nem értünk. Itt a sárga kereszten meneteltünk tovább. És már innen lenyűgöző volt a kilátás! A Balaton túlpartja, a fonyódi hegyekkel a reggeli párás levegő miatt alig látszott, vakító fehéres köd takarta őket. Rengeteg a szőlő és nagyon hangulatos mellette sétálni.
Fonyód hegyei
A Balatont a sárga jelzésről szemlélve az embert elönti a jókedv. A sárga szőlőtőkéken át a fátyolos tó tényleg lenyűgöző. A hegy nyugati oldalában járva a térképen találtuk a Dongó kutat és ha már nem nagy kitérő arra gondoltunk útba ejtjük. Mondjuk víz volt nálunk, de ahol lehet ott azért inkább iszunk, - lévén a hegytetőn semmilyen vízforrás sincs -, de csalódnunk kellett, mert a kút teteje le volt zárva lakattal, valamint ki volt írva, hogy az nem iható. Ebből a nem iható volt a kisebb gond, mert van tuti kulacsunk, viszont semmiképp nem szerettük volna feltörni a lakatot. Ezt azt hiszem helyesen tettük…
A Ranolder kereszt és egy csodás szőlőbirtok
Itt amúgy üdülőházas övezetben, a jelzésről letérve az utcán keresztül közelítettük meg a kutat, ami a kék kör jelzésen áll. Innen ezt követtük, majd az elágazásnál nem mentünk tovább a kék jelzésen, hanem balra fordulva a piroson gyalogoltunk tovább. Itt már erdős részek következtek, a fák közül azért kikandikált a mellettünk elterülő völgy, amit egy-egy kilátópontnál alaposabban is megfigyelhettünk. Itt már látszott a hegy alatt Badacsonytördemic, a Távolban a Szent György-hegy és mögötte Tapolca.
Semmi különös, csak egy kis egyszerű kilátás az ösvényről...
Az ösvényről egy ismertető táblánál jobbra letértünk egy régi bánya felé. Vagy 30 méter múlva a fák közül hatalmas sziklafal tornyosult fölénk. Itt a régi bányában hőmérséklet is alacsonyabb volt. A tábla szerint rengeteg követ bányásztak itt régen és a 60-as években hagytak fel a kitermeléssel. A piros jelzésű ösvényt elnézve - ami egy gyalogösvény- nehéz elképzelni, hogy itt régen teherautók jöttek-mentek rendszeresen. A természet szépen visszahódította az elmúlt 50 év alatt. (Amennyiben teherautók szállították a köveket, nem pedig más eszközök. Erre nem találtam utalást.) A hegy másik oldalán van egy másik bánya is, ami internálótáborként működött és csak 1954-ben szüntették meg. Oda nem látogattunk el a túra során. Majd egy másik alkalommal.
A Kőkapunál
Aztán lassan elértük a kőkaput, ahol egy lépcső-szerű ösvény vezetett fel a hegy tetejére, kétoldalt sziklákkal övezve. Itt már találkoztunk más kirándulókkal is. Ahogy felértünk jobbra egy fantasztikus kilátóhely fogadott minket. A panoráma kiegészült a Badacsonytól északra fekvő Guláccsal is. A Kisfaludy kilátó innen már nagyon közel volt, egy kaptató után értük el. Többen is pihentek a padokon, ahogy felmásztunk a kilátóba. Innen körpanoráma nyílik a vidékre. Balaton, Szigliget, Szent György-hegy, Tapolca, Gulács, Badacsonyörs… Káprázatos...
A Kőkapu felett, háttérben a Gulács
Az ebédünk elfogyasztását egy kilátóhelyen terveztük elfogyasztani és erre a Ranolder kereszt ígérkezett a legjobbnak (kék jelzés). Itt a tetőn nincsenek nagy távolságok, kb. egy kilométert kellett megtenni odáig. De micsoda hihetetlen kilátás nyílt onnan a Balatonra! Azt hiszem, hogy ez volt a „nap kilátóhelye” cím nyertese kétség kívül. A keresztet – ami kb. 6-8 méter magas - 1857-ben állították és állíttatójának nevét viseli, aki egy veszprémi püspök volt és épp azért ide került a kereszt, mert innen volt a legszebb kilátás a tóra.
A Ranolder kereszt
Az ebédünk a szokásos hegyi kaja volt. Currys csirke. Vizet melegítettünk gázfőzőn és az árnyékban a kialakított padokon fogyasztottuk el. Fotóztunk kicsit, gyönyörködtünk a látványban, aztán elindultunk, immár lefelé. Még több kilátóhelye is szegélyezte a túraútvonalat, aztán csodás fényekkel megvilágított sárgás fák közt értünk a Rózsa kőhöz. Ahol, szintén pazar a látvány, itt viszonylag sok ember volt, persze ebben a 100 méterre lévő parkoló játszott közre. Viszont, ha idáig feljön az ember autóval, akár ki is egészítheti a kirándulását mondjuk a Ranolder keresztig. Az emelkedő elég erős, de nem olyan nagy a szintkülönbség. Tényleg megéri! (Összesen mi egy 15 kilométert tettünk meg aznap amúgy. Közepes.)
Őszi ösvény
És mivel lehet megkoronázni ezt a jó kis testmozgást? Hát természetesen egy kis fröccsel. Ennek szellemében be is ültünk az egyik – tudom, lassan unalmas, de ez is panorámás, mert itt minden az… - borozóba, ahol zsíros kenyér társaságában koccintottunk a remek napra. Még azért lementünk a kikötőbe is, kicsit közelebbről is megszemlélni a tavat, aztán a szállás, majd egy remek étterem következett. Az estét a Bacchus apartman teraszán zártuk, ahol a házigazda minden este gyújt tábortüzet, ami mellől a balatoni panorámában gyönyörködhetünk, kezünkben finom badacsonyi borral telt pohárral. Na, ennek igazán mesés volt hangulatra... Ezt a helyet érdemes felkeresni, akkor is, ha nem ott van a szállásuk!
Itt már nincs akkora pára Fonyód felé (a Rózsa kőnél)
Másnap reggel sem keltünk korán (annyira). Az aznapra a Szent György-hegyet céloztuk meg, útba ejtve Szigligetet, ahol kicsit süttettük magunkat a napon a remek őszi napfényben a mólón és strandon is. Ezután a hegyre a Lengyel kápolnától indultunk el, ami a déli oldalon áll. A hegy másik oldalán elvileg van egy kőbánya, ahol lehet parkolni. A legtöbben valószínűleg ott parkoltak egyébként.
Jutalom a nap végén (vagyis a túra végén pontosabban)
A Szent György-hegy Badacsonyhoz hasonlóan magas, a csúcsig 200 méter szintkülönbséget kell megtenni a parkolótól. A hajdan lábánál álló kápolnáról kapta a nevét. És ha már Szent György, akkor ugye kell lennie sárkánynak is. A sárkány legendáját akkor mesélem el, mikor a barlangjánál járunk! Egyelőre még a hegy oldalában bandukolunk. A sárga jelzés - melyen indultunk- először üdülők és présházak, szőlősök mellett haladt. Badacsonyhoz hasonlóan fantasztikus volt a kilátás, már innen.
Őszi Balaton Szigligetnél
Elhaladtunk az Emmaus kápolna mellett, majd a görög-katolikus templom következett. És kb. innentől kezdődött a mesébe illő rész is. Azt kell elképzelni, hogy egy egyszemélyes vékony ösvényen halad az ember, körben a fákon borostyán fut, meg néhol még a földet is az fedi... Teljesen illik egy ilyen sárkányos helyhez. Ha gyerek lennék nagyon élvezném. Gondolom. (Legalábbis, ha kellő körítést kapnék mellé...)
A Lengyel kápolna és a háttérben a Szigligeti vár
Az ösvényen hamar elértük a Kaán Károly turistaházat, aminek a kulcsát a szomszédos Kisapátiban lehet elkérni, tehét igazából kulcsosházról beszélhetünk. Így viszont nyitva sincs, nem lehet ételt-italt fogyasztani, pedig nagyon hangulatos helyen áll. Innen kétfelé indulhatunk el. Az egyik a bazaltorgonákhoz vezet, a másik pedig a jeges barlanghoz. Mi először a jeges barlangot ejtettük útba, kb 5 perces sétával oda is értünk. A barlang nyílása nagyon vékony, de valóban jeges fuvallatok jönnek belőle.
Ősz
És itt jöhet is monda. Miszerint hajdanán élt egy sárkány, aki terrorizálta a környék faluk lakosait, elrabolta a fiatal lányokat pl. Aztán a rendszeres látogatásai egyszer csak elmaradtak. Mivel a falusiak kíváncsiak voltak, így felmentek a hegyre, hogy megnézzék mi lelte a sárkányt. És valóban, a sárkány beteg lett, ezért nem ment rombolni egy darabig. A falusiak szíve megesett rajta, meggyógyították, ami annyira hálával töltötte el a szörnyeteget, hogy megbékélt a falusiakkal és nem háborgatta őket tovább. Sokáig élt, aztán mikor végleg kilehelte lelkét a jeges lehelete jégbarlanggá változtatta a lakhelyét, ami azóta is mindig hideg.
A bazaltorgonák felé
Na, most azért több kérdést is felvet a történet. Az egyik, amit a kisgyerek rögtön feltenne, hogy hogyan fért be abba a kis lukba a hatalmas sárkány. (Ok, erre van válasz: hát úgy, hogy beomlott a bejárata... - Viszont Szent Györgyről meg nincs benne szó, mert a sárkány békében halt meg, úgyhogy a monda nagyon kedves, imádom az ilyeneket, de maradt hiányérzetem... De mindegy. Visszaballagtunk a kulcsosházig és a bazaltorgonák felé indultunk. Lépcsőkön lehet felmászni a hatalmas oszlopok mellé. Nagyon impozáns látvány és persze nem csak itt vannak ilyenek a hegyen, hanem jóformán körben, de innen a legegyszerűbb megnézni őket.
Itt pedig köztük
A bazaltorgonák felett egy kilátóhely magasodik. Rá lehet látni Tapolcára, és a szemben lévő tanúhegyekre. Szusszantunk kicsit, az ilyen helyeken kötelező is... Mivel a közelben a turista útról letérve van még két kilátóhely, arra vettük az irányt. Ezzel nem is volt nagy gond, bár az ösvény nagyon szűk volt, a kilátás kárpótolt a belógó ágak kerülgetéséért. Viszont nem akartunk már visszamenni a jelzésre (kék) ugyanarra, ezért megpróbáltunk eljutni a hegy teteje felé ezen a jelzetlen ösvényen tovább, ugyanis az becsatlakozott a kék jelzésbe kicsit feljebb.
Tapolca
Az ötlet igazán remek volt - köszi Lala! - azzal az eggyel nem számoltunk, hogy az ösvény olyannyira összeszűkül, hogy guggolva lehet közlekedni csak rajta a csipkebokrok között. Egy álom, tényleg... Ja és egyszer csak véget is ért sajnos, úgyhogy mégis visszafordultunk az eredeti útvonal felé... De legalább történt valami ugye...
A "titkos" kilátón a Badacsony és a Gulács tárult elénk
A hegytetőre a kék jelzést követve jutottunk fel. Néhány padon lehet kipihenni a fáradalmakat egy olyan panorámával, ami igazán fantasztikus. Lehet látni ugye a Szigligettől nyugatabbra lévő részt, látszik a Balaton, a Szigligeti vár, a Badacsony és a Gulács is. Páratlan, úgyhogy itt fogyasztottuk el banánból és csokoládéból álló ebédünket. Lefelé piros jelzésen mentünk. Az erdő, ahogy a nap már lentebb állt az égen még szebbé vált. Így ősszel csodálatos az erdő!
A Szent György-hegy tetején
A Lengyel kápolna felé vezető visszautunkon még találkoztunk az Oroszlános kúttal is, aminek a vize iható elvileg, de ott egy másik túrázó azt mondta, hogy nem az... Nem tudom. Nekem mindenképp az, de érdemes ennek utánanézni, mielőtt valami gyomorbaj utoléri az embert. A kápolna is csodás volt a fényben, mikorra visszaértünk.
Szőlő
Hazaindulás előtt még elugrottunk Szigligetre a Vár kávézóba egy sütire, meg egy kávéra, aztán hazaindultunk. Hát, Szolnok nem a közelben van, úgyhogy kb. három órát utaztunk. Viszont egy ilyen hétvége annyira feltölti az embert, hogy érdemes elindulni! Most itt a hosszú hétvége, szóval van idő kimozdulni, erre bátorítanék mindenkit, mert ilyenkor a legszebb a természet. A Balaton felvidék pedig az ország egyik legszebb tájegysége, igazán megéri meglátogatni ilyenkor!
Ha tetszett kövess Facebookon, vagy Instagramon, vagy a Youtube csatornánkon!
Ja, lesz majd videó is, de most nagyobb felbontásban vettem fel az anyagot és a gépem elégé szenved vele, szóval érdemes követni a blogot valahol, ha érdekel, a videó. Az azért mégis kicsit más oldalról mutatja be az egészet!
A viszont látásig: hajrá kifelé fotózni!
A Lengyel kápolna
