Megmondom őszintén, hogy a Dolomitokról természetesen már sokat hallottam ezelőtt is, de valahogy sohasem alakult úgy, hogy meglátogassam. Valamiért nem is volt bakancslistás, bár be kell vallanom, hogy nem is nagyon mélyedtem el a részleteiben. Tudtam, hogy létezik, meg, hogy áradoznak róla, de így maradtunk... Aztán az utóbbi időben volt szerencsém együtt dolgozni olasz munkatársakkal, akik barátságos hozzámállása miatt elkezdett motoszkálni bennem az utazás ötlete. Aztán mindamellett, hogy Szolnokról azért csak 8-9 órás úttal érhető el és tekintettel arra, hogy szuperzsúfolt, mégis azt kell mondanom, hogy az egyik legszebb utazásunk volt.
Tökéletes alkonyat...
Egy pár szó a tervezésről. Ezt ugye én nagyon élem – aki rendszeresen olvas minket, annak ez nem újdonság -, mindig tele vagyok tervekkel, így ezt az utazást is időben elkezdtem összerakni. Ehhez nagy segítség a Dolomitok túra könyv, ami magyarul is megjelent (sajnos az utazás előtt nem igazán találtam más, pl angol nyelvű kiadványokat, csak németet. Azt meg nem beszélem… Azóta ITT egy link) Nagy segítség a wikiloc persze, meg itt-ott a neten, youtube-on böngészni a lehetséges túraútvonalakat.
Tükröződések
Nem volt tervben egyébként, hogy nagyon hosszú túrákat tegyünk, inkább egy kis „megmártózást” szerettünk volna a környéken, hogy esetleg ha később visszatérünk, akkor már céltudatosabban mehessünk. Amúgy néhány cég indít néha kalandtúrákat ide (Itt, Itt, vagy Itt), aki nem akar külön tervezgetni, annak érdemes böngészni az ajánlataikat. Mi először a Braies-tavat terveztük be az utazásba, ami nagyon híres és zsúfolt, de gondoltam ősszel már csak élvezhető lesz... De már sokáig húztam az időt, jöjjön a veleje!
Egy kis mozgóképes hangulat: (nézd meg a többi videónkat is! ITT)
Valóban igen hosszú az út városunkból a Dolomitokba, ráadásul ezt pénteken tettük meg, ami azt jelentette, hogy a forgalom nagyon erős volt mind Magyarországon, mind Ausztriában (ahol a legtöbbet haladtunk). Az osztrák autópálya matricát gyakorlatilag elég nehéz elektronikusan megvásárolni, mert mint kiderült, azt 15 nappal az utazás megkezdése előtt lehet csak megtenni, mert a vevőnek ennyi ideje van a vásárlástól elállni… Érdekes, mindenesetre maradt egy szombathelyi benzinkút a vásárlásra.
Az kiépített ösvény és a felhőbe burkolózó Croda del Becco (Seekofel)
Kora este érkezünk meg aztán a Braies-tótól nem messze található szállásunkra. Nos, szállás tekintetben nagy választék nincs. Mármint ha az ember olcsóbban szeretne megszállni nem valami horror áron (abból van sok, mivel ez az ár nem annyira horror egy nyugati turistának…) A kempingek a legolcsóbbak, apartman nem nagyon van, inkább vendégházak, panziók. (Jut eszembe, ha kíváncsi vagy hasonlóan szép tavakra, javaslom kattints ide, vagy ide. Ezek olyan helyek, ahol már jártunk régebben!) Miután bepakoltunk elindultunk a csodálatos fenyőerdőben, hogy elgémberedett tagjainkat kicsit kinyújtóztassuk, egyben kihasználjuk az esti fényeket fotózásra a gigahíres Lago di Braies-tónál. Épp a szállásunk mellett futott a tóhoz vezető jelzett ösvény, ami kb. 30 perc alatt vezetett minket a tóhoz.
Oszlik ez szépen...
Ha az Instagramon beüti az ember a tó nevét akkor láthatja, hogy folyamatosan kerülnek fel újabb és újabb képek a tóról, nagyrészt annak festői elhelyezkedéséből kihasználva „én a tájban” kategóriában főleg. Sok fotós kifejezetten este, állványokkal érkezik a tóhoz, ez amolyan könnyen elérhető, mégis rettentő fotogén helyszín. Az adatok alapján a tó 1476 méter magasan található, átlagos mélysége 17 méter, területe 31 hektár, színe türkiz. Tudni kell, hogy az elnevezés, amit magam is használok olasz, azonban van a tónak német neve is: Pragser Wildsee. 1919-ben került Olaszországhoz Tirol déli részével együtt, így lakossága többségében ma is német ajkú.
Ez élőben is nagyon szép volt
Több, csúcs veszi körül. Ezek legmagasabbika a Croda del Becco (Seekofel), ami 2810 méteres magasságával kb. 1500 méterrel nyúlik a tó fölé. Impresszív. Az esti sétánkkor nem voltak nagyon sokan a parton, mondhatnánk, hogy – főleg a másnap dél körüli állapothoz képest – egész kihaltnak tűnt… A hely egyik legnagyobb vonzereje, hogy lehet rajta csónakázni, ráadásul ezt egy szép fából készült csónakházból indulva lehet kezdeni, ami valahogy nagyon illeszkedik a tájba. (Csónakázás 18 és 30 eur, fél és egy óra)
Tó, hegyek...
Viszonylag sokat elidőztünk, a tényleg meseszerű parton, aztán visszaballagtunk a szállásunkra. Vacsora, alvás. Reggel időben felkeltünk, hogy amennyire lehet a tömeg előtt érjünk a tóhoz. Újra felsétáltunk, a most felhősebb, párásabb időjárásban. A tó ugyanúgy várt minket, viszonylag üresen, kicsit kevesebb színnel a felhők miatt, de nyugodt víztükörrel. Namost írtam, hogy ez nem egy túra, hanem inkább egy sétának mondanám, szóval akár kérdezhetnétek, hogy akkor miért írok róla? Nos, azért, mert akárhogy is, páratlan hely. Fizikai megerőltetés nem kell hozzá, de szerettem volna valamennyit megosztani ebből az élményből…
Ez az útvonal visz a csúcs felé
A tó keleti oldala felé indultunk el a parton. Kb. 1 óra alatt végig lehet sétálni kényelmesen a kiindulópontig. Az első részen emelkedik az út és azt gondolom, hogy a legszebb kilátás innen nyúlik a tóra. A környező hegycsúcsok felhőben úsztak, ami szerencsére lassan elkezdett oszlani. És mi szerencsénkre épp ekkor voltunk itt, pont... Igazán mesés volt a tó türkiz színével, ahogy egyre-másra bukkannak elő a sziklák, csúcsok a fehérségből…
Visszatekintve a tó keleti oldalára
A tó déli oldalán aztán változik a táj. Itt indul el az a túraútvonal - itt egy link hozzá -, ami felvezet a már említett Croda del Becco-ra (Seekofel). Ez egy 5 órásnak írt majd 1500 méteres szintkülönbségű túra. Ha legközelebb erre járunk fel is mászunk. Tuti, hogy Pazar a kilátás, bár erre a csúcsra is azt írják, hogy igen zsúfolt tud lenni. Aki vállalkozik rá, azt az út 2/3-ánál a Seekofel hütte várja egy hágóban, ahol lehet frissíteni. Igen, az egyértelműen igaz az egész Dolomitokra, hogy remekül kiépített. Nem lehet úgy elindulni szinte sehova, hogy ne találkozzon az egyszeri túrázó valamilyen hüttével. Aztán ennek az árnyoldala, hogy emiatt sokan is vannak mindenhol. (Persze ez oda-vissza dolog…)
Instás
A nap ragyogóan kisütött közben és a nyugati oldalon a parton pihenve a tó színe még erősebbnek látszott. Ekkorra már nagyon sokan voltak a parton. Szelfibotok, állványok mindenfelé. Persze mi is a tömeg része voltunk… Mivel ide sok utazási ügynökség vezet napos túrákat, így a buszok megérkezése egyszerre sok embert hoz a tóhoz. Aranyszabály itt is, hogy nem csúcsidőben kell ideérni. Ha reggel hatkor az ember körbe sétál, garantáltan nem kell másokat kerülgetnie. De írtam, hogy az esti órák is nyugodtabbak. Persze nem egyszerű épp akkor ott lenni tudom…
A türkiz víz csónakkal
A nyugati oldalon fenyők között jutottunk vissza a kiindulóponthoz. Nem említettem, hogy áll egy szálloda is a tóparton, ami elég pazar kilátással rendelkezik, ez természetesen a szobaárakban is tükröződik. Emellett van a hatalmas fizetős parkoló. Napközben óránként 2 Eur az ár, éjszaka három óra 2 Eur. Nem olcsó. Itt sem. Mi a szállásnál parkoltunk, az ingyen volt. Ha valaki nem sajnál egy kis plusz sétát, akkor érdemes lejjebb parkolni. Az erdei úton, amit használtunk nagyon kevés emberrel futottunk össze, én ajánlom szép erdőn keresztül vezet.
Itt már azért többen vannak
Ezzel véget is ért az első délelőttünk és ezzel első beszámolónk is a Dolomitokban. Egy órára voltunk a következő megállónktól, ahol már tényleg túráztunk egy jót másnap! Tartsatok velünk a következő helyszínre! Bizton mondom, hogy megéri! Mert a Dolomitok tényleg egy csoda!
Követni itt lehet minket: Facebook, Instagram, Youtube.
A viszontlátásig: Hajrá kifelé fotózni!
A végére pedig a mesebeli erdő, amin keresztülmentünk a tóhoz
