Nos, szeptember végén Olaszország északi tájain jártunk. Túrázás szempontjából a Dolomitokat kezeltük kiemelten, amiről írtam is még hazaérkezésünk után. A festői Braies-tó, a kalandos Cadini-csoport és a kötelező Tre Cime di Lavaredo mind fantasztikus túracélpontok. Igen ám, de maradt ki valami. ugyanis a Dolomitokból a Garda-tóhoz utaztunk, ami ugyancsak erős túrázási potenciálban, hogy úgy mondjam, viszont én egy leütést sem tettem, hogy bemutassam kicsit a környéket és az egyetlen ott teljesített túránkat. Viszont azt gondoltam - oké meg szobafogságban vagyok pár napig, szóval van időm - hogy maga a túra nem veszített aktualitásából, hiszen lassan itt a nyár és lehet, hogy van aki most tervezgeti, merre szeretne utazni idén és akkor egy ötletnek ez is megfelelhet.
Felhők úsznak be a hágóba
Miután búcsút vettünk az elragadó Misurina településétől dél felé vettük az irányt. Azt gondoltam, hogy mivel már lassan itt az október, a Garda-tó nem lesz annyira zsúfolt, mint főszezonban. Nos ez így annyira nem volt igaz, vagyis már a szűk olasz autópályán, ahol tömött sorokban haladtak a járművek velünk egyező irányba (OK persze ez egy nagyon fontos észak-déli fő útvonal) látszott, hogy azért nem leszünk magányosak... Ahogy a tó felé lefordultunk ugyanilyen erős maradt a forgalom. Az az igazság, hogy úgy tűnt, a tó környéki úthálózat nincs felkészülve erre a forgalomra, jobban mondva nem fejlődött együtt az autók számával.
Malcesine vára este
Malcesine-ben szálltunk meg. Ez a település remek kiindulópont bármihez a tó körül, meg innen indul a Monte Baldo-ra a felvonó, ami fontos szempont volt. Majd később látszik miért. Az első néhány napban a környéken városnézéssel múlattuk az időt. Hajóval be lehet barangolni a part menti városokat olcsón és hatékonyan. Autót nem érdemes használni. A parkolás nehéz és drága. Autentikus olasz hangulat mindenütt, szűk utcácskák, remek ételek. Nem kérdés, hogy a tó kiemelt turistacélpont. Bizony nem, hiszen dacára annak, hogy már igen benne voltunk az őszben temérdek turista rótta az utcákat. Főleg német ajkúak voltak, de Európa minden részéről találkoztunk emberekkel. A tó körül számtalan turistaút vár felfedezésre. (A Kompass kiadónak van egy túra útvonalas könyve) Lehet hegyi kerékpározni meg persze via ferráták is várják a mászókat. Igazi outdoor paradicsom. Ez egy ideális üdülőhely. Talán túlságosan is.
A Monte Baldo a tóról. Szépen kivehető a felvonó középső és felső állomása
Malcesine felett magasodik a Monte Baldo hegyvonulat, mely 38 km hosszú és a legmagasabb csúcsa a Cima Valdritta 2218 méteren található. Európa botanikuskertjének is nevezik, hiszen a 65 méteren fekvő parti olajfáktól elkezdve a magasabb területeken törpefenyők és rengeteg virág faj található, hiszen több mint 2000 méteres a szintkülönbség és aklimatikus viszonyok is nagyon sokfélék, hiszen a hegy fekvése egészen déli. Természetesen én arra gondoltam, hogy a Cima Valdretta lesz a célpontunk, ami nem is tűnt nagyon nehéz célnak, tekintve, hogy a felvonó egész 1700 méter környékére repít. (Persze gyalog is fel lehet kapaszkodni, de az 2000 méteres szintkülönbség. Az azért combos...)
Ez egy másik felvonó a síeléshez
Magát a túrát az utolsó napra ütemeztük be. Korán keltünk, hogy az első felvonót elcsípjük, mert abban biztos voltam, hogy később nagyon sokan lesznek és nem szerettem volna várakozással tölteni az időt. Olyan reggel 8-9 között indul az első felvonó. Sajnos most épp nem működik, így a honlapon sem tudom megnézni pontosan, de március végétől újra jár, akkor lehet majd ellenőrizni mikortól jár. Meglepően sokan voltak az állomáson. Mivel épp lekéstük az előzőt, így csak várnunk kellett, majd szó szerint bepréselődtünk vagy 30-40 fővel a kabinba és elindultunk felfelé. Van egy közbenső állomás, ott át kell a híres menet közben forgó felvonóra, ahonnan minden utas egyformán csodálhatja meg a környéket bárhova is préselődik a kabinban.
Vágtam össze egy kis videót is a túráról, KATT!!!
Ahogy felértünk jóval hűvösebb idő fogadott minket, odalenn nagyon kellemes 15-20 fok volt minden nap. Az állomás körül viszonylag sokan voltak, de ahogy elindultunk a 635-ös számú jelzésen odafelé csak néhány másik túrázóval találkoztunk. Köztük természetesen északi népekkel is, akik rövidnadrágban vágtak neki a hegynek... Ők jobban bírják a hűvöset. A panoráma felemelő. Szinte végig lehet látni az egész tavat, a kis városokat és a pixelnyi házakat is szépen ki lehet venni. Egy nagyon érdekes jelenséget azért megfigyeltem a hét alatt. A helyzet az, hogy a tó miatt a páratartalom nagyon magas és a tó körüli hegyek párában úsznak délutánra. Sőt voltak napok, amikor teljes egészében láthatatlan volt a Monte Baldo teteje lentről.
A cél a távolabbi magas csúcs
Egyelőre nem volt zavaró a pára, bár a távolban azért homályos volt minden. Nyugodtan kezdtünk ballagni a gerincen. Hol sziklákon, hol mezőn keltünk át. Az igazat megvallva viszont egy kis idő után azt éreztük, hogy nem vagyunk túl jó állapotban, olyan nyűgösen, ólomlábakkal haladtunk. Az utóbbi napokban nem pihentünk, mert folyamatosan úton voltunk valahova, előtte meg ugye a Dolomitokban túrázgattunk. Azért mentünk tovább rendületlenül, bár Zsanna néha már elég nyűgös volt. Ami azért nem teljesen szokatlan, hogy úgy mondjam, de ez nem az a túra, ahol minden erőd össze kell szedned, szóval azért ez is jelzett valamit. Azt hiszem, hogy kimerültünk már ekkorra.
Felhők, hegyek
Hiába volt lenyűgöző bármerre néztünk, sajnos így nem volt annyira élvezetes az egész. Több kilátóponton is megálltunk, kicsit ettünk is, ez az esetek többségében segít kis erőt nyerni, de most ez sem segített sokat. Mire felértünk az első csúcsra a Cima delle Pozzette-re (2132 m), már éreztem, hogy nem fogunk tovább menni... A csúcson már voltak néhányan, mire odaértünk. Egy aranyos fakereszt jelzi a tetőt. Erős szél fújt, leültünk, szendvicset ettünk és tanakodtam, hogy mi is legyen. Részemről simán ment volna a Cima Valdretta is, ami innen már annyira nem lett volna sok vagy 2 km és 100-200 méter szint, de az oda vissza 4 plusz a gerinc a Pozzette után ereszkedett egy jó darabon, tehát visszafelé is lett volna hegymenet...
Az aranyos kereszt a Cima delle Pozzette-n
tekintettel arra, hogy a túrázás akkor már nem élvezetes, ha nagyon erőltetni kell, úgy döntöttem, hogy nem megyünk tovább. Persze ezt nehéz elengedni, mert ugye végre ott vagy, ki tudja jársz e még erre valaha, de nem lett volna értelme végigszenvedni az egészet. Úgyhogy elindultunk lefelé. Közben azért megjegyzem, hogy a csúcson remek volt a kilátás! Láttuk a napokban meglátogatott településeket, az apró hajókat a vízen. Egészen hihetetlen 2000 méter magasból a tó.
Ezzel nehéz betelni...
Közben elkezdtek felhők beúszni a látóterünkbe, ahogy ereszkedtünk lefelé. Egy időre teljesen beborított minket a pára, de ahogy a felvonó felső állomásához értünk ott már alatta voltunk. Az ilyen időjárás változások csodálatosak a magasban, szeretem, mikor körülöttünk szemmel láthatóan úszik a pára. Visszafelé már jóval több emberrel futottunk össze. A felvonó állomása mellett természetesen van egy Ristorante Bar Baita Dei Forti nevű étterem is. Mivel rengeteg időnk maradt, meg muszáj volt kicsit felvidítani magunkat, így beültünk egy sütire, meg kis üdítőre, kávéra. Itt az állomás környékén is megéri körbenézni. Nem messze szép kilátás nyílik észak felé.
Odalent látszik Malcesine. ja és siklóernyőzni is remek hely...
A felvonóval kapcsolatosan nem tévedtem, mikor azt feltételeztem, hogy napközben nagyon nagy lehet a tömeg, mert mikor leértünk hosszú sor kígyózott, de tényleg nagyon brutál, szóval korán érdemes menni, ahogy igazából minden felkapott helyen. Délután pihentünk, majd másnap egy erős gyomorfájással ébredve elindultunk hazafelé... A Monte Baldóra egyébként a hegy keleti oldaláról is fel lehet mászni, ahol olyan 1500 méter magasságon egy autóút vezet észak felől déli irányba. Ehhez azonban meg kell kerülni a hegyet, viszont ha valaki azon a részen száll meg, akkor az egy remek opció lehet. Az általunk bejárt túra összesen vagy 8-9 km és kb 500 méter szintkülönbség lehetett, mint a megosztott wikiloc profil mutatja. Szóval simán járható ideális esetben néhány óra alatt.
Nos azt hiszem, hogy most ennyi. Remélem hasznos infok is voltak a leírásban. ha tetszett kövess Facebookon, vagy a Youtube csatornánkon!
A viszont látásig: hajrá kifelé fotózni!
