Miután egy kellemes rövidebb túrát tettem a (beszámoló itt:) Nagy-Kevélyen és Pilisborosjenő környékén, kellemesen elfáradva hamar nyugovóra kellett térnünk, mert a szombati napra a covid miatt akkor még nem lezárt Szlovákiába terveztünk elutazni Lala barátommal. A Nagy-Fátra volt a célpontunk, és mivel ez három órányi autózásra van reggel négykor már keltünk is. Nos ez nem annyira jó nyilván, de mivel nagyon hamar sötétedik jó, ha korán elindul az ember ha túrát tervez. Így is lehetett vagy fél kilenc, mikor az ellentétes időjárás előrejelzések dacára szikrázó napsütésben elindultunk a Turecka (Török) nevű településről. Tartsatok velünk!
Kilátás a gerincről. Pazar.
Ez egy kis bányászfalu, azaz volt bányászfalu, ma inkább a hegyi sportok tartják el. Van egy hosszú sípályája (vagy gondolom több is), amivel igen közeli barátságba kerültünk, mert az első két órában, míg felértünk a Nagy-Fátra gerincére szinte folyamatosan ezen kapaszkodtunk felfelé. Jó izmos emelkedő, egy jó van benne, hogy ha ezt leküzdi az ember, akkor odafenn már nem nagyon vannak szintek. De ne szaladjunk fel a hegyre ilyen gyorsan!
A Majer-szikla (Majerova skala)
Tehát. A faluban van egy jó nagy parkoló, ott tettük le a kocsit, majd a sárga jelzésen vágtunk neki a hegynek. Szép fenyvesek közt, egy régi növényekkel benőtt ratrak mellett elhaladva tulajdonképpen már a sípályán is voltunk. Nem sokkal feljebb egy apró, néhány házból álló kis üdülőfaluba értünk. Itt rossz felé kanyarodtunk és mentünk egy keveset feleslegesen, de legalább láthattunk egy medve veszély táblát…
Kilátás a régi felvonóból
Az út többi része igazából szuszogással telt, egyedül az egyre szebben kinyíló panoráma, ami tartotta a lelket bennem (Laláról nem nyilatkozok, mert ő úgy megy felfelé, mint egy robot, nem látszott rajta, hogy nagyon megterhelné a meredek emelkedő). A távolban egyre jobban felsejlettek települések, és a ködös látóhatár. Jobb kézről a Majerova Skala (Majer-szikla) sziklaszirtjei látszottak szépen. Nem mentünk arra, mert inkább a visszaúton gondoltuk egy megállónak.
Régi képek a felvonóról - http://lanovkakrizna.wz.cz/turecka.htm
Aztán a nagy fizikai erőlködés csak elnyerte a jutalmát, és felértünk a gerincre. Itt áll egy romos sífelvonó. Tisztán látszik, hogy kiégett, de vajon mikor? Mi történt? miért áll itt ilyen romosan, ha síelés folyik a környéken? Ezt a kérdést ott 1387 méter magasan nem fejtettük meg, de leérve elkezdtem kutakodni és a következőket találtam: szóval itt egy 1971-ben épült téli-nyári felvonó állt és ez a síterep kifejezetten népszerű volt a szocialista időkben. egészen 1993-ig szállított utasokat, amikor is döntés született a felújításáról, (ennek oka lehetett, hogy a felső részen a nagy szél miatt sok leállása volt.)
A Krizsna csúcsa
Ez nem tűnt nagyon bonyolult feladatnak, mert maga a pálya ugye adott volt, „csak” az építkezéssel kellett volna foglalkozni. Sajnos azonban mégsem jött össze az elegendő tőke, így a felvonó zárva maradt. 2005-ban aztán pár óra alatt leégett és csak a fém tartók, valamint a beton alap maradt meg belőle. Azóta torzóként várja, hogy egy befektető életre keltse. néhány helyen írtak is lehetséges felújításról, de még régebbi időpontokban, látszólag semmi sem történt azóta, szóval nem tűnik annyira egyszerűnek a dolog…
Szemben a gerinccel
Miután kiborzongtuk magunkat a romok közt (és miután kicsit több ruhadarabot pakoltunk magunkra a már említett erős szél miatt) tovább indultunk a Krizna csúcs felé. Na, nem kellett sokat mennünk, mert vagy 10 perc lehetett összesen… A Krizna csúcs (1517 m) mellett egy talán katonai rádióállomás uralja a tetőt. A jeges szél ellenére a nap szépen sütött. Minekután ide csak gyalogszerrel lehet feljutni olyan nagy tolongás nem volt a csúcsfotónál (azért ez a késő őszi időpont nem a legfelkapottabb, a szezonban biztos jóval többen vannak). Viszont volt itt 6 évesnek kinéző kisgyerek is, aki előttünk lépdelt apró lépteivel felfelé… Hát ki mit szokik meg ugye…
Kilátás az Osztredokról a Magas-Tátra csipkés vonulatára
A kilátás persze innen már egész elképesztő volt. A távolban kirajzolódott a Magas Tátra vonulata, kicsit közelebb az Alacsony Tátra látszott. Talán a Kékest is megpillantottuk, de ezt nem tudom megerősíteni… És ez a hatalmas hegyhát, ami havasi gyeppel fedve sárgállik hosszan elhúzódva végig Pazar panorámával kényezteti a túrázót. Szuper hely! Az igaz, hogy a hatalmas szél miatt jól be kellett öltözni, hiszen itt már nem volt akkora a fizikai aktivitás, így nem is melegedtünk ki annyira. Tovább indulás előtt még a törpefenyők szélárnyékában fogyasztottunk egy szendvicset, majd megkezdtük az Osztredok felé vezető utat a piros jelzésen. De tulajdonképpen itt egy jól kitaposott ösvény vezet, így lehetetlen eltéveszteni.
Az Osztredok "csúcsa"
Igazán lenyűgöző ez az útvonal. Azért csak 1500 méter magasan van, a fák nem zavarják a kilátást ( a kilátást leginkább a saját kapucnink akadályozta, amit muszáj volt felhajtani annyira erős volt a légáram…) és annyira mondjuk úgy bársonyos ez a gyephavas. Szépen ballagtunk, mígnem eljutottunk az Osztredokig (1592 m). Mivel ez egy hegyhát, így kibukkanás élmény nincs, de szép körpanoráma azért csak van. Kicsit elidőztünk, közben Lala megpróbált meggyőzni, hogy ne a felfelé követett úton menjünk majd lefelé, hanem kerüljünk a Kralova Studna felé, majd onnan vissza a faluba.
Fény-árnyák játék a hegyeken
Hamar meggyőzött, időben jól álltunk, nem volt ok arra, hogy kicsit ne hosszabban ereszkedjünk. Apropó Kralova Studna! A név magyarul király kút és arról nevezetes, hogy a monda szerint Mátyás király szarvasvadászat közben megpihent ennél a forrásánál. Egy szálló áll itt alatta, ami pedig arról nevezetes, hogy írtam nekik 2 e-mailt foglalásra - mert csak így lehet foglalni - és nem válaszoltak vissza… Mert egészen csodás ötletnek tűnt ott fenn 1300 méteren tölteni az éjszakát, majd reggel frissen leereszkedni a faluba…
Ez nem jött össze és később találtuk meg, hogy az ok az lehetett, hogy azon a hétvégén nem voltak nyitva. Majd legközelebb próbálkozunk, mert remek szálló lehetőség.
Visszafelé a gerincen
Ahogy elindultunk visszafelé - mert a Krizsnáig vissza kellett mennünk - a távolban a rádióállomás mögött már nagyon sötét felhők gyülekeztek. Esőt egyáltalán nem jeleztek előre, szóval nem izgultunk emiatt. Gyalogoltunk , majd ismét fenyők szélárnyékában megálltunk egy pihenőre, falatozni, meg termoszból teát inni - ez az egyik legjobb dolog fenn a hidegben. Ekkorra már egészen a Krizsnától a Királykút felé vezető gerinc felett voltak a felhők. De milyen érdekes volt, hogy nem tudtak átkelni a gerincen. A gerincen átbukva örvénylett a felhő, de nem borult be felettünk nagyon sokáig, viszont nagyon látványos volta gyorsan mozgó felhőzet.
Pihenő kiránduló az Osztredokon 1931-ben, a táj nem sokat változott - Fortepan Schermann Ákos
A Krizsnára végül nem mentünk fel, hanem azt elkerüli a kitaposott ösvény. Nos, ahogy odaértünk a gerinc legalacsonyabb részére, már a Királykút felé vezető részen olyan viharos szél fogadott bennünket, hogy szinte rá lehetett dőlni! Aztán az ember megtett 10 métert és mintha elzárták volna a szélcsapot... Milyen csodálatos a fizika! Egyébként is nagyon izgalmas volt a látvány mindenfelé ezzel a párás-felhős időjárással. Teljesen más arcát mutatta a hegy a délelőtti állapothoz képest.
Jönnek a felhők
Mint írtam a Királykútig nem mentünk el, hanem egy jelöletlen, de szépen kitaposott ösvényen indultunk el lefelé. Törpefenyők között haladtunk, de szerencsére nem a sziklás, girbe-gurba gyökeres bokatörős állapotok voltak köztük, hanem simán lehetett gyalogolni. Nemsokára szép kilátásunk nyílt a szállodára is, valamint az alattunk jó mélyen a völgyben pihenő Török falura is. Ahogy egyre lejjebb értünk a szél is csendesedett. Állítólag a környék elég lavinaveszélyes télen. Nyilván ezen a gyephavasok sokat segítenek. Itt-ott mintha láttuk is volna az erdőben ezek nyomát, ahogy a fák összetörve egymás hegyén-hátán feküdtek pár helyen.
Apró túrázók
Szép erdőn keresztül egy jó óra alatt jutottunk vissza a faluba. épp időben, mert már sötétedett, épp felkapcsolták a közvilágítást, mikor a kocsinál lepakoltunk. Mivel nem tudtunk fenn aludni a szállóban alternatívaként a szomszédos Óhegy település egyik szállása volt lefoglalva az éjszakára. Amit nem sejtettünk, vagyis gondoltunk rá, de azért a dolog mértéke kicsit nagyobb volt a vártnál: tulajdonképpen minden zárva volt. Elvileg lett volna egy étterem a szállásunkon is, de mivel ketten voltunk az összes vendég, így nem volt konyha...
Misztikus
Igazából a falu központjában a három étteremből egy főleg kiszállításos pizzéria volt csak nyitva, az is nagyon rejtőzködve. Pedig ennünk kellett valamit, mert azért igen számítottunk arra, hogy valami meleget tudunk szerezni este... Ennek ellenére persze remek volt az egész, látszik, hogy nincs szezon, kevés a turista. Egyébként tulajdonképpen haza is indulhattunk volna még aznap, mert simán kivitelezhető. Az igaz, hogy a hat órás autókázás egy napra elég sok mondjuk. Főleg a 20 km gyaloglás után, amihez 1300 méteres szintkülönbség társul ahogy a nagyon okos óra mutatott a túra végén.
A Királykút felé
Mostanra már biztos fehér a hegygerinc, hiszen hazánkban is esett hó a magasabb hegyekben, szóval legközelebb remélem majd szép havasan is meg tudjuk nézni. És azzal, hogy megérkezett a hó, amúgy a kedvenc szezonom is itt van, mert imádom a téli túrázást! És ezt ajánlom is mindenkinek! Annyira más arcát mutatja ilyenkor a természet, hogy örök élmény. Persze kicsit több előkészülettel jár, de megéri! Itt van pár link tavalyi havas beszámolóimból, kis hangulatkeltés képp:
Törpefenyvesek között
A kihagyhatatlan Bükk fennsík, Tar-kővel, a bélkő és környéke, vagy a Karancs. Ez utóbbi igazi élmény volt szikrázó napsütéssel. Remélem meghoztam a kedvet a túrázáshoz! Ha tetszett a beszámoló kérlek kövess Facebookon!
A viszontlátásig: hajrá kifelé fotózni (túrázni)!
A közelebbi Török, a távolabbi pedig Óhegy település
Reggeli panoráma a falu felett
Itt még sütött a nap
